Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-15 / 22. szám
Ötvenötödik évfolyam. 22. sz&m Sátoraljaújhely, 1924. március 15. El6flx«téxl ár: Negyedévre . . 10000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttór soronként 800 K. POLITIKAI HÍRLAP / Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Telefon: (szerkesztőség) eá. taxám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Március Idusának mai évfordulóján tiz küzdelmes évnek mérhetetlen gyászával, megpróbáltatásaival és nehéz gondolataival ünnepel az élet és halál mesgyéjére állított magyar. Elrepült mint egy álom a régi gondtalan márciusi ünnep. Eltűnt a zászlók vidám lobogása, az ifjúság tavaszi öröme; elvesztette színét a nap, melyet a hivő és bizakodó magyarok szeretete üdvözölt annyiszor s amely mindig homogén egységbe forrt kisarjad- zása volt a történelmi magyarság érzéseinek. A naiv bizalmat mindenkiben, az optimizmust, a büszke és határtalan hitet elnyelte a tiz évi megpróbáltatás sivó homokja, a mely egy magasba ivelő nemzeti lét pilléreit és álomképeit szürki- tette be a trianoni éjszaka sürü homályába. Ma is régi a magyar szív, de máskép dobog, máskép szeret, máskép gyűlöl s a szemek máskép látnak, az ész másképen vált mint a múltban, mikor még a Székelybércek fölött kelt föl Magyarországon a nap, Dévénynél tért nyugovóra, fenn a Kárpátok hófödte csúcsain túl kezdődött az észak és az Adriánál volt dél. Máskép látunk ma, mikor Tiszántúlon kezdődik keiet, Komáromnál van nyugat, Ujhelynél van észak, Szabadkán dél s mikor e szűk börtön fölött is kigyul március idusának tavaszi ragyogása. A lánglelkü költő riadója ma nem pódiumon elszavalni való vers csupán, hanem mélyértelmü parancs, melyhez a magyar jövő minden gyökérszála tapad. Vers,, amelynek tükrében annak lelke borong, akinek jeltelen sirján oláh bocskor tapos; lázitás, mert ma kárhozottak ősapáink, akik szabadon éltek, haltak s most szolgaföldben nem nyughatnak. Elmúltak azok a derűs márciusi ünnepek, melyeken a múltak dicsőségén révedeztünk, amelyeken felöltöztünk nagyjaink emlékének diszes köntösébe — az ő lelküknél- kül. Ma már elkoptak, elfakultak azok a jelszavak, amelyek a március 15-iki eseményeket kirobbantották és uj célok, uj vágyak keltek életre, melyek után az akkori életképesség tudatával ugyan, de más eszközökkel kell törtetnünk ezen a kis szigeten, mely a nagy áradásból megmaradt nekünk. Ma is kell a szabadság, de nem az, amelyik bilincseket rakott ránk; kell az egyenlőség, de nem az, melynek országdarabolás lett a vége; kell a testvériség, de nem olyan, amelyik az igazság megcsúfolása. Más szív, más lélek, más akarás kell ma ide, mint a hosszú évtizedek március idusán. Ma ne a jelszavakat ünnepeljük, hanem azoknak a napoknak emlékét idézzük, mikor a nemzet rátalált önmagára és történelmi hivatására. Nem a szabadság jelszaván van most a hangsúly, hanem az élni akaráson, amelyről örök időkre szóló emléket állított a márciusi ifjúság a nagy elhatározások tavaszán. A mai március s amennyi még jön az idők teljéig, legyen a Nagy- Magyarország akarása. S kisérje ezt az akarást a mártiromságot vállaló hazaszeretet, rendületlen hit s égrenéző nagy fogadalom, hogy inkább lemondunk az élet örömeiről, eldobunk magunktól mindent ami kedves volt, csak ne legyen köztünk bűn, gonoszság, elvakultság, meghasonlás és árulás, atpint nem vott ama márciuson, amely nekünk történelmi erőforrás a csüggedés, ellankadás és kishitűség idején. És ilyenkor gondoljunk rájok is. A folyón át vagy a palánkon túlra. Ahonnan a magyar templom tornya nem felelhet át ilyenkor a miénk hangjára, mert a rabtartók szuronya őrzi. Pedig hiába, mert e napon is egymás felé dobognak sziveink a trianoni határon keresztül és egy nagy sóhaj száll végig e tavaszi hajnalon a Kárpátok havas ormától a Quarne- róig. Mert emlékeznek, ünnepelnek ma a szivek mindenütt, ott is, ahol könnyektől áztatott hazánk ezeresztendős földjén magyarok rabságban élnek. ................---------------------------------irrvirír ~ rL~uruuijuuu fiz ellenzék leltételei a Creuga Del érdekében. A liberális ellenzék és a szociáldemokraták az eddigi megbeszélések szerint abban az esetben hajlandók a felhatalmazási javaslat keresztülbocsátására, ha ezzel szemben a kormány garantálja az általános, titkos, egyenlő választójog törvénybeiktatását. Beavatott forrás szerint a megegyezés ilyen feltétel mellett teljesen kizártnak tekinthető. A választójog kérdésében ugyanis magában az egységes pártoan sincs meg az egységes felfogás és így a kormány még a maga párjában sem garantálhatná — ha ugyan garantálni akarná — ami maga is valószínűtlen, már csak azért is, A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (34) 1. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. A választási szabadság törvényes oltalmára nem számítható párt-tagok a terjedő terror hatása alatt alig mertek hangot adni. Ilyen előzmények után, ha Károlyiék választást kísérelnek meg, habár azt a közbejött események meg se zavarták volna is, minden valószínűség szerint csúfos bukással végződött volna Sátoraljaújhelyben, ahol pedig kénytelen kelletlenül azok is csatlakoztak volna Károlyiékhoz, akik undorodtak az őszi rózsa forradalomtól. Mert Csutáék agresszivitásának már sikerült a csőcselékbe bele szuggerálni azt a meggj őződést, hogy Károlyiék fegyvertársi mivoltuk dacára is veszélyeztetik a proletár forradalom sikerét. A szocialista-kommunista szövetség Ká- rolyiékban holtra ijedt burzsujo- kat látott, akik megfélemlitettségükben terhűkre váltak. Logikájuk — noha Károlyiékra kellemetlen volt is — meg kell adni, hogy a magukhoz való ész szempontjából világos volt. Egy párt, amelyik magán se volt képes segíteni, csak terhére lehetett annak, amelyet nyeregbe segített. A Károlyi forradalom véget ért. A Vyx közvetítette entente-üzenet adta neki az utolsó rúgást, amely után Károlyi Mihály — nem adhatva mást, mint „ami lényege volt“ — gyáván megszökött. Emigrált, hirdették párthívei, igazabban bűntársai. De hát miért kellett szöknie ? Kiktől félt ? Hiszen Kun Béláék alá ő és társai nyergelték meg a lovakat, még a kengyel vasakat is tartották nyomorult megalázkodásuk jeléül. Féltek, hogy akiket nyeregbe segítettek legelőször is rajtuk gázolnak keresztül ? A világtörténelem eme legnyomorultabb forradalmárja a soha le nem mosható gyalázat bélyegével homlokán távozott száműzetésbe. S talán hogy nyomorba és gyalázatba döntött hazájának javát munkálja ? Dehogy is azért. Hanem, hogy kegyet kolduljon a nagy és kis entente hatalmasainál magának s talán még nálánál is aljasabb cinkostársainak. Abban a feltevésben lehetett ugyanis, hogy nagy szolgálatait, amelyeket hazája ellenségeinek tett, azok — már csak a zsiványbecsület parancsa szerint is — jutalmazni fogják. A politika nem lévén válogatós az eszközökben, szóba is álltak velük a csehek, majd a szer- bek és az oláhok is. Úgy látszik azonban, hogy a nagyhatalmak állemférfiai távol tartották magukat a förtelemtől s undorodva utasították vissza azt a szolgálatot, amely meggyalázta volna őket s növelte volna egy sorsukdöntött nemzet szenvedéseit. És ime öt év után is bolyongnak még a hazaárulók vádolva idétlen fegyverkezéssel, revanch tervekkel, Európa békéjének állandó veszélyeztetőiül mutatva be a legboldogtalanabb nemzetet. Ujhelyben minden nagyobb zökkenés nélkül köszöntött be „hivatalosan“ is a proletárdiktatúra, minthogy — amint láttuk — itt a Károlyi uralom lanyhaságával, bátortalanságával, kapkodásával előkészítette azt. A máreius 22-ike Ujhelyben csak jelmezes főpióbája volt a proletárdiktatúra szereplőinek, akik négy hónap óta ta tul- ták már a szerepüket. Prológot az őszi rózsa forradalom szereplői irtak és szavaltak elébe, akik nem tudták, hogy a fűz, amit gyújtanak nem az öröm, hanem a kárhozat tüze leszen. Visszapillantva a Károlyi uralomra megállapíthatjuk, hogy Ujhelyben a jóakaraton kívül a szereplők javára egyebet fel nem jegyezhetünk. Kétes becsű elösme- rés ott, ahol szükség esetén csak elszánt, férfias tettek terelhették volna helyes irányba az eseményeket. Forradalmi szerepre a kontempláció készlete nagyon szegényes utravaló. Átfogva az eseményeket, fürkészve a bágyadtság okait, arra a meggyződésre kellett jutni, hogy a Károlyi forradalom helyi szereplői vagy nem voltak tisztában az őszi rózsa forradalom igazi céljaival vagy nem voltak képesek a pillanat zűrzavarában helyesen következietni. Bizonytalanságuk aztán ferde helyzetbe hozta őket. Mikor pedig észrevették, hogy krokodiltojásra ültették a kotlóst, késő volt minden. (Folyt, köv.) Egyes szám ára GOO TZ
