Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-08-13 / 65. szám
Sátoraljaujhely, 1910. Augusztas Í3. 65. (4976.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, FStér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. ~~ Egyes szám ára 10 fillér. «— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó atán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A renitens vármegye. — aug. 13. A gróf Khuen-Héderváry kormánya jótékony és közhasznú rendet tudott teremteni az egész országban, csak éppen Marostor- dában nem. Az ország valameny- nyi törvényhatósága — a vármegyék csak úgy, mint a városok — elfogadta a törvényen alapuló uj helyzetet s továbbra is eleget tesz közigazgatási kötelezettségeinek. Ez a tény a napnál világosabban bizonyítja, hogy a hiba nem a kormányban van, hanem kizárólag Marostorda vármegye törvényhatósági bizottságában, helyesebben abban a kisebbségben, mely minden erkölcsi alapot nélkülöző duhaj kedvében virtust csinál abból, hogy a köz- igazgatás rendes menetét megakassza, magukról megfeledkezett tisztviselők törvénytelen tetteit fedezze s általában borsot törjön a kormány képviselőjének, sőt magának a kormánynak, az államhatalomnak az orra alá. Minden jóizlésü ember megbotránkozással vehette csak tudomásul azokat a gyerekes, min den komolyság híján való csiny- tevéseket, melyekkel a maros- tordai megyei ellenzék turbulens elemei hamisítatlan balkán módon megakadályozták a maros- tordai főispánt abban a törvényadta jogában és kötelességében, hogy a közgyűlésen elnököljön s evvel, valamint a közgyűlés elhalasztásának szükségszerű kihívásával megbénították a hires vármegye különben is kritikán aluli közigazgatását. Ezek az urak, akiknek élén egy volt államtitkár áll — kit tehát, ha már egyéb nem, viselt magas állásának dekóruma bizonyos diszkrécióra kötelezne — nyíltan lázitanak az államhatalom ellen, nyílt ellenszegülésre, törvényellenes cselekedetekre buzdítanak hivatali esküt tett tisztviselőket s azt hirdetik, hogy az ő vármegyéjük felette áll az ország többi hatvankét vármegyéjének, mert ők állami felügyelő hatalmat és főispánt nem ismernek. Marostorda- vármegye autonomabb az ország többi vármegyéjénél, mert erre az ország alaptörvényeiben lefektetett, ott körülvonalozott szervezet nem áll, országos törvény és ügymenet rája nem kötelező s nekik főispán nem kell. Tették pedig mindezeket az „ellenállás“ cégére és jelszava alatt, egészen megfeledkezvén | arról, hogy ezidőszerint tulajdonkép nincs akinek, vagy aminek ellentálljanak. Az ország alkotmánya, a nemzet érdekei — ezt még a legelfogultabb ellenzéki is tudja és beismeri — egyáltalán nem forognak veszélyben. Ellenkezőleg: jött egy az alkotmány és törvény legszélesebb alapján álló kormány, melyet a korona és úgyszólván az egész nemzet bizalmán kívül hatalmas parlamenti többség is támogat s kormányoz szigorúan törvényes alapon azzal a nyíltan hangoztatott, minden oldalról szinpatiku- san fogadott célzattal, hogy az ország legutóbb nagyon szétzilálódott visszonyait konszolidálja s a nemzet becsületes munkájával újból rátéritse a fejlődés útjára. Hát ennek a célzatnak, mely a nemzetre csak hasznos lehet, ennek a szimpatikus törekvésnek akarnak „ellenállni“ a volt államtitkár ur és társai, Marostorda- vármegye karjai s rendjei, valamint az állam felsőbbségét tagadó tisztviselői ? Megelégedéssel kell konstatálnunk, hogy az ország közvéleménye — alig számottevő s kétségtelenül érdekelt kivétellel — ugyanebből a szempontból bírálja el a kérdést s ámulva szemléli a marostordai rendek szélmalomharcát a képzelt ellenféllel szemben. Mert a kormány ezúttal semmi esetre sem ellenfél, hanem az, aminek megtette a korona bizalma és a törvény: felettes hatósága a vármegyének, mely ennek semmiféle autonom jogát megnyirbálni nem akarja s csupán kötelességét teljesiti, mikor, mint az ország többi vármegyéjében is, a törvényesen kinevezett főispán utján felügyeleti jogát gyakorolja. Ma már bizonyára sejtik ők is, amit különben ez országban mindenki tud, hogy Khuen-Héderváry el tud és el fog bánni evvel a palotaforradalommal. Az ország érdeke, az állam megsértett tekintélyének helyreállítása követeli, hogy igy is legyen ! Hiszen elvégre apró s jelentéktelen palotaforradalmárok nem köthetik meg egy egész vármegye köz- igazgatását, csak azért, mert hatalmi érdekeik nem találnak a főispánban hűséges csatlósra. Éreztesse a kormány azokkal az urakkal szemben az öklét és az az ököl legyen kemény és igazságos: üssön, de teremtsen rendet s legyen kíméletlen, de védje meg az államérdekeket. A FÓRUMRÓL. Mikor az ember már Keserves dolog nem képviselő. aZj amjkor egy harcos kedvű, meleg nyári napon arra ébred az ember, hogy immáron nem országgyűlési képviselő. S el kell maradnia a parlament tájáról és akárhogyan fontoskodik is, nincs senki, aki ezt a fontoskodást államférfim komolyságnak vegye. A régi névjegyek mind sutba kerülnek és mint valami elmúlt, csudálatos álom, már csak az emléke jár vissza azoknak a szép időknek, amikor még honatya volt és büszkén, önelégült mosolylyal állta — ott a plenum, a legteljesebb nyilvánosság előtt — a parlament karzatjárói reávetődő naiv tekinteteket. Mi megértjük Búza Barnát. Esztendőkön keresztül — szívósan és fáradhatatlan energiákkal — dolgozott azon, hogy országgyűlési képviselő lehessen. Minden ambíciója ide sarkalt és minden vágya itt feneklett meg. Nem a pénz, de más apró emberei hiúságok mozgatják: a jólis- mertség s a hírnév minden igyekvése Búza Barnának és megmámorosodott attól a tapstól, amivel egyik-másik beszédét fogadta a haj, azóta széjjelszórt koalíció. A szürke vidéki fiskálisból — legalább a Felsőmagyarországi Hírlap szerint — országos nevű nagyság lett és bizony, mikor az em- b rnek minden ambíciója az, hogy képviselő lehessen, hát szomorú sor, ha egy júniusi napon ki kell maradnia a parlamentből és újból csak a régi szürke vidéki fiskális lesz. S Búza Barnával igy esett a dolog. A választókerület egy-kettőre végzett vele és ma be kell érnie Búza Barnának, hogy csak volt országgyűlési képviselő és többé nem is igen lesz az. Értjük a keserűséget, méltányoljuk a haragot, a düht: értjük hát azokat a harcos kedvű támadásokat is, amelyekkel veti neki magát Búza Barna mindenkinek, aki munkapárti és nem az ő próféciái szerint akar üdvözülni. Nem az igazság mániákusa és nem a közélet tisztaságáért harcol: a düh, a keserűség dolgozik az írásaiban és minden nem a kedve szerint való és hatalmi aspirációival szemközt álló érdemen kész keresztül gázolni, csakhogy idők múltával újból visszahódithassa majd az újhelyi mandátumot. Erre megy a játék és lehetetlen többre taksálnunk az Írásait: a harag, a keserűség vezeti a tollát, tehát a legutolsó szempont, amit figyelemre méltathat, az az igazság és minden vágya, minden tekintete a mandátumra van szegezve, tehát nem a nagy közéleti érdekekért, de a maga érvényesülésért verekszik csak. Tengeri vihar egy S az a néhány sor, pohár vízben. ami Következik, egy régmúlt, évekkel ezelőtti dolognak a históriája. Búza Barna ásta ki a város irattárából és miután újabb és újabb lövegekre van állandóan szüksége, ezt a szimpla dolgot megtette panamának és egyenesen karóra akarja huzatni érte a főispánt meg Székely Eleket. Hát mi is az a panama ? Lássuk csak. 1905-ben takarmányhiány volt és a városi tanács kedvezményes áru vetőmagvat és takarmányt kért a földmivelésügyi kormánytól. A föld- mivelésügyi minisztérium rövidesen jelezte is, hogy küld 150 mm. kukoricát és megfelelő mennyiségű zabot. A városi tanács nyomban közhírré tette a dolgot és felhívta a szegényebb sorsú gazdákat, hogy akik igényt tartanak a kedvezményes áru kukoricára és zabra, azok jelentkezzenek. A jelentkezések meg is történtek, csakhogy mire április 22-én megérkezett a kukorica, a jelentkezett szegényebb sorsú kisgazdáknak nyomuk sem volt. A kukorica ára időközben ugyanis erősen esett, a kisgazdák különben sem várhatták be, amig nagy későn megérkezik a kedvezményes áru kukorica, beszerezték hát más utón a szükségleteiket és elállottak a jelentkezéstől. Április 22-én megérkezik utánvéttel a kukorica, a városnak át kell vennie s nincsen jelentkező. Hogy ne maradjon hát a nagymennyiségű kukorica a város nyakán, a polgármester felszólít minden boldog-boldogtalant, hogy vegyen a kukoricából. S ilyen formán vészén a kukoricából a Búza Barna tudomása szerint csak: Mecz- ner Gyula és Székely Elek, a mi tudomásunk szerint azonban Fuchs Jenő, Kincsessy Péter, Dávidovits Adolf, Jelenek Ádám és Ármágyi János is. Ki kisebb, ki nagyobb meny- nyiségben, de vészén: az volt a cél, hogy a várost egy hiábavaló s jelentős rizikó ne kösse. És ebben a szimpla, szürke históriában szimatol Búza Barna a panama után és ezért a szimpla, szürke dologért akarja a Meczner Gyula és a Székely Elek vérét venni. A buzgóság nagyon gyanús és a tendencia nyilvánvaló. Számadás a Búza A hét elején dr. Barna vádjairól. Buza Barna egy hosszúra nyúlt, óvatosan kertelő beadványnyal fordult Farkas Andor h. polgármesterhez. A beadványt dr. Székely Albert, dr. Nagy Arthur, Jelenek Ádám és Hericz Sándor írták Búzán kívül alá és előadják abban, hegy — „miután a városban senki sem tud arról, hogy a kedvezményes áru tengeriből csak egyetlen egy városi polgár is kapott volna, az egész eset a városi polgárság érdekében földerítésre szorul.“ A h. polgármester meg is indította a vizsgálatot és két napi vizsgálódás után, beszüntetve mindent, ad akta tette a dolgot. A rémséges panamát szerdára a Felsőmagyarországi Hírlapban is megírta Buza Barna. És az erkölcsök csősze ezúttal leckét ad abból, hogy pártszempontok után indulva, hogyan kell és hogyan lehet az igazságot elcsavarni. Konstatálja ugyanis, hogy a k'.dvezményes áru kukoricából Meczner Gyula és Székely Elek vettek és rosszindulatú grimasszal mutogat a kapzsiságra, mely Mecznert és Székelyt reábirta, hogy a szegény sorsú gazdák elől elszedjék a kukoricát. De azt elfelejti megírni, hogy a párthivek, a függetlenségi tábor vezetői, névszerint: Kincsessy Péter, Fuchs Jenő, Jelenek Ádám s i Armágyi János is vettek abból a MEGNYÍLT! Sátoraljaújhely látványossága! „ELITE" fényképészeti és festészeti műintézet Olcsó árak! Művészi kivitelt Sátoraljaújhely,Ipetoji-utcza 14. sz. (Saját ház.) Minden nap nyitva Lapunk mai uiai 8 «ldal.
