Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-14 / 31. szám

Ira 3 lorana. Megjelenik hetenkint háromszor kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó ni v Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon s 42. szám. iMMtUyt flra 3 tens. Előfizetési dijak : Egész évre . . 220 K. Félévre . . . . 110 K. Negyedévre . . 60 K. Egy hóra ... 20 K. Egyes szám ára 3 K. Hirdetések négyzetcentiméterenkint számíttatnak. Sátoraljaújhely, | főszerkesztő: 1 Ötvenharmadík évi. Legyen már vége a Jelssavak politikájának! — mon­dotta Bethlen István gróf a szombati sászlóbontáson és hangjának éroea csengését nemcsak a miekolezi siál loda sárga falai visszhangozták, ha­nem aaokon túlszárnyalva a márciusi szellő szárnyán eljutottak az ország minden részébe és tovább rezegnek, rezonálnak az egész magyarság lel­kében. Végre egy közös pont, amelyben összetalálkozik minden magyar ember óhaja, sóhajtása. Igen, a jelszó-politi­kából már túlontúl elé£ volt. Már n egcsömörlött az ország attól a sok üres frázistól, amiknek vörös, fehér, majd zöld rakétáit egyremásra ere- ge ték a magyar éjszaka csiliagtalaa egére. Virradjon fel végre a megér­tés napja és aranyió ragyogása fe* ledtesse veltiak a veszedelmes tűzijá­tékok különféle szemkápráztató szineit. A most inauguráít politika zász­lója legyen végre az piros-fehér-zöld trikolór, amelynek színeit nem szag­gathatja egyszínű darabokra a szenve­délyek orkánjí, amely nem tépődhet különálló, pártdiktátori lobogókra. Sem a vörös, sem a fehér, sem pe­dig & zöld internácionálé fekászlózása nem tömöritheti többé csalárd és a gya­korlatban cserbenhagyott, megosufolt jelszavaival érdekcsoportba a társa­dalom egy töredékét; ma mindenki tek válvetet*, egyöntetű munkájára van szükség az ország regenerálásához. A magyar trikolór a nemzet osztatlan egységének kifejező szimbóluma és e szent szinhármasboz semmi köze az egyszínű zászlórongyoknak. A nemzet egysége a munkában, a mulasztottak helyrepótláaábau, az ujjáteremtósre való törekvésben, egyenlő jogok és egyenlő kötelezett­ségek alapján, az egyedüli biztos és egyenes ut, amely az ország talpra- állá3ához vezethet. A nemzet, az or­szág érdekében álló volna, hogy azok, akik megértve az idő sürgető paran­csát, kéz a kézben megindultak a nyílegyenes csapáson, ne tévedjenek több^ mellékösvényekre, hanem vas­akarattal, világos fejjel és acélos izmok­kal baladjanek a végre-valahára ki­tűzött cél felé. A miuiszterelnök szavai az egysé­ges párt első megnyilatkozásának te­kinthetők, ezér4 lett nagyfoatosságuvá, elsőrenlü politikai eseménnyé a fel­vidéki nagygyűlés. Mi a magunk részéről készséggel megállapítjuk, hogy a hivatalos poli­tika irányvonala elhajlást mutat a pe­rifériális kilengések zsákutcáitól a li­beralizmus, az antidemagógikus de­mokrácia egészséges fejlődést jelentő egyenes útja felé. Egyelőre azonban még csak szavakat hallottunk, meg kell tehát várni a cselekedeteket, mennyiben fedik majd az ígéreteket. Nem vagyunk rosszhiszemüek éa nem vonjuk kétségbe, hogy az egységes párt vezórférflai érzik is azt, amit mondanak. A becsületes törekvések és férfias gesztusok előtt levesszük a kalapunkat. Van azmban egy nagy okunk arra, hogy az elhangzott nyi­latkozatokat óvatosan fogadjuk. Nem becsüljük le az egységre törekvők nemes szándékát, de nem is értékel­jük túl a programm-kinyilatkoztatást. Nászút. A »Zemplén* eredeti tárcája. Irta: Kozma Béla. (Folytatás ég vége.) Fizetett Ó3 vidáman fü yörészve indu t hazafelé. Útközben megDózta óráját és bosszankodva állapította mag, hogy az óra már régen letelt. Meggyorsította a löp.eit és sietett fel a szállodába. — Már biztosan felébredt és vár a drága, talán már türelmetlenkedik isi — gondolta. Most, most az enyém lesz és ón csókjaimmal fogom beborítani rózsás bőrét. Enyém lesz, enyém lesz I így ujjongott ma­gában s amint földreszegett fejjel haladt végig az úttesten, kiosi hijja, hogy el nem ütötte egy íiákker. A koosis káromkodott valamit olaszul és mikor ő felnézett, bár már lehetett a kocsi vagy hatvan lépés­nyire tőle, úgy rémlett, mintha a koosiban az 6 felesége ült volna. Ugyanaz a fátyol­lal leszorított kerek kis kalap.... Mosolygott a gondolaton, hiszen az ő felsége fant van a szobájában és várja a férjét, hogy aaz- szonnyá legyen az érintésétől. A követ­kező pillanatban azonban már áteikázott agyán a szörnyű gyanú: hátba mégis az ő felesége volt? Balsejtelmektől gyötörve rohant fel a hotalbsr. Három-négy lépcsőfokot ugrott egyszerre és sietségében majd fe döntötte a szembejövő srobapineórt. — Itthon van a feleségem? kérdezte rosszul palástolt izgatottsággal. — Á nagyságos asszony éppen az imént ment el s a kulcsosat leadta a por­táshoz. — Elment? hördült fel a férfi, és a korlátba kellett támaszkodnia, hogy el ne essék. Homlokán kidagadtak az erek, ar­cán gyöngyözött a verejték és testén hi­deg borzongás futott át. Egy másodpercig tartott az egész. A következő pillaoatbau már ismét hideg és kemény volt, aminő­nek a világ előtt mutatkozni szokott. — Kérem a kulcsokat, mondta s a pincér már futott is le értük. Féiperc múlva már vissza is jött a kulcsokkal, de a fér­finak ez a néhány pillanat is egy örökké­valóságnak tetszett. Felnyitotta a lakást és belépett. A szobában mindent a legnagyobb rendben talált, nem volt semmi áruló nyoma sem a készülődésnek. A nő azon­ban. az imádott drága asszony nam volt sehol. A férfi szeme mohón kereste a ma­gyarázatot. Tekintete az íróasztalra ötlött, agy papírlap feküdt a mappára téve. Fel­kapta és az ablakhoz vitte, mert az elfüg­gönyözött szobában szelíd félhomály de rengett. Fólratolta az ablak bársonyfüggö­nyét és olvasni kezdett. Az írás még egészen friss volt, éppen csak hogy megszáradt rajta a tinta. A ku­száit sorok elárulták, hogy Írójuk sebtében vetette őket papírra. A férfi kezében reme­gett a papír, szemei előtt táncoltak a be­tűit éa összefolyt az Írás. Oly hevesen vert a szive, hogy le kellett tennie u levelet és fel-aiá járkálva megvárnia, amíg szívdobo­gása valamennyire lecsöndesül. A mint könnyebben érezte magát, ismét kezaba vette a papírlapot és olvasni kezdte: „Misor e sorok kezeihez jutnak, én már messze leszek. Elmentem, mert nem bírtam tovább ezt az örökös komédiá- zást és tettetést. Egyszer meg kell tud­nia az igazat, ön olyan végtelenül jó volt irányomban s én érzem, hogy az ön nasy szeretettre és jóságára, mellyel engem elhalmozott, érdemtelen vagyok. Az ér­zőim kát nem lehet erőltetni s én, bár­hogy is akarom, de — bocsásson meg az őszinteségemért — nam tudom szeretni önt. Igen, be kell vallanom, én rutul becsaptam, én hazudtam, mikor azt mondtam, hogy szeretem. Hazudtam, mert kényszerülve voltam rá. Kénysze- ritett rá a lelkiismeretem, mely azt súgta, hogy nem szabad hálátlannak lennem az iránt, aki eng8in és családomat annyi jóval elhalmozott. Akkor azt hittem, hogy idővel képes leszek erre is, most azonban látom, hogy ezt az egyet nem .lehet parancsolni. Rá­jöttem, hogy a hála még nem szerelem. En tartoztam ezzel az őszinteséggel a maga beosületes leikének. Talán meg tudtam volna hozni azt az áldozatod, hogy leéljem sz életemet egy emberre’, m Félti ütfinyre és legjobb férfi- és női gyapjú szövetek kgolcsóbban • • Felde és kék É 1 felöltő szögiek BRUNNER BAJOS férfi és női gyapjú szövet üzletében posztók, kamgarn szövetek m m m m nagy választékban. & Sátoraljaújhely, Főutca 16. (megyeházzal szemben) szerezhetők he. Kérem cégemre ügyelni! legjobb minőségben. Us m m

Next

/
Thumbnails
Contents