Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-10-04 / 79. szám
Ötvenötödik évfolyam. 79. szám Sátoraljaújhely, 1924. október 4. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton ] Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I \ Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Hyilttór soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) €3. szám íj Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF || 63. as&m. (kiadóhivatal) Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. _______________________Amen. fi megfölebbezett bombaügy A szolnoki Ítélet ellen, mely a csongrádi vádlottakat felmentette a vád és következményei alól, a vádhatóság felebbezö jogával élt s feleb- bezésében fogja előadni kifogásait a pertárgyalás menete, a bírói Ítélet érdemleges része, és megokolása ellenében. Az illetékes kir. Tábla dolga lesz, hogy a peranyagot felülvizsgálja s az alsóbirósági Ítéletet vagy helybenhagyja vagy megváltoztassa. Ha pedig az államügyészség a táblai Ítéletbe sem nyugodnék bele, nyitva áll előtte a felfolyamodás útja a Kúriáig, mely aztán végérvényesen dönt. Kívánatos a jogrend érdekében, hogy e törvényes folyamatba illetéktelen és felelőtlen tényezők egyáltalán ne szóljanak be ; legkevésbbé pedig oly irányzatossággal, mely a bünper anyaga közé politikumot kever s a közvélemény nyugtalanitására, megtévesztésére, a bíróságnak pedig befolyásolására törekszik. Sajnos, hogy a lefolyt héten ily tendenciózus visszhangja kerekedett a szolnoki ítéletnek, előbb a sajtóban, majd a társadalomban s főleg némely politikai körökben. Egyfelől rámordultak az eljárt bíróságra, másrészt bravót kiáltottak neki. Sőt voltak oly kísérletek is, melyek ez ügygyei kapcsolatosan ellentéteket próbáltak támasztani egyes minisztériumok közt, azzal a nyilvánvaló intencióval, hogy az ügyet, ha átmenetileg is, politikai válsággá pancsolják össze. A kormány döntése véget vetett a szélsőséges hangzavarnak. Kimondotta — közmegnyugvásra — a miniszter- tanács, hogy : bírói Ítélet ellen elhangzott kifogások és aggályok csakis a törvényes perrend és perorvoslat utján érvényesíthetők — s mert a vádhatóság a pert felebbezés- sel a felsőbíróságok elé terelte, egyéb intézkedést a kormány nem tart szükségesnek. Amennyiben pedig a honvédelmi és a belügyi miniszterek a nyomozó hatóságok tekintélye érdekében kívánják az igazságügyi minisztertől, hogy törvényadta felügyelői jogával élve rendelje el a szolnoki bíróság irányában a felügyeleti vizsgálatot arra nézve, vájjon az eljárás ott per- rendszerü volt-e: az igazságügyminiszter erre a minisztertanácsban késznek nyilatkozott. A bor előállításának, kezelésének és forgalmazásának szabályo zásáról és a borhamisitás tilalma- zásáról szóló 1924. évi IX. t.-c. 53. §-a és a törvény vonatkozó végrehajtási utasítása borellenőrző bizottságok szervezését rendeli el. Zemplénvármegye területére hat bizottság alakíttatott, melyeknek elnökeivé s tagjaivá a földmive- lésügyi miniszter saját részéről a főispán javaslatára a következőket nevezte ki: 1. Sátoraljaújhely r. t. város borellenőrző bizottságába elnökké Lehoczky Sándor törvényszéki elnököt, tagokká Kádár Qyula gyógyszerészt és Schmidt Lajos ny. rendőrkapitányt. 2. A sátoraljaújhelyi járási bizottságba elnökké dr. Nyomárkay Ödön kórházi főorvost, bizottsági taggá dr. Molnár János kórházi főorvost (néhai A minisztertanács határozata helyreállította a nyugalmat a közéletben, véget vetett a válság-pancsolásnak s az ügyet visszaterelte törvényes medrébe, illetékes tényezők elé. Nagy Barna helye betöltetlen). 3. A sárospataki járási bizottságba elnökké Csajka Endre kormányfőtanácsost, tagokká Trócsányi József sárospataki főiskolai gazd. választmányi elnököt és dr. Mecz- ner Béla földbirtokost. 4. A tokaji járási bizottságba Tokaj székhellyel elnökül Máriássy Mihály föld- birtokost, tagokká Füzesséry Ödön ny. főszolgabírót és Laczkó István esperest. 5, A tokaji járási bizottságba Tolcsva székhellyel Constantin Géza földbirtokost, tagokká Zsedényi Béla földbirtokost és báró Waldbott Kelemen nagybirtokost. 6. A szerencsi járási bizottságba elnökké Miller Ede ny. ezredest, tagokká Kovácsy Ferenc szőlőbirtokost és Varecska Ferenc cégvezetőt. A kinevezések 1926. év végéig hatályosak s felkérte a miniszter Borellerxőrzo Toizottság'ole A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (83) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Hogy a túszfogdosás még akkor sem ért véget, amidőn a túszlétszám a beregszásziakkal együtt már megközelitette a százat, hogy jóformán a túsz-szállitó vonat elindulásáig tartott, arra enged következtetni, hogy Bettelheimék a Sárospatakra kivetett, de be nem szállított túszkontingenst is Sátoraljaújhelyből kívánták pótolni. De nagyon valószínű az is, hogy Bettelheim kommunista buzgalmának mekkoraságával kívánt Kun Bé- láék előtt feltűnni s a „Magyar Kronstadt“ vagy „Magyar Moszkva“ bitang hírhedtségét dokumentálni. Megelőzve a gyilkosságokban minden más vidéki szovjetet, rekord munkával kívánt beszámolni az embertelen gazság ama műveletében is, amely a lelki-testi gyötrelmek raffináltságából áll. Négy áldozat ártatlan vérét ontotta az általa összeválogatott hóhérok segítségével. Egyet (Kamu- thy Lajos csendőrfőhadnagyot) halálba kergetett. Minthogy ekkora teljesítménnyel alig egy hónap alatt rajta kívül senki sem dicsekedhetett április 24-ig, csak magához maradt hü, amikor fejszámra a legnagyobb túsz szállítmányt indítja el. Nagy és különböző magyarázatokra okot szolgáltatóit, — feltűnést keltett a Miskolcról vett hir, hogy Reisinger a Kun Béla ismételt parancsa dacára sem enged túszt szedetni, voltak akik a Reisinger bátor tettéhez túl vérmes reménykedéseket fűztek. Hogy az ellenszegülés a közeledő meg- hasonlás előjele. Hogy a mérsékelt irány kerekedett felül. Hogy Reisinger nem fogja megengedni az újhelyi túszok elszállíttatását sem. A főúri családok tagjainak túszokként való összefogdosására került a sor. Itt már végképen nem törődtek ama korlátokkal, a melyeket életkor, egészségi állapot tekintetében a központi tanács- kormány rendelete fölállított. A 82 éves gróf Hoyos Sándort túszul követelték*) s az egészen fiatal gróf Mailáth Pált — dacára hogy *) Az aggastyán helyett fia, gróf Hoyos Viktor — aki mezölaborci főszolgabírói hivatalát a cseh megszállás miatt kénytelen volt elhagyni — állt túszsorba. Másnap ő is szabadult a társaságból azon a címen, hogy mint megszállt területről menekült, nem volt újhelyi burzsujnak tekinthető. atyja gróf Mailáth József már túsz volt, el is hurcolták. Br. Sennyey Istvánt, aki egy végzetes baleset következtében oly fokú sérülést szenvedett, amelyet még az ujzé- landi kanibálok is respektáltak volna, áldozatukat a veszett eb- lelkü bitangok nem átallották egy rettenetes utazás gyötrelmeinek tenni ki. Gróf Sennyey Bélát fekvő beteg állapota is alig volt képes megóvni a marhakocsiban való transz- portáltatástól. Nővére, gróf Szé- chenyi-Wolkenstein Ernőné hiába ajánlkozott beteg testvére helyett túszul. Knall, a templomrabló, az illavai fegyenc, a Bettelheim hóhérja, gyönyörködött a lelki kínokban, amelyeket egy főúri hölgynek okozhatott. Az éles eszü urinő végül is kifogott a fenevadon. A rábeszélés formáját — amint a gróf Mailáth József emlékirataiból s több jelenvolt-tól tudjuk — kedélyessé változtatta, mintha nem egy erkölcsi szörny, hanem egy úri ember előtt állt volna. „Nézze csak Knallka, hiszen az maguknak mindegy, a fivérem gróf, én grófnő vagyok, engedjen helyette túsznak lenni, ő szegény beteg, én pedig egészséges vagyok“ Ez az argumentum még nem volt eléggé kapacitáló. „Ha beteg az elvtárs, majd kigyógyitjuk“, volt a szűkszavú válasz. „De nézze csak Knallka, a kért szívességet mi esetleg viszonozhatjuk, — tudja, ha úgy fordul a kocka, hogy magának menekülnie kell majd, adunk kocsit, lovat.“ Ez ellen ugyan müfelháboro- dással próbált a bitang tiltakozni, végül is az ördögnek gyújtott gyertya nem égett hiába. Rövid szóváltás után Knall kihirdette a szentenciát: „az öreg elvtárs itthon maradhat, de a fiatalt (a fiát) magunkkal visszük.“ Báró Vécsey Bélát, aki életkorára való tekintetből szintén kímélendő lett volna, fiával együtt vetették túsz-fogságba. Gróf Mailáth József is túlhaladta már a túszfogság idejében életének hatvanadik évét. Foguk lévén a grófi családra a Bettelheim —Knall bandának, nem érték be a családfővel, hanem mindkét fiára: ifj. Józsefre és Pálra is kivetették a hálót. Az idősebbnek sikerült a Szabolcs megye felső részét már ekkor megszálló oláh seregen keresztül viszontagságos utazással Ófehértőra menekülni, a fiatalabb azonban, az újhelyi túszok elszállítása után — körmük közé esve a vörösöknek — nem kerülhette ki a túszságot. (Folyt, köv.)
