Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-17 / 40. szám
Ötvenötödik évfolyam. 40. szám Sátoraljaújhely, 1924. május 17. megjelenik hetenként kétezer szerdán ée szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház ndvar) I I Zemplén I POLITIKAI HÍRLAP I Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 1200 K. Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ : Telefon Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63, szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Mac Donald és az internacionalizmus Hogy minden további kétséget eloszlassunk, legelsősorban is az angol miniszter- elnök szavaival kell rámutatnunk arra, bogy őt és a nemzetközi szocializmust egy világ választja el. Mac Donald tehát nem fordult szembe a nemzetköziséggel, mert sohasem is állott annak elvi alapján. Nemcsak egész nyiltan, hanem a sértődöttség bizonyos mértékével utasítja visz- sza, hogy reá uton-utfélen, mint elvtársra hivatkozzanak a nemzetközi szociáldemokrácia különböző országokban működő szervezeteinek politikusai. Mac Donald kijelentette, hogy meggyőződéses és törhetetlen nacionalista és szociális politikájában mindenekelőtt a nemzeti élet feltételeit tartja szem élőit. Mit szólnak vájjon ehhez a mi szocialistáink és mit szól vájjon hozzá a radikális irányzat, mely túlzásaival, nem egyszer a nemzettagadás síkos talajára is rálép, hogy akire annyiszor hivatkozik, önérzetesen hárítja el magától a gyanús megtiszteltetést. Mac Donald „elvtárs“ nem reflektál azoknak a vállvere- getésére, akik az angol politikai viszonyok tanulmánya és különösebb helyzetismeret nélkül megtették az angol munkáskormányt a nemzetközi szocializmus eszméit diadalra vivő kormánynak és eíőszobázni jártak az angol miniszterelnökhöz, hogy megpróbálják őt beavatkozásra bírni egy idegen nemzet belső ügyébe. Nem uraim, nem lehet tovább űzni a szemfényvesztést : Mac Donald beszéde lerántotta a leplet és kétségtelenül erős visszhangot kelt az egész világon. Olyan visszhangot és olyan benyomást fog kelteni, mint amilyen mély örömmel tölti el a nemzeti államok közvéleményét az a megnyugtató tu- ! dat, hogy az alkotmányosság ■ mintaképe, Anglia kormányán ; nem olyan férfi ül, ki sutba j tudná dobni a nemzeti öncél í gondolatát. Az angol szocializmus más talajból és más történelmi szükségből fakad. Anglia csinálhat pacifizmust is, mert ott a világbéke eszméjének hirdetése nem népbolonditás és világcsalás és nem berzen- j kedés a nacionalizmus önvé- j delmi berendezkedése ellen. Anglia csinálhat szocializmust, mert munkásrétegeit nem lehet az orruknál fogva idegen érdekek jármába fogni a nemzetköziség és világboldogitás hamis jelszavaival. Ott az a társadalmi réteg, amely legsürgősebben igényli az államhatalom szociális jogalkotásait és segítő ténykedéséi, azzal : az ellenszolgáltatással kíván j érdemesüini a szociálpolitika gondozására, hogy alkotóelemeivé, nemzetépitő .pillérévé ajánlkozik a nemzeti jellegű államélet biztosításának. Ha Magyarországon a szocialista irányzat is ezt az utat követné, igen szépen lehetne ösz- szefogni vele más irányzatoknak a hazáért cselekvő közös munkára. De amig a magyar- országi szocialisták nem a Mac Donald-i értelemben kívánnak az angol miniszterelnöknek elvtársai lenni, hanem öncsinálta rokonság utján, addig ne vegyék rossz néven, ha őket a magyar társadalom is egészen külön bírálja el és szintén elvitatja tőlük az angol munkáspárthoz való állítólagos elvi rokonságukat. fi Zemplémepi Gazdasági Egyesület gyűlései Közgyűlés, igazgató választmányi és a szőlészeti szakosztály ülései Sárospatak, május 15. köreink nagy számban jelentek meg a produktiv eredményű, mindvégig nívós és tartalmas gyűléseken. Mindhárom gyűlését a Főiskola tanácstermében tartotta a G. E. A közgyűlésen és igazgató-választmányi ülésen br. Maillott Nándor, a szőlészeti szakosztály ülésén Thuránszky László osztályelnök látták el az elnöki tisztet. Valamennyi gyűlés igen látogatott volt s megjelentek azokon a közgyűlését ugyanazon napon tartó Zemplénvármegyei Általános Tanítóegyesület tagjai is. Általános feltűnést keltett azonban, hogy Sárospatak város magisztrátusa s közigazgatási hatóságai részéről sem a közgyűlésen megjelent főispán és alispán fogadtatásánál, sem a G. E. gyűlésein senki sem jelent meg s azokat, akiket voltaképen vendéglátóknak kellett tekinteni, s akiknek városát a gyűlésekkel megtisztelték, senki sem képviselte a Tanítóegyesület közgyűlésén sem s távolmaradtak a közebédtől is, melyen pedig a vármegye főispánján és alispánján, a G. E. elnökén és Igazgató Választmányának tagjain kívül vármegyei közéletüuk legjelesebbjei vettek részt. A közgyűlés A G. E. közgyűlése elfogadta az igazgatóságnak a múlt évi A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irts : Dr. Kossuth János (50) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Mekkora lelki züllésbe sülyed- tek, akik mindezekről képesek voltak megfeledkezni! Ujhelyben is láttunk vörös katonai toborzási „ünepélyeket“ s volt alkalmunk hallani hisztérikus rikoltozásokat a vármegyei kaszinó erkélyéről, mikor hivatásukhoz méltatlan ném- berek proletárverseket szavaltak — és ripacsok széles gesztusok kíséretében bömbölték a „világ proletárjai egyesüljetek“ csatakiáltásokat. A lapoknak megnyugtató közleményekkel kellett biztatni az újoncokat a katonáskodás veszély télén voltáról, az „Est“ egyik’szá- maban olvashattuk, hogy „minden katonai akció lehetetlen, az entente tehetetlen a tanácsköztársasági rendszerrel szemben“. A vörös hadseregbe való csábításnak voltak egyéb csalétkei is. A vörös katona úgyszólván soronkivül rekviráihatott magának lakást és se ő, se hozzátartozói nem voltak kénytelenek az élelmiszerosztásnál sort állani, hanem a szakszervezeti proletárt is megelőzték. * * * A fővárosi minta után igazodott Ujhely proletárdiktatúrája is, azzal a különbséggel, hogy utóbbi helyütt a kíméletlenségben; durva pimaszságban az utánzat nemegyszer felülmúlta a mintát. A la- kásrekvirálások nyújtották a leg- | kedvezőbb alkalmat a proletár 1 kényuraskodásnak, szemben a halálra félemlitett polgári elemmel, amit nem is késtek derekasan felhasználni. Budapesten és a vidéken egyaránt, nem a hajléktalanokon való segítés volt a főcél, mert az — amennyiben indokolt volt — enyhébb módszerrel is elérhető lett volna, hanem a vak gyűlölet, a tobzódó bosszúvágy kielégítése. „Uj élet a grófi palotákban!“ üvöltötték a nekivadult gazemberek s az „uj élet“ abból állt — a többi közötí, — hogy „takarék tűzhelyek, mosogató dézsák, mosó tekenők kerültek be a fényes termekbe“. Az előkelőbb életszinen élő középrend, a szorgalom és takarékosság teremtette jómódban élő polgári osztály tiszta lakásaiba az aljas szegénység szennyétől büzlő népsalak került. Még arra is volt gondjuka gazembereknek időt fordítani, hogy egyesekhez, akikre a lakáselosztóknak foga volt, a salak legzüllöttebb, korhely, verekedő, trágár beszédű kiválasztottjai telepíttessenek be. A betelepítés, a forradalmi kormányzótanács XV. sz. rendelete értelmében — a burzsoára nézve kérlelhetlen kényszerüségű volt. A rendelet szerint vidéken a „helyi lakásbizottságok“ határozatai a direktóriumhoz fellebbezhetek voltak, ámde a fellebbezés a behelyezést nem akadályozta meg, ami vásott gúnnyá tette az egész jogorvoslati lehetőséget. A lakásrekviráiási rendelet rá- szabadítta a proletárokat a lakás- tulajdonosok „nélkülözhető“ bútoraira és háztartási eszközeire is, ami a valóságban a bútorok és háztartási eszközök elkommunizá- lását jelentette. A bitangok ítélték meg, hogy mi nélkülözhető a bur- zsujnak és mi nélkülözhetetlen a proletárnak. Panaszt emelni a bitangok ellen — azonkívül, hogy ZEgfSres szstm. ára, ÍOOO ZEaZ. (Saját tudósitónktól). Gazdag programot bonyolított le csütörtökön a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület vezetősége, amikor évi közgyűlésben s az ezt követő választmányi, illetve szakosztályi ülésen számolt be azokról a fontos és lényeges mozzanatokról, melyek vármegyénk gazdasági helyzetét legközelebbről dominálják. Vármegyei közéletünk irányadó személyiségei s gazdasági
