Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-31 / 9-10. szám
Ötvenötödik évfolyam. 9—10. gsám Sátoraljaújhely, 1924 január 31. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Telefon: (szerkesztőség) 63, s zám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Előfizetési ár: I Negyedévre . . 4000 K. | Egy évre . . 16000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként; 500 K. Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. 9z indemnitási sita zárókövének tekinthetjük azt a beszédet, amely szombaton Vass József h. miniszterelnök ajkáról hangzott el. Olyan beszéd volt ez, amivel mindenkinek elégedettnek kell lennie. A mérséklet, józanság, a tárgyilagosságra való legnemesebb törekvés jellemzik. Magasvonalu elméleti fejtegetések mellett a gyakorlati politika legaktuálisabb kérdéseit érintette mindvégig olyan modorban, amely méltó a miniszterelnökhelyettes személyéhez, s a papi rend méltóságához, amelynek soraiba tartozik. Ha a miniszterelnök-helyettes beszédéről ilyen elismerőleg is kell szólanunk, magáról az indemnitási vitáról sajnos meg kell állapitanunk, hogy sok olyan dolgot vetett felszínre, amelyek nem szolgálták az ország érdekeit. Hajuknál előránczigált témák, szenvedélyes személyeskedések, gyűlölködés, sokszor é- retlenség jellemzik a lefolyt vitát. Maga a felhatalmazási javaslat sokkal rövidebb volt, hogysem egy iskolázott, a nemzet igaz érdekeitől áthatott parlamentnek ennyi időre lett volna szüksége a letár- gyalására. A nemzetgyűlés minden egyes indemnitási vita során újból és újból azt bizonyítja be, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik csak egyet néznek: az ország érdekét. Szomorú dolog, hogy | újabb és újabb bizonyítékait I kapjuk a parlament muuka- I képtelenségéne: , atnig a miniszterelnök külföldön fáradhatatlan munkásságával, politikai ügyességével harcolt Magyarország igazáért s a remények minden valószínűség szerint nem sok idő múlva a kölcsön aranyaivá fognak változni. A parlamentben ülő urak, úgy látszik, nagyon sokszor elfelejtik, hogy a vá lasztopolgárok nem csetepaték rendezésére, nem pártharcok megvívására küldték őket az országházba, hanem azért, hogy legjobb erejük legbecsületesebb tudásuk és meggyőződésük szerint igyekezzenek az ország érdekében felmerülő problémákat a köz javára I megoldani. Elfelejtik ezek az j urak, hogy ők tulajdonképen számadással is tartoznak vá- j lasztópolgáraiknak arról, hogy ! amit tettek és a hogyan cse- j lekedtek mig a képviselői di- j szes méltóságot viselték. Magyarországon mindig na- , gyón sokat beszéltek, s ha néha tettek, akkor legtöbb- 1 nyíre rosszat tettek. Ennek ! meg kell szünme, mert az í összetört haza fölemelkedése csak az okos józanság, bölcs j mérséklet, sziklaszilárd becsű- j letesség utjain lehetséges. Ezt az utat járja, szerencsénkre, nálunk néhány ember, élükön a vezérrel, Bethlen Istvánnal. Nem kívánhatunk jobbat, mint hogy a parlament úgy dolgozzék a maga összességében a jövőben az ország érdekeiért, ahogy ezt Bethlen István, mint személy és politikus teszi. Talán a parlamentre nézve sem marad hatás nélkül az a példaadás, amely törhetetlen munkájából sugárzik szét. fi régi jármnykórház telkén épifik föl a kislakásokat Megírtuk, hogy dr. Orbán Kálmán polgármester a legutóbbi városi képviselőtestületi közgyűlés határozatához képest a fővárosba utazott, hogy a Népjóléti minisztériumban a kislakások fölépítésére vonatkozólag tárgyalásokat folytasson. ! A minisztériumban báró Petri- csevich Horváth Emil államtitkárnak referált a polgármester az ügy jelenlegi mibenállásáról s bemutatta a városi műszaki tanácsog által készített teivet, mely az építkezésnél az Andrássy-uccai óvoda mellett fekvő régi járványkórház telkét veszi alapul. Az államtitkár elfogadta az új terv kivihetőségének indokait, s nyomban intézkedett, hogy az ál- lamépitészetl hivatalnak kiutalt 101.300.000 korona a városhos utaltassék át. Az átutalás napok alatt megtörténik s a város az építkezéshez szükséges anyagokat azonnal beszerzi. Tavasszal pedig kezdetét veszi a minden mellékhelyiséggel ellátóit három kétszobás és két egyszobás kislakás fölépítése. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (22) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. A vármegyeházára intézett éjjeli rohammal Bettelheim nem ért célt. A nemzetőrség azonban, amely akkor már sipkáján vörös gombot viselt, bizalmatlanságot keltett maga iránt s nem ok nélkül aggódtak sokan, hogy a métely reájuk is átragad. A városban egyre szaporodott az orosz hadifogságból hazakerült katona, akik már a bolsevizmus által lelkileg fertőzöttek voltak. A barakban szállás és a viszonyokhoz képest jó ellátás várt reájuk, dolgozni nem kellett — a munkanélküli segélyből pedig telt a kor*1 dységre. Ez a veszedelmes elem volt a Bettelheim gárdája, amelyet kecsegtetett a kilátás, hogy rövidesen reászabadulhat a polgárok vagyonára. Nem volt ritkaság hallani egyik-másik bitang szájából olyan nyilatkozatot, hogy a muszkák jobban értik a mesterségüket, mert ők „gyújtják fel a házakat és ölik ki az urakat." A Rákóczi- utcán egy, az orosz fogságból imént hazatért katona, fényes nappal, a járó-kelők fülehallatára kiabálta, hogy „addig nem lesz jó világ, mig a burzsoáziát ki nem ölik." A falvakról is beszivárgott a romlott, dologkerülő, a máséra éhes elem s miután mint munka- nélkülit terített asztal várta a he- tenkint osztogatott segélyből, az utcán csavarogva mérgezték a levegőt. Ennyi üszkös kalász közt nem volt csuda, ha a nemzetőrség is lelki fertőzöttségbe esett. Elvégre ők zsoldosok voltak, akik a dolog természete szerint időtlen-idők óta a nagyobb zsold után áhítoztak. A fegyelembe volt kitogástalan. A legjobb lovat is elrontja a gyenge kocsis s ha a katona nincs kemény kézben, előbb megbízhatatlanná, utóbb hasznavehetetlenné válik. Kemény kezű ember kellett volna, de olyan nem volt azok között, akiket valamely jogcímen 3 parancsolás és intézkedés arra jogosított. Ilyen körülmények között érthető, hogy habár a december 12-i puccsal nem ért célt Bettelheim, de kudarca sem jelentett egyúttal —. habár csak rövid időre is — nyugalmat a város lakosságának. És dacára annak, hogy a józan munkásság ellenszenve még jobban fellángolt Bettelheim iránt, ez győzőnek képzelte és reklamirozta magát — és ami a legbosszantóbb volt — nem minden alap nélkül, ami nem történhetett volna meg, ha a nemzetőrség magatartása fel nem bátorítja Bettelheimot és el nem kedvetleniti a polgárságot. Január 14-én olvastuk a plakátokat, amelyek szerint a „zsentri és katona banditák“ hallatlan merényletet követtek el. Hir szerint a Bettelheimon esett . hallatlan sérelem“ megtorlásával általános, noha csak néhány órára terjedő sztrájk rendeltetett el s egyúttal délután 3 órára a megyeháza udvarára népgyülésí hivatott egybe, j Az engesztelő sztrájkból ugyan ; nem lett semmi, sőt félremagya- ; rázhatlan és a proletárvezér pöf- ; feszkedését sértő módon tiltako- j zott ellene a munkásság illetékes | eleme, de a népgyülés megtarta to.tt Nem volt se népes, se, zajos. Ámde a megyeháza nagytermében í már nemzetőrök környezték és éljenezték Bettelheimot, aki a nagy teremnek az udvarra nyíló egyik ablakából beszélt. Leborul — úgymond — „a proletárok nagysága előtt“, amely kölcsönvett frázis után kijelentette: „hogyha egy proletárnak, vagy proletár katonának a< hajaszála görbülne is meg, úgy itt kő kövön nem marad.“ Az ablak alá volt cső- ditve egy sereg gyermek tapsoló szolgálatra, akik kellett vagy nem, derekas munkát végeztek, mig a hallgatóságon nem lehetett észrevenni, hogy forradalmi lázba esett volna. Bettelheim még nem látta szükségesnek a város elhagyását, még egy „forradalmi tett“-re határozta el magát amint látni fogjuk. Szégyenletes parlamentirozás követte a megyeházi támadást másnap, egyrészt Csuta és a munkástanács, másrészt a nemzetőrség között. A postahivatal kirablásának kísérletével elfogott bitangokat szabadlábra kellett helyezni, viszont a 34-esektől elvitt két gépfegyvert a Betíelheim-csőcselék gárdája adta vissza. A munkástanács hatalmi hóbortjában „forradalmi törvényEgryes szára, ára, 300
