Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-11 / 18. szám
Sfefötfkii ftirfäp. Előfizetési dijak: Egész évr* . . 220 K. Félévre . . . . 110 K. Negyedévre . . 60 K. Egy hóra ... 20 K. Egyes szám ára 3 K. Hirdetések négyzetcentiméterenkiut számíttatnak. FŐSZERKESZTŐ : KROÓ JÓZSEF Ötvenharmadik évf. 18. s?ám (6225.) Megjelenik hetenkínt háromszor kedden, csütörtökön ás szamba lan. Szerkesztőség és kiadóéi» Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szánt ■^9—« 11 Sátoraljaújhely, 1922. Február 11. ín 3 fiöFona. 9n 3 korona. Van-e még hitünk? Könnyű roll a Ulket feszitő bizonytalanság égő kábulatában daeoal, hittel, fenyegető ököllel Nyugat felá sújtani: nem, nem, soha 1 Könnyű Tolt még ősi lélekkel, Nagy- magyarorsaág meg nem gyilkolt öntudatára), régi életűnket OraŐ képestek tömegére! elménkben daeolni egy égési világ- 8*1» hinni a lehetetlenben, biaui a ssássaor megpróbált magyar erőben, várni, — lobogó lélekkel Tárni: a csodát. Hitfiak, a ránk rohanó csapások és gonota megesufoi tatások pörölycsapásai alatt is órásáén lengte rissia ai tesloa magyar akaratot. Csonka nem volt ei a hit. Lelkünket a Kárpátok büszke bérsei kossorusták. Önérzetünk as eget karcoló csúcsok köst trónolt. Ekkor, ebben aa állapotban, a bizonytalanság álmokat óró ködében, töretlen hittel, ép bosasuálléssal talán csudát tudtunk rolna tanai, ha egyetlen pillanatban egymásra találunk, egy testté forrunk s egyetlen jeUeőfa megindulunk, mint a súgó fargetsg . . . Most már, fagyot! józansággal, kesd kialakulni a metsző bizonyosság. Hiába akarjuk a múltba ringatni, hirö álomra erőltetni dérüiOtt képzeletünket — megráz- senre ébredünk a slrár raióságrs. ▲ mindennapi gondok szöges korbáccsal tanítanak való helyaatünkre. A hitünkkel való birkózás kőiben egymásután »töknek el lelkünk kárpitjáról a csillogó csillagok. Es a csonka, megtépett, kióhssJuhász Géza halasi könyvéről Halasi Andornak, a „Zemplén* volt »lelkesítőjének Ojhelyen megjelent kritikai könyvéről a „Tiszántúli Újság* legutóbbi számában Juhász Géza, az újabb generáció egyik nagy- tehatségü taglónak Imertetézét hozza, melyet az alábbiakban késiünk. Ab utolsó napokban sgy Ízléses kiállítású kötet tűnt fai a könyrkirakatokban egy eiőkelö förárosl rállaiat kiadráaya, mely más, ae irodalom Iránt éberebben érdeklődő rárosokban rég köskésen forog s melyről a Ugssámottsrőbb pesti lapos és pedig Uj Idők, Nyugat, a Hét épusy, mint a napisajtó, osstatlan elismeréssel emlékestek meg. Kosstolányi Dsssőnek igazat kell adnunk, midőn aat mondja Halasi Andor kritikai Írásairól, hogy as élet ssiunitől forrősk, hogy es a kötet, maly az utó só értlsedok legkimagaslóbb alakjairól, legégetőbb problémáiról ssámol be: már ma la irodalomtörténeti értékű munka s el- mtllőshetetlen dokumentum. S ép esért, mert a mi álláspontunk is ss, bármily kösretlen kapocs köt is bennünket a sserzőhöz: nem térhetünk ki előle, hogy a lap hasábjain, melynek kötelessége ssárnon tartani irodalmunk mintataít, elklnsott ország tükröződik benne. E« felien a szűk valóság ellen riadtan védekezünk. Ebbe belenyugodni nem lehet. Hitre, ístó akaratra, frenetikus ellenmondásra van szüksége szírünknek, sskatoló agyunknak. Erőt adj Uram, hogy Jogunkat hittel Srissük. Olyan erői, «moly melistt eltörpül minden feladat. Hitat, amely nagyobb, mint títáni tragédiánk, Hitet, amelyben végzetünk föle eme kedhetünk s mosolyogra indulunk egy uj ezredév beláthatatlan munkájának. — M rt — bárhogy is titkoljuk — a hitetlenség az, amely miett pártharcokkal, ez«mélye«k®dő, meddő marakodásokkal galvanizáljuk Cftüggadssünkst. Valami nagyot akarunk. És sorsunk szűk ketraeében igytbeí asm csinálunk, mint ordítunk és e .ymáet harapjuk. Vannak közöltünk, akiknek hite és alkotó munkakedve el mim apadott. Esek sugárzó energiával hirdetik az Csssotartás, a becsületes egyetértés, a kősói köteicsségteljeaités éa testvéri megérti' ■ forró igéit. Mert érzik as erő jogát, t. munka képessegét és kedvét, a munkában a múlt visssstaréz-’t, a jövő rsmécyét. Sorvadt helyzatünkfcsn a k*ttő közt kall válaoatanu k: vagy m génjük nzt a hangot, amely a hitet hírd* ti és megváltó munkára akarja egyesíteni as össn-u becsületes erfiket és törekvéseket, vagy azokra haliga unk, aki minden hit és tnunkatarv híján a saját bömbölő hangjában adja ki mind n erejét, pártoskodást szil, személyi harcokat veset s a könnyen kerülő elvad»n Jelentős eseményét — fel ne hívjuk a debreoB-sui közönség érdeklődését e könyvre. A kritika mindig szükséges, kiegészítő szerva as egásssóges irodalmi életnek. Nemcsak as olvasók szempontjából fontos, hogy legyenek világos itéletü vesttői, kik rátereljék figyelmét az igazán méltó alkotásokra ; a művésznők is szüksége ran rá, hogy folyton érezze: nem a vak véletlennek dolgozik, bansm a iaghivaiottabb szellemek kisérik szerelő érdeklődéssel becsületes munkáját, hivatott kritikusok állnak őrt az egymásba kavargó élet felett, kik küldetésük szentségének tudatában irgalmatlanul bályegsik meg a -iker tolvajokat, gondolat kalózokat, lélekmórgasőket s ujjongó örömmel szállnak síkra minden igazi nagyság, tehetség érvényesülő éért. Valamikor, nem is túl régen, volt is ilyen vezetés Magyarországon. Az uj század beköasöntekor aaonban minden szép rend ösaieborult. Tekintélyek, szabályok suhanva omlottak porba. Minden ssabad lett s a túlságos szabadság >ser nyegleségnek, ízléstelenségnek adott teret. Harsogó elevenség lüktetett fel mindenütt, uj lombokat hajtott száradó líránk,; lassanként alakulni kezdett a magyar regény, sőt a dráma is. kultságot a maroknyi magyarság saétcís- rabol- sára használja fel. Durcásan, duzzogva, bizalmatlanul ás kedvetlenül néznek ma merev fark assza- met egymással csoportok és tömegek. Egyik sem enged a maga elfogultságaiból. Holott a kösös célban, kösös hitben, közös muo- knkedvben rá tudnának találni egymásra. Ezt az egymás megismerést és egymás megértést kell ma egyengetnie minden politikának és minden ielkiismerotnek. A tönkrement, nyomorgó hásasfeltk- hez hasonlítunk, akik tépő gondjaikat — nagy hitetlen« gűkben és tehetetlenségűkben — azzal tetézik, hogy naphosszat porai c'; és civakodnak. Egymást okolják a 8^#b árt. Pedig a rosea sorsot könnyen győzhetnék le: hittel, egymás megértésével, közös; munkával. Bennünket os»k as emberfeletti munka tud kiemelni nyomorunk mélyéről. Ezért kell összefognunk. Erre kell a hit. Á hit, »mely tragédiánknál erősebb. H. A. | Legjobb férfi és női BVAPlU-SZOüETEK legolcsóbban BRÜNNER LAJOSNÁL szerezhetők be. SÁTORALJAÚJHELY, FÓ-UTCA 10. (Mtgy.hászai *»»mb«ii.) Kérem cégemre ügyelni 1 Csak a kritika halt meg a pártélet durva lábaitól eltiprottan, Meghalt pedig ép akkor, midőn leginkább szüksége lett volna rá közönségnek s íróknak egyaránt. Akik arra lettek rolna hivatva, hogy Irányítói legyenek a hirtelen beállt, n sm- lobogós, vak éjszakának, kioltották őrfak- iyáikat s leszálltak a botorkálók közé, mega.kudtak s pártijasságosokDak adták bérbe ajkukat. Akik pedig meg akart*k őrizni tárgyilagosságukat, akik érteni és élvesni akartak mindent, azok járatták le legjobban a kritikát. Mert nincs ugyan magasabb cél, mint minden embert magunkba olvasztani, — de jaj, ha nincs elég erős egyéniségünk s szivacs módjára hagyjuk átfolyni pórusainkon a legkülönbözőbb kínok, szenvedélyek, örömök édes és keeerü levél b fekete iszapját. Kritika ürügye alatt jöttek a langyos lirásások, gerinctelen lelkek pubány toreszülöttei. A müvéss pedig várt az igáéi znéitatóra, ki felfedez, verekszik s előlegezi a jövendők Ítéletét. Hasztalan várt. Pedig volt egy kritikus. Nem üveg- bura alatt, légmentesen záródó tanterem katedrájáról itéikesatt. Bann élt az élet megrendülései, gyötrelmek és ujjongások — Menérkeztek az ®5Zi zs ayapjuszaist ujdanságoii i _ Iwü Állandó nagy választék öltöny és felöltő — szövetekben. Legújabb női costume és kabát kelmék. — Fekete — és kék szövetek a legjobb minőségben kaphatók. — Szabott árak! Mosiovits Herman posztó is m/apjuszöBBí diuatáruháza S ».toralj auj hely, Rákóci-u. 6