Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-22 / 48. szám
2. 0‘äaL t Április 22. céljaira felhasznált áramfogyasztás úgyis kedvezményes mindenhol, az egesz országban. Ez utóbbi tehát magától értetődó, míg az előbbit jó lenne precizirozni, nehogy a város későn vö$y# majd észre, hogy hoppon maradt.) Á terv egyébként nem uj keletű, mert már tizenkét évvei ezelőtt is kerülgette a tröszt az ajánlattal a villamostelep akkori birtokosát. Akkor azonban az eszme, amely kétségkívül magában hordja egy nagyarányú egészséges fejlődés és általános gazdasági fellendülés lehetőségének csiráját, zátonyrajutott a viüamosmüvek igazgatóságának elzárkezoüaágán. Most, hogy felvetődött újból az saime, kár volna elszalasztani a kínálkozó alkalmat. Ellenkezőleg okos és céltudatos üzleti politikával oda keiieae hatni, hogy a város és a tröszt kösött létrí jönessen egy olyan megállapodás, amely u város érdekeit sem sérti, ellenben az üzem továbbfejlesztését és ezzel az egész megye Ipari és gazdasági fellendítését hathatósan előmozdítja. A trösztnek eddig tudomásunkra jutott programmjában részben már meg van erre a gars n eia, de ezenkívül még egyéb, eddigalé homályos kérdések tisztázása is szükséges ahhoz, hogy a kétféle érdekeket harmóniába lehessen hozni. Á tröszt ajánlatának anyagi részét illetőleg vannak még konfúziók. A felajánlott egymillió ötszázezer koronényi összeg megszabása még abból az időből való, a mikor ez az összeg tényleg a városi felt azerslésík és berendezések reális értéké- jelentotte, azóta azonban hosszú hónapok ialtek el és a gazdasági viszonyok azóta annyira eltolódtak, hogy ma már ez az összeg távolról sem jelenti azt a summát, ami a villamostdep reális értékének a mai viszonyok között megfelel. A tröszt ttshál szü ságesnek látta ajánlatának ezt a részét a lényegesen megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelően kiegészíteni. A pót,ajánlat megtétele céljából pénteken délután Ujheiyre érkezett Petek Bertalan, a tröszt aligazgatója, aki a ma este tartandó üzemi bizottsági ülésen fogja körvonalozni az általa képviselt vállalnak ez ügyben! álláspontját. Értesülésünk szerint a mai értekezleten ki fognak terjeszkedni a részletkérdések megbeszélésére is és amennyiben az üzemi bizottság a társaság ajánlatát, a szerződés alapjául elfogadhatónak tartja, úgy rövidesen megkapják a szerződési tervezetet is, a melyre a jövő hónap elején tartandó újabb üz3mi bizottsági ülésen a bizottság tagjai megteszik esetleges észrevételeiket és ha e vállalat továbbra is állja az ajánlatot, úgy a szerződési tervezet döntés végett rövidesen a városi közgyűlés elő kerül. Kétségtelen, hogy egy szerződéses megállapodás esetén úgy a város, mint az égé 8 vármegye ma még talán beláthatatlan előnyökhöz juthat, azonban nam szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a gépek éa a felszerelés, valamint a vezetékek, ha helyhez kötötten is, de mégis csak tekintélyes értéket képviselnek és azért újból le kell szögeznünk a múltkor is hangoztatott azt az álláspontunkat, hogy mielőtt ebben a ritális kérdésben dönte nőnek, ki kell kérni országoshirü szak értők pártatlan véleményét. A városi képviselőtestület elé pedig csak akkor kerülhet a dolog, ha lesz polgármester ős lesz városi mérnök, aki a pártatlan szak- véleményhez a város érdekei szomponíjá- ból kialakult és meggyőző érvekkel alá támogatott nézetét csatolja. Ezen nem a tárgyalások ad infinitum való elhúzását érijük, hanem azt, — aminek különben lapunk mai számának vezető helyén is újból bangót adunk, hogy csak akkor, de csakis akkor dönthetnek a városi villanytelep sorsa felől, amikor e kérdésben világosan ismerjük a helyzetet és a városi villanytelep pontos értékát. A mozi jövője. A „Zemplén* számára irta: Geiger Ottmár. A gyermek szobák kezdetleges laterna- magiká-jából kifejlődött mozgóféuykép világhódító útjában elérkezett fejlődésének 25-ik évéhez. Megjelenésének első formája azonos volt a kinematográf fogalmával. A mozi tgy kezdetleges vásári mutatványos bódé volt, melyben a morgófényképok csodáját mutatták be bámuló embereknek. A hatóságok is a legutóbbi időkig a moz- ;?ószinházakat a vásári mutatványos bódékkal egy kategóriába sorozták. Á fejlődés kezdetén: vágtató lovak, száguldó autók, tomboló tengerhullámok, zuhogó vizüséssk, nyüzsgő embartömegek, szóval a megmozduló élet minden megnyilvánulása kész művészi anyaga volt a mozgóazinbáznak. Huszonöt év alatt a vásári ponyvasátrakból ragyogó színházi paloták lettek. Amerikában vannak oly mozgészinházak is, melyek 5000 személy befogadására is képesek. Az előadások anyaga is lényegesen megváltozott és a mozi tökéletesen a kine- matográf fölé helyezkedett. Megteremtette a maga külön műfaját, mely külön esztétikai törvényeken ős konstrukciós szabályokhoz igazodik, melynek a mozgőfény- káp csak kifejezési eszköze, nyelve. A mozi iránt mindinkább fokozódó érdeklődést nagy irigységgel nézték a színházak, sőt az irodalom is. Ä mozi első íöineghóditó lépéseit a támadások valósá gos pergőtüze fogadta. A támadások élén a színház állott és minden, ami a színházat jelenti: a színészek és a szerzők. A színház támadó kedvét hevesen szította a sajtó, mint amely megszokta, hogy a maga közönségneveiő passzióit a színházon keresztül gyakorolja. (A mozi kivédett minden támadást és valóban megtette azt a nagy hódítást, a mitől úgy féltek; kiderült azonban, hogy szertelenül nagy hódításából épen azoknak volt a legnagyobb hasznuk, akik olyany- nyira féltek tőle.) Emlékszünk még arra a nagy ijedelemre, amellyel a mozi fellendülését nézték. Az olcsó helyárak, az előadások folytonossága, a műsor változatossága, a nagy tömegeket csábitó hatások, a népszerű témák, a nagyszerű díszletek, amelyek megcsinál ása egy fillérbe sara kerül — hiszen minden, ami a szabad ég alatt pompázik, ingyen szerzett díszlet raktára a filmnek — látszólag félelmetes vetélytársat állított a színháznak. És mi történt ? A mozi mindjobban virul és a színházak som pusztultak bele, sőt ellenkezőleg mindjobban szaporodik a színház közönsége is. A mozi a színház számára neveli az embereket és a színház visszaküldi őket a moziba. Körülbelül ily ellenségesen állt szemben az irodalom is a mozival. Még egy pár év előtt is, minden komoly iró irtózat- tal gondolt arra, hogy valamelyik müvét a vásznon tönkretegyék. Minden Írónak az volt az érzése, hogy a film kivetkőzteti müvét nemcsak a formájából, hanem a lényegéből is, hiszen a film önkényesen és szeszélyesen dolgozik, fontos mozzanatokról nem vesz tudomást, kidomborítja a mellékest, összesüriti a mesét, mellőzi a lelki motívumokat, szóval alig ad vissza abból valamit, arai az Írónak legkedvesebb, ami iegsaiá'csabbja, »mi maga az iró. A néző az írónak és müvének meghamisított képét kapja. Ez tulajdonképen nem is fontos, ha megáll? podnak abban, hogy az irót a könyvérői és nem az abból készült filmről keli megítélni. Ezt a természetes és egyszerű kiinduló pontot elfogadva, rögtön érezzük, hogy a film ép oly kevéssé árt az irodalomnak, mint a mozi a színháznak, sőt egymásra való hatásuk is ugyanaz: a film uj olvasókat nevel az irodalomnak és a könyv uj közönséget juttat a mozinak. Nagyon természetes, hogy az irodalomnak a filmmel való szembehelyezkedése épen olyan gyorsan megszűnt, mint a színházak állásfoglalása a mozi ellen. Az írónak engedményeket kell tenni akkor, amikor ő maga, vagy más színpadra viszi valamely müvét, ép úgy köteles engedményeket tenni a film számára is. Természetesen másfajta engedményeket, még többet, még nagyobbakat. Cserébe más értékeket kap, nagyszerű külsőségeket, káprázatos díszt, mozgást, elevenséget, pazar képeket és a jó színészben és színésznőben egy-sgy figurájának pompás megelevenitőjét, mert hiszen a filmen a színész többet és változatosabbat adhat mint a színpadon, ahol csak a szavak mankóján sántikálhet. arlsnva-Ar nház Sátoraljaújhely, Fő-utca 7. szám (a Kossuth-szoborral szemben.) Férfi női- és gyermek-harisnyák minden színben nagy választékban. Úri és női divat különlegességek. Eiiihadiszek, női szabókellékek. Pipere cikkek.
