Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-08-19 / 66. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 19. HÓDOL fl WRMEQVE. Mélységes áhitat fogadta a teg­napi napot. A hódolat ünnepe volt. Lelkes köszöntések szálltak a trón zsámolya elé és őszintén, nemes buz- gósággal iparkodott a magyar nemzet azon, hogy az ünnepségek és az óvá ciók ereje históriai jelentőséget adjon a tegnapi napnak. A hivalkodó pompa messze elmaradt és a cifra külsősé­geknek csak másodrangu szerep ju­tott amellett a bensőséges s őszinte ünneplés mellett, melylyel kérte teg­nap a magyar nemzet az egek áldá­sát koronás királyunkra. Hagyományos lelkesedéssel és nemesen, loyalis alattvalói hódolattal vette ki részét Zemplénvármegye kö­zönsége a tegnapi áhitatokból. Csupa bensőséges ragaszkodás és igaz, őszinte hódolat volt a tegnapi nap és magá­val ragadóan, nagyszerű erővel de­monstrálta, hogy mindnyájunk lelké­ben megingathatatlanul benne él a királyhüség. A virágos s a pompázó Ischl felé szálltak tegnap a gondola­taink és hűséges szóval, hódolva kö­szöntöttek egy jóságos öreg urat: a 80 esztendős magyar királyt. Azokról az ünnepségekről, melyek­kel a vármegye közönsége adott meg­különböztetett jelentőséget a tegnapi napnak, a következő tudósitások szá­molnak be: Hálaadó Istentiszteletek. Ünnepi istentiszteletek vezették be a nagy napot. Minden felekezet templomában hálaadó istentisztelet volt és ájtatosan szálltak égnek a zsolozsmák, melyek a gondviselés ál­dását kérték az ősz uralkodóra. Az istentiszteleteken Meczner Gyula fő­ispán vezetése alatt a vármegyei és városi hatóságok, az állami hivatalok tisztviselői és a honvédség és a csend­őrség tisztikara vettek részt. Az első ünnepi Jmise a piaristák templomában volt, Bessenyey István apátplébános mondotta fényes papi segédlettel. A g. katholikus templomban Miklóssy István főesperes plébános pontifikáit. A református templomban Fejes Ist­ván főesperes mondott költői szár- nyalásu, magával ragadó imát. A sta- tusquo izr. hitközség templomában dr. Goldberger Izidor rabbi-hitszónok mondott művészien ötvözött, szónoki szépségekben gazdag imát. A piaris­ták templomában tartott ünnepi mise volna: ez is csak olyan mint a többi, de nem, nem tette . . . olyan tiszta vonzalom volt az, aminőről csak poéták álmodhattak . . . amilyenben nem hisz a legtöbb ember . .. Malvin. És honnan tudtad, hogy szeret ? Magda. Honnan ? Hát nem meg­érzi azt az ember ? Hát nem elég egy tekintet, egy szó, egy önkény- télén mozdulat? Malvin. És meddig tartott? Magda (keserű mosolygással). Öt napig. Egy reggelen künn állot­tam az erkélyen és néztem a rétekre. Boldogsággal, ábránddal a lelkemben. Fényes őszi regg... Az ökörnyál meg-megcsillant a napsugárban .. . Malvin (kíváncsian). Nos? Magda. A távolban vágtató lovas alakját pillantottam meg. A kastély felé tartott. Megdobbant a szivem ... szorongó érzés lepett meg ... köze­lebb ért. . . nem csalódtam, csak­ugyan ő volt. Felsietett hozzám az erkélyre. Mélyen meg volt indulva. Megfogta a kezemet. Engedtem. Hosz- szan a szemembe nézett. Aztán li­hegő, izgatott hangon szólott: — Parancsot kaptunk . .. elvo­nult a század . . . nekem még el kel­lett ide jönnöm, hogy mondjam: na­gyon szeretem magát Magda ... alatt kívül az utcán a Búza József honvédszázados vezetésével kivonult diszszázad üdvlövésekkel köszöntötte a nagy napot. Hálaadó istentisztelet volt továbbá az orthodox izr. és a szefárd izr. hitközségek templomai­ban is. A törvényhatóság: hódolata. Déli 12 órakor díszközgyűlésre jött össze Zemplénvármegye törvény- hatósága. S az ünnepi ruhák feketé­jét amint káprázatosán, tarka színek­kel törték meg a festői diszmagyarok, az ódon falak közt régmúlt hangula­tok éledtek és mintha ott csapdosott volna rég letűnt idők lelke. Harsány szavú, lelkes éljenzés fogadta Meczner Gzula főispánt, a mint a terembe lépett. A nagy szám­mal megjelent bizottsági tagok sorai­ban ott láttuk: gróf Andrássy Sán­dort v. b. 1.1., herceg Windischgrätz Lajost, gróf Széchényi Ernőt,_ báró Sennyey Bélát, br. Waldboth Ödönt, Dessewffy Tamást, Dessewffy Géza őrnagyot, kir. kamarásokat, Meczner Béla főrendiházi tagot, Bes­senyey István apát és főesperost, Miklósy István főesperest, pápai káp­lánt, plébánosokat, a hivatal főnökö­ket és a helybeli bizottsági tagok közül mintegy 150- en vettek részt a díszközgyűlésen. Az ünnepi beszédet a főispán mondotta. S a magasan szárnyaló, lelkesen, nemes tűzzel elmondott be­széd szószerinti szövege a következő: A főispán beszéde. Tisztelettel üdvözlöm a bizott­sági tag urakat. A közgyűlést meg­nyitom. Midőn mai díszközgyűlésünkre összejöttünk, hogy az ősöktől örök­lött alattvalói hűséggel, szeretettel, ragaszkodással ünnepet ülve, fejez­zük ki az isteni gondviselés iránt érzett mélységes hálánkat, hogy dicsőségesen uralkodó apostoli ki­rályunk, urunk, I. Ferencz József ő Felsége, hűséges magyar nemzeté­nek üdvére és boldogságára, nagy birodalma összes népeinek örömeit áradozó üdvnyilatkozatai közt az egész világ tisztelete által kisérve, születésének immár 80-ik évfordu­lóját ünnepelheti meg: emeljük Nem feleltem. Édes bódultság lepett meg. ő folytatta: — És .. . bármerre megyek .. . magát nem fogom elfeledni soha . . . Gyöngéden átkarolt. Szinte esz­méletlenül simultam a karjaiba. Egy pillanatig kimondhatatlan gyöngéd­séggel tekintett rám, aztán forró, égető, szinte fájó csókban forrt egybe az ajkunk ... és a távolból trombita­szó hallatszott, ez mintha felébresz­tette volna, még egyszer köszönt és elsietett. Egy pár pillanat múlva már a lován volt. Bódultán néztem utána. Szélsebesen vágtatott végig a nagy réten ... a bánlakai hid felől huszár­csapat látszott kivont fegyverekkel... Malvin. Szegény Magda . . . Magda. Még láthatam volna so­káig ... de egyszerre könnyű köd szállott a rétre .. . mint egy csillogó, fehér fátyol és eltakarta a vágtató lovas alakját. Ezóta gyűlölöm a kö­döt. Ideges, szomorú, beteg vagyok az ilyen napokon, úgy érzem, hogy az a ködfátyol örökre elfedte a lel­kem boldogságát. . . (Magda asszony az ablakkboz lép és forró homlokát odaszoritja az ablaktáblához. Künn szép, barátságos őszi este. A szél végig kerget a köves utón egy pár lehullott levelet.) fel sziveinket, emeljük fel gondo­latainkat ! A magyar nemzet alkotmányos élete a koronában, a koronás ki­rály személyében magasodik ki. A nemzet és király az alkotmányban egyesül. A magyar közjogi foga­lom szerint egyik a másik nélkül szinte el sem képzelhető. A magyar nemzetnek, a magyar nemzeti ál­lam létesítésének, fennállásának, fennmaradásának legfőbb, legbizto­sabb alapja a királyság. Ezeréves történelmünk lapjai igazolják ezt. A nemzet mindég akkor volt boldog, a király akkor volt hatalmas, midőn király és nemzet egymást megértették. Ezt az egyetértést, ennek az egyetértésnek lehetőségét alapozta meg a mai nappal immár 80 éves nagy királyunk, midőn a nemzet hozzáméltó nagyjaival 1867-ben, a király és nemzet közötti egyet­értés alapjait lerakták; azon ala­pot, mi a lefolyt események, válsá­gok igazolása szerint ma és jövőre is az egyedüli, mely a nemzet és királya közt az egyetértést fenntar­tani és ezáltal a nemzetnek a fej­lődésre, erő és hatalom gyűjtésre a módokat nyújtani és biztosítani hi­vatva van, egyszersmint a korona fényét, hatalmát és dicsőségét biz­tosítja. Ézen alap megalkotásánál s fenntartásánál nyilatkozott meg di­csőségesen uralkodó királyunk Ő Felsége atyai szivének magyar nemzete iránt való igaz szeretete, uralkodói nagy bölcsessége, állam­férfiul mély belátása, a mi jó és balsorsban mindég csodálatosan fennállott egyébb kimagasló férfiúi erényei mellett, mint embert is a történelem legnagyobb alakjai közzé sorozza s részére az egész világ előtt, a főid minden népei közt fényt, dicsőséget és tiszteletet szerzett I Álddjuk azért Istenünket, hogy sokat szenvedett magyar nemze­tünket, annyi viszontagság után, ily bölcs, ily nemes, ily kegyes, a nemzet iránt atyai szívvel érző s gondolkozó dicső uralkodóval ál­dotta meg és kérjük az isteni gond­viselést, kérjük a magyarok Istenét, hogy szeretet jó királyunknak ne­künk oly drága életét még igen­igen soká erőben, egészségben tartsa meg, hogy lelhesse hűséges ma­gyar népe boldogságán örömét s fény, dicsőség koszoruzza szent nevét 1 Felkérem a vármegye főjegyző­jét, hogy az ősi vármegyénk igaz örömét, alattvalói törhetlen ragasz­kodásunkat, szeretetünket tolmá­csoló feliratot tárgyalás és elfoga­dás végett előterjeszteni szíves­kedjék. Éljen a király: — zúgott hatal­mas erővel a lelkesedés s a hosszan­tartó ováció után Bernáth Aladár tb. főjegyző olvasta fel a vármegye hódoló feliratát. A felirat a következőképen hangzik : A hódoló felirat. A mai napon tölti be Felséged, az egész világ tiszteletétől övezve, uralkodói erényekben tündöklő élé­nek 80-ik évét. E napon az ország lakossága, apraja és nagyja, sze­génye és gazdagja, a bércekkoszo- ruzta Kárpátoktól a kéklő Adriáig áhitattal siet templomaiba hálát adni a menyei Gondviselésnek, hogy Felségednek elérni engedte erőben, egészségben a csak kivételeseknek adott életkort. A tántoríthatatlan ragaszkodás meleg érzetével gondol az örömünnepen a hon minden fia arra, hogy Felséged ezeréves nem­zetünket az alkotmányosság utján a fejlődés és virágzás nem is remélt magas fokára emelte, áldásthozó békés uralkodása alatt hosszú év­századok mulasztásai lettek pótolva s helyrehozva és nemzetünk ma már szellemi s anyagi téren megerősödve a korona és nemzet kölcsönös bi­zalma és egyetértése mellett bizton halad azon az utón, amely az egy­séges magyar nemzeti állam kiépí­tésére vezet. A trón iránti rendít­hetetlen hűség és hazaszeretet ha­gyományos régi jellemvonása a magyar nemzetnek s amint a múlt­ban ezen ősi erény vezette, lelke­sítette és óvta a nemzetet váltságos utain, úgy a jövőben is ez erénytől lelkesülve, kész áldozni mindenét, életét, vérét koronás királyáért és hazája üdvéért. Elválaszthatatlanul forrott egybe ma már e nemzet atyai hajlandóságú uralkodása alatt imádott királyával nemcsak a kö­zös öröm, boldogság és dicsőség édes forrásainak emlékeiben, de a közös bánat, a pótolhatatlan vesz­tességek örök siratásában is. Mi is Zemplénvármegye lakosságának ki­küldöttei, a honfiúi öröm lelkesült- ségóvel és Mindenható iránti hittel eltelve zarándokoltunk el templo­mainkba s megköszönve a magya­rok Istenének, hogy Felséges urunk és királyunk dicső uralkodásában e napot elérni eugedte, lel örültünk az isteni Gondviselés különös ke­gyelme előtt és imádkoztunk. — Nemzetek és népek atya, egy örök Isten 1 Tartsd meg királyunkat. Áldd meg felkent személyét, áraszd el a testi és szellemi erők bő áldásaival. Add, hogy elévülhetetlen erényei­nek dicsőségét még újabb fenséges tettekkel gazdagítsa és hogy az alattvalók szeretetótől, nemzete fé­nyétől és népei megelégedésétől övezve teljes boldogságban még soká, igen soká láthassa hü magyar nemzetét. Fogadja Felséged szeren­cse kivánatainkat atyáinktól örö­költ alattvalói hódolatunk és jobb­ágyi hűségünk alázatos kifejezése mellett kegyesen és kegyelmesen. A feliratot a törvényhatóság egy­hangúlag a magáévá tette és meg­bízta az alispánt, hogy díszes gót kivitelben készíttesse azt el és úgy juttassa a miniszterelnökség utján a trón zsámolya elé. A jegyzőkönyv nyomban való hitelesítésével ért vé­get a rendkívüli közgyűlés és a his­tóriai emlékű, ódon falak közt még- egyszer felzugott a lelkesedés: — Éljen a király. A finálé. Lelkesen és őszinte, igaz szere­tettel ünnepelte meg a nagy napot az egész vármegye. Mindenhol — városban, községben és faluban egy­aránt — szerepet kért magának az uralkodó ünneplése és egygyé forrt a vármegye a koronás király háládatos s alattvalói hűséggel való köszön­tésében. Az újhelyi ünnepségek soiában nagy érdeklődés kisérte az izraelita hitközség díszközgyűlését, mely Lőwy Adolf hitközségi elnökhelyettes el­nöklete alatt folyt, le. A díszközgyű­lés napirendjén Őfelsége arcképének a tanácsteremben való elhelyezése és a hódoló felirat elfogadása szerepelt. — Az orthodoksz izraelita hitközség kebelében belül meg az iskolaszék és tanitótestület tartott együttes disz- gyülést, melyen Alexander Vilmos iskolaszéki elnök és Gárdos Mór ta nitó mondottak ünnepi beszédeket. A diszgyülés hódoló távirattal fordult az uralkodóhoz és elhatározta, hogy az iskolai termekben Őfelsége arcké­pét kifüggeszti. A város közönsége nevében a városi tanács köszöntötte hódoló táv­irattal az uralkodót. Méltóságteljes csendben, bensőségteljesen folyt le a nagy nap, a középületek zászlódiszbo öltöztek és mindenfelőlről, az áhitat szárnyán szállt az ég felé az imádság. Legújabb divata kalapok. Habig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók Szenes Lipot uriflivai ttzMüii Sáíoraljanjlisifen­KiilntilPM>"£rfplr Nvalflwnrlnk fc fpliprnorniioklipn Angol szabása őszi kabátok mérték szerint készítve

Next

/
Thumbnails
Contents