Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-07-02 / 53. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1924 julius 2. ség épületéig, az ügyeleti szobá­ban kézzel és karddal bántalmaz­ták. Kiss megbilincseltette, meg­bilincselt állapotában sanyargatta, lezáratta és Hóza e jogtalan cse­lekményt, bár kötelessége lett volna, nem akadályozta meg; Strompf pedig tettleg bántalmazta. Kiss felügyelő kijelentve, hogy nem érzi magát bűnösnek mert szabályszerűen és törvényesen járt el, elmondja az eseményeket. A kérdéses időben Jákó János rendőr zárórát csinált a kávéházban. A felhívásnak mindenki eleget tett Horváth kivételével, aki Hóza fel­szólítására is csak azt válaszolta, hogy előbb megissza a borát és Hóza ismételt figyelmeztetésére ki­jelentette, hogy parancsszóra nem iszik. Ekkor szólt közbe Strompf, mondván, elég sajnos, hogy nem akar engedelmeskedni, amire Hor­váth felháborítóan súlyos szóbeli sértéssel illette Strompfot. Erre kiadta a parancsot Jákónak, hogy vezesse ki Horváthot, aki kiveze­tés közben a billiárd asztal mel­lett elesett s homlokát az asztalba vágta. A társaságában levő Bereg- szászy felügyelő magával hívta Horváthot, aki ki is ment, azon­ban az utcán annyira lármázott, hogy elrendelte a kapitányságra való bekisérését. Az ügyeleti szo­bán Horváth folytatta fenyegető magatartását, lármázott, öklét ráz­ta s annyira izgatottan viselkedett, hogy már az ő érdekében is kény­telen volt megbilincseltetni s hogy mámorát kialudja, egy zárkába záratni. E vallomás közben és után az elnök kérdéseire többek tott ki s akinek kapóra jött a vi­lágfelfordulás, amelyben kommu­nista hajlamaival tudatlansága da­cára is, érvényesülésre számítha­tott, részint Fenyő Mór nyom­dászból lett szocialista, majd kom­munista akarnokot helyezték. — Ezekkel kísérletezett a direktórium az iskolák forradalmositásánál. A rendelet szerint a hittani oktatás helyett a világbolonditók tanait kellett volna megösmertetni a ta­nulókkal. A történelmet sebtében átgyurták. Szent István királyról például azt kellett volna tanítani, hogy a kapitalista termelési rend, szerintük a népnyuzás szolgála­tába szegődött zsarnok volt s a nemzet történelmi nagyjai az ő nyomdokán haladó rablók voltak. II.-ik Rákóczi Ferencről azt ren­delték tanítani, hogy birtokai ki- terjesztéséért s nem eszményi cé­lokért fogott fegyvert s ő is csak olyan jobágynyomorgató volt, mint a többi elődei és kortársai. Csak a Dózsa György feldicsérését en­gedték, sőt parancsolták meg, aki szerintük a tizenötödik század leg­nagyobb hőse volt s a Dózsa-féle lázadás az egyetlen esemény, ami említésre méltó a magyar törté­nelemben. (Folyt, köv) között elmondja, hogy nem látta s nem tartja valószínűnek, hogy a kávéházban Hóza ütésétől esett volna el Horváth; s hogy Hor­váth mert gyűlölte őt, bele akart kötni; az utcán társaságával 10— 15 lépésnyire kisérte a rendőrrel dulakodó Horváthot. Erélyes bár, de törvényes eljárása indítékául felemlíti, hogy sehol sem találko­zott a rendőrséggel szemben ta­núsított akkora tiszteletlenséget, mint Ujhelyben. Kéri Horváth tel­jes részegségének bizonyítását. Hóza ugyanúgy adja elő az ese tét, mint Kiss, kiegészítve azzal, hogy Horváth akkor esett el szé kével, amikor Jákó rendőr fel akarta emelni. Véleménye szerint az őrizetbe vétel szabályszerű volt s különben is ő nem feljebbvalója Kissnek. Elnök kérdésére kijelenti, hogy az őrszobán Horváthnak or­vos előhívására vonatkozó kérését nem látta indokoltnak és szüksé­gesnek. Strompf tagadva a terhére rót- takat, ugyanazt mondja el mint társai, majd viszont vádat emel Horváthal szemben a „ganaj“ ki­fejezésért. Hotváthot tehát nemcsak mint tanút, hanem mint vádlottat is kérdezi a Törvényszék. A Strompf kárára elkövetett becsületsértés vétségében elismeri bűnösségét, egyébként nem. Részletesen el­mondja, hogy a Clubba menetele előtt hol járt, kivel mennyit ivott s hogy nem volt részeg. Záróra­kor üveg már nem volt az aszta­lán, csak a poharában volt még bor. Amikor Hóza rászólt, hogy igya meg azt, a civil ruhás és akkor előtte még ismeretlen Strompf „elég disznó, ha meg nem issza azt a bort“ kijeleniésére „ha ezt mondja, akkor az ur meg ganaj ember“ válasszal élt, amire Hóza úgy arcába ütött, hogy székestől hányát esett. Majd Hóza és Jákó kifelé tolták, miközben elesett. Felállva Beregszászy hívására ki­ment vele a sötét kapualjba, ahol kapott „legalább negyven pofot“. Hiába akarta magát igazolni, be­kísérték. „A megyeházánál kaptam egyet hátulról, hogy beleestem a vízfolyásba“. Az őrszobán megint megverték, megbilincselték és le­zárták, s csak reggel 9 kor en­gedték ki. Ezután a Törvényszék kihall­gatta a tanukat. Sztraka József, aki Horváthal volt a Clubban, semmi lényegeset nem mond, dr. Ligeti Lajos orvos pontosan meg nem állapithatónak mondja Hor­váth homloksebének eredetét, ar­cának akkor megállapított elszi neződése pedig nem volt erős- Dr. Borbás r. kapitány, Beregszá­szy Gyula r. felügyelő és Ger- gyesi Imre detektív a vádlottak vallomásával egyezően tanúskod­nak, vallomásukra megesküdve. Mivel Horváth és Strompf az egymás elleni feljelentéseiket visz- szavonták, ügyükben a Törvény­szék az eljárást megszünteti. Az 1 órakor felfüggesztett tár­gyalás folytatásán 3 órakor négy rendőr és tizennégy polgári tanú lényegtelen vallomását hallgatja meg a Törvényszék, akiknek meg- esketése is nagy részt elmarad. Bérezi Sándor vámőr hazafelé menet látta, hogy egy embert — amint később egy pincértől hal­lotta — Horváthot hozták ki Hóza, Gergyesi és Jákó. A Clubon túl­ról kiabálást hallott: „nem baj, csak üssenek“. És valaki hango­san számolt. Veress János, aki Bérezi társa­ságában volt, ugyan ilyen érte­lemben tanúskodik. Vitéz Balog Albert marhakeres­kedő Horváthnak az utcán való kisérését az utca másik ol­daláról végig nézte. Valamennyien verték Horváthot, aki a megyehá­zánál elesett. A vádlottak az ügyész esketési kérelmére kérik Speczián r.-tanácsos kihallgatását a tanú szavahihetőségére vonatkozóan. A Törvényszék tanútól az esküt ki­veszi. Ismét két rendőr és négy pol­gári egyén semmi újat nem nyújtó kihallgatása, illetve vallomási jegy­zőkönyve felolvasása után a Tör­vényszék az ügyész indítványára elrendeli Horváthnak most már csak tanukénti kihallgatását. Ennek megtörténte után vallomására es­küt tesz. Az ügyész vad- és az ügyvédek védőbeszéde után a Törvényszék 8 óra előtt az ítélet kihirdetése időpontjául julius 1-ének déli 12 óráját jelöli meg. A kihirdetett ítélet a vádlottakat mint tettes társakat bűnösöknek mondja ki hivatalos hatalommal való visszaélés vétségében ; s ezért a 92. szakasz alkalmazásával fe­jenként 600,000 kor. pénzbüntetés megfizetésére kötelezi, a személyes szabadság megsértésének vétsége miatt emelt vád alól ellenben fel­menti. Úgy az ügyész és sértett, mint az elitéltek felebbezést jelentettek be. * A közönség szokatlanul nagy érdeklődést tanúsított, nagyobbat, mint amilyet az ügy megérdemelt. Mindkét részről történtek hibák, de tagadhatatlan, hogy az egész incidensnek a panaszos durva-sér­tése volt az előidézője, ami meg- magyarázhatóan fölkeltette a kari szolidaritást. Közönség és rendőr­ség egyformán egymásra vannak utalva s a mai még mindig ide ges és nehéz időkben a súlyos szolgálatot teljesítő rendőrség nem nélkülözheti a közönség belátását és támogatását. Viszont a rendőr- hatóságnak is, közelebbről a szol­gálatot ellátóknak, komoly meg­fontolást és türelmet kell tanusi- taniok az ilyen incidenseknél s megtalálni a módot, amellyel a hatósági felhívással szembe me- részkedőt a rendelkezésükre álló szigorúan törvényes formák be­tartásával intézhetik el. Enyedy Undor beiktatása Vasárnap délelőtt ünnepélyes istentisztelet keretében ment végbe Enyedy Andor beiktatása a mis- kolczi Kossuth-uccai templomban. A templomot zsúfolásig megtöl­tötte a feszüli érdeklődéssel vára­kozók tömege. Hatalmas erővel szárnyalt a gyülekezet őserejü éneke, majd a Polgári Dalos Egy­let szép éneke közben ment föl a szószékre az ihletett ajkú lelki- pásztor: Enyedy Andor. És most átadjuk a szót a miskolezi Magyar Jövőnek: „A nemes lélek egyszerű sza­vaival szálló imádság után tartott gyönyörű beszédet, mellyel a hall­gatóság lelkét magával ragadta, a bucsuzásra vele jött kisérő férfiak és nők könnyes szemmel néztek a közülök távozó után, az uj gyü­lekezet, a miskolci hívek hálás örömsugarait nézték uj lelkipász­toruk felé, mintegy eléje vallván örömüket: jól választottunk. A régi áldozat gondolataiból indulva, magát is, mint az Ur egyszerű szolgáját, megdicsőitett áldo­zatnak érzi Hiszen szeretteitől válik meg, de bizik benne, hogy a kisebb munkakör után itt a nagyobb mezőn is megvalósítja lelke álmait. Mindenkinek lelki ügye érdekelni fogja, tanácsadó, pásztor akar ler.ni. A lelkeket megkapó, magával ragadó beszéd után a miskolci mezőgazdák ének­kara kristály tiszta harmóniával énekelt alkalmi éneke emelte a meghatott lelkeket“. A beiktatást Farkas István es­peres és Haller József gróf dr. miskolezi főgondnok végezte. Délben 80 terítékes bankett volt az uj lelkipásztor tiszteletére a Korona termében. Ujhelyből is sokan jelentek meg a beiktatási ünnepségen. HC X K E XX. — Az uj ref. lelkész fogad­tatása és beiktatása. Göndöcz Sándor újhelyi megválasztott ref. lelkész ünnepélyes fogadtatása ju­lius 3-án este fél 8 órakor lesz a vasúti állomáson, beiktatása pedig julius 6-án d. e. 10 órakor a vár- megyeháza nagytermében tartandó istentisztelet keretében. — Érettségi vizsgálat a ke­gyesrendi főgimnáziumban. Ju­nius 25—28-ika között zajlott le f Közismert dolog, hogy morenaü oeuhiitr I Mimii, felaltőh, sport- és looagló-rubóli "S" *JES 1925 téli divatlapjai üzletemben megtekinthetők. Sátoraljaújhely, Petüfi-uíca 5. készülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents