Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-07-05 / 54. szám
Ötvenötödik évfolyam. 54. ssám Sátoraljaújhely, 1924. julius 5. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. ke am Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF 63. esám. (kiadóhivatal) megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Hizsek egy istenben hiszek egy hazában, tes Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Jem éri több meglepetés az adózó polgárt" Korányi pénzügyminiszter az indemnitási vita során egy pénzügyi exposenak beillő nagy beszédben rajzolta meg a mindjobban kibontakozó gazdasági jövő képét. Beszéde uj reményt önt a nemzetbe s megnyugtatólag hat arra a nyugtalan közhangulatra, mely az elmúlt évek pénzügyi és gazdasági téren történt megrázkódtatásai alatt a meglepetésektől való félelmében sokban maga is hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági élet nyugvópontra ne juthasson. Az uj költségvetés nemcsak anyagi, hanem er kölcsi tekintetben is reneszánszot hoz, amennyiben uj, aranyalapra fektetett büdzsével biztosítjuk az államháztartás vitelét. A költségvetés realitása és a havonként készítendő zárszámadások olyan kontrol-rendszert létesítenek, mely mellett a takarékossági elveknek keresztülvitelét mi sem zavarhatja. Nem kell többé a pénz értékét mesterségesen emelni, mert a külföldi kölcsön, amelynek jegyzését e sorok keltével egy- időben kezdték meg a világ pénzpiacain, reményt nyújt arra, hogy gazdasági helyzetünkben a biztonság helyreálljon. A kölcsön hatása meg fog nyilvánulni minden téren, mert hiszen általa bekapcsolódtunk Európa gazdasági érdekközösségébe s vele uj korszak kezdődik, amelyben a nemzeti jegybanknak lesz természetes kialakító hatása és befolyása a korona menedékes emelkedésére. Uj devizarendelet szabályozza a pénz értékének kérdését s a korlátozások túlnyomó része megszűnt. A pénz meg fogja találni útját és rendes forgalmának medrét s a pénznek a hitelintézetekhez való áramlásával a hitelviszonyok ismét normálissá válnak, örvendejelenség, hogy az állam j folyószükségleteire már április 1-e óta nem vette a kor- ' mány igénybe a bankóprést j s ezzel megszüntette az inflációt. Korányi pénzügyminiszter exposejával élénken rávilágított arra is, hogy a tőzsdével szemben mi az államnak a kötelessége. Elis- ! merte, hogy az államnak ellenőriznie kell a tőzsdét, de nem nyúlhat hozzá, mert hiszen a tőzsde az értékpapírok piaca és nem kell semmi olyat tenni, ami az ottani természetes áralakulást akadályozza, nehezíti, vagy befolyásolja, csupán egy alkalom van, amidőn erélyesen bele kell nyúlni a tőzsde ügyébe és ez az, amikor ott a korona- lontónak és a spekulációnak pénze rombol az értékpapírok között. A tőzsde mai súlyos helyzete valóban kihat egész társadalmi osztályokra s igy arról lehet csak szó, hogy a tőzsdeadót és a társulati adót leszállítsák. Hogy ezáltal az egyes papírokra nehezedő súlyos terhet lehetőség szerint csökkensék, ami által azok, akik megtakarított vagyonukat értékpapirpa fektették, ne jussanak végkép a tönk szélére. A pénzügyi programm ma ebben a két szóban foglalható össze: a szanálás végrehajtása. A programmban benne van a legközelebbi évek kiszabott fejlődése, mely megkívánja ugyan a társadalom áldozatkészségét, de amely viszont egyenlő feltételeket fog teremteni az állampolgároknak, hogy mindenki törvényesen szerezhesse a maga jövedelmét és azt törvényes korlátok között szabadon használhassa. Megígérte a pénzügyminiszter, hogy az adóztatás mai mérvénél nem fog kelleni tovább menni, mert hiszen az adózás fokozása csak megbénítaná a gazdasági életet. • Egy éjszakai botrány körűi Hatóság elleni erőszak, tettleges inzultus a rendőr- őrszem ellen az Emke kávéház előtt. Sok szó esett mostanában Uj- helyben is az államrendőrségről a junius 30-iki törvényszéki tárgyalással összefüggésben. A nagyszámú hallgatóközönség körében elvétve akadtak kárörvendők is, akik nagy animóval emlegették, sugdosták szomszédjaiknak a példa statuálásának szükségességét s akiket az a dolog, amely mindenkit csak szomorúsággal tölthet el, mert nem szabad előfordulnia, csaknem ujjongásra késztetett. Ugylátszik ezek közé tartozott S. I. újhelyi polgár is, aki julius 2-án olyan parázs botrányt rendezett az Emke kávéház előtt s olyan durván inzultálta a nyugodt higgadsággal és körültekintéssel hivatalos hatáskörben eljáró rendőröket, ami a legmesszebbmenően föl háborítja mindazokat, akik tudják, hogy 1918. és 1919. után ki nekünk és mit jelent a jól organizált, fegyelmezett és megbízható államrendőrség, a rendőrlegénység. Mielőtt levonnánk a szükséges következtetéseket is, álljon itt az eset, úgy ahogyan lefolyt s ahogyan a polgári tanuk vallomásaikban előadták. Az említett S. I. julius 2-án éjjel 11 óra felé nagy virágos kedvben tért be az Emke kávéházba, ahol olyan botrányosan viselkedett és gorombáskodott a személyzettel, hogy kivezették az udvarra, hol nekiesett egyik pincérnek s letépte a kabátujját. Majd való leszármazás ütött szeget a fejébe s azt azzal próbálta meg- erőtleniteni, hogy Kolumbus Kristóf amikor Amerikát felfedezte, ott emberekre talált, akik valamely indiánus Ádámtól és Évától származhattak, minélfogva az egész bibliai genezis fabatkát sem ér. Ilyen és ehez hasonló nyilatkozataiból megállapítható szellemi készlettel bocsájtotta rá a Csuta— Bettelheim uralom Szabó János „tanügyi legfőbb mindenegyebét“ a sátoraljaújhelyi iskolákra. Tapasztalnia kellett azonban a direktóriumnak csakhamar, hogy a „tanítói szakszervezet“ nem alázkodott meg az óhajtott mértékben, sőt kellemetlen igazságok kimondásától sem vonakodik. A „tanítói szakszervezet“-tel szemben főleg a közép iskoláknál Szabó — érezve szellemi inferioritását, követeléseit mérsékelte. Kíméletlensége a Karolineum szerzetesnői ellen nyilatkozott meg, akiket a rendi ruha viselésétől is eltiltott, amely rendelkezését azonban részint a szerzetesnők vonakodása, részint a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt végrehajtani képtelen volt. Szabó követelte a szerzetesrend tagjaitól a komEgr3T@s száxrL dra, lOOO EZ, A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (60) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Beoltandó a gyermekek és zsenge ifjak leikébe bélpoklos tanaikat, nekiestek a tanárok és tanítók tekintélyének lerombolásához. A gimnázium, a kereskedelmi iskola és a polgári fiúiskolában szak- szervezeteket tákoltak össze, a tanulókból bizalmiakat választottak osztályonként, akiket hely és szavazati jog illetett volna meg — a fővárosi mintára — a tanítói szakszervezetben. Valamelyik elemi iskolában Csuta figyelmeztette a gyermekeket arra, hogy ' ezután mindenki a proletárdiktura parancsának köteles engedelmeskedni, tehát felmondhatják az enge delmességet még a szüleiknek is, ha pedig a tanítók ellen lenne panaszuk, azzal forduljanak a direktóriumhoz, mely tudni fogja a kötelességét. Hogy a proletárdiktatúra bitang merényletének, amellyel a gyermekek és a zsenge ifjúság lelkét meg akarták rontani, jóformán semmi lényeges eredménye nem lett, több, a szerencsétlenségben is szerencsés körülménynek lehetett köszönni. Nem volt alkalmas emberük a fertelmes munkára. Szabó János kommunista buzgalmában elvakult ember volt, aki butaságát féltudákosságával akarta kendőzni. Neki kellett volna az „uj szellem“, a „világ megváltás“ vezéreszméivel megösmertetni a tanférfiakat s kijelölni a taninód- szert, amely megfelelt volna a célnak. Szabó Jánost, a féltudákos gyáva rüpőköt, a rend helyreálltának réme fenyegetvén, gonosz buzgalmában nem ösmert határt. Érezve szellemi inferioritását a szakszervezetben, ahol a tanítás terén évtizedek óta működött érdemes középiskolai tanárokkal és tanítókkal találta magát szemben, csak brutalizálásra gondolhatott s abban meg is felelt a bitang uralom kívánalmainak. Első sorban a vallás ellen dühöngött. Nekirontott a bibliai tekintélynek, amelyet bárgyú tudatlanságát jellemző módon igyekezett lerántani. A többi közt az egy emberpártól
