Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-07-16 / 57. szám

Ötvenötödik évfolyam. 57. szám Sátoraljaújhely, 1924. jullus 16. megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ndvar) Zemplén I POLITIKAI HÍRLAP I Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : (szerkesztőség) 63. nzám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF 63. szám. (kiadóhivatal) Hizsek egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. 9 gyászoló üzletember Vannak egyéniségek, akik egész életükben gondosan el tudják rejteni igazi valójukat s egész halálukig olyan sze­repet játszanak, amely tulaj­donképen nem egészen felel meg lelki összetételüknek. Az ilyen jellem számításból cse­lekszik, bár képes magára öl­teni a lelkesedés látszatát, ha ezzel előmozdítani véli azon célok elérését, amelyeket ma­ga elé tűzött. Nem akarjuk állítani, hogy Benárd Ágoston a Nép cimü dühös morgásu lap főszer­kesztője ezek közé tartozik, de mégis el kell gondolkod­nunk az emberi lélek bonyo­lultságán, ha azt az esetet mérlegeljük, amelynek Benárd volt Párizsban a főhőse. Ismeretes, hogy mikor a trianoni gyászhatározat aláiná sára került a sor, alig tudtunk embert kapni, aki vállalkozott volna ennek a végzetes ok­mánynak az aláírására, amely ősi jogokat tipor le s igaz­ságtalan intézkedések özöné­vel sújtotta szerencsétlen ha­zánkat. Ekkor azonban jelent­kezett egy ember, aki a kény­szerűségre hivatkozva ajánl kozott, hogy ő majd aláírja az okmányt. Ez az ember Benárd Ágoston volt, aki el is utazott Párizsba s bizonyára szomorú arccal és heves só- hajtozások közepette tette le kézjegyét az okmány aljára s utána a megállapodáshoz híven, pecsétgyűrűjével le is pecsételte a gyásziratot. Mondom, minden valószí­nűség szerint Benárd ezt az aktust szomorúan csinálta, mert hiszen tényleg szomorú is volt az, de amint elhagyta a palota termét, rögtön mű­ködésbe lépett az emberi lé­leknek az a bonyolultsága, amire az előbb tettünk célzást. A lesújtott államférfiu agyá­ban, talán a lelki reakció, ta­lán a kétségbeesés folytán üzleti gondolat fogamzott meg. Arra gondolt a gyakorlatias nelmi becsű ereklyék értéke az idő múlásával egyenes arányban nő. Nem tudjuk, hogy Benárd ezt gondolta vagy sem, azt sem tudjuk, hogy a nevezetes gyűrű még birtokában van-e, csak rövi­den és tárgyilagosan elő akar­tuk adni ezt az esetet, amely fölött ^gondolkozhatnak azok, akik még a mai időkben is űzik a gondolkodás luxusát. Á közigazgatási bizottság ülése érzékű főszerkesztő, hogy hát hiszen ez a pecsétgyűrű most már történelmi ereklye lett s talán azok, akiknek sok pén­zük s még több idejük van, nem fognak sajnálni ezért a nevezetességért egy jelenté­kenyebb összeget megkockáz­tatni. A gondolatot hamaro­san tett követte s Benárd az utcán egyik barátjának átadta a gyűrűt, kérve őt, hogy meg­felelően értékesítse. A barát, aki csak egyszerű magyar volt és semmiféle okmányt nem irt alá, de szivében mélyen és őszintén gyászolt, kissé meghökkenve bár, de mégis elfogadta a megbízást. Más­nap azonban azzal adta vissza a gyűrűt Benárdnak, hogy nem sikerült értékesíteni. Ar­ról nincs tudomásunk, hogy az üzleti élelmességü férfiú le volt-e sújtva, vagy sem, csak azt tudjuk, hogy pecsétgyű­rűjével az ujján hazaérkezett és megfelelően fájdalmas arc cal szállt ki a kupéból. Vi­szont azonban nincs kizárva, hogy az járt az eszébe, amit feltenni talán nem a legudva­riasabb dolog, de az előzők után nem elképzelhetetlen: hogy t. i. ezt a gyűrűt talán jó lesz még egy ideig meg­őrizni, mert az ilyen törté­Hétfő délelőtt 10 órakor tar­totta a vármegyei közigazgatási bizottság julius havi rendes ülé­sét Thuránszky László főispán el­nöklete alatt. A létszám&pasit&B. Bernáth Aladár alispán a junius havi közigazgatás állapotáról elő­terjesztett havi jelentésében jelen­tést tett mindenekelőtt a létszám- apasztásra vonatkozó kormány­rendelkezés végrehajtásáról, arról, hogy Zemplénvármegye alkalma­zottai létszámcsökkentésének első, az egésznek háromnegyedét kitevő részét teljes egészében végre­hajtotta. Másodszor ismétlődik most már — a jelentés szerint — ez a fáj­dalmas műtét, fokozódó hátrá­nyára a közigazgatás zavartalan menetének, mert nem tudja a tör­vényhatóság első tisztviselője a legsúlyosabb aggodalmak nélkül kisérni ezt a parancsot, amely Sátoraljaújhely, julius 14. sokszor kipróbált, évtizedes mun­kával a többiekkel összeforrott bajtársaktól fosztja meg a köz- igazgatást és hoz anyagiakban ne­héz helyzetbe ártatlan tisztviselő családokat. Ezúttal a megszüntetett várme­gyei h. alügyészi állás jelenlegi betöltőjét, dr. Tátray Dezső h. al- ügyészt értesítette az alispán, hogy állásának megszűnése következté­ben 1925. január 1-ével végelbá­nás alá kerül. A vármegye kitűnő tisztviselőjének az alispán ez al­kalomból több évtizeden át tartó igen eredményes és buzgó műkö­déséért teljes elismerését és kö­szönetét nyilvánította, melyet a bi­zottság a maga részéről is a leg­teljesebb mértékben kifejezésre juttatott. A létszámcsökkentés további végrehajtásaképen hat dijnoki és 11 tiszti hajdúi állásra nézve in­tézkedett az alispán, értesítve az érdekelteket, hogy 1924. évi aug. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (63) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. A véres esemény idejében a herczegkutiak már bent voltak a városban, de amint a lövéseket meghallották, szekereikre kapva visszahajtottak. A sárospatakiak veszteg maradtak. A tervszerűtlen, elhamarkodott kísérlet dugába dőlt s csak a gazok vérszomját növelte. A sárospataki direktórium a véres eseményről távbeszélő utján tett jelentést Bettelheiméknak, akik nyomban intézkedtek a forradalmi törvényszék egybehivása és a helyszínére való kiküldése iránt. A rögtönitélő bíráskodás történe­tében alighanem az újhelyi forra­dalmi törvényszék érte el a leg­nagyobb gyorsaságot. Délután 4 órára kint volt a bíróság s nyom­ban hozzálátott a városház tanács­termében a tárgyaláshoz s hét órakor már gyilkolt is. A forradalmi törvényszék Ga­lamb József elnöklete alatt Morvái Ede és Hencz Miklós birákból állott, Lang József vádbiztos sze­repelt közvádlóként, aki Beckert a forradalmi kormányzótanács első számú rendelete alapján, amely szerint .Mindenki, aki a Tanács- köztársaság parancsainak fegyve­resen ellenszegül, vagy a Tanács- köztársaság ellen fölkelést szit, halállal büntetendő*, vádolta. A tárgyalás rövid volt. Becker bátran viselte magát Beösmerte, hogy a tanácsköztársaság ellen felkelést szított, hogy kész volt fegyveresen is ellenszegülni a tanácsköztársaság rendeletéinek. A torz bíróság a beösmerés dacára is a kelletténél több tanú kihall­gatásával nagyképüsködött. Ga­lamb és Morvái egyébként embe- riesen viselkedtek a vádlottal szem­ben, mig Henczből kitört a fene­vad, bitorolt biró mivoltában is. A formaság kedvéért a bíróság a védőt is — egy Legényére való orvosnövendéket, akinek a nevét kipuhatolni nem sikerült — meg­hallgatta s aztán tanácskozásra vonult vissza, amely sokáig tartott. Az ítélet golyó általi halálra szólt. Amidőn azonban a bíróság a tárgyalóterem felé tartott s a szembejövő Lang vádbiztos meg­tudta, hogy a bíróság nem akasz­tófára ítélte a vádlottat, indulato­san követelte az ítéletnek a halál­nem tekintetében való megváltoz­tatását. Az agyonlövetés — úgy­mond — „nem eléggé példás és még kevésbbé elrettentő. Az ellen­forradalmárnak lógni kell, úgy kívánja azt a proletár igazságszol­gáltatás.“ A gyáva bíróság enge­dett a Bettelheimék által sugal­mazott bitang terrorjának s a papírra vetett ítéletben egyszerűen kihúzták a „golyó“ s felébe írták a „kötél“ szót s úgy is hirdették ki. Az ítélet kihirdetése után gép • kocsira szállt hírnökök járták be a várost, tudatva az ítéletet s azt, hogy az a városháza előtt nyom­ban végre fog hajtatni. Alkonyodni kezdett, mire a Lang József által rendezett látványosság előkészületei befejeződtek. A város­ház kapuja előtt gépfegyvert sze­geztetek a nép felé, a vörös őrség legénységét sorakoztatta s előve­zették a vádlottat, aki előtt a né­hány mondatból álló ítéletet fel­olvasták. Akasztófát az idő rövid­sége miatt nem tudtak készíteni, miért is a kapu fölött a boltozatot összekötő vasrudra rendelte Lang az elitéltet felfüggeszteni. (Folyt, köv.) Egeres szám 1000

Next

/
Thumbnails
Contents