Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-11-01 / 87. szám

Ötvenötödik évfolyam. 87. szám Sátoraljaújhely, 1924. november 1. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Telefon : (szerkesztőség) 63. szám • FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : (kiadóhivatal) 63. szám. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiizek Magyarország feltámadásában. Amen. Októbervég A magyar történelemnek legszomorubb időszaka tér vissza a bús-szomorú októ­bervégi napokon: a nagy összeomlás komor, sötét szinti, szorító emlékezete. Hat év múltán szeretnénk már ez emlékektől szabadulni, szeretnénk, ha már elmosód­nának valamennyire amaz ész­vesztőén bódult óráknak ví­ziói, szeretnénk ha már nem kellene felütni a hat év előtti októbervég krónikájának lap­jait s ne kellene a jelen nyo­morúságaitól csak ádázabbá tett gyűlölettel gondolni arra, hogy a mi ezeresztendös tör­ténelmünk véres-könnyes nap­jaival megszentelt országunk micsoda embereknek s milyen szégyenterhes napoknak lehe­tett áldozatává azon az októ­bervégi éjjelen, mikor meg­jelent a lázadás szelleme az uccákon s vele együtt az ösz- szeomlás, a vég. Nem szabadulhatunk ez emlékektől ma sem, mert újra kopogtatnak szenvedéses ma­gyar életünk ajtaján a ben­nünket megsemmisülésbe ker­getett október jelenségei. Pedig mily szívesen feled­nénk már mindent, ami akkor és azóta sokáig történt. Mi­lyen örömmel csapnánk be az októberi gyászos krónika lapjait, törölnénk ki mindent az emlékezet sötét lapjairól, ha nem merülnének föl újból a múlt kisértetei. Hiába, ha ezeket a hat év után megújuló jelenségeket látjuk, nemcsak hogy feled­nünk nem szabad, hanem föl kell idéznünk annak az októ­bervégnek minden tanulságát, hogy útjába állhassunk a vég­zet újabb próbájának. Nem szabad elfelednünk, hogy valamikor boldogok voltunk s másoknak is pazarul adhattunk belőle: kultúrát, aranyat, hitet és vért. Rá kell emlékeznünk, hogy valamikor a székely bérceknél volt ke­let, Dévénynél nyugat, a Kár­pátoknál észak és az Adriánál dél. Nem lehet elfeledni, hogy mindezt az az októbervég ra- ! bolta el tőlünk, amelyik lá­zadás volt az oltár, az állam, a trón s a polgári rend tör­vényei ellen. Ma újra rá kell emlékez­nünk a gonosztettek, a 9 hó­napos rémuralom megindítóira, a demagógokra, a bűn héro­szaira, mert a szégyenből, a romlásból tanulni és okulni kell s mert példát és erőt kell merítenünk onnan, hogy nem szabad gyöngének lenni, mi­kor erőre van szükség s nem szabad az elkoptatott álkuruc- kodás hirdetői után szaladni, amikor az apostolok szavára hallgatni s a szerint csekedni volna szükséges. Az októbervég erre int, vá­gyakozásra késztet az igazi morál, az egész emberek után és megtanít dolgozni a békés boldogságért, tenni és csele­kedni a jövőért, a lábbal ti­port magyar igazságok diada­láért. Értekezlet a városházán a mapr-cseh keres­kedelmi szerződések anyagáról Tokajhegyalja és Ujhely speciális érdekei a tárgyalásoknál (Saját tudósitónktól). Küszöbön állnak a Csehszlovák állammal a kereskedelmi szerző­dések megkötésére vonatkozó tárgyalások. A nyakunkra nőtt és bennünket ugyancsak körülhorkoló utódállammal kötendő szerződé­seknek mai gazdasági helyzetünk­ben tagadhatatlanul óriási jelen­tősége van, mely egyaránt kihat nemcsak a termelési főágak mind­egyikére, hanem különösen azokra a gazdasági egzisztenciákra, me­lyeket az erőszakosan megvont Saujhely, október 30. határ közelében találnak a to­vábbra elodázhatatlan szerződéses tárgyalások. Legközelebbről érintik létének további feltételeiben ezek a tár­gyalások s a majdan létrejövő szerződések a határmentén fekvő területek, városok, községek gaz­dasági helyzetét, köztük a Tokaj- hegyalját s minden másnál nehe­zebb helyzetben sínylődő Ujhely városát. Kereskedelmi kormányunk na­gyon helyes meglátással különös gondot kíván fordítani azokra a speciális érdekekre, melyekhez a Tokajhegyalja borkereskedelmének s a határmentén fekvő területek­nek gazdasági boldogulási lehető­ségei fűződnek s közvetlen tájé­kozódást óhajtott szerezni azokról a szempontokról, melyek a tár­gyalások alkalmából megfontolást és figyelembe vételt igényelnek. A kereskedelmi szerződések kö­rül meginduló tárgyalások magyar delegációjának két tagja, dr. Fe- renczy Izsó min. tanácsos és dr. Schlick István min. oszt. tanácsos a kereskedelmi minisztériumból ma felkeresték Ujhely városát, hogy az itteni kereskedelmi és ipari érdekeltségekkel való tárgya­lás utján gyüjsenek anyagot a tárgyalásokra s meghallgassák azokat az információkat, melyek a tokajhegyaljai borkereskedelem s általában az itt meghúzott határ­menti terület gazdasági érdekeit felölelik. Az értekezlet a Kereskedelmi Társulat nagyszámú tagjainak s az ipari érdeltségek részvételével délelőtt 10 órakor kezdődött a városháza tanácstermében. Részt vett azon Orbán Kálmán dr. pol­gármester, dr. Görgey István nem­zetgyűlési képviselő s Wittich An­dor főtitkár a miskolci kereske­delmi és iparkamara képviseleté­ben. Az értekezletet a polgármester nyitotta meg, üdvözölve a minisz­térium képviselőit s a megjelen­teket, ismertette az értekezlet cél­A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (90) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. A direktórium nem vette tréfára a Quttmann jelentését, telefonon azt üzente neki; „főnök elvtárs, főbe lövetjük, mint egy kutyát, ha nem lesz elegendő szén és mozdony“. Erre az üzenetre Ko­vács József pincér és Markovics András kalauz — mint a direktó­rium ellenőrző közegei — ellen­őrzésével az üzletvezetőségtől kért az állomás mozdonyt és szenet. Hogy az eltoloncoltatást elvi­selhetőbbé tegye az állomásfőnök, mindjárt reggel a direktóriumhoz fordult azon kérelemmel, hogy engedje meg a túszoknak harma­dik osztályú kocsiba való beszál­lását. Mikor ez a kérelme is durva visszautasításra talált, akkor csa- toltatott egy marhakocsit a két zsúfolt után, hogy ahogy lehet könnyítsen a baromi rendelkezés okozta nyomorúságon. (A pót- marhakocsiba való átszállást — amint láttuk — Kovács akadá­lyozta meg) Guttmannt különben a túszok érdekében kifejtett buz­galmáért emigy fenyegette meg a direktórium: „még egy üzenet és elvtárs is beszállhat a marha­kocsiba 1“ Meg kell emlékeznünk arról is, hogy amikor a túszvonat az állo­máson vesztegelt a direktórium tagjainak egyes hozzátartozói fel, alá sétálva a perronon, cinikus mosollyal, sőt olykor durva röhö­géssel szemlélték a nyomorúságos helyzetbe taszitottakat és moso­lyogni voltak képesek a túszok hozzátartozóinak kétségbeesés saj­tolta könnyein. A tűszvonat ápr. 26-ának dél­utáni négy órájáig vesztegelt az állomáson, miközben a túszokkal zsúfolt marhakocsikat ide-oda to­logatták, vonszolták, azzal is te­tézve a maszakrirozás brutalitását. A csaknem egy napig tartó ácsor- gás oka az volt, hogy a direktó­rium pénzügyi biztosa, Boros Sa­mu nem volt képes rövidebb idő alatt az összeharácsolt aranypénzt és elkobozott értéktárgyakat ösz- szegyüjteni és az elszállításra elő­készíteni. Négy óra tajban végül elindult a túszvonat. Az újhelyi állomás a szó legkeserübb érlelmében a „só­hajok hídja“ lett. Kínzó aggodal­mak között indultak, nem embe­reknek való elhelyezkedésben mél­tán kétségbeejtőnek tetsző végze­tük elé az elhurcoltak s még két- ségbeejtőbb volt a hon hagyott hozzátartozók lelki állapottá, akik övéik életéért remegtek. De mig az elhurcoltak férfiak voltak, akik­nek túlnyomó többsége férfiasán is viselte kegyetlen sorsát és lelki erőt adhatott azoknak is, akiken erőt vett a gyöngeség, a honha­gyott hitvesek, anyák és gyerme­kek gyötrő kínját nem enyhítette semmi sem, pláne a rémhírek ha­tása alatt, amelyek a bolsevizmus által ellopott országmaradék kü­lönböző helyein végbement gyil­kosságokról szólották. (Az újhelyi túszok elhurcoltatását megelőzőleg — ápr. 23-án — Budapesten lö­vették agyon Nikolényi Dezső, Várkonyi Bálint és dr. Stenczel János úri embereket a vörösök, ellenforradalmárság ürügye alatt. Ez a hir az újhelyi túszok elszál­lítását megelőző nap előestéjén terjedt el Ujhelyben s a fővárosi lapok is megerősítették. De haj­meresztő hírek keringtek Szabolcs, Borsod és Heves megyékből is, amelyek részben túlzottak voltak ugyan, de amint ma már hivata­los megállapítások alapján tudjuk, nem voltak alaptalanok.) (Folyt, köv.) Egr3r©s szár». ára lOOO Sí.

Next

/
Thumbnails
Contents