Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)

1922-04-13 / 44. szám

ára 3 korona. Wejf jelenik heienkint háromszor kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadóéi« Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. ÉA Sátoraljaújhely, 1922. Április 13. Előfizetési dijak : Egész évre . . 450 K. Félévre .... 225 K. Negyedévre . . 115 K. Egy hóra ... 40 K. Egyes szám ára 8 K. Hirdetések négyzetcentfméterenkint számíttatnak. i tti a áerfi in *****wfcAAábdb FÖSZKBKESZTŐ : KROÓJÓZSEF Ötvenharmadik évf. 44. szám (6251.) Róíh Sámuel újhelyi főrabbi emlébbeszéde IV. Káról} hirályrdl ás a gyászistentiszteleten elmondott imája. Tisztelt gyászoló gyülekezeti Azon a napon, amelyen Abrahám ős­atyánk meghalt, összegyűltek a világ nagy­jai és megsiratták őt a következő szavak­kal : Jaj annak a hajónak, melyet a szó. esapdoe idestova, mig a vitorlája is eltö­rik, jaj annak a nemzetnek, amely elve­szíti vezérét. Gyászoló gyülekezet! Eljöttünk mi is, mint Abrahám idejében a világnagyok, hogy maggyászoljuk a mi szeretett, fiatal koronás királyunkat, IV. Károlyt, kit a gyűlölet szele 8 év óta zátonyról-zátonyra osapott, mig végre agy szigetre száműze­tett, ahol most borzalmas állapotok között, mindannyiunk döbbenetes meglepetésére, kilehelte szent lelkét, Mi magyarok, a« ő volt alattvalói, felaikoltunk e szörnyű hir hallatára: jaj annak a hajónak, melynek vitorlája is eltört 1 A gyilkos orkán nem elégszik meg azzal, hogy a hajót tönkre teeii, utasait elpusztítja, hanem még a vi­torlát is szétdarabolja. Nem volt elég, hogy széttörték, ezétdarabolták a nagy háború­ban elvérzett, kimerült országunkat, de nem nyugodtak meg addig, mig recsegő hajónk vitorláját, sztntéletü királyunkat szét nem zúzták, nemes életét elvették. Meghalt a kinily I Magyarok mélységes gyásza, feneketlen fájdalom örvénylik e halál nyomán, IV. Károly Nagymagyar- oreeág volt koronás királyunk fel hantolt sírjánál. Néma fájdalom ó. mély gyászban állnak hűséges magyar alattvalói. Az utóbbi időben megoszlottak a vélemények orszá­gunkban a királykérdésben, hirtelen jött tragikus halála azonban eggyé kovácsolt bennünket, mert egyenlően érezzük, hogy halálával reánk nehezedett a három óv óta folyton felénk csapkodó nemzetpusztitó szél egész súlyával. Végre eltörött gyönge ha­jónk vitorlája is. Oh kegyeletes gyászoló gyülekezet Nem tudom kit, mit sirassunk e poroben mert jóságos királyunk halálával kettős esapáa ért bennünket; sírba szállt a va­rázs, mely Nagymagyarorsaág megosonkit- hatatlanságát szimbolizálta, sírba szállt az, aki megkoronáztatása napján királyi kard­jával a négy világtáj felé vágott, jelezve, hogy mig ereje lesz megvédi nemzetünket a Kárpátoktól az Adriáig, tragikus halá­lával fokozódott fájdalmunk, mert meg­csonkított nemzetünk vérző sebe most tá­tong a legjobban, most érezzük csak mily mély a vágás, melyet gyáva nép össse- gyüjtött ereje hasított testünkön. Féltek tőle a gyávák, féltek a nemzetgyilkosok, hogy ha élni fog, ha az országban marad, elűzzük a booskort földünkről, nem nyu­godtak tehát addig, mig el nem űzték beteg éghajlatra, hogy haláltokozó kór gyötörje a testben megtört királyt. Könnyen tehették, mert százszor többen vannak, mint mi va­gyunk, kóuyszeritattek bennünket, hogy szolgáltassuk őt ki nekik, hogy végezhes­senek vele. Feljajdul gyászos lelkünk Je­remiás próféta szavaival: Leesett a korona fejünkről, ób, jaj nekünk, mert vétkeztünk. Nagy bűn terheli lelkünket s ime most bűnhődünk. Kétszeresen sújt bennünket őfelsége IV. Károly halála, először az, hogy őt elvesztettük, őt aki bennünket vigasztalt, az Istenben bízott, őt aki né­péért imádkozott, alattvalóiért könyörgött, még utolsó szava is fohász volt családjá­ért és a népért, másodszor, mert koronás királyunkat veszítettük el benne, az ő fejét érintette dicsőséges szent koronánk, mely ezeréves nemzeti lótünknek élő jelvénye. Kétszeres a bűnünk, kétszeres a büahő- déaünk. Most, amikor mi lélekben megtörve itt állunk, szivünk Isten felé fordulva, hogy királyunk leikiüdvéért imádkozzunk : Jákob ősatyánk vándorutja jut eszembe, kija test- vérharo elkerülése végett ott hagyta a szülő városát s ment a világnak szegényen, le­rongyolva, csupán a reménnyel a szivében. Amikor az Ámoria hegyén kövekből fek­vőhelyet készített magának, Istent lát a maga mellett és aki igy szóit: ne félj szol­gám Jákob ! Visszatérsz még .»ülőföldsúre, nem hagylak el, mig kívánságaidat nem teljesítem, gyermekeiiaek adom azt a föl­det, melyen vagy. Jákob elaludt és álmá­ban égigérő lajtorját látott, melyen fel és alá jártak különböző nemzetek géniuszai, kik állandó haroot vívtak egymással, Já­kob csak mosolygott ezek harcán, mert az 6 szivét Isten biztató szava táplálta. Más­nap a pásztorok kutjához érve, már taná csókkal látta el őket, Istennek tetsző er­kölcstanokkal, mert ő bizott ez Istenben, nogy megvédi őt. Néhai királyunk, IV. Károly elhagyta hazánkat, mert nem akarta a testvérhareot, vándorbotot fogott s ment ellenségei által kergetve, az isteni bizalom azonban táplálta lelkét s erősítette megtört szivét. Csodákat beszélnek azok, akik szám­űzetésében vele érintkeztek, milyen nagy volt bsnne az Istenbizalom, az a rendít­hetetlen hit, hogy ő még Magyarországba vissza jön a megszerzi területi intigritá­sunkat. Vigasztalt, biztatott minden ma­gyart, aki őt felkereste, csak Magyaror­szág sorsé fájt neki, ezért aggódott, de Istenfőleime elűzte abbeui aggodalmait is. Látta a létrát, molyben újszülött hatalmak hatalmas birodalmából kivált népek fel és alá járnak, fanáusiiosnak, szövetkeznek el­lene, ő azonban, ha földön fa ve is, de Istent érezte maga mellett, ki biztatja őt, hoey ne féljen, országa, melyért aggódik, felvirágzik még, akik most a szerencse létráján ravaszul és vakmerőén másokat letaszítva felfelé törtetnek, majd ismét le fognak kerülni, as elnyomott magyer né- p-.-d pedig majd felkerül. Kegyeletes gyászoló gyülekezeti Eb­ben a gyászos pillanatban nem mint fele- kézutem képviselője állok ide, mert félek, hogy akkor túl elfogult falnék a Habsburg- ház iránt, felelevenednének bennem zsidó tradiciós emlékeink, melyek örök hálára kötelezik a felekezetimhez tartozókat, fel- jajdutna szivem mély gyászából a lantos király szavaival: Atyámat és gyermekeire féltékenyen vigyázó anyámat veszítettem el benne. A nagy katolikus ház régi idők­től fogva igen megbecsülte a vallásos zsi­dót s apai szárnyakkal őrködött fölöttünk. Ebbeni fájdalmamat azonban mostelpaláa- tolom, ez nem tartozik a nyilvánosság elé, hanem mint magyar állok most ide, sse- rencsétlenüt járt, szegény Magyarországnak gyászos polgára, kiben feljajdul Jeremiás előbb említett verse. Leesett a korona fe­jünkről, jaj nekünk, mert vóikezlünk. Nem akkor csonkult meg Magyarország, amikor ellenségeink szétdarabolták, mert még élt az, akinek fején Magyarország koronája volt, még meg volt annak ssimbolikuc. va­rázsereje, oeak most, őfelségének drá ;t leikével, leesett a fejünkről a korona je melyet csak egy esetben fogunk tudni új­ból vieseahelyezni, ha megbánjuk réji bűnünket, megszüntetjük testvéri -gyűlöle­tünket, elfogadjuk ősatyánk Jákob halála előtti gyermekeihez intéseit intő ssavait: Tartsatok össze, legyetek egyek, mert csak ez tarthat fenn benneteket ellenségeitek között. Nem veszett el Magyarország, Imád­kozni fog értünk elhalt hűséges királyunk, tőlünk függ csak, hogy elfogadjuk e bölcs tanácsát; ne húzzunk szét, beoeüljük meg egymást, mint árva testvérek szokták egy­mást megbecsülni. Emeljük fel közös erő vei, sárba hullott, megosorbult koronánkat, mert ha emelés közben lazítani fogjuk egymást, az újból leesik, mig végre egé­szen eltörik. Szálljunk magunkba s imád­kozzunk őfelsége IV. Károly leikiüdvéért, mert rajtunk csak a teljes bünbánás fog segíteni. Adja Isten, hogy úgy legyen 1 Amen 1 * Mennyei Atyánk, világnak Ura, ki a fejedelmek és a nemzetek sorsát végtelen bölcsességedben igazgatod é<i intésed, ki­Férfi öltönyre és legjobb férfi- és női gyapjú szövetek legolcsóbban • • Fekete és M | felöltő szövetet! BRUNNER BAJOS férfi és női gyapjú szövet üzletében posztó?;, kemgern szöveten i nagy válaszában. * Sátoraljanjhely, Főutca 16. (megyeházzal szemben) szerezhetők be. Kérem cégemre ügyelni 1 legjobb minőségben, e 3

Next

/
Thumbnails
Contents