Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-15 / 45. szám
f. oldal. * Április 15. A forgalmi adó mint zaklatóeszköz. A forgalmi sdő magában sulyee teher minden kereskedőnek miig .akkor is. hn as utolsó filiórif át tudja hárítani vevőjére. A végrehajtási utasítás megköveteli, hogy a bevetőit fotelenként vezesse be a bevételi napióbü, mindennap összege*«« és mindennap ragueszs be a könyvbe a bevételezik összeg után járó forgalmi adós kitevő bélyegeket. A gyárosnak és nagykereskedőnek, aki meg-felelő, as Írásos munkákat alaposan értő szemólyzottsl dolgozik, is nagy megterhelése a nyilvántartásnak m & módja. A kiskereskedő, a ssatóes azonban ennek a rárótt feladatnak egyáltalán nem tud megfelelni. Bök olyan kiskereskedő van as országban, aki maga szolgálja ki vevőit, legfeljebb ha családtagjai segítenek neki. Napi bevétele számos apró tételből — legtöbbször egy-kót koronából — tevődik össze. Hogy vevőit különösen ax erősebb forgalmú napokon, mint hetivásárok napján, szombaton, ünnep előtt való napon, valahogyan ki tudja szolgáin’, a kelendőbb cikkekből, sóból, lisztből, eakorból stb. előre kelt Va, ‘A, 1 kg-os csomagokat készíteni. Ha tele van az üdét, még Így sem tud «léggé vigyázni arra, hogy wgyifc-jMsik vevő fizetés nélkül meg na lépjen. Hogyan vezessen be az ilyen kereskedő minden egyse tételt azonnal a könyvbe ? Hiszen ha hat keze volna, sem győzné a munkát, amely üzlete folytatásához okvetlenül szükséges. Arról nem is beszélünk, hogy akad ugyan kiskereskedő is elég szép számmal, aki még akkor sem képes az ilyen feljegyzés vezetésére, ha van arra elég ráérő idejűt Még amikor hitelbe ad valakinek vaiamii el, art is olyan kezdetleges módon jegys. fel, hogy azon esak maga tud eligazodni. Már pedig jaj annak, ha rájönnek arra, hogy valamelyik bevételi tételét, akár nagy elfoglaltsága, akár szórakozottsága, vagy fsledékenysége miatt be nem jegyezte ! Kész az „adócsalás“, amelynek büntetése nemcsak az „eltitkolt” adó BO-szarese lehet, hanem ezenfelül móg szabadságvesztés is. Mindezeknek legfőbb oka pedig a pénzügyminiszternek az se érthetetlen rendelkezése, amellyel az évi 100,000 koronánál nagyobb forgalmat kimutató adókötelesekkel való átalány- megegyezést eltiltotta. A nagy árak msilstt 100,000 koronánál több évi forgalma van ma a legkisebb szatócsüzletnek és kisiparosnak is, érthetetlen tehát, hogy épen szikkel nem lehet átalány-fizetési maiié? yezéstjkötni, holott épen őket sújtja legjobban a tételenkénti feljegyzések vezetésének most fennálló kényszerűsége. Az a* kérelmünk a kiskereskedők és iparosok érdekében a plnaügyaainiszter úrhoz, kr'gysskedjék a hézagos végrehajtási utasítást & kiadandó egységes végrehajt &si rendeletbe: oly értelmű intézkedés- ssi kiegészíteni, rogy ss a kisksr.skedő, aki két segédnél (isaládtag nem számíthat segédnek) kövesebbel folytatja Üzletéi, aa eddigi forgalmi adatok alapján meghatározandó átalányt!; zegben róhassa la a forgalmi adót. Az 'itftlányozási rövid utón, akár élőszóval is í hesssn as illetékes pénz- ügyigazgatóságnáí kírelmasni és «menynyi ben az három : ap alatt megokolt elutasító végzést nem td, a kérelem teijositstt- nek vélelmezendő. Az államkinovttár jövedelme igy egy árva fillérrel sem lesz kisebb, a kereskedik pedig az indokolatlan zaklatástól megszabadulnak. De ha a pénzügyminiszter érthetetlen okokból nem hajlandó az ilyen kis üzleteknek megengedni, hogy n forgalmi adót átalányozés ahpján róhassák le, mentse fel őket legalább sz alól, hoyy minden 1—2 K-ás tótalt külön-kilön vezessék be azonnal, be még olyan tele is van a bolt. Lágyén elegendő, hogy az ilyen kiskereskedő napi bevételét naponta e*y összegben mutassa ki a bevételi naplóban és a hsíi összegezés szerint ragaszthass» be a megfelelő Összegű forgalmi adőbélyegst. A drágulás jelző-számai. Aa egyra fokozódó drágulás jslző-Bzá* mait adjuk e sikkünkben óe pádig ea évben a legkritikusabb máreiue hónapról. A eipő árs a békebeli árnak 180-szorosa, a férfi ruháé 156-szorosa, a kötöttárué 180-szoroza, tehát olyan nagy, amilyen még nem volt. Megállapítható, hogy a közszükségleti otic kok, jelesen az élelmieikkck ára átlag több, mint harmins százalékkal emelkedett, bár közülük mintegy 40 százaléknak a® ára vagy változatlan maradt, vagy pedig lényegtelenül olcsóbb lett. Egyes cikkekben azonban az emelkedés meglehetősen rohamos. Februárban még esak 44- szeres volt a marhahús ára, ma már hetvenszeres, a sertéshús ára psdig 50-sze- resről 78 szorosra emelkedett. Fokozza ezt a drágaságot ma a tej is, mert február végén a tej ára a békebelinek 64 szerese, március végén már 71-szerese volt. Egyébként a megélhetés drágságának indexszáma átlag 8170, vagyis békebeli 100 koronáért annyit kaptunk, amennyit ma 8170 koronáért kapunk. Az általános drágaság február végéhez viszonyítva több mint 15 százalék, január vége óta több mint 84 százalék és múlt év március vége óta 101 százalék. Ha pedig az 1921. évi májusi árakkal hasonlítjuk össze a mostaniakat, amikor tudvalevőleg legjobban érezhető volt az olcsóság! hullám, akkor megállapíthatjuk, hogy ma 143 százalékkal drágult meg minden. A legérdekesebb eredményre azonban akkor jutunk, hu a papirkorona helyett a békebeli aranykoronával saámitunk. H* azt vesszük alapul, hogy egy aranykoronának mai árfolyama 174 papirkorona, akkor a drágaság jelzőszám a békakoronákban 46.9, vagyis ami békében 100 arany koronáért volt kapható, az ma 46 korona 9 fillérért volna kspható, ha aranykoronákban tudnánk megfizetni. Ezek szerint aranykoronákban mérve az árakat, a megélhetés ma 581 százalékkal volna olcsóbb, mi.it a milyen veit a békében. Elveszett... Igaza van asszonyom. Mialatt mások, akik azzal áltatják magukat, hogy az egész nemzet vezető*, pedig még a maguk dolgát sem képesek vezetni, tanácsokkal szolgálnak egymásnak és okoskodásokat vágnak as egymás nagyrabeegfilt fejéhes, a mely okoskodásokra holnap már ők maguk emlékeznek legkevésbbó, azalatt ön, asszonyom, egyébre som gondol, mint a kis angora cicájára, amelyet néhány nappal ezelőtt méltóztatolt elveszíteni. Es mivel ön jő asszonyom s következésképpen hitt az emberek becsületességében, azért azt kep- t,8Ü, hogy az eltévedt «Icáját derék emberek vették gondjukba és hogy ezeknek a derék embereknek nincs több kívánsága, mint az, bár visszahozhatnák a macskát a jogos tulajdonosnak. De mert sejtelmük sincs, ki veszítette el a cicát, azért zz ideig kénytelenek voltak azt maguknál tartani. Ezért fordult ön hozzánk, és arra kért, tudassuk ezekkel a derék megtalálókkal az újság utján, ki vesztette el a eicát és egyben világosítsuk fel embertársainkat, hogy aki oicát talál az utcán, az tegyen erről a leletről jelentést a rendőrségnek, egyben adja meg az állat szemólyieirását úgy, hogy ha a jogos tulajdonos jelentkezik, a rendőrség azonsai útbaigazítással szolgálhasson a oica Bírálójának, aki nem ám mindig olyan vidám éa jókedvű hölgy, mint ön, asszonyom, hanem néha elaaszott ttreu, fanyar vén leány, akinek ez a macska, hogyr.n is mondjam — mindene. Szóval a rendőrségnek — tartja ön — feladata és könnyen teljesíthető feladata lenne, hogy minden nehézség nélkül kapcsolatot létesítsen a jogos tulajdonos és a becsületes megtaláló között, akik a rendőrség hanyagsága foly án igy néha hónapokon keresztül kereshetik egymást, anélkül, hogy egyik is, a másik is rábukkanna arra, akit keresett. Amint látja asszonyom, kívánságát már is teljesítettük. A dolgot már is kiirtuk as újságba. És *>nnái szívesebben teljesítettük ezt & sao’gálatot, mert minél sűrűbben érintkezünk emberekkel és minél többel, annál jobban megértjük eat a ná’a sajátságos vonzódást, amslyet az emberek — embertársaik rovására, de a maguk hatái ozott előnyére — az állatok iránt éreznek. Az állatok valóban csak azon tulajdonságaikban hasonlítanak reánk, emberekre, amslyak e mi jó oldalunkat teszi«. Lehet ezonban, hogy as állatok iránt érzett ezt a nagy előszeretetünket olvasóink közül egyesek úgy az ön, mint a magunk részéről túlzottnak fogják tartani. Ezfk számára hadd melegítsük fel a következő jámbor, napkeleti mesét: Ali, a próféta, egy napon maga köré gyűjtötte tanítványait és a következő példázattal csillapította azok lelki szomjuho- záeát: „Sebesült ember íetrengstt egyezer az országúinak szélén, a gyermekek, akik elhaladtak mellette, esintalanségukban kövekkel hajixálták mag a szerenosóthnt. Aztán gondtalanul tovább mentsk. Arra jöttek a szegény sebesültnek barátai, vagy bgalább azok, akiket barátainak tartott. Ámde esek sem jöttek segítségére, mert valamennyien tartoztak neki, ki pénzzel, ki ezivesaéggel ás ürültek — állapotának láttán — hogy most örökre megszabadulnak attól, aki podig joggal követelne tőlük sgyet-má t. Tovább mentek azok is. Utóbb egy karaván haladt el az országarlsnya-ürniiáz Sísioiiiljatijiiciy, FŐ-utcu 7. szám (a Hotmnth’üzoboml szemben.) Férfi női- és gyermek harisnyák minden színben nagy választékban. “ri b tläi Öivat »iejmégek. Buha«US*ek, női szabókellékek. - cikkek-N
