Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-18 / 59. szám
Dpa 3 borona ára 3 borona. Megjelenik hetenkint háromszor kedden, csütörtökön és szombaton. •vierkesztöség és kiadóniv Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon s 42. szám. Sátoraljaújhely, Í922. Május 18. Sfetitúbai fi&rfgpL » 1t t. .rlai» étt n*mé FŐSZ-ERíOKSZTÖ : KEOÓJÓZSEF Előfizetési dijak : Egész évre . . 450 K. Félévre .... 225 K. Negyedévre . . 115 K. Egy hóra ... 40 K. Egyes széni Ara 3 K. Hirdetések négyzetcentlméterenkiat számit tatnak. Oívenharmadik évf. 59. szám (6266.) Timbuktu. Pirulva fogunk hozzá e sorok irá sához. Szcgyeljük magunkat, hogy éppen Sátoraljaújhelyben történhetett meg az a felháborító, szomorú dolog, hogy gróf Appouyi Albertet, a minden magyarok legnagyobb büszkeségét, Sátoraljaújhely díszpolgárát a városháza tanácstermében Ádáni ur, a város alantas altisztje fogadta és Sátoraljaújhely város nevében csak ő üdvözölte. Szégyenük magunkat, hogy annak a városnak vagyunk polgárai, ahol ilyen eset előfordulhat. Szégyeljük meg is Írni az esetet, gondolkoztunk is rajta, meg- tegyük-e, nem lenne-e jobb szégyenünkkel félrevonulni, de lelkűnkből feltörő felháborodásunkat nem vagyunk képesek elcsittitani. Nem is találunk szavakat, hogy megbotránkozásunknak kellő mértékben kifejezést adhsssunk akkor, amikor megállapítjuk, hogy a város ámbár ideiglenes minőségű úgynevezett reprezentánsa : Dr. Orbán ur, a város világhírű díszpolgárának foga dása elől úgyszólván elbújt és a tanácsteremben megjelent Apponyi grófot egy éppen jelenvolt becsületes alantas alkalmazott fogadta csupán. Mit szóljunk ehhez ? Mit szóljon bárki, akinek csak egy cseppnyi ízlése van ? Mit szóljunk ahhoz a ielkisze- génységhez, amelyre az ilyen cselekedetek vallanak? Két kezünkbe temetjük arcunkat és — szégyeljük magunkat, mert eltagadni, meg nem történttétenni a szomorú valóságot többé úgy sem lehet. Milyen véleménnyel lesz a városról, a város polgárságáról és különösen vezetőségéről az idegen, aki erről a felhábori.ó eseményről mdomást szerez ? Milyen lesz ezentúl a már eddig sem valami csillogó hírnevű ik ? Azt fogják hinni, hogy Ujhely Timbuktu mellett van, ámbár, ha gróf Apponyi a vad négereket tisztelné meg látogatásával, akkor is ünneplőben fogadná őt a néger törzsfőnök. Hosszú évek óta az első lélekemelő ünnepe volt Sátoraljaújhelynek Apponyi ittléte és hogy épen a város ezidősze- rinti vezetője volt az ünneprontó, szomorúan, nagyon szomorúan világítja meg az itteni állapotokat. K. J. Apponyi beszól... Az emelvényt köröskörül lombok, zöld gallyak szegélyeiül, teletűzdelve orgona- virágok lila fürtjeivel. Két oldalt cgy-egy piros-fohór-zőid zászló, rudjának aranyos begye olykor-olykor megcsillan a napfényben. Az emelvény körű! jsok ezer főnyi < mbertömeg, minden szem a dobogón beszélő f i&etarttháe, fehórszakállos férfiúra sze- geződik. Minden fül mohó kíváncsisággal 1 sei az Igéket, melyeket a nemzet ősz apostola mond . . . Apponyi beszél . . . Szavai, amelyekkel a jogfosztásokat, a büntettek meg nem tüntetését ostorozza, súlyos pörölycsapásokként zuhognak. Gyönyörű, kerekded mondatokban beszél; mondanivalóinak klasszikus tömörsége, előadásának keres it- ien egyszerűsége és meleg kö-vetiensége, nem utolsó sorban pedig az a mólyen zengő magyar nyel/, amety az ő ajkain uj szint, uj erőt kap, felejthetetlenül mély hatást Usz azokra, akik őt egyszer hallották. Apponyi beszél . . . Néha mosolyog, néha elkomorul _z aroa, néha felcsillan a átérné. Mikor megaláztatásukról emlékezik, fojtott lesz a hangja és tiltakozása a trianoni békiparancs ellen panaszosan zeng, mint az Őszi szói az évezredes tölgyek erdejében. De uörgő lesz a hangja, amikoí elénk festi a jövő útjait és .ehetőségeit, a mikor világgá kiáltja, hogy Magyarországot csak a demokrácia és a legitimizmus mentheti meg és vezetheti vissza a konszolidáció, ez országot ujjáteremtő békés munka útjára. Dörgő hangja a hallgatók ezreinek leikébe markol és a tömeg szűnni nem akaró é!jen-orkánja zu? feléje. Apponyi bőszéi . . . Nemcsak a szája, de a takiniete, a gesztusai is beszélnek. Kijelentéseit élénk tagíejtósokksl kiséri Könnyén, a fáradság legkisebb nyoma nélkül bssrél másfél órán keresztül és az íz érzésünk, hogy napokig tudna igy beszélni. Mozdulatai frissek, fiatalosak, az e ;ósz férfi csupa tűz, csupa elaveusóg. Szinte hihetetlen, hogy ez az energikus, kemény férfi ma már hetvenhetedik életévét tap tssa. Bámulatraméltó a* a biztosság, amellyel a egkónyesebb témákat boncolja, bámulatra- n:éító aá az önuralom és az a fegyelmezettség, amely minden szavában, minden íiiozdu'afáben megnyilvánul. — Áhítattal Oáüggnek minden szaván, hódolat kél a szivekben és az ünneplők szeretető övezi őf. Apponyi beszél . . . Hosszú csontos ujjai ököibeszoritva, keményen kopannak az asztalon, .mikor megaláztatásunk szó ruoru tragédiájának végső jeleneteit, a trianoni. napokat idézi. Én ott voltam ............ mondja és szava fájdalmasan bú? s a há- *nk falai komoran verik vissza hz igét: Éu ott voll am . . . Mennyi tőrt remény, fojtott keserűség, fékontartott t’üh rezeg a aároru szóban: „Én ott voltam 1“ Tekintetünk jólesően megpihen a vezérszerepra hivatott nagy férfiú alakján, fülünk mohón issza be a tömör szavakat és elgondoljuk: ez a férfiú volt ott Triauouban, az a mélyen zengő hang búgott fel a Quai d'Orsay cifra palotájának rokokó termeiben, ez az ember szó ott a zöld asztalnál a győző hatalmak államfórfiaihoz, hogy felemelje tiltó szavát a magyar nemzetet ért legnagyobb jgezságtalanság ellen. Ez a férfiú önmagán élte végig a magyar tragédia minden fázisát, saját személyében járta meg a nemzet kálváriautját és látnia kellett a gyűlölet diktálta elfogultságot, amely ránk Kényszerűét,te a győzők békének csúfolt parancsát. És Apponyi a mártírokhoz méltó nagy lélekkel, szelíd megadással hordozta a nemzet keresztjét. És most eljött ide, közénk ő, akinél jobban senki sem láthatott be ellenségeink kártyájába, akinél ma senki sem lehet hivatottabb az ország jövőjének útirányát megszabni; Magyarország nem veszett el, Magyarország feltámad, ha visszatér a legitimizmusnak ősi tradíciókból eredő és a demokráciának egészséges fejlődést jelentő, boldoguláshoz vezető útjára. Apponyi beszél . . . Higgadt megfontolással sorakoztatja fel érveit és ugyanezekkel az érvekkel töri pozdorjává a sok helyünnen álláspontjával szembeszögezett ellenérveket. Mondanivalóit mindjárt beszéde elején két főcsoportra oszt a, n királyi jogok és népjogok osoportjáru. E két témakörbe kapcsol bele minden egyéb kérdést, e két ő keletében taglalja a ma aktuális problémákat és rávilágít azok megoldási módozataira. Beszéde vAgefelé végső konklúzióként ismét a demokráciára és a legitimizmusra utal és ekkor ismét felcsillan az eszmemenet e kettősséje. / Apponyi beszél és mialatt a szavak fülünkben zsonganak, elgondoljuk, hogy ugyanezeket ugyanezzel a könnyedséggel, ugyanezzel a választékos, de minden mesterkéltségtől mentes stílusban tudná elmondani angolul, franciául, vagy olaszul R Az ő ajkán éleire kelnek a holt szavak, az ő csodálatos — és a szó legnemesebb értelmében vett — szónoki képessége nem ismeri a nyelvhez kötöttség korlátozásait, Apponyinak mindegy, hogy magyai ul beszél-e, avagy a nagy kultur- nernzetek bármelyikének nyelvén fejezi-o ki gondolatait. Ennek legfényesebb bizonyságát szolgáltatta Trianonban, ahol bárom nyelven mondott beszédével egész Európa figyelmét magára vonta. Azt a kivételes tehetséget, fennkölt szellemet, nagy koncepciót és széles látókört, amellyel az Isten a magyar nemzetet Apponyi Albert gróf személyében megáldotta, meg keli becsülnie minden .magyar ••mbürnek. Ezért fogadjuk yai a nemzet lagoagyobbjainak kijáró hódolattal és ezért: tettel Apponyit akkor is, ha a magyar 1 Férfi öltönyre és felöltő szöyefek íegjobb férjt- és női gyapjú szövetek legolcsóbban BKÜNNKR BAJOS férfi és női gyapjú szövet üzletében Sátoraljanjheiy, Főutca 16. (megyeházzal szemben) szerezhetők be. Feinte és fiók pssztók, kamgsrn [szövetek legjobb minőségben. sg 1 1 nagy választékban. 1 S» Kérem cégemre figyelni!
