Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-07-23 / 59. szám
Ötvenötödik évfolyam. 59. szám Sátoraljaújhely, 1924. julius 23. UegrJelenlk hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ndvar) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Telefon : (szerkesztőség) 63. iza.m FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF It f .....n i Ili i ílíli II ill <MI H—ll IIIIIII lllllWll WiWI Telefon : 63. szám. (kiadóhivatal) lamentet összehivatja. Ha ez megtörténik, elhisszük : lehet rögtönözni egy parázs parlamenti ülést, de ez a politikai demonstráció egy lépéssel sem juttatja előrébb a munkanélküliség problémájának megoldását. Mert miről lehet szó ? Energikus beszédeket mondanak, talán a padot verik, talán nem fog elmaradni a botrány, de nem hisszük, hogy a szociáldemokraták ily módon vélik azt a máskülönben nagyon komoly kérdést megoldani. A magunk részéről sokkal helyesebbnek tartjuk a kormány álláspontját, amikor komolyan foglalkozik a közmunkák megindításával, mert eleve is óva intünk mindenkit attól, hogy pillanatnyi segélyek kiutalásával igyekezzék a munkanélküliséget enyhíteni. Ehelyett az a kívánságunk, hogy teremtsenek munkaalkalmakat s a dolgozni kívánókat ne zárják el a kenyér- keresettől. A munkanélküliség kérdésének leghelyesebb megoldása csak ez lehet, őrömmel látjuk, hogy illetékes kö rök szintén erre az álláspontra helyezkedtek s igy reményünk van arra, hogy a munkanélküliség kérdése Magyarországnak nem lesz sokáig problémája. Városfejlesztő ü.T. alapítását termi az újhelyi Tábe Bármennyire jogos vagy jogosulatlan' panaszt olvashattunk is a múltban és mostanában is a magyar pénzintézetekről, kétségbevonhatatlan, hogy annyira fontos és életbevágó tényezői ezek mai gazdasági életünknek is, melyek hivatását és működését csak tárgyilagos megítéléssel és józan mérlegeléssel szabad a nyilvánosság előtt kritika tárgyává tenni, ha amint ez kötelességünk, a közérdeket hűen és hivatásszerűen akarjuk szolgálni. Nem célunk ezúttal a bankok életét és működését kritizálni, mert hozzánk és lapunk irányá- ; hoz közelebb eső dolog, ha olyasmiről írhatunk, ami a határ- megvonás által súlyos helyzetben küzködő városunk közönségét több : megértésre hangolhatja a mező gazdasági ipari és kereskedelmi életből ki nem kapcsolható pénzintézetekkel szemben és ha a nyilvánosság előtt arról adhatunk számot, hogy a bankok vezetőségeit nemcsak a saját intézetük érdekeinek szolgálata, hanem a közönség és a közérdekű intézmények életérdekébe való önzetlen bekapcsolódás lehetőségei is irányítják. Ujhelyben az itteni tőkeerős és számottevő pénzintézetek a központi mintára már régebben egyesületbe, az u. n. Tébé-be tömörültek, avval a céllal, hogy közös munkával és irányítással fejthes- hessék ki mindenirányu működésüket. Tagadhatatlan, hogy az újhelyi Tébe mindig a legelsőnek jelentkezett, amikor a társadalmi jótékony intézmények és szervezetek megsegítésének szüksége fölmerült. Nem egy esetben csak a pénzintézetek áldozatkészsége tette lehetővé, hogy azok az intézmények, melyek a nyomor és nélkülözés tanyáin bejáratosak, fennakadás nélkül folytathassák működésüket. Mikor a Ronyva-árviz Ujhelynek egy egész városrészét tette ki kegyetlen megpróbáltatásnak, elismerésre méltóan nyilvánult meg az itteni bankok és takarékpénztárak spontán áldozat- készsége. Hizsek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. fi munkanélküliség kérdése nem pusztán magyar probléma. A háború és az azt követő idők tönk szélére juttatták egész Európában a termelést s ennek a következménye, hogy az exisztenciák ezrével, sőt tízezrével nem tudnak kellő elhelyezkedést nyerni. Nálunk a munkanélküliség az utóbbi hónapokban kezdett veszedelmesebb méreteket ölteni s ma már ott tartunk, hogy annak megoldása elől maga a kormány sem térhet ki. A kereskedelmi miniszter vezetésével sorozatos ankéten tárgyalják ezt a problémát s minden jel arra vall, hogy a munkanélküliség nálunk elmérgesedni nem fog. Nagyon helyeseljük a kormánynak azt a felfogását, hogy a munkanélküliséget nem segélyakciókkal akarja ideig-óráig megoldani, hanem a közmunkák megindításával gyökeresen szanálni. Az újjáépítési törvény, amint ismeretes, ilyen célokra, erre az évre 12 millió aranykoronát engedélyezett, amely összeg a későbbi idők folyamán még a duplájára is fetemelkedhet s igy számottevőnek nevez hető a krízis eltüntetésére. Látni való, hogy a kormány a maga részéről komolyan veszi a dolgot s a segítéssel nem a fukarkodik, de a kérdés gyökeres megoldása nemcsak őrajta múlik. Jóindulatot és megértést kell tanúsítania a nagyiparnak is, mert az az indokolatlan ijedelem, amivel a szanálási akciót kisérte s amely nagymértékben járult hozzá a gyárak üzemeinek csökkentéséhez, egyik legfőbb okozója volt a munkanélküliségnek. A kormány nem zárkózott el a válsággal küzdő kisipar támogatásától sem s amint ismeretes, lek ntélyes összeget utalványozóit ki részére hitelképen. Teljesen indokolatlan tehát a szociáldemokrata pártnak az a szándéka, hogy a munkanélküliség problémájának megoldása érdekében a par A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (65) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. A hallgatóság „akasztófára velük“, „legalább háromnak lógni kell" s ezekhez hasonló üvöltésekben tört ki, amikor a törvényszék tanácskozásra visszavonult. Az akasztófát, amelyet a barak- csőcselékből kikerült ácsok faragtak s kovácsok láttak el vasszerelékeivel, aznap állíttatta fel a direktórium a Kossuth-szobor előtt, szemben a direktórium által hasz nált szobák ablakával. A csőcselék dühödten várta az első áldozatot s az akasztófa felállítása körül buzgólkodók biztatták is a tömeget, hogy nem sokáig kell várni a „gyümölcsre.“ A forradalmi bíróság azon ban tehetetlenül kódorgott az alispáni kisteremben. Mit tévők legyenek ? Hiszen azt sem tudták, hogy voltaképen kit mivel lehetne megvádolni. Tanuk hiányzottak, akikre hivatkozás történt, akiknek vallomása tisztázhatná a kérdéseket, de akik vagy meg sémi idéztettek, vagy a bestiális hamarko- dás miatt meg sem jelenhet- ■ tek. Közben Lang dörömbözött | az ajtón s beorditozott, hogy siessen a törvényszék s legalább három halálos Ítéletet hozzon. A hallgatóság sem maradt néma, zajongott, hangosan rosszalta a késedelmeskedést. „Oroszországban — úgymond egy vörös gazember — a nép már nemcsak a vádlottakat, de az ilyen pipogya bírókat is felakasztotta volna.“ Galamb József Polányi Lajoshoz fordult tanácsért, aki szabadkozott, mondván: hogy neki mint jegyzőnek nincs e helyen szava, a megismételt felhívásra azonban azt a tanácsot adta, hogy miután a tárgyalás nem tisztázta a vádbeli cselekményeket, miután tanukra hivatkoztak, akik meg nem jelenhettek, rendelje el a bíróság a bizonyítás kiegészítését s halassza el az ítélethozatalt holnapra. Mikor Galamb József a bizonyítás kiegészítését s a tárgyalás elhalasztását rendelő végzést a zsúfolt tárgyaló teremben kihirdette, a csőcselék éktelen ordito- zásban tört ki. Még az olyan kijelentések sem hiányoztak, hogy „az ilyen törvényszéket kellene felakasztani“, „áll már az akasztófa — úgymond egy gazember, — mit komédiázik a forradalmi törvényszék, legalább három ellenforradalmárt köttessen fel.“ | A felháborodás akkora volt, hogy a forradalmi törvényszék tagjai bujkálva hagyták el helyüket s mikor a csőcselék megtudta az elnapolást, a legvadabb szitkokban adott kifejezést afeletti felháborodásának, hogy az imént hiába állították fel az akasztófát, a fertelmes látványosságra még várnia kell. Másnap, április 9-ég a forradalmi törvényszék a tárgyalást már a kir. törvényszék polgári tanácstermében folytatta, ahol csupán Kriskó József, Leskó István és Stefán János szerepeltek vádlottakként, a többiekre Lang vádbiztos nem reflektált. Leskó István hadnagy hozzátartozói kérelmére dr. Dubay István saujhelyi ügyvéd elvállalta a a nevezett védelmét, amelyet aztán az adott körülmények között kiterjesztett a másik két fővád- tottra is. Aligha volt valaha védőügyvéd kínosabb helyzetben dr. Dubay Istvánnál. Minden lelkiismeretes ügyvéd, akinek alkalma volt főbenjáró bünperben védeni, átérezte azt a megindultságot, amely minden idegszálát megremegtette a gondolatra, hogy védence a legsúlyosabb büntetést várhatja, a melyet felborított jogrend ki- j szabni képes. Ha nem volt is Egeres szara áxa lOOO IE£Z
