Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-11-26 / 94. szám

2. oldal Z E M P L E N 1924 november 22 egyik háznál földre segítette a dülőfélben levő kerítést. Sok ház­ban megmozdultak az asztalok s általában minden ilyen jel arra mutatott, hogy megismétlődött az a gyönge földlökés, amilyen már 12 évvel ezelőtt is nyugtalanította az Újhelyieket. Többen — legalább is erősen állítják — gyönge morajt is véltek hallani, ami annál is inkább el­hihető, mert Ujhely környékén épen 90 évvel ezelőtt, az 1834 okt. 15-iki földrengéskor kelt szárnyra a mondás: „morog a Magos hegy.“ A szombat esti földlökést Pa­takon és Tiszakarádqn is érezték. Fölkerestük ez alkalomból a a vármegye archívumában tudós főlevéltárosunkat, Dongó Gyárfás Oéza kormányfőtanácsost, aki a következő történeti tájékoztatást nyújtotta a zempléni földrengé­sekről. — Már nagynevű földrajztudó­sunk, Hunfalvy János, említi Ma­gyarország földrajzáról irt köny­vében — s itt rámutat a könyves­polcán pihenő három kötetre — hogy Zemplénvármegyében két centruma van a földrengésnek: az egyik a Tapolyvölgyében, Ho- monna, Szinna környékén, a másik az újhelyi Magoshegy környéke s minden valószínűsége meg van annak, hogy az itteni földrengések a Magoshegy megmérhetetlen mé­lyének tüzforrásaival állnak orga­nikus összefüggésben. — A levéltár adatai szerint 1713. és 1716-ban pusztított Zem­plénben erősebb földrengés. Felső- zemplénben 1778. 1779-ben öt hónapon át tartotta a jöldrengés halálos rémületben az embereket. Processziókaí, körmeneteket tar­tottak s ezekben kérték könyö­rögve, hogy múljék el tőlük a csapás. — Ujhelyben 1834. okt. 15-én volt útdíjára nagyobb földrengés, mikor a vármegyeházának déli sarka, ahol most a főispáni hiva­tal van, annyira megrongálódott, hogy az alapjától újra kellett épí­teni, az északi rész pedig, hol a levéltár van, ma is őrzi a repe­déseket. A bolthajtásokat itt is át kellett építeni. A repedések több helyütt papírszalagokkal vannak átragasztva s az egyik ilyen sza­lag most elváltán csüng alá, jeléül, hogy a repedés a napokban tá­gult. Matolay Etele abban az időben 10 éves volt s ő beszélte el, hogy azon az emlékezetes ok­tóber 15-éu reggel fél 8-kor az iskolásfiuk templomba mentek mi­sére. A pap már elkezdte a misét, mikor egyszerre megmozdultak az oltáron a gyertyatartók. A pap ki­fordult az oltáriól s nyugodt han­gon figyelmeztetve az iskolásokat, hogy földrengés van, kiküldötte őket a templomból. Már akkor a legtöbb ház kéménye leomlott s a Magoshegy lejtőjén dolgozó szőlőmunkások riadtan futottak be a városba, mert többször ismét­lődő morajt hallottak a hegy mé­lyéből. Akkor támadt a szállóige: x Morog a Magoshegy \ — Feljegyzések vannak még az 1836. és 1890. évi földrengésekről. Az ókori mítosz azt tartotta, hogy Encelados és Typhon az Etna mélyén vannak elevenen el­temetve s e kiklopszok Vulkános vezetése mellett az Etna mélyén kovácsolják Jupiternek a villámo­kat. Ugylátszik a Magoshegy mé­lyén is dolgoznak ezek a vesze­delmes kovácsok. Az csak biztató, hogy elég erős a börtönük fala s ha föl is haitik a pörölyük zaja, nem egykönnyen törhetnek azon keresztül. fi Bodrogköz bekapcsolása a távbeszélő hálózatba Régi óhajuk teljesül decem­ber 15-én a bodrogközi köz­ségeknek, mikor a posta és távirdaigazgatóság valameny- nyiüket bekapcsolja a távbe­szélő hálózatba. A községek kérelmére már három évvel ezelőtt indultak meg a hálózat kiépítésére vonatkozó tárgyalások s ál­dozatkészségük, amennyiben az oszlopokat és a nyers munkát biztosították az épí­téshez, azokat eredményessé tette és dec. hó közepe táján megtörténhet a bekapcsolás. íyképen Riese, Cigánd, Ris­es Nagyrozvágy, Alsóberecki, Karcsa, Pácin, Karos, Semjén, Cséke, Láca, Dámóc és Zeni plénagárd községek kapcsol­tatnak be a forgalomba. A Szabolcs megyével való for­galmat Cigándon át akarják kiépíteni. fi £a ponlaine-Sirsasag sátoraljaújhelyi csoportja Még mindenkinek élénk emlé kezetében van Schack Béla neve. Mindnyájan szívesen és örömmel gondolunk vissza azokra az idők­re, amelyeket hivatalos minőség­ben, mint az ország összes felső­kereskedelmi iskoláinak főigazga­tója, körünkben töltött. Kiváló képessége, egyéni tulajdonságai nagyrabecsülést, tiszteletet, sze­retet biztosítottak számára min­denütt, amerre csak járt, akik kö­zött csak egyszer is megfordult. Főigazgatói működése korsza­kot jelent a felsőkereskedelmi is­kolák fejlődésének történetében. Ezelőtt másfél esztendővel, egé­szen fiatalon, munkaerejének és alkotóképességének teljes birto­kában nyugdíjba vonult és már- már úgy látszott, hogy megszűnik a kedves, összeköttetés Schack Béla és Sátoraljaújhely között. Kellemesen csalódtunk. Schack Béla ismét itt van közöttünk, nem mint hivatalfőnök, nem mint fő­igazgató, hanem mint a kultúrának fáradhatatlan, nélkülözhetetlen ve­zére, mint a La Fontaine-Társaság alelnöke. Ilyen minőségben ele­veníti fel a nemrég megszakadt összeköttetést és amint hatalmas szervező erejével hozzálátott a csoportok megszervezéséhez, mind­járt az elsők között Sátoraljaúj­helyt kereste fel, amelyet, mint a Társaság egyik vidéki gócpontját igyekszik megnyerni és kiépíteni, A La Fontaine Társaság a há­ború előtt létesült. Az Akadémia, a Kisfaludy és Petőfi-Társaság tagjaiból egy kis csoport alakult, mely feladatul tűzte ki La Fon­taine világhírű meséinek uj ma­gyar fordítását. Ez csak a kezdet volt. Itt nem állott meg a Társa­ság, hanem messzebbmenő célo­kat is tűzött maga elé. Feladatai körébe vonta minden müveit nem­zet műfordítóinak egyesítését. Meg akarja valósítani a világirodalom örökbecsű értékeinek pontos, meg­bízható katalógusát, hogy lássa: mi az, amit minden irodalomba át kell ültetni. A vezetés e téren Magyarországot illeti, mert sehol a műfordításnak oly nagyszerű előzményei s aránylag oly jelen tősége nincs, mint nálunk, hol egy Kazinczy, Vörösmarty, Petőfi, Arany — tehát a legnagyobb köl­tők — egyszersmind a műfordítás legnagyobb mesterei. A világiro­dalom örökbecsű értékeinek ma­gyarra történő átültetésén kívül még a magyarság legkiválóbb költői termékeinek a világ közkincsévé való tételére is törekszik Mind­ezeket a törekvéseket műfordítá­sokon kívül — előadások, hang­versenyek rendezésével is támo­gatja, sőt a szavalómüvészetnek, színészetnek, zenének, még a táncnak is szívesen juitat helyet, előadó ülésein, ünnepségein, szin­tén. A gyakorlati életnek egyik ha­talmas rugója : a nyelvek ismerete. («SSHUBaaanHMI ZIPÁL Az üjhe'yen aIakitandó esoport később otthonokat létesíthetne, , összejönnének azok, akik fran­ciául, angolul vagy németül be­szélnek ahol külföldi napilapok és értékesebb folyóiratok állaná­nak a tagok rendelkezésére. így pihenéssel, szórakozással kapcso­ké ban igen kedvező alkalmat ta­lálnának az érdeklődők az idegen nyelvek elsajátítására. Az iskola - amely oly sokirányú ismeret nyújtására van hivatva - sajná­lattal, de őszintén mondom, az idegen nyelvek tanításához, legjobb törekvése mellett is, csak részle­ges-eredményt tud elérni. Ha tel­jes nyelvi tudás birtokába akarunk jutni, ezt iskolánkivüli szorgalmas munkával vagyunk csak képesek elérni. Talán nem tévedek, mikor azt hiszem, hogy ez a nagyarányú mozgalom az iskolába járó nö­vendékeknek is hasznára fog válni. Ha fogják látni, hogy a nagyok, felnőitek is foglalkoznak, érdek­lődnek az idegen nyelvek iránt akkor talán ők is több odaadás­sal, nagyobb melegséggel és sze­retettel fognak az idegen nyelvek elsajátításával foglalkozni. A La Fanlaine-Társaság alapitó, pártoló- és működő tagokból áll. Az alapitó tagok egyszersminden- korra 10 ar. K.-t, a pártoló tagok ÍV1 1 ar* űzetnek. Alapitó és pártoló tag lehet mindenki, aki a kultúra iránt érdeklődik és az iránt meleg barátságot, szeretetet érez. Ha az alakuláshoz szükséges belépések meglesznek, akkor a központ eljön megszervezni a cso­portot s akkor megindulhat itt is az az áldásos tevékenység, amely­ben én annyi sok szépnek és hasznosnak megvalósulását látom. A legműveltebb magyarság sze­retettel keresi fel a Társaságot és igyekszik zászlaja alatt tömörülni. Sátoraljaújhely város közönsége mindenkor meleg érdeklődéssel kísérte a kulturális eseményeket és szeretettel vette ki a részét a munkából is. Egy pillanatig nem kételkedem abban, hogy ezt az alkalmat is szívesen és örömmel fogja megragadni, hogy újabb bi­zonyítékát szolgáltassa annak, mennyit tud a kultúráért áldozni és fáradni. Versenyre hát! A leg­szebb, legnemesebb, legdrágább kincsért: a kultúráért. Kardos Ignáo. M. KÁROLY milvészi íényképészels megnyílt i£irucc?!fe,”; »Cat“ Hol is a nagybecsű közönségnek, a fotográfia terén a legmesszebbmenő igényeit elégítik ki. U. m : művészi portrait, speciál gyermek- és csoport-felvételekben. Külön szakosztály fényképnagyitásoknak. ben. I ÚJ Sodorjon papírt

Next

/
Thumbnails
Contents