Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1924-06-18 / 49. szám

Ötvenötödik évfolyam. 49. szám Sátoraljaújhely, 1924. junius 18. Hsgjalenlk hatonként kétesét eserdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar)! í & £ | Előfizetési ár:, > Mm I Negyedévre. . 20000 K. m W ■ Jggr ä / m/ n Hl—w S—«K j \ÍQl I ■ négyzetcentiméterenként. MJlhll II äk. POLITIKAI HÍRLAP Telefon: (szerkesztőség) 63. illám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. emám. tsma Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. il lerombolt végvar A csodává! határos, hogy ez a testvérfelen magyar nemzet Euró­pa ütközőpontján hogyan tudta Nagymagyarországot ezer eszten­dőn keresztül integer formájában megtartani? Most, hogy Trianon óta az ezeresztendős abroncsok szétszakadtak, teljesen jogos a je­lenkor fiainak mardosó lelkiisme- retfurdalása, mert hiába: a mi fegyvertelen kezünkből ragadták el Erdélyt, a Felvidéket, a Bács­kát : Magyarország háromnegyed­részét. Azóta a megszállott terüle­ten kisebbségben maradt magyar­ságot egyik sérelem a másik után éri. A közelmúlt napokban dőlt el az Erdőskárpátokban ismét egy végvárunk, ami egyrészt szerfelett sérelmes a > magyar kisebbségre, másrészt roppant veszedelmes ka­tolikus szempontból. A csehek a „magyaron“-nak nevezett munká­csi püspököt, Papp Antalt elmoz­dították állásából s amint értesü­lünk, ezt a Szentszék is helyben­hagyta. Az Erdőskárpátok magyar- hü kisorosz lakói 300 esztendő óta voltak Rómának hü fiai. A keleti orthodox hitet felcserélve a római egyházzal, megnyílt előttük a nyugati civilizáció. Egyetemes katolikus szempont­ból is nagyjelentőségű volt ez a kapcsolat, mert erősen elhatárolt demarkációt vont a szláv orthodox vallás és a katolikus egyház közé. Az orosz vallási invázió ily módon történt megakasztása valóban na­gyon szükséges volt, mert a ma­roknyi magyar nemzet keleti ha­tárait biztosította, de ugyanekkor erős védelmet nyújtott a római egyháznak. Annál erősebben döb­bent meg bennünket most általá­nos magyar szempontból is a kér­dés, hogy a katolicizmus utolsó őrszemét, Papp Antal munkácsi püspököt eltávolították magas tisz­téből, mert ezzel megnyitva látjuk az utat a szláv áramlat számára. Jó Papp Antal püspök immár összeszedheti hűséges papjait, hogy helyüket elfoglalják a cseh, szláv hatalom harcosai. Ez a val­lási bolsevizmus mélységesen meg­rendít bennünket. Ha körülményeit tekintjük, megdöbbenésünk még fokozódik, mert ez az egész ma­chináció egy magyar nevű, de lelke mélyéig ukrán érzelmű nagy­ravágyó paptól, Nyáráditól indult ki. Ez a hatalomért csökönyösen harcoló pap valóban nagy karriert futott be, amig Papp Antalt ki tudta túrni a munkácsi reziden­ciáról. A háború óta körösi kano­nok volt, majd a felfordulást ügye­sen felhasználva, saját püspökét, Drohobeczkyt túrta ki a helyéből, de mindennél magasabb tiszt­ségre vágyott s ezt el is érte: be­vette Munkácsot. Ez az akciója hosszú ideig tartott, miközben megjárta a Szentszéket is, ahol képtelen vádakkal illette a derék munkácsi püspököt, hogy a skizma terjesztésének fő okozója, mert „magyaron“. Csak úgy mellékesen jegyezzük meg, hogy Papp Antal valóban magyar nevű s magyarul beszélő férfiú, de ő az Erdőskár­pátok szülöttje, tradicionális joga s családi múltja köti oda s amel­lett elsősorban katolikus. Nagyon jól tudta ő hivatását s helyesen töltötte be tisztét, amikor a rövid időhatárok közé szabott politikától távol tartotta magát s elsősorban a nagy katolikus esz­mének volt jellemes őrszeme. — Mégis szálka volt ez az ember a nagy szlávgdondolat szemében és akadály egy nagyratörő, hatalmi 9 vármegyéit vágytól űzött russzofil orthodox- hitii Nyárády előtt. Bevégeztetett. A hatalmi tülekedés sikerrel járt. Leomlott a katolicizmus erdőskár­páti végvára. Hogy ez milyen je­lentőségű jövőt hordoz a méhében, nem tudjuk, a magas római Szék tudja e ? Azt sem tudjuk, micsoda \ katolikus szempont vezethette Ró- 1 mát, amikor ebbe a helycserébe — értesülésünk szerint — bele­egyezett. Talán helyes volna, ha a magyar hatalom a rosszul érte­sített pápától a jól informált pá­pához fordulna s feltárná a dolog komolyságát teljes valójában, mert nekünk magyaroknak, amellett, hogy általános katolikus szempont­ból is roppant sérelmes ez a szláv térhódítás, mélységesen lesújtó ki­sebbségi szempontból, mert a cse­hek ezzel a cselekedetükkel csö­könyös kitartással s tagadhatatla­nul : nagyszerű taktikával ismét - fájdalmas rúgást ejtettek az im- périumuk alatt élő magyarhü ki­sebbségen. Munkács katolikus vára elesett. A lerombolt végvárat azonban nekünk nem szabad ro­mokban heverni hagyni s ameny- nyiben egyetemes katolikus sére­lem is történt, bíznunk kell ab­ban, hogy érvekben s igazságban fegyvertársunk lesz a nagy kato­licizmus s felépítjük újra a mun­kácsi végvárat. és o szanálás Rendelet a vármegyék takarékoskodásáról — Az alispánok tanácskozása a belügyminisztériumban a szanálási program keresztülviteléről Junius hó 12-én szaktanácsko­zás volt a belügyminisztériumban a szanálási törvénnyel kapcsolat­ban. A tanácskozáson részt vett minden vármegye alispánja — Zemplénből Bernáih Aladár al­ispán. Érdeklődtünk illetékes helyen a tárgyalás anyagáról és a követ­kező felvilágosítást nyertük: A belügyminisztériumban az al- ispáni tanácskozáson a szanálási program által megkívánt takaré­kosság elvének keresztülvitelét tár­gyalták meg. A tárgyalás anyaga bő és hosz- szu vitára adott alkalmat és az alispánok tekintettel a kérdés rend­kívül fontos voltára, valamennyien részt vettek a vitábau. A vita fo­lyamán leszűrődött az a felfogás, hogy a legmesszebbmenő taka­| rékosságra van szükség, hogy a vármegyék költségvetését egyen­súlyba tudják hozni és tartani. A tanácskozás meritumaképen, de főleg az 1924 évi IV. t.-c. ren­delkezései következtében s az e törvényben nyert felhatalmazás alapján a vármegyék háztartását a pénzügyminiszterrel egyetértőén a belügyminiszter 1924 julius 1-töl újból szabályozni fogja a követ­kező elvek alapján. j A vármegyék háztartásáról 1—1 naptári évre az előző évi szept. hó j végéig tartott közgyűlésen költség- vetést kell szerkeszteni, mely költ­ségvetésben a személyi járandósá- | gok kivételével (fizetés, lakpénz) j a közigazgatási, árva és gyámha- ; tósági kiadások, továbbá az egye­sített nyugdíjalap kiadásai jövőre külön megyei pótadó helyett az állami adó arányában, a községek (r. t. városok) költségvetéseibe be­állított községi hozzájárulásból nyernek fedezetet. A községi költ­ségvetéseket az alispán hagyja jóvá. . Az egyesített nyugdíjalap terhét átmenetileg az 1924 év 2-ik felé­ben 75°/o, az 1915 év első felében 50°/o és az 1925 év második fe­lében 25°/o erejéig az állam viseli. A vármegyei pénztári tennivaló­kat a postatakarékpénztár fogja ellátni, mig a vármegyei számve­vőségi teendőket a belügyminiszté­rium alá rendelt vármegyei szám­vevőség. Ennek személyzete azok­ból fog állni, akik eddig is ezek­kel a teendőkkel foglalkoztak, ideértve a vármegyei központba bevonandó járási számvevőket is. Az értekezlet az újabb létszám- apasztást is tárgyalta. A folyó év első felében 530 vármegyei tiszt­viselőt és alkalmazottat bocsátanak el, illetve helyeznek B. listára. Zem­plén vármegyéből 6 napidijast, 11 szolgát bocsátanak el s megszün­tetik a tiszti alügyészi állást. A A további létszámapasztásra az év második felében kerül sor. Egy kitüntetéshez n. i Lelkes örömmel nyúlunk a toll­hoz abból az alkalomból, hogy a kormányzó kegye a közélet egy páratlan szorgalmú, érdemekben gazdag, egy ember teljesítő ké­pességét csaknem felülhaladó időn át lankadatlanul kitartó munkásá­ra terjesztette ki sugarát, amidőn Dongó Gyárfás Gézát a kormány­tanácsosi címmel tüntette ki. Is­mét eszünkbe jutnak Kazinczy Ferencz kőbe vésett szavai: „nem mintha bér kellene az érdemnek, hanem mivel az érdemet megju­talmazni annyi, mint osztozni ab­ban.“ Méltán vegyék ki .észüket mindazok, akik a szép és igaz érdem megjutalmazásának ténye­zői „ voltak! Ötven év! Egy csepp az idő- oceánban. De ha azt a cseppet nagyitő üveg alá tesszük és mint egy élet munkásságának eredmé­nyét vizsgáljuk, hatalmas mére­tekre bukkanunk benne. Mi min­denre rá ér a közélet zajtalanul tevékenykedő munkása? Mennyi kincset halmoztak fel, amely örök­becsű, mert az értelem látkörének kiszélesítését munkálja, közelebb hozza a múltat, hogy tisztábbá tegye a jövőbe való bepillantást. Terünk szűk volta nem engedi meg, hogy ezúttal számolhassunk be a Dongó Gyárfás Géza érde­Eg'yes szárrr ára, lOOO IEZ

Next

/
Thumbnails
Contents