Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-08-03 / 62. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 3. határozatnak jogerőre történt emelkedése esetén kormányhatósági jóváhagyás, megfelebbezése esetén pedig felsőbb elbirálás végett a belügyminiszterhez való felterjesztése, jóváhagyás esetén a törvényhozási engedély kieszközlése arra, hogy a már kimerített 5%-on felüli pótadó kivethető legyen: mind ennek megtörténte után a fedezeti alapul szükséges pótadó megszavazása, az ez iránt hozott határozatnak ismét meghirdetése, felterjesztése stb. mind oly hosszadalmas eljárás, ami még a lehetőségét is kizárja annak, hogy az arra szoruló szőlőbirtokos oly időben kaphassa meg a kilátásba helyezett munkálta- tási segélyt, hogy azt rendeltetésének és a kitűzött célnak megfelelően kellő időben felhasználhassa. Mindezeknél fogva a törvényhatósági bizottság hálájának ismételt kifejezésével feliratilag újból is felkéri a földmivelésügyi minisztert, miszerint a minisztertanácsnál odahatni kegyeskedjék, hogy elhatározásának megváltoztatásával a törvényhatósági jótállástól és készfizető kezesség elvállalásától tekintsen el és a kért munkáltatási segélyt azon ingatia nokra való betáblázás mellett engedélyezze, a melyeknek megmentésére szolgál egyedül, mert ez esetben csupán erről van szó, nem pedig a jégvert szőlőknek a folytonos csapások elleni küzdelemben már különben is teljesen belefáradt és az elkeseredéstől elfásult birtokosai felsegélyezéséről. Módjában áll a kormánynak a törvényhozásnál kieszközölni, hogy törvény utján kimondassák, miszerint e kölcsön adandó munkáltatási segély minden más még a betáblázott terheket is megelőz, mely esetben a segélyként nyújtott összeg, az ingatlan értékében még akkor is teljes fedezetét fogja találni, ha a szőlő elpusztul. Felkéri továbbá, hogy a jövő évre katasztrális holdanként kért 400 koronányi munkáltatási segély majdan ugyanily módon engedélyeztessék s mind ezeken kívül az agrár kölcsönök .1913. év április 1-től kezdődő 25 évre való kamatmentes kitolása iránt elkészített törvényjavaslat mielőbb a törvényhozás elé terjesztve, törvényerőre emeltessék, mert csak mindezekkel együttesen lehet a nemzet kincse: a Tokaj-Hegyalja, e nagy adóalap megmenthető, ha újabb csapások közbe nem jönnek. Egyhangúlag. Elsőnek Szőllősi Arthur szólt a határozati javaslathoz. Amellett érvelt, hogy a vármegyének vállalnia kell a jótállást és csak azoknak adja azután ki a kölcsönt, akik garanciát tudnak felmutatni. Kincsesay Péter a határozati javaslat mellett szállt síkra. A Tokaj-Hegyalja lábraállitása nemzeti érdek és a kormánynak nem szabad elzárkóznia az okosan és praktikusan való segélyezés elől. Szmre- csányi Béla rámutatott azokra a lehetetlen konzekvenciákra, amikkel a Szőllősi Artur előterjesztése járna. Elfogadja a határozati javaslatot, csupán azt a feltevést tartja kivihetetlennek, hogy az állami kölcsön a bekebelezésnél minden más és már meglevő kölcsönt előzzön meg. Dr. Búza, Barna felszólalásában utal arra, hogy ha a kormány jóindulattal viseltetik a Tokaj-Hegyalja iránt, akkor minden törvényhatósági jótállás nélkül is megadhatja a kölcsönt. Példákat idéz a múltból, mikor a kormányok egyik-másik közgazdasági intézmény lábraállitására százezres kölcsönöket folyósittattak anélkül, hogy komolyabb garanciákat kaptak volna. Dr. Szabó Sándor szerint nem olyan kárról van szó, mely a vármegye teljes területét érte és igy az adandó kölcsön csak rendkívüli kölcsön lehet, melynek fedezetéül elégséges az érdekeltek kezessége. Ha a törvényhatóság által felajánlott megoldási módot a kormány nem találja elfogadhatónak, akkor csatolja a hatszázezer koronát az agrárkölcsönökhöz és ilyen utón legyen a Hegyalja segítségére. Tburánszky László főjegyző szakszerű felvilágosításai után, a törvényhatóság elfogadta a határozati javaslatot és egy a földmivelésügyi kormányhoz intézendő feliratban fejti ki az állásfoglalása indokait és utal azokra a fontos nemzetgazdasági érdekekre, melyek parancsoló szóval követelik a Tokaj-Hegyalja lábraálli- tását. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésével ért véget. — aug. 3. Az alispán üdvözlése. Az O-Tátra- füreden időző Dókus Gyula alispánt megyei hivataloskodása 40. évfordulója alkalmából őszinte és lelkes szeretettel köszöntötte a vármegye közönsége. A megyei tisztikar s a városi és a megyei társadalom legjobbjai mind szives hangú üdvözlettel fordultak az alispánhoz, kit Meczner Gyula főispán Gleichsnbergből a következő távirattal üdvözölt: Vármegyei szolgálatod 40 évének határán, mint jelenben főispánod, különben, mint régi munkatársad s barátod szívből üdvözöllek. Vármegyéd osztatlan elismerése, tisztelése és becsülése koszoruzza kitartó s eredményes munkásságodat, mihez jövőre is kitartást, kedvet és egészséget kívánok. Közkórházunk évkönyve. — Beszámoló a múlt esztendőről. — — aug. 3. Annak az emberszeretet szolgálatában álló hatalmas intézetnek, mely Zeplénvármegyei Erzsébet közkórház néven ismeretes büszkesége Sátoraljaújhely városának s mely hazánk ösz- szes vidéki közkórházai közt a legelső helyen áll: 1909. évi működését, főbb eseményeit irta meg 125 oldalas, igen csinos kiállítású füzetben az intézet tudós igazgató főorvosa, dr. Chudovszky Mór. Egy ilyen hatalmas, országos hirü intézet belélete iránt természetesen óriási érdeklődés nyilvánul mindenfelé a szakkörökben, azért igen helyes, hogy az orvosi tudománynak itt végbevitt nagyobb eseményei, különleges gyógyulások, műtétek stb. a szakember által leírva mentői több orvos ős egészségügyi intézet vezetőségének kezeihez jussanak, hogy az itt elért eredmények nyomán máshol is haszonnal legyen egy-egy újabb módszer alkalmazható. Az évkönyv túlnyomó részben orvostudományi szakmunka, ezzel a részével tehát itt nem foglalkozhatunk, de közönségünk tájékoztatása végett az igazgatói jelentésnek az intézet adminisztratív és reál ügyeire vonatkozó részét ismertetjük rövid összefoglalásban. Az igazgató főorvos jelentése első sorban a kórház kibővitésének szükségességét hangoztatja. Napirenden van e kérdés állandóan, de az anyagiak még mindig késleltetik a sikeres megoldást. Reméljük azonban, hogy a politikai és közgazdasági helyzet rendes mederbe tértével sikerülni fog törvényhatóságunknak a kormány támogatásával ezt az üdvös tervet az emberiség szenvedéseinek enyhítésére keresztül vinni. A kórház most 252 ágyra van berendezve, de kényszerűségből időn- kint 297 beteget is kényszerültek befogadni, mi természetesen kezelési és gyógyászati szempontból egyaránt hátrányos. A betegek nagy része, főleg a távolabbi vidékről behozottak, már reménytelen állapotban kerül a kórházba, itt vár csodatételt. Természetes, hogy igy a halálozási arányszám elég nagy, mert csodákat még a tudomány sem tehet. Az intézet közigazgatását a 12 tagú kórházi választmány irányítja, az adminisztratív kezelést és irodai ügyeket pedig a tisztviselői kar látja el. Az ápolók száma 24, egyéb alkalmazottaké 28. A kórházi választmány minden hóban tart ülést. A kórház betegperselyébe, melyből a felépült és távozó szegénysorsu betegeket útiköltséggel vagy ruházattal látják el, 1909. év folyamán 537 kor. 20 fill, folyt be. Nagyobb összegeket adtak e nemes célra a Sátoraljaújhelyi Polgári Takarékpénztár, a Kereskedelmi Bank és dr. Chudovszky Mór. Sok jószivü emberbarát járult dohány, ruha, könyv stb. féle adományával az elmebetegek és szegény- sorsuak öröméhez, valamint a kórház felszerelésének gyarapításához. Az elmebetegek arra alkalmas részének családi ápolásba, a városba való kihelyezése a belügyminiszter által még 1908-ban engedélyeztetvén, ez az intézkedés nemcsak, hogy nagyon üdvösen bevált, de mind nagyobb mérvű lesz az a mutatkozó eredmény hatása nyomán. Az 1909. év folyamán a belgyógyászati osztályon 866, a sebészetin 1344 és az elmeosztályon 362 beteg ápoltatott. Az ápolási napok összes száma 108,602. — Uj beteg 1909-ben 2274 vétetett fel, köztük 1518 férfi és 1054 nő. Az ápolt, összesen 2572 beteg közül gyógyultan 1465, javulva 768, gyógyulatlan 162 távozott. A halálozási arányszám az 1908. évi 7‘5%-kal szemben 6-9%-ra csökkent, ami igen kedvező eredmény, a túlzsúfoltságot s a betegek súlyos állapotát tekintve. Az elmebetegek közt is igen nagy volt a halálozás, de a családi ápolásba való kihelyezéssel itt is tetemesen javulnak az állapotok. Az összes elhalt betegek száma 177 volt. A kórház anyagi helyzete kedvező, mert számadását 1909. évről 2629 kor. 66 fill, fölösleggel zárta. A napi ápolási dij 2 kor. 10 fill. Tudatjuk ezúton az érdeklődő közönséggel, hogy nyert értesülésünk szerint, ha valamely házhoz elmebeteget kívánnak családi ápolásba kivenni, annak tartásáért a kórház napi 1 koronát fizet. Az ilyen beteg minden házi vagy mezei, esetleg ipari munkára alkalmazható, sőt ezek szívesen dolgoznak, sokan igen ügyesek s egyáltalán ritkaság, hogy valamelyikkel baj lenne. A tudományos szempontból értékesebb eseményeket írták meg az évkönyvben, dr. Chudovszky Mór a sebészetre, dr. Nyomárkay Ödön a belgyógyászatra és dr. Molnár János az elmebetegekre vonatkozólag. FÓRUMRÓL. A FŐISPÁNVÁLSÁG. aug. 3. Nyár van s nem szabad rossz néven vennünk, ha a fantáziák merészen s szabadon törnek előre és a nyilvánosságot olyan szenzációk elé állítják, amik mértföldnyire esnek minden igazságtól. Nyár van, száraz és egykedvű a krónika, amiben sor kerül az eseményekről való beszámolásra : nem volt hát szabad komolyan vennünk azt az értesülést sem, melyben az egyik helyi újság főispánválságról adott hirt és gr. Széchényi Ernőt tette meg a közeljövő főispánjának. A legnagyobb határozottsággal és befejezett tényként emlegette a Zempléni Újság, hogy Zemplénvár- megye főispáni székét már a legközelebbi napokban gróf Széchényi foglalja el. Mi utána jártunk a dolognak és kénytelenek vagyunk neki szegezni az authentikus helyről szerzett értesüléseinket a Zempléni Újság közlésének. Ott kezdődik a dolog, hogy gróf Széchényi Ernő már a tegnap délelőtti rendkívüli közgyűlésen mosolyogva, udvariasan tért ki minden gratuláció elől, mely a közeljövő főispánját kívánta köszönteni. A hir lefogott minden érdeklődést: kötelességünknek tartottuk hát, hogy az egyedül autentikus helyről szerezzük be az információinkat és épp azért magához, gróf Széchényi Ernőhöz fordultunk felvilágosításért. — A dologról mit sem tudok — mondotta gróf Széchényi — engem nem szólított fel senki a tárgyalásra és nem is tárgyaltam senkivel. Szó sincs róla, hogy én lennék a vármegye főispánjául kiszemelve és épp azért engem lepett meg a legjobban az a hir . . . Határozott és egyenes hangú cáfolatnak ennyi elég. Egy szimpla, vérszegény nyári kacsa került csak terítékre és épp azért nem érdemel több figyelmet a hírnek az a része sem, mely főispánválságról tud és már a legközelebbi napokban kívánja felmentetni tisztje alól a főispánt. A fantáziák tüzet fogtak és minden igazság és minden komolyság híján tálalták fel azt az egy-kettőre fülön csípett hirt. NYÁRI HÍREK. Méltóztatnak ismerni az egyszeri gyerek históriáját. A pöttömnyi ember ráunt a játékaira és sírni kezdett. Irgalmatlanul hullottak a könnyei és sikitva, keserves hangon jajongott. Előszedte az édes anyja és előbb szép szóval kezdte kérlelni, majd haragosan figyelmeztette, hogy hagyjon föl a sírással. Nem volt foganatja az anyai szónak: a fiú bömbölt tovább, ígértek neki mindent, az égről a csillagokat, a szivárványból a színeket, semmise használt. — Hát mit akarsz te tulajdonképen — mordult rá azután türelmét vesztve az édes anyja. — Semmit — felelte a könnyeit hullajtva és zokogva tovább a fiú — én csak sírni akarok. Az eset ugyanaz. A Zempléni Újságon erőt vett a buzgőság és szenzációkban dolgozik. Hiábavaló minden cáfolat és hiába mutogatunk rá a tényekre és konstatáljuk, hogy a Zempléni Újság megint elvetette a sulykot: hasztalan minden. A Zempléni Újság szenzációt akar és olyan fantáziával, ami előtt kalapot kell emelnünk, gyártja a szenzációkat. A dementinek, a cáfolatnak nincs foganatja : hiába kérem, az egyszeri gyerek csak sírni akart és a Zempléni Újság meg szenzációkban dolgozik. S mikor Írjuk ezeket a sorokat, nem a Zempléni Újsággal akarunk kötekedni. A nyilvánosságnak tisztán kell látnia és éppen azért konstatáljuk, hogy az a hir, mely már jóelőre szenzációs kitüntetésekről és szenzációs, izgalmas áthelyezésekről tud, szintén csak amolyan nyári portéka, melyet az újságírói buzgóság és nem az eseményekről való komoly és megbízható híradás vitt a publikum elé. Illetékes helyen jártunk utána a dolognak és onnan szereztük az információinkat, melyek éppenséggel nem fedik a Zempléni Újság értesüléseit. Annak az illetékes helynek a jólér- tesültségét s megbízhatóságát meg taksáljuk annyira, mint amennyit érnek azok a források, ahonnan a Zempléni Újság merítette a híreit. Az év végeztével. Beszámoló az iskolai értesítőkről. (VI.) A nagymihályipolgári fíu- és leányiskola 1909—10. tanévi értesítőjét az intézet tulajdonos Deák István igazgató állította össze 28 oldalon. Ez az iskola rendkívül fontos kultur hivatást teljesít a felvidék legnagyobb és rohamosan fejlődő városában, amit Nagymihály közönsége készségesen méltányol is és az iskolát igen tetemes anyagi segélylyel látja el. Az iskola rohamos fejlődése meglepő. Már 148 növendéke volt a lefolyt tanéven. A tanulmányi előmenetel és erkölcsi állapot igen dicséretes, az értelmi képzés kiválóságát úgy a kir. tanfelügyelő, mint a miniszteri vizsgáló biztos, a legnagyobb dicsérettel emelték ki. Volt az iskolánál önképző kör ; megölték a hazafias ünnepeket, okt. 6-tól kezdve jun. 8-ig- Voltak tanulmányi kirándulások, tornaversenyek
