Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-12-20 / 101. szám
Ötvenötödik évfolyam. 101. szám Sátoraljaújhely, 1924. december 20. Megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Előfizetési ár: Negyedévre. . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. siam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. eiám. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. & vármegye határozata Mindenkor a hajthatatlan magyar gondolkozás iskolája volt a vármegye, melyet nem tudott megtörni erőszak, sem szép szó, sem cselvetés. Mindenkor bástyafok voit a nemzet várfalán, melynek letördelhették egyes darabjait, de ugyanannyiszor gránitra talált a csákány, ha sarkaiból akarta kiforgatni alkotmányunk legősibb pilléreit. Ma is minden vármegye, de különösen az olyan, melynek részei idegen járom alá kerültek, egy-egy kis ország, amely önmagában táplálja saját népe lelkében a feltámadás hitét s amelyre épen megcsonkított nyomorúságánál fogva kétszeres szeretettel és ragaszkodással néz föl nemcsak az ősi tűzhelynél meghagyott lakossága, hanem az egész ország népe, mert a megszállás alatt élő magyar testvéreink megtartásának nélkülözhetetlen biztosítéka. Az ilyen megnyomorított, a határok közelségét érző csonka vármegyének a lelke sokkal átfogóbb, a szive érzőbb, az elszántsága komolyabb, a megmaradt röghöz való ragaszkodása állandóbb s a megnyilatkozása messzebb elhallatszó, mint az életfeltételeikben inkább meghagyott vármegyéknek. Ezért bir különös és országos jelentőséggel, hogy Rákóczi és Kossuth vármegyéjének csonkaságában sem lankadó életereje újból fellángolt, a kilencszázesztendős ősi szervezet ismét magán talált és közgyűlésén impozáns erővel fordult szembe azzal az epidémiával, amely a forradalmak gyászos pszihozisának őrökét akarja átmenteni parlamenti reprezentánsaiban. Zemplénvármegye törvény- hatósági bizottságának határozata, amikor bizalomnyilvá- nitásával alátámasztotta a kormányzat erélyes intézkedéseit, megbélyegezte egyúttal azt a rosszhiszemű offenzivát, amely csak a kábultan szédülő emberek hályogos szemei előtt lebegtethette a jogrend és konszolidáció zászlaját. Jelenti ez a határozat, hogy a nemzet torkig van már a hazárdőrökkel, a lármás szereplőkkel s azokkal a duhajokkal, akiknek az a legnagyobb virtusa, hogy a köztekintélyeket minél mélyebben a sárba rángathassák. Ezekről a határokról, melyeket az októberi népcsalás, meg a vörös őrület segített kijelölni, hangzott el a tiltakozás, hogy nem akarunk visszacsúszni azon a nehéz kapaszkodón, amely erköicsl és anyagi ieromlottságunkból a konszolidáció magos hegyek ormán fehérlő útja felé vezet s amelynek legnehezebb hágóin három év alatt már átkeltünk. Hogy nem engedjük elveszejteni három verejtékes esztendő keserves eredményeit és tapasztalait azok által, akik a szándékos lélekmérgezések hangzavarában pusztító futótűzként gyújtják föl a halkan elmondott gyanú csóváját. A törvényhatósági bizottság határozata épen annyira nem üres frázis, mint a jus resis- tendi, amely kemény fegyvert, bármikor használta is a teA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (102) III. A cseh megszállás. Hogy alamizsnaképen előzékeny volt egykori asztaltársai és cim bóráival szemben, — kelletlenül bár -- javára írjuk, mig azokkal szemben, akik alamizsnájára vagy pláne kegyére pályáztak, keserűséggel vegyes sajnálkozással gondolunk. A csehek jóformán nyitott kapukat találtak Ujhelyig, sőt a vármegye déli részében. Annexiójuk egyszerű bevonulásból állott. A Károlyi uralom gyávasága, amely lehetővé tette, hogy a reszkető inakkal közeledő csehek belopóz- kodhassanak, majd hogy az ország meg nem szállt része a Kun Bé- láék körmei közzé jusson, halálos zsibbadásba ejtették a szerencsétlen magyarságot. A Felvidék népe azonban nem fogatta be magát a csehek diadaiszekerébe. Amint tudjuk, az északnyugati vármegyék tótajku lakossága nemcsak platokintetes vármegye, mindenkor komoly megfontolással és az igazság tudatával vette kézbe. Épen olyan erős akarat, féltő gond és megingathatatlan eltökélés hozta létre ezt Több törvényhatóság foglalt már állást a legutóbbi parlamenti botrányok ügyében, melyeket az u. n. demokrata blokk inszcenirozott. Eddigelé valamennyi törvényhatóság elitélte a blokkba tartozó képviselők magatartását s bizalmi nyilatkozatával alátámasztotta a kormánynak, a nemzetgyűlés elnökségének s a többségi pártnak a parlamenti anarchia ellen megindított és befejezéshez juttatott akcióját. Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága az évnegyedes közgyűlés határidejének későbbi kitűzése miatt csak a f. hó 18-án jutott abba a helyzetbe, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és álláspontját határozati lag leszögezze. Alkalmat és módot nyújtott penikus ellenszenvvel, hanem határozott ellenséges indulattal fogadta a „felszabadítókat“, akik amig a „pacifizmusnak“ elkeresztelt fertelmes gyávaság minden fegyveres erőt ki nem vont a veszélyeztetett területről, ólálkodva bódorogtak lépésről-Iépésre s csak akkor kaptak vérszemet, amidőn látták, hogy nincs, aki egy puskát elsüssön rájuk, szuronyt szegezzen j nékiek. Hogy imitt-amott egyes ! pánszláv agitátorok görögtüzes ; komédiákat rendeztek a „felszabadítóknak“, egyáltalán nem jelentette a tótok behódolását. Zemplénvármegye tót és rutén ajkú népe a lefegyverzettség dermesztő tudatában passzív maradt anélkül, hogy lelkében megrendült volna. Cseh ellenszenvének számos esetben adott kifejezést, amelyek közül kettőről e helyütt,is megemlékezünk. Csertész község (a sztropkói járásban) megszállása után egy prágai nagy fakereskedő cég emberei jelentkeztek a községi biró- ná s a község által a Dobranszky- féle hagyatékból megvásárolt erdő kitermelésére tettek ajánlatot. Mikor az alku megegyezésre érett, a határozatot is, mint egy részét annak az országos felzúdulásnak, amely egyhangon kiáltja oda a nemzetköziségnek s a velük együtt élő áldemokráciának : eb ura fakó ! dig erre az az indítvány, melyet hét bizotttsági tag nyújtott be s melyet lapunk múlt számában egész terjedelmében közöltünk. A közgyűlést d. e. 10 órakor mintegy 60 bizottsági tag jelenlétében nyitotta meg Thuránszky László főispán. A megnyitás után dr. Mizsák József főjegyző emelkedett szólásra és a törvényhatósági bizottság, a vármegye közönségének őszinte, igaz szívből át- érzett bensőséges részvétét tolmácsolta Bernáíh Aladár alispánnak az őt ért nagy csapás, felesége elhunyta alkalmából. — Mérhetetlen és megrendítő csapás — mondotta beszédében Mizsák főjegyző — amellyel a végzet szeretett alispánunkat és családját a csupa szív és jóságból álló hitves s anya elvesztésével sújtotta. De megrendítő a csapás a társadalom szempontjából, melynek az elhunyt a csehek elhozták fiskálisukat, aki majd írásba foglalja a sok pontozatu szerződést. A biró, Gu- lik Vaszily azonban kereken kijelentette, hogy ő más szerződést el nem fogad, mint amit a vármegye főfiskálisa szerkeszt. Volt már akkor a cseheknek Nagymi- hályban valami zsupánsági tiszti- ügyészféléje, a cég képviselője hajlandó volt azt hívni meg a szerződéskötéshez. A biró egy lekicsinylő kézmozdulattal fogadta az előterjesztést s hozzá tette, hogy : „csak a mi urainknak hiszek“ s hogy eloszlasson minden kételyt, kijelentette, hogy ha kell a csennek a csertészi fa, arról kontraktust csak dr. Szirmay István vármegyei főfiskális irhát Ujhelyben és senki más. A cseheket bosszantotta a nyakasság s olyasmit is emlegetett egyikük, hogy nincs már vármegye, Ujhely is Csehországhoz tartozik. A biró itt még feljebb tartotta a pipát. „Volt már itt különb ellenség is a cseheknél“, a „naso magyari“ azokat is kiverték. Lesz még ami most van, másképen is. (folyt, kör.) Törvényhatósági Közgyűlés A törvényhatóság bizalommal üdvözölte a Bethlen-kormányt a parlamenti anarchia ellen vivott küzdelmében s mindenben helyesli a nemzetgyűlés elnökének eljárását s a többségnek a kitilásokra vonatkozó határozatát Sátoraljaújhely, dec. 18. Egress száz», áxa lOOO 3C.
