Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-09 / 12. szám

Ötvenötödik évfolyam. 12. S8ám Sátoraljaújhely, 1924 február 9. Megjelenik hetenként kétszer ■serdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Elöfli.té.1 ár: Negyedévre . . 4000 K. Egy évre . . 16000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: ’ '(szerkesztőség)“ r- tttr* 63. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. szám. A kényszerű, hosszú pihenés után ez a hit, ez a megérzés készteti a Zemplénvármegyei Közművelő­dési Egyesületet, hogy ujratsorom- póba lépjen s az elraboltból meg maradt területen a mai időknek és a mai viszonyoknak megfelelő­en változtatott programmal fölve­gye működése fonalát. Be akar és be fog újra kapcso­lódni ezen megrabolt nemzeti par- czelián a jövöt felépitgető munkás­ságba. A történet tanúsága szerint pedig a jobb jövőre irányuló nem­zeti munka nem reménytelen. Hány esetben történt, hogy zűllő félben lévő nemzetek a sir széléről tértek vissza és ismét nagy nemzetekké váltak ? De minden ily esetben egyet meg lehet állapítani azt, hogy az ilyen népben megint főiébredt és megerősödött valami, amit sem­mi sem pótolhat: a nemzeti élet­ösztön. Ezt a nemzeti életösztönt kell az Egyesületnek a kultúra erejével, az ezt előidézhető általános mű­veltség emelésével kicsiráztatni, ápolni és terebélyessé tenni. Azok, akikre az Egyesület ezen munkája nehezedni fog, bizonyára tovább is viszik az Egyesület hi­vatását. Nekünk itt csak annyi a dolgunk, hogy a vármegye kö­zönségének figyelmét eme nagy és komoly elhatározásokkal hama­rosan meginduló folyamatos mun­kásságra fölhívjuk. S ennek munkásságnak sikere elsősorban magától a társadalom­tól, itt Zemplén vármegye társa­dalmának megértésétől függ. An­nak belátásától, hogy a mai idők­ben ne várjunk mindent az állami szervezettől, kormánytól. Az állami szervezet nem olyan csudás valami, hogy elvégzetté tehesse és jól elvégzetté, amit a polgárok el­mulasztanak. A társadalomnak is ; megvannak a maga kötelességei, j a melyek olyankor jelentkeznek i leginkább, mikor egy ezernyi meg- ' pró báltatástól sújtott társadalom- | nak önmagában kell újra élednie. Hiába voit ugye Galíciában, hogy Csehországot ne is említsük, az osztrák mézes madzag, a lengyel urak hiúságának legyezgetése, sú- dár fa nőtt a törzsből, melynek gyökereit, a nemzeti társadalmat, nem lehetett kiirtani. A Zemplénvármegyei Közmű­velődési Egyesület a vármegye tár­sadalmához fordúl rövidesen meg­értő támogatásért; az ősi vármegye mindegyik tényezője áthatva az Egyesület hivatásának fontosságá­tól, készséggel támogatja akcióját s nem tartjuk kétségesnek, hogy a vármegye közönsége követni fogja az élen. állókat, példájaként a többinek - egy nagy, egymást megértő egységben, kultúrái szoli­daritásban összeforrt vármegyei társadalomnak, ahol a hazafias ér­telmiség megértette, hogy minden igaz magyar embernek az eddigi­nél jobb meggyőződése alapjan, apostolnak kell lennie,ha rabságban élő, elszakított testvéreinket vissza akarjuk adni a magyar életnek. politika Ib-Irel­Nagy bányai vitéz Hoithy Miklós, Magyarország kormányzója f. hó 7-én d. e. fél 12 órakor látogatást tett a Magyar Távirati Irodában, amelynek összes helyiségeit meg­tekintette Kíséretében voltak Hézser százados, Kozma Miklós huszár- őrnagy, miniszteri tanácsos, a MTI. vezetője és dr. Wiinscher Frigy ts, a MTI. igazgatója és még többen. * Párizsban Magyarország és Ju­goszlávia kiküldöttei között tár­gyalások folytak a két ország kö­zötti függő kérdések tisztázására. A tárgyalások, amelyeket magyar részről Korányi Frigyes báró pá­rizsi követ vezetett, most eredmé­nyesen véget értek. Londoni jelentés szerint a Daily Telegraph tudósítója azt távira- tozta lapjának, hogy a magyar kölcsön ügyével kapcsolatosan a főproblémák Magyarország és a kisántánt között kedvezően oldat­tak meg. Románia hajlandó le­mondani az okkupációs követelé­sekről, ha ezzel szemben Magyar- ország is lemond katonai kártérí­tési igényeiről. Ha Jugoszlávia és Csehország hasonlóképpen járnak el, Románia kész a magyar köl­csönről szóló jegyzőkönyvet aláírni, de fentartja magának azt a jogot, hogy később adósságainak meg­könnyítését kérhesse. * Mint ismeretes, a január 27 iki országos iparos nagygyűlés elha­Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. 3 magyar jőső útjain Azok között a politikától mentes alakulatok között, melyek valaha is a történelmi Zemplénvármegye területén működtek, alig volt egy is, amelyik tisztább és eszményibb célokkal, akarásokkal szolgálta vol­na a magyar jövendőt, mint a Zemplénvármegyei Közművelődési Egyesület, a negyven évvel ezelőtt alakúit Magyar nyelvet és népne­velést Zemplénvármegyében ter­jesztő Egyesület nemes hagyomá­nyainak és nemzeti tartalmú hiva fásának örököse. Zemplénvármegye áldozatkész és megértő lörvényhatóságától s a boldog emlékű, nemeslelkü főur, gróf Andrássy Dénes fejedelmi adományától gazdaggá téve telje­sítette a vármegyében, azon a földön, mely az egységes területből működése szintjéül kijelöltetett, a magyar nemzeti népkultura ápolá­sának szent feladatát. A viágháboru vérzivataros öt esztendeje, az ezeket követő forra­dalmak s a tragikus összeomlás ideje, melyben a magyar ugart bozóttal benőtt olyan gazdátlan teleknek tekintették a rnartalócok, ahova az idegenből hozott társa­dalmi betegségek csemetéit szaba­don ültethették, ahol, hogy helyet kapjanak, azt vághatták ki, amit éppen akartak, bénává tették az Egyesületet is és koldussszegénnyé, mert a nemzeti áldozatkézség ol­tárára tette le azt a számottevő vagyont, mely kevés kivétellel leg­vagyonosabbá tette a magyarorszá­gi kulturegyesületek között. Az összeomlás után kialakult, belsőleg szétszakadozott száz kelevénytől lázas társadalomban, mikor a magyar lelkiséget és köz­életet annyian tabula rasa-nak hit­ték, amelyre háborítatlan vélték fölirhatni, a mi nemcsak hagyo­mányoktól, de kultúrától is igazán szűz lelkűkben csudás módon megfogamzott, nem kínálkozott olyan mély talaja az Egyesületnek, melybe gyümölcsöt is remélve ültethette volna el az annyi viszon­tagságokon át is megmentett tökéjét. De ma már az Egyesületnek, mint minden más elfogulatlan szemlélőnek is észre kellett vennie hogy a nemzet lelkén nem annyi ra úr már a magyar betegség, osz­ladozni kezd a lelki közönbösség langyos levegője s felkelőben van a mi egymáshoz közelit és meg­termékenyít : a szeretet. A szeretet, a megértés, az egyetakarás, min­den együtt, ami melegágya a ma­gyar jövendőt építő igazi és való­di kultúrának. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (24) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertetése. A derék vasutasok az alkony beálltával távozó kormánybiztost fáklyákkal kisérték be a városba a Himnusz és más hazafias dalok éneklése mellett. Soraikat lelkes csatlakozók tették tömöttebbekké s mire a menet a vármegyeháza elé ért, hatalmas embertömeg ve­rődött össze. Dr. Búza Béla kor­mánybiztos és dr. Szirmay István vármegyei főügyész tartottak emel­kedett hangú beszédeket a tömeg­hez, amelyek mintha a tavasz lehelletét hozták volna magukkal az „őszi rózsa forradalom“ óta dögleletessé vált légkörbe. Sok em­ber szeméből kicsordult a könny a Himnusz hallatára, melyet jó idő óta nem lehetett már hallani az — „Ujhely-Moszkvának“ — elkeresztelt pestis-fészekben. Édes sejtelmek gyuladtak a szivekben, amelyek legalább amaz ünnepies pillanatokban hatottak gyógyító balzsamként az ezer éves Magyar- ország munkába vett feldarabol- tatása felett érzett kínzó fájda­lomra. És abban a városban, a mely röviddel ezen események előtt Csuta és Bettelheim dicsőí­tését üdvözölte, ahol a „semmik voltunk, minden leszünk“ refrénü internacionálét bőgték, egyetlen ünneprontó nem akadt. Pedig a nemzeti lélek hevítette vasutasok fegyvertelenek voltak, a Csuta— Bettelheim gárda felfegyverzett tömegével szemben. Nagy és ál­dásos tanulságot nyújtott a vázolt esemény s ha tágabb tüdővel lát­tak volna a parázs élesztéséhez, lángra gyulád a tettekre kész igazi lelkesedés. Sajnos, a ..pacifizmus“ rákfenéje gyógyíthatatlan volt. Betíelheim eltávozása után Csuta vette át az akkor már erősen kom­munista irányba terelődött, de még szociáldemokratának nevezett pro­letár mozgalom irányítását. El le­hetett mondani, hogy „selten kommt was bessers nah.“ A vi­szonylagos nyugalom csak azok képzeletében volt meg, akik páni félelemmel voltak eltelve Bettel- heim iránt s még a nevétől is irtóztak. A valóság pedig az volt, hogy Csuta eldobva az előbbi — különben is csak rövid időközök­ben használt — mérsékeltség ál­arcát, hova inkább Bettelheimabb lett Bettelheimnál is. (A szinváltoz- tatáshoz a képzelgés sokféle ma­gyarázatot fűzött, a többi közt azt is, hogy a kommunisták megvesz­tegették volna. Mindezt egybe­vetve a feltevés alaptalannak lát­szik. A valódi ok, amint arról a Csuta jellemzésénél lészen szó, másban keresendő.) Látva, hogy minden fék meglazult s a terror hatni kezd, napról-nap^a arcát­lanabbá vált. Dühe, amelyet ret­tegése is szított, a vasutasok ellen fordult, akikben az ellenforradal­márok rémét látta. Nem tudta nekik megbecsátani a nacionalista jellegű tüntetést. Az pedig, hogy a tüntetés lelkes viszhangot kel­tett ahelyett, hogy — amint kép­zelte és óhajtotta — ellentüntetést Egr37"os szárci óra. 300 221-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents