Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-10-31 / 86. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 86. Ezám Sátoraljaújhely, 1923. október 3f. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely Széohenyl-tér 9. sz. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 42. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 42. BX&m. A főgimnázium irodalmi ünnepsége a Himnusz százéves évfordulóján A magyar éjszaka centenná- riumos égboltozatán ragyogó fényben tündöklő üstököspár közelében egy szelíd fényű csillag gyűlt ki és sugároz át a múlt ködös homályán: Kölcsey Ferenc, nemzeti imád­ságunk örök emlékezetű köl- ; tője. Egy szemével, roskatag véznaságával mily egyszerű, igénytelen és törékeny alakja a nagy század robusztus gár­dájának s mégis mily büszkén, obeliszkként emelkedik ki ma­gyar lánglelküségével, egy­öntetű, egy kőből vágott klasszikus életével fejlődésünk aranykorának tüneményes nagyságú magyar lelkiségei közül. Száz éve, hogy a látnok költő csekei kis birtokának magányában megirta a Him­nuszt, nem sejtvén, hogy nemzetének imádságát irta meg s nem is gondolván arra, hogy nem a költői tehetség, hanem az isteni sugallatból megihletett intuitiv erő adja tolla alá a magyar imádság magasztos igéit, a magyar lé­leknek az örökhatalmú Isten trónusáig fölkuszó fohászko­dását. Bensőséges, nagyon szépsikerü s magas színvonalú irodalmi ün­nepség keretében hódolt a kegyes­rendi főgimnázium a Himnusz százéves születési évfordulóján a látnok költő és az ihlet egy kivé­teles kegyelmű órájában megszü­letett nemzeti imádságunk emlé­kezetének. A legnagyobb tisztelettel és há­lával kell az újhelyi közönségnek ez irodalmi ünnepség tanulságai nyomán szeretetébe és megértő gondosságába fogadni azt a ke­gyesrendi főgimnáziumot, mely­nek igazgatója s minden jó és nemes ügy iránt gazdag fogé- konyságu tanári kara mindennél ékesebben beszélő bizonyságát szolgáltatta hétfő este annak, mi­lyen szellemben gondozza és ápolja a kulturmagyarság törté­nelmi hivatásának jövendő hor­dozóit. Hivő és bizakodó magyar­ságunk megértő szeretetével pró­báljuk ennek az estének rövid méltatását papírra tenni, segítve mégis az ott szerzett lelki élmény­től, hogy azon az estén, szegé­nyes színpadunkról, a jövő Ma­gyarország uj lelke beszélt hoz­zánk. A programot Kabina György tanuló szavalata vezette be. Pósa Lajos — Kölcsey című költemé­nyét mondotta el jól hangsúlyo­zott közvetlen előadásban. A fő­gimnázium ének- és zenekara Korcsiák Ede tanár vezetése alatt Kölcsey—Sz. Nagy József: Re­mény és emlékezet c. darabjának előadásával aratott zajos sikert. Majtényi Géza tanár Kölcsey Fe­renc emlékezete címen tartott fel­olvasást, történetiró vonásokkal jellemezve Kölcsey életét és mun­kásságát. A klasszikus szépségű, mélyenjáró s az elismerés min­den jelével honorált felolvasás után Győry Sándor, majd Szesz- lér Ödön tanulók szavalták el Kölcsey két költeményét megér­demelt sikert aratva. Korcsiák Ede tanár precíz művészi stilusu, tömör dinamikájú hegedű játéka alkalmat adott a közönségnek, hogy hangos tetszésnyilvánítások­kal tüntessen Korcsiák tanár mel­lett, aki fáradhatatlan és sokol­dalú tevékenységet fejt ki a gim­náziumi tanuló ifjúság zenei kép zése terén. Vidákovich Dániel igazgató a nemzeti himnuszokról tartott igen sok érdekes adatban bővelkedő, gondos tanulmányozást igényelt felolvasást. A mindvégig érdekes és gazdag tartalmú felolvasásban említett nemzeti himnuszokat mind annyiszor eljátszotta a diák-zene­kar, stílusosan fokozva és színe­sítve az igazgató tanulságos elő­adását. Kölcsey himnuszát, me­lyet a főgimnázium ének- és ze­nekara adott elő állva és megille- tődve hallgatta végig a színházat zsúfolásig megtöltő közönség. Szünet után Kontraszty Dezső tanár tartott bevezető magyarázatot a magyar nemzet viszontagságait megszemélyesítő nagy csoport­képről. A közönség elismerésének minden közvetlen jelével tüntetett Kontraszty tanár mellett, akinek lelkét, hitét, vágyait, gondolat­körét, munkakedvét hordozta vé­gig ez a mostani őszinte és mély sikerű előadása is. A remekül be­állított, színes, meleg tónusu cso­portkép a történelmi Magyaror­szág egykori nagyságát, fényét, hatalmát, dicsőségét mutatta be, mint egy álmot, történelmi gaz­dag múltúnk legszebb emlékeit, a világ legszebb fajtáját, a magyar nőt. A közönséget valósággal frappirozta a gyönyörű csoportkép a legszebb újhelyi asszonyok és leányok korhű jelmezes-együttese. * Halhatatlanság és örök em­lékezet a költőnek, akinek szelleme élt közöttünk és le­begett fölöttünk ezen a felejt­hetetlen szép estén. A vérrel megszentelt ezredév szavát hallatta ez az est a trianoni gyász közelségéből s lelkűnk­ben uj szárnyakat kapott nemzeti imádságunk, a Him­nusz, melyet egy múltat és Kölcsey ferene emlékezete. A Himnusz százéves évfordulójára ren­dezett ünnepségre irta és felolvasta: Majtényi Géza főgimn. tanár. A lélek jobb része az, hogy a derék munka sikerére föllángol; örömittasan kiséri léptein a fárad­hatatlan munka emberét; kivívott eredményein együtt örvend a szel­lem bajnokának törekvéseit mél- tánylókkal; a közrészvétlenségben az elismerés adóját nyújtja a csüg­gedő harcosnak. Azonban nemes törekvésű fér­fiak életemésztő munkásságának nemcsak példaadónak, hanem há­lára kötelezőnek is kell lennie. Akik a szellem örök javaiért küzdenek csüggedetlenül, fárad­hatatlan munkában, szívós kitar­tással, szent lelkesedéssel, a meg­győződés rendithetetlenségével: mindenkor nagy áldásai az embe­riségnek. Ilyen férfiú, kinek kiváló szel­lemi munkálkodása eredményeiből nemcsak gazdagodhatunk, hanem rajtuk lelkesedni, példáján okulni tanulhatunk, Kölcsey Ferenc, a költő, akinek lantján a hazasze­retet oly kétségbeejtően szólalt meg; a kritikus, kit az igazság ereje heves túlzásba ragadott nem egyszer; a szónok, kit nagy esz­mék nagy célokért hevítenek; a tapasztalatokban bölcs ember, aki az élet minden körülményeire, változásaira tud gazdag oktatást nyújtani a fiatal s tapasztalatlan lélek tévedései ellen. Kölcsey Ferenc 1790. aug. 8-án született Sződemeteren, akkor Közép-Szolnok,, jelenleg Szilágy­vármegyében. Ősrégi nemes csa­lád sarjadéka volt, mint maga is énekli: „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöké fámnak.' A Kölcseyek a megyei élet sze­replői voltak mindig s őt is ott látjuk a megyegyülésen, majd az országgyűlésen később, mint Szat- mármegye követét. Gyermekkora szomorú volt. Atyját korán elveszt­vén, anyja gondozta őt s még a fiú 6 éves sem volt, amikor a debreczeni kollégiumba került, a melyet sohasem tudott megsze­retni. Egyrészt a tanárok rideg­sége, másrészt a tanulók szilaj- sága, de meg az iskolai élet si­vársága is elkedvtelenitették a különben magábavonuló, félénk és zárkózott természetű ifjút, aki közben még balszemét is elvesz­tette. A természet eme mostoha­sága s a szülői szeretet melegé­nek hiánya az értelmes gyermeket a magány és a könyvek szerete- tére utalta s mig pajtásai diákcsi- nyeken törték fejőket, ő „egyik gyermek barátjával Athenaet vá­zolta a fövenyben, a görögök nagyjainak csontokból emlékpsz- lopokat állogatott s felettök em­lékbeszédeket tartott,“ mondja egyik életirója. 1802-ig maradt a debreczeni kollégiumban s addig elsajátította a latin, német és fran­cia nyelveket, lapozgatta a francia encyclopedistákat és szárnypróbál­gatásokat tett a költészet terén is. 18 éves volt, amikor Kazinczyval, irodalmunk szent öregjével leve­lezni kezdett, aki csakhamar mes­tere és barátja lett. 1810-ben tör­vénygyakorlatra Pestre megy, ahol megismerkedik Kazinczy triászával, Vitkovics Mihállyal, Horvát István­nal és Szemere Pállal — és ko­rának minden számottevő írójá­val. Ez a környezet s még inkább az a harc, amelyben a széphalmi mesternek védelmére kel Szemere társaságában a nyelvújítási harc diadalra juttatására a Mondolatra szóló Feleletével, nevét népszerűvé tették. Irodalmi pályáját azonban hat­hatósabban kritikai dolgozataival kezdte meg. A Csokonairól, Ber­zsenyiről és Kis Jánosról szóló bírálatai eszmékben gazdag és művészi kidolgozásúak ugyan, de túlságos szigoruk ellenségévé tette a debreczeni és dunántúli írókat, akik nem tudták feledni azt a kíméletlen hangnemet, amellyel viselkedett a kor kedvelt költőivel szemben. Esztétikai dolgozatai inestermüvül szolgáltak a későbbi generáció tagjainak is. Politikai pályára a 20-as évek országos közéleli mozgalma so­dorta. 1832-ben már szatmárme- gyei főjegyző; 1832—36-ig a po­zsonyi országgyűlés követe, ahol szónoki kiválóságáért és aranytol­láért széliében dicsérték. Széchenyi, Wesselényi, Deák Ferenc, Felső­büki Nagy Pál mellett a legtekin­télyesebb politikusok egyike. Ami­kor Szatmármegyében a konzer­vatív nemesek kerekedtek fölül, Kölcsey visszaadja követi megbí­zatását és búcsúbeszédével any- nyira magával ragadja a pozsonyi rendeket, hogy az ifjúság gyász- fátyolt kötött kalapjára s Kossuth Lajos e napon gyászkeretben küldte szét az országgyűlési tudó­sításokat. Eg'yes szám ara 200 33Z,

Next

/
Thumbnails
Contents