Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-10-08 / 80. szám
Ötvenötödik évfolyam. 80. szám Sátoraljaújhely, 1924. október 8. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. mám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF 63. mám. (kiadóhivatal) Megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Előfizetési ár: Negyedévre. . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Egymásra utatt népkisebbségek A csehszlovák köztársaság parlamentjében, Prágában, egy magyar kisebbségi képviselő, dr. Korlát Endre interpellá dót jegyzett be a taracközi román nyelvű kisebbség nyelvi és kulturális sérelmeinek tárgyában. Ebben az interpellációban a magyar képviselőnek nemcsak lovagiassága, de egyben politikai érettsége, erkölcsi és kultúrái fölénye nyilvánul meg, amidőn a saját népe ellen is jogtalanságot elkövető cseh állampolitikával szemben védelmébe veszi annak a másik hasonló bánásmódban részesített népkisebbségnek ügyét, amelynek fajtestvérei más országban ép a magyarság ellen folytatnak irtóhadjáratot. E fennkölt gondolkozás, mely a tárgyilagosságban annyira tudja magát mentesíteni minden érzelmi befolyástól, hogy védelmébe veszi a kisebbségi jogok tisz- teletbentartásának elvéért indított harcába« még azt az ellenséget is, mely a magyar állameszméhez való hűség elárulásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a múltjánál és történelmi hivatásánál fogva vezető szerepre predesztinált magyar nemzet sok milliónyi tagja ma népkisebbségként emelje fel szavát a békeszerződések kijátszása miatt, — olyan példát szolgáltat Európa politikai iskolájának, amelyre a legkiválóbb nemzetek is büszkék lehetnének. Korlát Endre dr. magyar képviselőnek óvása a román anyanyelvű ruténföldi magyarság érdekében klasszikus bizonysága annak, hogy a magyar nemzet, melyet a Scotus Viatorok megfizetett lelkiismerete mint elnyomót s az idegen nációk ellen gyülölkö- dőt festett le, miként űzte az elnyomásnak és a gyűlöletnek politikáját. A magyar impé- rium alatt ezek a „gyűlölt és elnyomott“ nemzetiségek magasabb kultúrát szereztek és több polgári joggal és szabadsággal ruháztatnak fel, mint ma akár saját hazájukban, akár a jogegyenlőséget nagy hangon hirdető u. n. demokratikus utódállamokban. SiVitézi ünnep Páczinban Öt bodrogközi vitéz beiktatása a vitézi telkekbe. — Nagy Pál gy. tábornok, vitézi törzskapitány képviselte a kormányzót. — ralmasabb bizonyítványt ki sem állíthatott volna a csehszlovák köztársaság önmagá ról, mint avval, hogy joguralma alatt az egyik elnyomottnak kell a másik elnyo mott érdekében szót emelni s még hozzá olyan nép érdekében, amelynek reprezentánsai saját hazájuk képviseletében kebelbarátjai a cseh állam kreálóinak és jelenlegi vezetőinek. Sokat lehetne be szélni ezen az alapon a kis- antant kordiális együttműködéséről, belpolitikájának humanizmusáról s ez uj állam- csinálmányok örökéletéről. De nem akarunk jósok lenni. Az elnyomást sírba fogja temetni az egymás mellett élő testvéri népek öntudatra ébredése, akik máris rájöttek arra és bevallani sem szégyellik, hogy jó volt, mert igazságos volt a szentistváni Magyarország demokratikus néppolitikája, mely a jogegyenlőséget nem a szájával hirdette, hanem tettekben valósította meg egyenlő igazsággal minden fajú és nyelvű fia javára. (Kiküldött Akinek lelkén a mai élet nehéz harcában úrrá lett már a szkepszis, mely múltúnk örökéből való, akinek meggyöngült a hite s elfelejt már bizakodni is, annak vasárnap Páczinba kellett volna eljönni, hogy a bodrogközi derék magyar nép ünnepi seregszemléjéből újra hit, erő és bizalom izmosodjék a leikébe, a magyar föld izzó szeretetének felmagasztosulá- sából. öt magyar vitézt, a világháború kitüntetéses hőseit iktatták be Páczinban a vitézi telkekbe. És sziv- ből jövő örömmel ünnepeltek a bodrogközi magyar szivek. Ünnepelték a magyar katonát, akinek az egész világon páratlan erkölcsi, szellemi és testi képességei tették azt a csudát, hogy a háború erkölcsi mérlegén mi vagyunk felül, mi vagyunk győzelmesek, mi a letiportak, az elnyomottak, a „le- győzöttek“. Bajtársi becsüléssel, testvéri magyar szivvel, a közös nemzeti munka, a közös érzés, a közös gondolkozás, a közös ideálok sze- retetével tisztelegve köszöntötték az öt magyar hőst, akiknek megbecsülő nemzeti ajándékot juttatott az a lelkes magyar sziv és megértés, mely évszázadokra visz- szanyuló tradíciója a páczini ősi Páczin, okt 5. kastély lakóinak: a nemesszivü, fenkölt gondolkozásu áldozatkész adományozóknak. Az árnyas zenéjü, halk, de bensőséges beszédű történelmi föld, a 40 holdas Sennyey parknak a nyári verőfénnyel sütő nap sugaraitól megaranyozott évszázados fái alatt összefonódtak a magyar szivek s az ünnepség meleg fényében és sugárzásában egymásra talált a katona és a polgár: minden igaz magyar. A leghálásabb köszönet, minden elismerés a vitézi telkek adományozóinak, akik érezve szivükben a jövő nagy feladatait, a legnagyobb erőt, a magyar földet adták annak az intézménynek zálogul, mely egy uj, erős, tettre kész nemzedéket nevel és hí arra a bástyafokra, melyet a megoltalmazott nyugati civilizációból ránk- szabaditott sötét és barbár erők ostromolnak. ♦ * Vitéz Székely József, vitéz Székely Ferenc karosi, vitéz Cserepes Ferenc pácini, vitéz Sajkoczki Lajos tiszakarádi és vitéz Tóth István dámóczi lakosokat iktatták be vasárnap Páczinban a vitézi telkekbe. A kormányzót vitéz Nagy Pál gy. tábornok, a Vitézi Szék törzskapitánya képviselte az ünA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János . (84) II. A diktatúra Sátoraljaujhelybéh. Gróf Berchtold Kázmérral záródik a főrangú családok sarjaiból összefogdosott túszok sorozata. Miután a csehek jóformán a „kertje a att“ voltak, ő menekülhetett volna meg a legkönnyebben a vörös bitangok kopói elől. Meczner Béla földbirtokost, aki mint volt országgyűlési képviselő, majd főispán, végül mint örökös főrendiházi tag, azonkívül tekintélyes egyházi tisztség viselője a társadalmi előkelőség ama színvonalán állott, amely egyaránt ingerelte a gazemberek irigységét és bosszúvágyát, hatvankilenc éve dacára is elhurcolták, amivel Bettelheimék dokumentálni akarták, hogy az előkelőség, amelyet értékes és vonzó egyéni tulajdonságok is ékesítenek, tűrhetetlenek azok előtt, akiket rothadt ambíciójuk sarkalnak egy bitang világ felé. Dr. Mizsák József vármegyéi jegyző a Bettelheim-banda ama tagjainak gyűlöletét vonta magára, akik a háborúban a 65- ik gyalogezred kötelékébe tartoztak, a melyben a nevezett kapitányi rangban szolgált. Kemény katona lévén, aki — különösen az ellenség előtti szolgálatban — a regulát hajszálpontosságig betartotta, ami — a dolog természete szerint — darabossággal és alkalomadtán kíméletlenséggel járt s amit azok a katonák, akik a vele való korábbi ismeretség révén protekcióra számítottak, nagyon is zokon vettek. Egyik-másik manipuláns^sze- retett volna lenni, amerre a golyó nem jár, többen veszélytelen szolgálat után esengtek, amelyet a Mizsák segítségével el nem érhettek. Ily előzmények után mi sem volt természetesebb, minthogy a Bettelheim udvara előtt rossz hirbe, majd a fekete lisztára, a végén pedig tuszságba jutott. Bettelheimék, amint volt már róla szó, különben is kijelentették és gyakorlatba vették, hogy csak a gyáva katonákra reflektálnak, mihez képest a banda katonai környezete javarészben szökevényekből állott, mig a helyét emberül megállott katonatisztektől féltek mint olyanoktól, akik helyes feltevésük szerint lelki undorral lehettek eltelve az ő bitang uralmuk iránt. De Mizsák József az által is gyanússá tette magát a direktórium előtt, hogy kerülte a vele való érintkezést, amit pedig annyian kerestek. Csuta rá is üzent, hogy „ne legyen olyan kevély“, amire azonban a kemény gerincű férfi nem reagált. A túszság okát egyiknél-másiknál az illető családi körülményei magyarázták meg. Voltak akiket atyjuk, sőt állítólag nagyatyjuk helyett vittek el. Azok a vagyonos zsidók, akik aranyrejtegetés gyanújában állottak s akiktől némi aranyat sikerült is a felakaszta- tással való fenyegetéssel kicsikarni, egytől-egyig a túszlisztára, majd a marhakocsiba kerültek. Az értelmiség egyik kategóriáját kímélték, a másik ellen toporzé- koltak. A bírói karból például Schiller Kálmán járásbirón kívül senkit se fogtak le. Az ügyészi kar se bőszitette fel őket. Állítólag azért nem, mert enyhén kezelte a börtönőri személyzet fölötti rendelkezési jogát s a kommunizmussal szemben nagyon is tapintatosan kezelte a passzív rezisztenciát. Az ügyvédi kar már vörös posztó volt a szemükben, amelyből bőségesen szedtek túszokat. (Folyt. köv. Egr3T©s szám. ára lOOO IBI,
