Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-05 / 19. szám

Ötvenötödik évfolyam. 19. sxám Sátoraljaújhely, 1924. március 5. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) EMPLEN POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 10000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 800 K. Telefon: (szerkesztőség) fizám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában | Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. , Amen. Bethlen programját, felfogását és akaratát, a ma­gyar jövőt és konszolidációt illetőleg a leghívebben tük­rözi vissza az a nyilatkozat, melyet a napokban tett a külföldi kölcsönnek a magyar politikai és gazdasági életre várható hatásairól. A közelmúlt napok legvi­gasztalóbb politikai eseménye ez a nyilatkozat s nemcsak érdemes és méltó arra, hogy eljusson mindazokhoz, akik a jövőt szivükön viselik, hanem szükséges is minél szélesebb körben való terjesztése annál a hatásnál fogva, melyet a politikai felfogásokra, a józan és belátó elmékre ■./ aggo­dalmas szivekre gyaKorolhat. — Fordulópont előtt állunk — mondotta a miniszterelnök. — Köl- csönakciónknak politikai része sikerrel és megfelelő eredménnyel be van fejezve. A hátralevő munka nagyjában inkább technikai mun­ka. Nehéz feladat előtt állunk még, amely elé súlyos akadályok is gördülhetnek, de a további mun­kánk már könnyebb az eddiginél. hogy a politikai és közgazdasági téren egyaránt előrevigyük a konszolidációt és biztosítsuk a fejlődést. Most már lesz lehető­sége annak is, hogy alkotmány- jogi, közigazgatási és belpolitikai téren szerves reformokat alkot­hassunk. Most a nemzetnek ezt a hármas előrelépését kell biztosí­tani, hogy a magyar nép egyen­rangú legyen a többi nemzetek­kel. Amikor eljutottunk ehhez az első főállomáshoz és feljutunk a hegyre, tekintetünket vessük a jövőbe és teljes erőnkkel szolgál­juk az előbb említett hármas kon­szolidációt. Nekem és munkatársaimnak, akik velem együtt dolgoztak kint a külföldön, másrészt itt bent fáradoztak, az volt a célunk, hogy lehetségessé tegyük gazdasági és pénzügyi helyreállításunkat. Ez most sikerült. Ezért mondottam, hogy fordulóponton vagyunk. Adva van a lehetősége annak, hogy komoly gazdasági és pénz­ügyi politikát lehessen kezdeni. Eddig inkább azért fáradoztunk, hogy frissen tarfsuk a nemzet erejét arra az időre, amikor va­lami egészen komolyat tudunk tenni. Idáig hiányoztak az eszkö­zök a nagyszabású elgondolás megvalósításához. Most az illeté­kes fórumok határozatai arra is megadták a lehetőséget, hogy nagyobbszabásu közgazdasági po­litikát kezdhessünk. — De a politikai téren is for­dulópont az, ami történt. Egy nemzet és egy társadalom, amely annyit volt kénytelen nélkülözni, nemcsak a szenvedéseknek, ha­nem a szenvedélyek viharzásá­nak is ki van téve. Ezentúl nem­csak rendőri és megtorlásos esz­közökkel, hanem rendszeres gaz­dasági fejlődéssel is biztosíthat­juk a konszolidációt. Ahol nincs gazdasági alap, ott van talaj a nem kívánatos jelenségek számá­ra. Most azonban van alap arra, Mától minden Tébe-bank el­fogad takarékkorona betétet A takarékkorona rendszerére való általános áttérés, illetve a valori­zációnak az egész vonalon való érvényesítése tekintetében nagyon jelentős fordulathoz érkeztünk. Már eddig is megtörtént, hogy egyes bankok szórványosan elfogadták fe­leiktől a takarékkoronára szóló be­tétet. Mától kezdve azonban a Tébé- hez tartozó bankok valamennyien megnyitják a takarékkoronabetéti osztályt. Papirkorona betétet elfo­gadnak megfelelő értékű takarék- ‘ korona betétképpen és igy mód­jában lesz a közönségnek pénzét a mostani viszonyokhoz képest ér­tékálló koronában átmenteni. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (31) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertetése. Ezt az indítványt még a mun­kástanács is megsokalta s lekerült a napi rendről. Bettelheim tör­hette az eszét újabb burfcsoá ijesztő terven s meg kell adni, hogy fá­radhatatlan volt. Buzgalmát táp­lálta az is, hogy a tőle való ret­tegést sokan és pláne a hizelgás köntösében észrevétették vele. A gyávának pedig egyéb sem kell, minthogy nálánál is gyávábbnak tudja azokat, akikre hatni akar. A sűrű egymásutánban tartott fel­olvasásait és szabad előadásait, noha azok színvonala különösebb figyelmet nem érdemelt, részint a tömeg autoszuggeszciöja, részint az összecsőditett tapsolók túlzott tetszészajjal fogadták, amit a helyi sajtó, amelynek egyik orgánuma, a „Zemplénéből „Vörös Hajnal“-lá becstelenitett szennylap kizárólag a szocialista-kommunista párt zsold- jában állott, még inkább felfújt. Bettelheim pazarul szórta az Ígé­reteket a csőcselék közé. A jövő nemcsak szabad, de fényes is lé­szen a proletároknak. Jő az eldo- rádó! Egy alkalommal nagyon is a vegyes társasághoz tartozó női hallgatóit azzal kacagtatta, hogy nemsokára ők fognak sétaautózni a burzsoák pukkasztására, akik a „proletár hölgyek“ szolgálatára lesznek kényszerítve. Egy alkalommal egy idős úri ember, aki gyermekkorától ös- merte Bettelheimot többek jelen­létében barátságos formában a következő kérdést intézte Bettel- heimhoz : ugyan Ernő öcsém ma­gyarázza meg nékem röviden, hogy mi hát voltaképen a kom­munizmus lényege ? A kommunizmus lényege — volt a válasz — „az, hogy bátyám évtizedek óta lakik már hat szo­bás lakásban, ideje, hogy abban a proletárok váltsák fel“. A válasz bár nem volt scholasztikus, de érthetőnek érthető volt arra vo­natkozólag, hogy mit akart Bet­telheim elhitetni a söpredékkel. Különös raffinériával eszelik ki Betíelheimék, hogy a munkásta­nácsot a tömeg szemében úgy tüntessék fel, mint amelynek semmi köze se a Károlyi-féle központi kormányhoz, se annak helyi ex­ponenséhez s legkevésbbé pedig s nemzeti tanácshoz, mint amely­nek az azonnal való feloszlatását határozza el. Előkészíti a földosz­tást, amely egy erélyes főszolga­bíró talpraesett intézkedésébe üt­közve bezápul; főbenjáró ítéletet hoz. Fegyveresen szervezkedik, amely munkáját a nemzeti tanács lomhasága sikeresiti. Amikor pe­dig a fegyverekre nyomós szük­ség lett volna s azok egyrészét a csehek támadásának visszaveré­sére óhajtotta egy volt katonatisz­tekből álló küldöttség megszer­vezni, Bettelheim kereken vissza­utasította a kérelmet avval, hogy „a proletáriátus nem a csehek, hanem a burzsoák ellen akarja a Mannlichereket szegezni." Sike­rűit a munkástanácsnak még az akkori — már olyan amilyen — katonai intézkedésekbe is beavat­koznia. még pedig sikerrel. De­cember hóban ugyanis a közbiz­tonsági állapotok Ujhely környé­kén is szükségessé tették a nem kellő számú csendőrség megerő­sítését. A katonai igazga-ás az Ujhelyben elhelyezve volt 34-ik gyalogezredben legénységre gon­dolt, amelynek két százada a ka­szárnyában tétlenkedett. Jellemző, hogy a csendőrpa­rancsnok nem a belügyminiszter­hez, se nem a kormánybiztoshoz, hanem a munkástanácshoz tar­totta szükségesnek fordulni az engedély megadásáért. A munkás- tanács nagyképüsködve tárgyalta az ügyet s amikor nagynehezen megadta az engedélyt, hozzáfűzte azon — Bettelheim által formu- lázott kikötését, hogy „a megerő­sített létszámú csendőrség nem a vidéki potentátok, hanem a pro- letárság érdekeit köteles mindenek fölött szemelött tartani.“ A proletárdiktatúra kikiáltását megelőző rövid időszak jellemzé­sére — egyebek között —- a „Fel- sőmagyaroiszági Hírlap“ 1919 évi február hó 5 én megjelent száma szolgáltat adatokat. A „Néptaná­csot Ujhelynek!“ címen megje­lent közleményből idézzük a kö­vetkezőket : „Napról-napra halljuk, hogy rövidesen megszervezik a Népta­nácsot. Hát miért nem szervezik meg ? Nem volt elég a rendelet kibocsájtására 3 hónap ? Mindenki tudja, hogy milyenek az állapotok a városházán. Hogy alig van meg­felelő munkaerő, hogy semmiféle produktivitás nincsen . . .“ „ A városháza tisztviselőinek nagyré­száazcl ára 0OO TZ1 Szombaton megjelenik a lakbérpótlékrendelei Vass József dr. népjóléti minisz­ter, Borsos Endre dr. miniszteri tanácsos, a minisztérium lakásügyi osztályának vezetője kíséretében megjelent a miniszterelnöksé­gen, ahol Bethlen István gróf miniszterelnökkel a lakásügyről tanácskoztak. A tanácskozás után Vass József népjóléti miniszter a kö­vetkezőket mondotta tudósítónknak: — A lakásügyről tárgyaltunk a miniszterelnök úrral. Megállapod­tunk abban, hogy a február— májusi negyedre visszamenőleg fi­zetendő lakberpótlékról penteken, a rendes heti minisztertanácson fogunk véglegesen dönteni. Az erre vonatkozó rendelkezés szövege ké­szen van, a pénteki minisztertaná­cson a tervezetet letárgyaljuk, úgy hogy a Hivatalos lap szombati számában már megjelenhetik a lakbérpótlékról szóló rendelet. — Ugyancsak a pénteki minisz­tertanácson tárgyaljuk meg a má­jus havi lakásbérek ügyét is, erre vonatkozóan szintén készül már a tervezet.

Next

/
Thumbnails
Contents