Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-11-12 / 90. szám

2. oldal Z E M P L E N 1924 november 12. Az alispáni jelentés után az egyes szakelőadók terjesztették elő szokásos havi jelentéseiket és re­ferálták a bizottság intézkedéseit igénylő ügydarabjaikat. A Zemplénvármegyei Kazinczy Kör közgyűlése A Kazinczy Kör vasárnap dél- j előtt lefolyt közgyűlése Lehoczky Sándor kir. tvszéki elnök javasla- ; tára egyhangúlag a következő tisz- tikart választotta meg : Védnök ; Thuránszky László főispán, elnök : Emődy László tvszéki tanácselnök, társelnök : Gruska Lajos pápai pre- látus, főtitkár: dr. Petrán Tibor kir. közjegyző h., háznagy: Szeszlér Ödön műszaki tanácsos, ügyész : dr’ Isépy Tihamér ügyvéd, pénztá­ros : Nagy Kálmán a Nemzeti Bank fiókjának helyettes főnöke, elle­nőr : Kádár Gyula gyógyszerész, jegyző : Oláh György iró. — A Október 28-án"volt a „Szabad­ság; ünnepe*• a csehszlovák re­publika területén. Kidobolták Szlo- venszkóban is, mint felvidéki tu dósitónk írja, hogy mindenki menjen a templomba s vegyen résztfa „hazafias“ ünnepségeken. A falusiak, meg a városi polgár­ság össze is verődött néhány he­lyen s elkezdtek beszélgetni a szabadságról. Mindent megtudok érteni, mondotta Varannó főterén egyik ottani polgár — csak az nem megy a fejembe, hogy ez a nagy szabadság, amit nekünk dobszó mellett kellene megünne­pelnünk, bizony sehol sincsen, jogmegvonásban ellenben annál többet van részünk. így került szóba azután, a túl­oldali szabadság fogalmával kap­ben meggyötört város lakosságá­nak átka. Amint köztudomásra jutott más nap, Bettelheim Guttmann Ármin állomásfönököt is el akarta hur- coltatni, még pedig nem mint túszt, hanem mint akinek sok volt a rovásán olyasmi, amiből az el lenforradalmárság vádja in optima forma megkonstruálható lett volna. Szerencsére az állomásfőnököt idejében értesítették a veszedelem­ről és menekülhetett a gonoszok elutazásáig, ami ha nem sikerül, Guttmann vagy az Eszterházy- palota, vagy az országház pincé­jébe kerül, ha ugyan még útköz­ben nem végeznek vele a cin­kosok, El nem hallgathatjuk itt, hogy Guttmannal a törvényes rend helyreállta után eléggé meg nem róható igazságtalanság történt. — Nem hogy méltatásra nem talált a kiváló szakember, a párját rit­kító buzgóságáról ismert hivatal­nok, a dögletes atmoszférában helyét rettenhetetlenül megállott férfi, hanem — fiatalon — kény- szernyugdijba küldetett. (Folyt. 1 tv harmincöt tagú válaszmány tagjai: dr. Ambrózy Ágoston, Bernáth Aladár, Czitó Ferenc, dr, Chudov- i szky Móric, Desewffy Géza, dr. Dőry Andor, Dobay Sándor, Farkas ! Andor, Gnädig Lipót, dr. Grosz Dezső, Göndöcz István, dr. Haas Bertalan, dr. Holló Andor, Horcsin Arthur, Hrabéczy Kálmán, Hege- deős Miklós, Kardos Ignác, dr. Kovaliczky Elek, Kolumbán Lajos, Lehoczky Sándor, Majtényi Géza, Moldoványi Géza, dr. Nyeviczkey László, dr. Orbán Kálmán, br. Sennyey István, gr. Széchenyi-Wol- kenstein Ernő, Scheller Lajos, Speczián Gyula, Szoller Aladár, Schiller Kálmán, Szabó Miklós, dr. Székely Albert, dr. Varga Béla és br. Waldbott Frigyes dr. A közgyűlés elnöki javaslatra el­határozta az eddigi három ezer ko­ronás évi tagsági dij harminc ezer koronára való felemelését. csolatban Bodor Gábor volt erdő­főtanácsos, varannói birtokos ille­tőségi ügye. Másképen egy olyan ügy, egy olyan durva önkény és jogfosztás, ami már régen sza­badságjogot nyert és ma is napi­renden van a cseh uralom, a de­mokratikus republika s a kisebb­ségeket védő Népszövetség ilyen cimü alosztálya nagyobb dicső­ségére. Bodor Gábor illetőségi ügyében a kassai XX-ik zsupa (bizonyára sok a zsupfejü ember) rendeletet kapott a köztársaság szlovenszkói teljhatalmú miniszterétől, hogy ez teljes hatalmánál fogva érvényte­lennek jelenti ki Bodor Gábor va­rannói illetőségét és ugyancsak a már említett hatalomnál fogva el­rendeli, hogy Bodor Gábor az idegenek jegyzékébe vezettessék be. Ennek a határozatnak indoko­lásából magából kitűnik már most, hogy a „magyar nemzetiség“-hez tartozók legszemélyesebb ügyeinek intézésénél a ma is élő jog, vagy a teljhatalom esik-e nagyobb súllyal latba? Bodor Gábor Gelencén szüle­tett. 1893-ban Varannón telepedett meg, azóta állandóan ottani lakos és 1897. óta birtokos Azóta ál­landóan ottan fizet adót s 1906. óta választott tagja az ottani kép­viselőtestületnek. Illetőségét Va­rannó község is elismerte, de mert az indokolás szerint a „volt ma­gyar állam fenhatósága alatt“ nem nyert illetőséget a községi illető­ségűek névsorából töröltette a többször említett teljhatalom. Nem érdemes itt sokat vitat­kozni, mert a jogfosztó végzésben hivatkozott 1886. évi XXII. t.-c. 10. §-a világosan és félreérthetet­lenül kimondja, hogy ha valaki az uj községben 4 évig folytono­san lakik, ennek községi terheihez hozzájárul az előbbi község köte­lékéből kilépettnek s az uj község kötelékébe tartozónak tekintetik még azon esetben is, ha letele­pülési szándékát be nem jelentette volna. Bodor Gábor varannói illetősé­ge törvényes alapokon kétségtelen, de Szlovenszkó teljhatalmú mi­niszterénél nem a jog, nem a tör­vény és az igazság volt irányadó, mint annyiszor ebben az esetben sem, hanem a gyűlölt, az üldö­zött magyar fajhoz való tartozás. És azután október 28-at, sza­badságünnepet rendeznek síppal, dobbal, vörös maszlaggal. De a magyarok, amint végződik a tu­dósítás, de még a tótok sem tértek meg a dobszóra, nem mentek el az ünnepre. — Gyerünk szépen hazafelé — b íztatta a beszélgetőket az elől említett magyar — s az emberek helyeslőén bolongattak s ki-ki szép csöndesen hazaballagott, amint haza ballag a következő, meg nem tudom hányadik okt. 28-án is. Bodor Gábor meg az idegenek tisztáján várja további sorsát. templomi hangverseny A Sátoraljaújhelyi Protestáns Nőegylet vasárnap délutáni hang­versenye a legteljesebb erkölcsi és anyagi siker jegyében minden várakozást meghaladóan sikerült s a jótékonycélt is megértő kö­zönségnek páratlan művészi él­ményben volt része. K é t h e 1 y i- né-Wakocs Margit énekmü- vésznő és Kereszthy Jenő orgonamüvész magas kultúrájú, fejlett művészetet reprezentálva osztatlan sikert arattak a nagy és válogatott közönségnek a maga­sabb zenei kultúrát méltányolni tudó soraiban. Amit a két ven­dégművésztől hallottunk, olyan szép, olyan nemesveretü művészi teljesítmény volt, mely himnusszá tette programjuk minden számát, melynek gazdagságával a közön­ségei megajándékozták. Farkas István esperes a krisz" tusi szeretetről adott tanítást az ő különálló egyházi szónoki te­hetségével, tudásával s a lelkek- hez utat találó intuitiv hevületé­vel. Minden elismerést és hálát megérdemel a hangverseny lelkes rendezősége. Reflexiók a hat év előtti novemberhez A hűvös, de még mindig verő­fényes őszben csaknem [minden napon évfordulót jelent a novem- berHjjnaptár^ Évfordulóit a min­denkorra szomorúan emlékezetes összeomlásnak, a Felvidék meg­szállásának s az Ujhelyben külö­nösen romboló hat év előtti anar­chiának, mikor állandó lövöldö­zéstől kisérve futottak át az újhelyi állomáson a cseh legionistákat szállító katonavonatok, rettegésben tartva a védtelen lakosságot, mi­kor napirenden volt a rablás s az állomásról és a fasorból a „szabadságtól“ nekivadult, emberi mivoltukból kivetkőzött, faszesztől mérgezett katonákat, vagy hullái­kat szállíttatta el az a próbálkozó hatalom, amely teljesen gyengé­nek bizonyult az anarchiával szem­ben. Soha nem haszontalan dolog a lavinát megindító ezekre a na­pokra visszaemlékezni, amikor csak nőtt az a romhalmaz, amely végül is maga alá temette a tör­ténelmi Magyarországot. A mostani és a közeleső na­pokban van hatodik évfordulója annak is, hogy megindult a vörös áradat, a szocialista káosz, amely történelmünk legátkosabb dátumá­hoz, 1920. november 20-ához, a trianoni akta aláírásához juttatta el a magyar végzetet. A sok szomorú jelenség mellett, amelyek annyi jogos kritikával kísérhetők s amelyeket épen a „Zemplénében festett alá nagy- értékű történelmi munkájában éles színekkel Kossuth János dr, ha ma is elidőzünk egy keveset, tesz- sztik ezt azért is, hogy megint csak kiemeljük annak a szinte társadalmi osztállyá kinőtt hatal­mas tábornak, a vasutasoknak derekas magaviseletét, amely min­denkorra kiérdemelte az újhelyi közönség háláját és becsülését. Mostanában értünk megint oda, hogy az újhelyi vasutasok Gutt­mann állomásfőnökkel élükön nagy energiával szegültek ellene a szocialista táborba való be- kényszeritésüknek. Hat éve mikor Fodor János főkalauz öt társával magával vitte a szocialista terror­tól megmételyezett fővárosba az állomásfőnöknek az egész ország vasutasaihoz intézett kiáltványát, melyben tiltakoznak politikai és világnézleti meggyőződésük erő­szakos befolyásolása ellen, mikor felajánlották táboruk és sokaságuk hatalmát a katonaság és csendőr­ség megerősítésére, a belópózkodó ellenség visszaverésére. Tisztelet­reméltó, bátor fellépésük ered­ménytelen volt s idehaza a be­számoló gyűlésen már Csulával találták magukat szemben, aki lehordta őket, csuszó-mászó, fel­felé kínálkozó, burzsuj kézcsókra járóknak nevezte őket. Ennél a dátumnál kezdődik a vasutasok ellenállása a Bettelheim kommunista uralmával szemben, a kormánybiztos támogatása, erő­szakolt lemondásának meggátlása, fsZIPÁL M. KÁROLY "1 művészi fényképészete megnyílt KÄ Hol is a nagybecsű közönségnek, a fotográfia terén a legmesszebbmenő igényeit elégítik ki. U. m : művészi portrait, speciál gyermek- és csoport-felvételekben Külön szakosztály fényképnagyitásoknak. ;ben. I él Magyar kálvária Aki a saját hazájában idegen

Next

/
Thumbnails
Contents