Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-11-17 / 91. szám

Öfvennegyedik évfolyam. 91. saiám Sátoraljaújhely, 1923. november I7 megjelenik hetenként| kétszer szerdán ós szombaton { Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely Széohenyi-tér 9. sz. Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. POLITIKAI HÍRLAP \ Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. szám. Lesütött szemekkel haladtunk el ez idén nemzeti történelmünk leggyászosabb, legszomornbb évfordulója, a trianoni akta ratifikálásának harmadszor visszatérő dátuma mellett. 1920. november 13- ának emléke mellett, mikor a vonagló nemzet kebeléből, vergődő leikéből ez az egyet­len kínos feljajdulás szakadt fel: elvégeztetett. Amikor a latrok sorsot vetettek ezer éves köntösünkre s amikor a korpusz juriszban kellett szentesítenünk, hogy meg­osztozhatnak ezeresztendős drága földünk, megszentelt hazánk hegyei, völgyei, íolyói, béicei s az ezek mély ölében rejlő drága kincseink felett. Kerestük és nem találtuk az összeszorult földön élő nemzeti nagy közvélemény nyitott könyvében, a sajtóban sem, a magyar kálvária e leg- szomorubb stációjára való visszaemlékezést. Mintha már lelki szemeink előtt nem is magaslanék föl ilyenkor a sok-sok kárpáti orom, vad virágos mező, fa- tornyos kis templom, minden ami oly kedves és drága volt a lelkűnknek, minden a mi volt és ajni most nincs, tnert háiom évvel ezelőtt vállainkra vettük a legsúlyosabb ke­resztet. Lehet-e annyi gyászunk, lehet e annyi bajunk és meg­próbáltatásunk, hogy elfelejt­sük, mit jelent, mire kötelez bennünket annak a napnak emlékezete ? Nem a feledésre, nem a keserű emlékekkel való leszá­molásra, hanem arra, hogy az akkori kényszerhelyzet erő­szakában fogant ratifikáció nem érintette ezeréves fen- maradásunk alapját: az ön­magunk bátorságába, elszánt­ságába, a magyar történelmi erőbe s a nemzeti élni aka­rásba vetett hitet. Arra, hogy csakis a felhőiithatatlan rend és nyugalom által biztosított végleges konszolidáció utján juthatunk el annak a nagy igazságtalanságnak orvoslásá­hoz, amelyre három évvel ezelőtt szivünk véréből tettük föl a pecsétel. Arra kötelez ez, hogy eszünk és szivünk megmásít­hatatlan parancsát követve azok után haladjunk, akik az új honalapitás munkájának kohójában forrasztani és. nem robbantani, alkotni és nem tetszelegni akarnak ; akik tud­ják, hogy csak a komoly, a nemzet józan haladásának út­jában fekvő céltudatos mun­kásság ébreszthet föl bennün- j két a kábult mámorból s hogy j a társadalom nyugalma a leg- | sebezhetőbb Achilles sarka ma a magyar történelemnek. Nincs ma már, három év tanulságai után, okunk azt állítani, hogy a reménysé­geknek az a forrása, mely volt ellenségeink egy részé­nek kedvezőbb belátásába és igazságos megítélésébe vetett hitünkből fakadt, teljesen ki­apadt volna. S mintha úgy látszanék a ratifikáció utáni harmadik év­fordulón, sok keserű tapasz­talás után, hogy egy vékonyka rés hasadozik azon a sötét kár­piton, melyet három évvel ezelőtt ú magyar sors fölé vont engesztelhetetlennek hitt végzetünk. 1 ü kisvasút Építése Az újonnan épülő helyiérdekű vasút Hollóháza inditó és Sátor­aljaújhelyben a fütőházzal szem­ben levő területen épülő végállo­más között fekvő vonalból áll. Ez az uj vasútvonal létrejöttét tisztán Károlyi László gróf üzleti zsenia­litásának köszönheti. Károlyi gróf ugyanis látta azt, hogy hatalmas erdeinek termékeit csak úgy érté­kesítheti gazdaságosan, ha egy olcsó szállítási lehetőséget teremt a Bodrogközre és a Nyirvidékre, amely vidékek abszolút szegények fában s nagy felvevő képességgel bírnak. Ezen területeknek fával | ellátását célozza az uj vasút léte­sítése. Ujhelynek fával való ellátása nem inditó célja a vasutépitkezés- nek, mert ha ma még képes is felvenni a versenyt a grófi erdők fája a megszállott területről jövő fával, számolni kell a szokol esé­sével, mikor a felvidéki fa az új­helyi piacon erős versenytársa ! lesz a hollóházai fának. Ez a lehe­tőség azonban a Bodrogközre és a Nyirvidékre nem áll fenn s igy dacára a bizonyára megváltozandó gazdasági viszonyoknak Magyar- ország és Csehszlovákia között, a Bodrogköz és a Nyirvidék mindig piaca lesz a hollóházai fának. A vasút elsősorban tíizifa-szál- litással foglalkozik, a személy­szállítás csak egy másodrangu kérdés éppen úgy, mint a Károlyi gróf által felállítandó bútorgyár termékeinek szállítása. A vonalvezetés szempontjából | két lehetőség jöhetett előnyösen számításba : a hollóháza—kovács­vágás—sárospataki vonal és a hollóháza—Sátoraljaújhely—sáros­pataki. Az első esetben a vonal egy km.-rel rövidebb lett volna kedvezőbb magassági viszonyok mellett. Hogy Ujhelynek mégis kedvezett a sors s a vasút átve­zetésével összeköttetést nyer a Hegyközzel, nagyobbodik élelme­zési terülefe s bővül iparcikkeinek piaca: bizonyára legnagyobb ré­sze van ebben a kedvezésben Károlyi László grófnak, aki nem akarta Ujhelyt mostani viszonyai között fejlődése ez egyik legfon­tosabb feltételétől megfosztani. A vasútvonal Hollóházától ki­A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (2) 1. Bevezetés t A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertetése. Lappangva közeledett azonban egy mindennél nagyobb vész. Hazajött gróf Károlyi Mihály fran­cia internáltságából, hogy beoltsa az arra különben is hajlammal j biró fajába a csüggedést, a lelkek dögvészét. Azt a mesebeli egér- követ csempészte be, amelyből egy porszernnyi elég egy tál méz meg- keseritésére. Mikor a „pacifizmus“ szót legelőször kiejtette a száján — .tehet hogy tudatlanul, de Efialteszévé vált nercének, ellenséget bátorította a tudat, hogy a szilaj harci tűzben égő magyar csügged. Idehaza pedig a gyávák kezdtek reménykedni s 9 lejki kór élesztője megkezdte a munkáját. Mert mikor a kard ki volt huzva s csak a hülye nem látta, hogy legyőzetésiink megsemmisítésünk­kel járhat, csak a harc sikerében lehetett bizakodhatni. Aki harcol, az győzhet, a gyáva, aki leteszi a fegyvert ellensége előtt, az vesz­tét gyalázattal tetézi meg. A gyáva, aki gyávaságáról nem tehet, mert hiszen ez az idegek dolga, nem bűnös, ha félreáll, de vezető sze­repre törekednie gyávaságának tudatában a legiszonyúbb bűn, a lelkimétely általánosítása. Ká­rolyi Mihály agyába egy birka esze, szivébe egy birka bátorsága szorult. A birka kétségbeesetten béget a fogait csattogtató farkas előtt; gyávasága elhiteti vele, hogy a bégetésével kiengesztelheti az éhes bestiát. Nagy ves^eUfcHneket hárítottak 5I 3 történelem tanúsítása szerint a nagy elhatározások, megmentve a becsületet, lendítő kerekeivé váltak a közlelkesedésnek, amely csodákat müveit. A legkétségbeesettebb helyzet­ben voltak Londonderry védői vályogsáncaik mögött, XIV-ik La­jos hires tüzérségével szemben. Ágyúikat a háztetőkről leszedett ólom lemezekbe burkolt téglada­rabokkal töltötték s már döghus- nái egyéb ennivalójuk nem volt. Mikor a francia parlamenlair a roham előtt felszólította a védő­ket a megadásra, mondván, hogy a nyomorúságos falak egy órai Kivetést sem áljának ki, a vezér, aki nem is katona, hanem a vá­ros papja volt, azzal utasiitoiía el a parlamentairt, hogy: „a falak hitványak ugyan, de angolok ál­lanak mögöttük.“ És egyben ki­hirdették Londondeiryben, hogy aki azt a szót,, „megadás“ a szá­ján ki meri ejteni, azonnal fel­koncolandó. Az angol rettenthe­tetlenség és szívósság meg is ter­melték gyümölcsüket. Vauban hi­res tüzérei szégyenkezve vonultak el a lccsufolt sáncok elől. Nekünk is voltak Londonüerryeink: Szi­get, Eger, Drégely, amelyeknek hősei bizonyára megfordultak sír­jaikban, látva, hogy a nyomorult utód kardcsapás nélkül hódol be csehnek, oláhnak, szerbnek. Xll-ik Károly svéd király nem habozott tízszer nagyobb orosz sereggel szemben venni fel a har­cot, hogy országát mcvédje. A hollandok (még a nők is) vakon rohantak a halálba a legvigasz­talanabb helyzetben — és jaj lett volna köztük a gyávának. Gyá­szos végzetfii nekünk jutott, hogy a csatáknak rettenthetlen hőseit gyáva szószátyárok váltsák fel;., akik pártpolitikai érvényesülési; dühükben a reszkető inakkal kö­zeledő ellenségbe, öntöttek bátor­ságot — letéve előttük a fegy­vert. (folyt, köv.) szdiaaGL ára, 300 EL t

Next

/
Thumbnails
Contents