Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-11-24 / 93. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 93. szám Sátoraljaújhely, 1923. november 24 Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljanjheiy Széohenyl-tér 9. sz. EMPLEN POLITIKAI HÍRLAP / Elöttzetésl ár; Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyílttól­soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: (szerkesztőség) 63. ezám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. házott vezető egyéniségek, azt követeli az ország érdeke, hogy arrnak a kormányzat­nak teremtsük meg a nyu­godt politikai atmoszférát, amelyiknek nemcsak legjobb szándéka van a nemzetet a gazdasági helyreállítás és a társadalmi béke útjára vezetni, hanem amelyiknek eddigi munkásságával és tevékeny­ségével szerzett jogai is van­nak ahoz, hogy egy minden­nél fontosabb probléma meg­oldása érdekében tárgyalhas­son a külfölddel. „Veszedelemben a tót Zemplén!“ Pártközi béke Olyan képviselők, akik tel­jesen átérzik és józanul mér­legelik a külföldi kölcsönnek jelentőségét, akciót indítot­tak, hogy a kölcsön-tárgya- lások befejeztéig a kormány és az ellenzék Treuga Dei-t kössenek egymással. Ezt az akciót csak helye­selni tudjuk s csak helyesel­heti minden parlamenti té­nyező, amelyik többre érté­keli az ország pénzügyi hely­zetének rendezését s gazda­sági életének újjászervezését ami a külföldi kölcsön nélkül meg nem valósítható — az országveszejtő politikai kicsinyes pártérdekeknél s a politikai zsibvásár hangulat- keltő vagy sarat fröccsente civódásainál. Azoknak a politikusoknak, akik a kölcsön-tárgyalások idejére a nyugodtabb politikai atmoszférát akarják megte­remteni, fölébredt a politikai lelkiismerete s jobb belátásra akarják bírni azokat is, akik a pártintrika és a személyes­kedés mérges gázait gomo- lyitják a közélet felett. A történelem sorsdöntő óráiban mindig egymásra ta­lált a magyar s a nemzeti élei súlyos válságaiban min­dig úrrá lett a fórumon a politikai felelősségérzés, a mely nélkül nemcsak kor­mányozni, hanem elleuzékies- kedni sem lehet. Ma nem a kormány, ha­nem az ország sorsáról van szó s a józan belátásnak any- nyiban kell számot vetnie a kormány helyzetével, ameny- nyiben az elválaszthatatlan a gazdasági kibontakozás alap­feltételétől, a külföldi kölcsön megszerzésétől. Az ellenzéknek nem lehet most célja — mikor külön- j ben is hiányzik ehez a köz­vélemény biztatása a min­denáron való kormánybuk­tatás s a pártközi békének adva van az alapja, ha egy. kis magukbaszállással sereg­szemlét tartanak a széleken s eljutnak ahoz a nagyon is ké­zenfekvő beismeréshez, hogy sem a szélső jobb, sem a szélső baloldalon nincs egyet­len olyan vezető egyéniség, akiben az ország a maga ve­zérét elismerné. Hogy nincs a politikai perifériákon annyi és olyan politikai, gazdasági, kulturális, pénzügyi, közigaz­gatási vagy külügyi tekintély, akire a kibontakozás nagy munkáját nyugodt lelkiisme rettel reá lehetne bízni. S ha amott nincsenek ilyen politikai képességekkel felin­(Felvidéki tudósítónktól.) Ilyen címen irt vezércikket legutóbb a kormánypárti „Venkov“ cinni p»á- ; gai lap, amelyben igen jellemzően szószerint a következők foglaltat­nak : „Zemplén vármegye Cseh­szlovákiához csatolt területén kü­lönösképen nincs semmi látszata annak, hogy ott cseh uralom van. Ezen a csonka részen 150000 tót lakik, akikkel elkeveredve egészen jelentéktelen számú magyar is él. És mégis, csudálalosképen ez a 150 ezer tót a magyarok kultu­rális és gazdasági kényszerbefo­lyása alatt áll. Vannak községek, amelyekben legfeljebb a nagybir­tokos magyar, kívüle a község lakossága szin tót és mégis ezek­ben a községekben úgy folyik a magyarosítás — iskoláikban ma­gyar tanítók tanítanak, a papok­nak külön érdemük, ha magyarul mondanak misét — mint akár a felszabadító fordulat előtt. Fel­hívjuk tehát kormányhatóságaink figyelmét arra, hogy ne hanya­golják el Zemplén területét to­vábbra is, mert egy napon várat­lanul nagy meglepetések törhet­nek elő a köztársaság területének e keleti sarkából.“ így ir a kormánypárti Venkov. De vájjon csudálkozott volna-e vezércikkében a zempléni állapo- potokon, ha bevárta volna Kör- mendy-Ékes Lajos felvidéki kis­gazdapárti képviselőnek a cseh nemzetgyűlésben szerdán tartott beszédét, amely egyenesen felelet a Venkovnak a tót Zemplént ille­tő aggodalmaira. — A köztársaság területén élő magyarságnak — mondotta be­szédjében Körmendy-Ékes Lajos — úgy kulturális, mint gazdasági érdekei ezer szállal vannak a ha- tárontuli magyarsággal összenőve, sőt a gazdasági érdekek területén a Felvidék és az Erdős Kárpátok egész lakosságának érdekei szét- választhatatlan szerves összefüg­gésben állanak Magyarország gaz­dasági életével. A békeszerződés A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (4) I. Bevezetés: A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertetése. Ferencz Ferdinánd a trón első várományosa, az orkán első ál­dozata volt. Nem lévén gyer­mekkorától trónörökösnek ne­velve, előkészítése hézagos ma- iadt. Se nyelvünket, se történel­münket nem tanulta meg úgy, ahogy kellett és lehetett volna. A jelleméről keringő híresztelések reánk magyarokra nézve nein vol­tak biztatóak. Marschalkó József, aki Károly Lajos főherceg fiainak magyar tanítója volt akkor — a midőn az estei főhercegeknek nem sok reményük lehetett a trónutód­lásra — a fiatal Ferencz Ferdi- nándban a gőgös akaratosság és fukarság jeleit vélte észlelhetni, amely alapvonások ellenszenvesek ugyan, de az akaraterő elemei lévén, erős egyéniséget Ígértek. Mayerling után mennyiben si­került, mennyiben nem, a magyar trón várományosát arra rátermetté tenni, az ellentmondó híresztelé­sek között megállapítani nem le­het. Tartotta, sőt tartja is még j magát vélekedés, amely szerint a j főherceg nemcsak a Habsburg- | ház összbirodalmi tradícióit örö- i költe, hanem azonkívül szenvedé- ; lyes magyargyiilölő is volt. Mások szerint, a főherceg, ha különösebb vonzalommal nem is viseltetett a magyarok iránt, de nagybátyja útmutatása fogott rajta s mindin­kább megerősödött az a meggyő­ződés, hogy lelkileg elő volt ké­szítve a nagybátyja szellemében való uralkodásra. Életének két mozzanata, két elhatározása en­ged mélyebb bepillantást a Ferencz Ferdinánd főh&rceg leikébe s az mindkettő biztató volt arra, hogy erős akaratú, rettenhetetlen férfi volt. Leküzdött minden nehézséget, amelyet születés, előítélet, meg­csontosodott konzervatizmus, sőt kötelező házi és alaptörvény okoz­tak, és hajlamát követve nősült. A rangján alul való házasság nem | volt ugyan szokatlan a Habsburg- házban, de trónörökösnél nem fordult elő s minden korlát és szigor éppen a trónörökös házas­sága tekintetében a legkérlelhe­tetlenebb, mert be nem tartása közjogi bonyodalmak forrása is lehet. Akaraterejét s a veszéllyel szem­ben való rettenhetetlenségét bizo­nyította be a szörnyű következ­mények előhírnökéül szegődött halálával is. Általánosan ösmert I tény, hogy a szerajevói rendőrség | jóelőre figyelmeztette a főherceget I az életét fenyegető veszélyre, ame- ! lyet a forrongó Balkán poklában ; és éppen a szerajevói ut kihívás* nak vagy fenyegetésnek való mi- nősithetése mellett alig lehet el­hárítani. A trónörökös a köteles- ségteljesités útjában fekvőnek ítélve a látogatást, amelynek ab- banhagyása gyávaságnak tűnhe­tett volna fel, nem törődött a ve­széllyel s hősi bátorságát a maga és hitvese életével fizette meg. Ferencz Ferdinánd kemény aka­ratú, hősies lelkű férfiú volt. IV. Károly, noha nagybátyja nem egyenrangú házassága után a trón közeli várományosa lett, esak évtizedek múlva remélhette, hogy trónra jut. Se reánevelése nem volt teljes, se lelki diszpozíciója nem volt alkalmas arra, hogy vihartépte hajó kormányrudjához álljon. A legboldogabb családi élet enyhelyét a vérzivataros fergeteg- gel kellett felcserélnie, jóformán átmenet nélkül. Súlyos horderejű kérdésekben kellett határoznia s ahoz hiány­zott a tapasztalatokra alapított higgadt ítélőképesség. Ellentétes áramlatok sodrába került) ame­lyekben nemritkán zord cselek­vésre lett volna szükség. Szelid lelkülete tétovázóvá tette ott, ahol egy órai mulasztás helyrehozha­tatlan s nyomába a romlás járhat. Annyira fiatal uralkodó volt, hogy a viharos összevisszaságban a nehéz helyzetnek megfelelő tanács­adókat sem volt képes megvá­logatni, vagy a leghivatottabbat megtartani. Két végzetes hibát követett el. Elhagyta trónját, mikor a viszo­nyok és alattvalói a legkevésbbé nélkülözhették az erős kezű ural­kodót. Ha I-ső Frigyes, vagy Eg'yes esám ára 200

Next

/
Thumbnails
Contents