Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-16 / 58. szám
2. o úai. Május 16. napjaimra arra késztetnek, hogy szembe szálljak a ma uralmon levő rendszerrel. Én, aki a békekötés szomorú tragédiá ját az első felvonástól^ kezdve átóit0ir tudom, hogy az integritás visszaállítása tekintetében kifelé minő a helyzet. Nagy titkoknak tudója vagyok, amelyeket nyilvánosságra hozni ma uióg nem időszerű, azonban gondoskodás történt róla, hogy ezek a történelem számára fennmaradjanak. Azért jöttem, hogy'én, aki úgyszólván közelharcot folytattam Trianonban, tanúságot tegyek arról, hogy a legkisebb eredményeket is csak minő óriási erőfeszítések árán sikerült kiverekednünk a győzőktől éa belátom, hogy az igazi integritás csak a jogfolytonosság teljes visz- szaáliitása esetében s a törvényes királynak trónra ültetése által érhető el. A bolsevizmus szerencsétlen korszakát követő, izgalmakkal túlfűtött idők kilengéseit már az első pillanattól kezdve a leg: élesebben elitéit :m és azzal mindenkor szembehelyezkedtem. Ha üldözést és szenvedést látok, én soha sem az üldözőkhöz csatlakozom, hanem mindig az üldözötteknek fogom a pártját. Az inga jobb felé való kilengésének vegre már egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Én ennek biztosítékát a törvényes királyság visszaállításában látom. Már megalkotásakor elleneztem és elítéltem az egyoldalú amnesztiát is. Hibának rovom fel azt is, hogy a múltak bűneit folyton számon kérik egymástól ahelyett, hogy testvérjobbot nyújtanának egymásnak az alkotó munkához. A demokráciában és legitimizmusban találom meg egyedül a jövő biztosítékát. Köszönöm a ügyeimet és azokat amiket elmondottam, fogadják olyan meleg hazafiu szívvel, mint amilyen meítg hazafiul szívből az eredi A beszéd végez tévéi percekig tartó és szűnni nem akaró tapssal, lelkes éljenzéssel és virágesővel ünnepelte Ujhely város közönsége az ország legnagyobb magyarját, aki ma egyedüli ólő reménységünk és büszkeségünk. helybeli kebelbarátai, a kegyelemből sza- badonjárók, az elosapottak, a trinkbrude- rek újra elővették a jól bevált régi fogy vert, a komiszkodó hangot. Érzik a biztos bukás előjeleit, látják a bekövetkező szomorú véget, az örök időkre való elmúlást, a vissza nem térhetést, hs eleepri őket a józanság, a kiábrándulás és tudják, hogy feltámadás számukra többé ném létezik, ha most nem sikerül életüket megmenteniük. Fel tehát a legutolsó kétségbeesett rohamra I Fel a régi fegyverekkel, az uszítás, a gyűlölködő®, a komiszkodás fegyverével 1 Rajta hát a valótlanságok, a rossz- akarat, a demagógia, a gyanusitgaíások „bombáival“ 1 Hátha felrobbannak, mint Budapesten az Erzsébetváros kaszinójában, hátha sikerül a politikai terv, hátha sikerül megbontani a libbráüs tábort, hátha Elkerül feípuskaporozni a levegőt. — Az erkölcs köpönyegében jönnek ők, ők a fekete liliomok, ők, a puritlkátorok, akik még nem is olyan nagyon régen pirosgombos kokárdákkal a mellükön szolgálták a de- strukcióf, mig mások, a „lírai furulyások“ járták a kálváriát, a száműzetés földjét és ették a hontalanság keserű kenyerét, mig ők itthon tanácsot szerveztek, vígan éltek, mig idők változásával a vörös szint fehérre átmeszelve, be nem helyezkedtek uj pozíciójukba és lettek itélőfc mások élete és erkölcse felett. Lehullott a lepel 1 Az ámítás, az uszítás tovább nem érlelhet gyümö'esöt. A gyűlölködő!!, a fe- iekezetek gyalázói felelt megkondult a halálharang. Hazug lélegzetük már csak kapkodó, hangjuk hörgő, de agónia közben is még a régi hang, a durva, a komisz, a személyeskedő, amely azonban rövid időn belül örökre elnémul, mert még a visszhang sem tartja feleletre érdemesnek . .. 9z a bizonyos „abnomunaa.“ Egy helyben megjelenő és heccpolitikából tengődő nyomtatvány legfrissebb kiadása megint otromba és ízléstelen támadást tartalmaz a „Zemplén“ ellen. Az okot, helyesebben az ürügyet erre a támadásra a „Zemplén“ legutóbbi számaiban megjelent és a rendőrséggel foglalkozó cikkek szolgáltatták. Minden áron belénk akar kötni ez a hosszú idő óla szubvenciós injekciókkal élelbentartott „sajtótermék“, az elbocsátottak és erkölcsi hajótöröttek hivatalos védője, amely jeles — volt — ve- i éralakjának, Gyaiai Mihálynak „bombasztikus“ mathodusát követve, ma is aknákat r»k le, kanócokat dugdos és robbantani akar. A konsíruktivitásnak ez a megtestesült mintaképe még mindig folytatja piazkolódásait s ezúttal az erkölesprédikátor p«pi talárját ö'tve magára, bíróul tolja fel magát olyan ügyekben, amelyekben mindenki inkább lehet hivatott véleményt mondani, es>k éppen ő nem. Nem tudom, miért fáj ennek a „sajíó- orgánum“-nak most a rendőrség feje, nem tudom, miért szegődött hivatatlan prókátorul azok mellé, akiknek, ha sérelem érte őket — a megtorláshoz minden törvényes eszköz rendelkezésükre á 1, azt sem kutatom, hogy a hivatatlan piőkaíoronkodásért minő fizetés járhat, de meg vagyok róla győződve, hogy a magyar királyi államrendőrség, mint erkölcsi testület nem szőrűit arra, hogy ügyében olyan orgánum legyen a szószóló, amely már szervi ösz- szetótelónél fogva is erkölcsi szempontból jóval alatta áll annak, akit védelmezni akar. A támadó „irásmüben“ érintve van többek között két cikk, amely az én toliam alól került a „Zurnplén“ hasábjaira, az egyik a „Botrány egy előállítás körül“, a másik pedig a „lakásügyi sóbivatal‘ a Z. U. szerint „viiriolos leöntésben“ részesítő hir. , A tendenciózus ferdítésekre az említett „újság“ részére nines válaszom, mert án az itt oly nagyon felkapott, mucsai izü polemizálást soha nem kultiváltam. Ezt készséggel meghagyom továbbra is annak a kezdeményezőnek, akinek lapja már eddig is oly sikeresen járult hozzá mnzsdat- ian szájú köpködéseivel a vu óki magyar hirlapirás nívójának lesülycsztésóhez. A piezkolődás nékem nem fegyverem és igy nem adok a Z. U.-nak Cikkére méltó választ, mert na ezt tenni akarnám, nemcsak magamat, de lapomat is le kellene züilRSztenem arra az alacsony szellemi és erkölcsi színvonalra, ahova a a Z. U. — a hangjától látom, — egyre feltartóztat- hatatlanabbul csúszik. Szükségesnek tat tóm azonban a köz '.érdekében, hogy ezt a tendenciózusan beállított ügyet visszahelyezzem az igazságnak megfelelő, helyes beállításba, mert a Z. U. nyaktekerósei és agyfioamodási produkciói valóban alkalmusak arra, hogy a közönség ezt a tisztán közérdekű ügyet tévesen ér- telmezhessse. Megállapítom, bogy a Z. U. támadása nemcsak rosszhiszemű, de ostoba is. — Rágalom az, hogy a rendőri előállítás körül kavarodott botrányról a Zemplén tendenciózusan kiszínezett tudósítást közölt volna és ugyancsak rágalom az is, hogy a Zemplén ezzel a cikkel a hatóság tekintélyét akarta volna lejáratni. Ellenkezőleg, mi magunk hangsúlyoztuk, mindjárt cikkünk elején, hogy „nőm szívesen írunk erről a sajnálatos esetrőr amelyet azonban el nem hallgathattunk, mert négyszáz ember volt a szemtanúja. Ismételten kiemeltük, hogy nem szívesen foglalkozunk a dologgal, „aminthogy soha sem foglalkozunk előszeretettel olyan ügyekkel, a melyek valamely intézményünk, vsgy hatóságunk működését nem túlságosan előnyös színben tüntetik fel.“ Ennek okát is megjelöltük, amikor kifejtettük a cikkben, hogy „mi a sajtó hivatását abban látjuk, hogy a hatóságok működését a nyilvánosságban gyökerező erejével támogatja, igy tehát hivatalos szerveink tekintélyét nem kisebbíteni, de növelni kötelessége.“ — A mikor tehát mi ezt cikkünk elején leszögezzük és ennek ezemelőtt tartásával, „szórdinót íave hangunkra“, csupán a tényeket regisztráltuk, de még azt is lehetőleg letompitottan és meghallgattuk az esetnek úgy a cselekvő, mint a szenvedő szereplőit, akkor valótlanságot állít az, aki ebbe a cikkbe rosszhiszeműséget és rejtett tendenciát mer belémagyarázni. Mindkét cikkben foglalt állításaimat teljes egészében fenntartom és azokért az arra illetékesek előtt vállalom is a fele- lősséget.Gondolataim nyilvánítását azonban a jövőben sem fogom a Z. U. tetszésétől, vagy nem tetszésétől függővé tenni. Kozma Béla. Csak egyszer próbálja a DIANAszappant és krémet s azontúl mindig használja. Hlindcuiitt kapliattf. Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nádor-utca 30. Eredeti francia grenoflinolí Delének, toiitt ön ímiúl mintás selymek: nagy választékban kaphatók Steindler Herman divatáruházában Sátoraljaújhely, Rákóczi-u. (Gyarmalhy-ház) arisnya-Aruház Sálornljaujhely, FŐ*utca 7, szám (a Koüsnth^zoborrnl «zenibe».) Férfi-, női- és gyermek-harisnyák minden színben nagy választékban. Úri és női lint különlegességek. Euhaaiiaek) n6I EZt)b6keiiékek. ^
