Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-12-17 / 100. szám

December 17. ZEMPLÉN 3. oldal. kulturális egyesületünk, melynek könnyed és a formájukban művészi eszközökkel kell hatnia. A prog- rammja a kultúra népszerűsítését je­lenti és magától értetődő kötelessége a vármegyének, hogy a maga erejé­vel és a maga áldozatkészségével adjon a Kazinczy kör igyekezeteinek súlyt és jelentőséget. De viszont vannak a Kazinczy körnek is kötelességei. Állania kell a munkát és a munkásságával igazodnia kell azokhoz az elhatározásokhoz, melyek életet adtak a körnek. Első­sorban irodalmi egyesület és ennek a ténynek markánsan kell megnyilvá­nulnia. Ma az irodalom a legbiztosabb eszköz, hogy népszerüsithethesse a kultúrát. Kezébe kell vennie a szabad liceum és a munkásgimnázium széles alapokon való szervezését, meg kell teremtenie az egész vármegyét átfogó hálózatot és amikor ilyenformán meg­növekedtek a keretek s anyagi és erkölcsi erejében megizmosodott a kör, nagyon könnyen iparkodhatik azon, hogy a sikerek se maradjanak el. Meg kell szerveznie a zenei szak­osztályt s megadja ezzel a lehetősé­gét annak, hogy tömörülhessenek az újhelyi muzsikusok. Az estélyein nem szabad elhatalmasodni egyetlen szélsőségnek sem és azokat az eszkö­zöket kell felvonultatnia, melyek könnyen és eredményesen férkőzhet­nek a publikum érdeklődésének kö­zelébe. Ahogy végig néztünk egyik­másik estélyén: az újhelyi társadal­mat a maga teljességében, minden értékével ott láttuk a vármegyeháza nagytermében és ez a tény erős, ele­ven bizonysága annak, hogy szere­tettel kívánunk a Kazinczy kör se­gítségére lenni és a közönség jóaka­rata a legegészségesebb alap ahhoz, hogy nagygyá és erőssé fejlődhes­sék a kör. Egy-két szóval való vázlat csak mindez arról a messze érő munkáról, mely a Kazinczy körre vár. Részle­tesen és híven meggyőződésünkhöz, fejtettük ki minden alkalommal, hogy a Kazinczy körnek kötelezettségei vannak és az a hivatás, melyet min­den erejével szolgálnia kell, sokkal komolyabb, semhogy helye lenne akár­milyen kicsinyes szempontnak. Nagy nemzeti érdekekről van szó s az egy csöppvizben is benne van a tenger. Azok a férfiak, kik a Kazinczy kör élén állanak, mind buzgó, lelkes mun­kásai a közérdeknek és hisszük is, hogy minden erejükkel és minden iparkodásukkal dolgoznak majd azon, hogy a Kazinczy kör — ha kell, hát életerős reformok árán is — de Zem- plénvármegye kulturális életének egyik leghathatósabb tényezőjévé legyen. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Vizsgálat a városházán. Dókus Gyula alispán, Pintér IstváD árva­széki elnök, dr. Szirmay István vár­megyei főügyész és Debrő Mihály pénzügyigazgatósági számtanácsos leg­utóbb alapos vizsgálat alá vették a városháza ügykezelését. A vizsgálat két napon át tartott és annak a kon- statálásával zárult, hogy kisebb ér­dekű intézkedések szükségességétől eltekintve, általánosságban rend van a városházán. )( Anyahönyvvezetöi kinevezések. Meczner Gyula, Zemplénvármegye főispánja Gánóczy Tivadar bodrog- kereszturi anyakönyvvezető-helyettest ezen tisztsége alól felmentette s a bod- rogkereszturi állami anyakönyvi ke­rületbe Nadányi Albert jegyzői írno­kot teljes hatáskörrel, a kosárvágásai állami anyakönyvi kerületbe Vasenszki László jegyzői gyakornokot teljes ha­táskörrel és az ujcsanálosi állami anyakönyvi kerületbe Túrán István s.-jegyzőt korlátolt hatáskörrel anya- könyvvezető-helyettessé nevezte ki. )( A kistárkányi körjegyzőségből. A kistárkányi körjegyzőségnél lemon­dás folytán megüresedett s évi 1000 korona fizetéssel járó rendszeresített segédjegyzői állásra pályázatot hirdet Bencsik István főszolgabíró s felhívja mindazokat, akik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I.t.-cikk, illetve az 1900. évi XX. t.-c. 3. §ában előirt minősítésüket és eddigi alkal­maztatásukat igazoló okmányokkal felszerelt pályázati kérvényeiket hi­vatalához folyó évi dec. hó 22-én d. u. 5 óráig annyival is inkább nyújt­sák be, mert a később beérkező kér­vények figyelembe vétetni nem fog­nak. A választás a kistárkányi kör­jegyzői irodában f. évi dec. hó 23-án délelőtt 10 órakor tartatik meg. )( Közszemlén. Sátoraljaújhely r. t. város 1911. évre érvényes községi választóinak névjegyzéke a képviselő- testület által kiküldött választmány által betürendbeh már összeállittatott s f. évi dec. hó 17-től számított 5 napon át a városháza tanácstermében közszemlére lesz kitéve. Az esetleges észrevételek f. évi dec. hó 23, 24, 25, 26 és 27-ik napjain az adóügyosztály­nál adhatók be s ezek figyelembe vételével a választmány a névjegyzé­ket f. évi dec. hó 28-án d. u. 4 órakor tartandó ülésében fogja kiigazítani. A választóknak kerületekbe való beosz­tását a névjegyzék jogerőre emelke­dése után a képviselőtestület fogja eszközölni. JEGYZETEK A HÉTRŐL. Nem értjük. Miskolcz és Sárospatak haragos s indulatokkal való viaskodást kezd­tek egymás ellen. Ma még csak pa­piroson — két újság hasábjain — kapacitálgatja hol Miskolcz Patakot, hol Patak Miskolczot, de az ildomos, udvarias bókokon már túl vannak és egyformán szeretnék a tollúkat tenta helyett vitriolba mártani. S amin ez a két fejlődő, eleven életű város hajba kapott — istenbizony idejét múlta már. A tiszáninneni ref. püspökség székhelye eddig Miskolcz volt és Feles István megválasztásá­val most Ujhely lett azzá. Miskolcz — csakhogy továbbra is püspöki székhely maradhasson — a maga lelkészéül szeretné megnyerni Fejes Istvánt és minden követ megmozgat. Ez az iparkodás sehogysem tetszik Pataknak és szivvel-lélekkel örül azon, hogy Ujhely lett a püspöki székhely. S ezen a ponton borult fel minden udvariasság s ezen a ponton fejlett élessé, indulatossá a viaskodás, mely egyfelőlről a pataki, másfeléiről meg a miskolczi sajtót sorakoztatta — egymás ellenében — harcvonalba. És engedtessék meg nekünk: nem értjük a dolgot. A pium desi- deriumokon már túl vagyunk és té­nyek állanak előttünk. Fejes István lett a püspök és az ő megválasztásá­val Ujhely lett a püspöki székhely. Ezen már semmi rekrimináció nem segít. Értjük Miskolcz keserűségét: a püspöki székhely elköltözésével je­lentős .szálak szakadnak ki az életé­ből. Értjük a Patak lelkesedését: hozzánk húz és igaz szivvel örül azoD, hogy a kerület Fejes Istvánt emelte a püspöki méltóságra. Ezek tények s mindezt értjük is: csak azt nem értjük, hogy miért kellett emiatt Miskolcznak és Sárospataknak hajba kapnia? Olyan élesen és annyi in­dulattal. A fekete tél. Csodálatos, megenyhült a lég... felengedett a föld fagyossága, elol­vadtak az ablakok virágzásnak in­duló jégcirádái és mindenfelé enyhü­lés és mégis annyi befagyás. Remé­nyek, vágyak fagytak be a felenge­dett tócsákba. Hogy az élet komo­lyabb, sötétebb oldalairól is essék szó (mert tudnivaló, hogy ezalatt: „szo­ciális“ csak nagyon szomorú dolgokat lehet és szabad érteni), befagyott a szegény napszámosok reménye, akik olyan mód készültek az idei télnek, hogy ez egyszer az Úristen is az ő pártjukra állt, mert lesz hó, sok hó, amit halomba kell hányni és kocsiba kell rakni és amiért naponként szép­számú koronákat lehet kapni. Oh, mily öröm ez, mily tág per­spektívára nyílik ilyenkor a szem : decemberben megmaradt a hó, mennyi korona nő ki ebből a március hónap végéig. Tessék és most fuccs. Oda van minden, mindent letarolt Jupiter pluvius. Irigyen és nagyon szelíden, nemcsak szelíden, hanem egyenesen melegen, elolvasztotta a remények hóbuckáit és most a cipők alatt nem a kőkeméDségig összefogott hósze- mecskék csikorognak, hanem a sár málladozik ott a csúnya, a mindent telefröcscsenő sár. És nemcsak ezek siránkoznak mostan, de lekonyult orral és méla- busan, révedező szemmel járnak a téli sport hívei is. Akik a tükörsima jeget szeretik és akik a lejtős utak jegesre fagyott havát szeretik: a kor­csolya lovagjai. Hát itt mennyi, mennyi remény fulladt be a sima jégtáblák színére felszüremlő vékonyka vizrétegbe. Ki tudna számot adni róla? Az a sok flört és t?z a sok el sem kezdett am­bíció; as-. idén körözni tanulok, az idén haloltugrást, hold vágást, nyol­cast csinálok . .. Mennyi minden oda van. — Nincs hó, nincs jég, de van sár, csúf, undok, mindenre ráfrecs- csenő, szép reménységeket beszeny- nyező sár. Egy lépéssel előre. Az utolsó évek nagyon keveset változtatnak Ujhely külső képén. Ma­radtak a régi vonalak, a régi jellegze­tességek, anélkül, hogy sok archaisz- tikus értékük volna. Néhány évvel ezelőtt egypár ember elhatározása mögül — frissen s bőséggel bugy- gyant a vállalkozói kedv, itt-ott há­zak épültek, modernek, nagyobbstilüek — s az utcák vonala egy kevés új­szerűséget kapott. Mindez nehány év­vel ezelőtt történt és azóta alig egy­két lépéssel sikerült csak előrevin­nünk a magunk városiasságát. Futnak egyenetlenül s különösen a külső vá­rosrészeken — girbe-gurba sietséggel az utcák, a kövezési programm csak papiroson van meg, a Dianna ren­dezése elmaradt, parkokról szó sincs és maradt minden a régiben. Válto­zatosságot csak az az egy-két bérház ad, ami újabban épült és amelyek a maguk egyéni és itt-ott művészien való stilusosságukkal friss s eleven változatosságot illesztenek bele az utcák külső hatásába. Pedig egy vá­ros kívülről, — a szemnek adott im­presszióival megmondja, hogy mi la­kozik a falakon belül. Nehány nap óta — az egyik fő­utcai kirakat előtt — egy uj bérház tervrajzai állítják meg az embert. S ahogy a papiroson megelevenedik az uj épület, a külsejében csupa impo­záns erő s nagyvonalúság. A ma­gyar stilus olvad bele az ornamenti­kájába és pompás, ötletes elrendezé­sével, a nagyvárosi paloták módjára hat. A terveket Klein Izidor, a kiváló újhelyi műépítész készítette és annak az emeletes, nagyarányú bérháznak a képét adják, amelyet a Rákóczi és Meczner Gyula-utcák sarkán Blumen­feld Jenő akar felépittetni. Minden uj épület egy-egy tégla a nagyváro- siassághoz és mi csak örülni tudunk azon, ha megkettőzött lépésekkel ha­ladunk előre. Egy ódon, roskadozó kőtömeg — a mai Kótits-féle kovács- műhely — helyén épül majd az uj bérház és kívánatos volna, ha mi­előbb tető alá kerülhetne. Esthetikai szempontok és a Rákóczi-utca képé­nek a megfrissülése teszik kívána­tossá. HÍREK. A mentők. Tegnap délelőtt egy rozzant, rozoga kocsiban me­gint beteget szállított két napszámos ember a közkórházba. A kocsit az unalomig ismerjük már : egy ócska, elnyűtt alkalmatossság, mely min­denre jó, csak arra nem, hogy be­teget szállítsanak benne. S vala­hányszor találkozik az ember az utcán ezzel a szomorú menettel, meg kell, hogy hökkentse a kér­dés. Mikor épül már ki Üjhelyben a mentőszolgálat és mikorra érjük meg azokat az időket, amikor sor kerül majd a humanitárius szem­pontok respektálására is Minden előfeltétele meg van annak, hogy a mentőszolgálatot mielőbb életbe lép­tethesse a város. Van közkórházunk, melynek párja aligha akad a vidé­ken és van tűzoltóságunk, mely bravúrosan, hozzáértéssel látja el a maga teendőit. Egy kevés áldozat- készség kell csak hozzá, hogy a tűzoltóságot a mentőszolgálat ellá­tására is átszervezhesse a város és ennek a kevés áldozatkészségnek nem szabad elsikkadnia akkor, a midőn emberéletekről van szó. Sze­retünk a magunk városiasságával kérkedni és szívesen adjuk a kö­nyörületes szivüt: akire pedig rá­szakad az élet és az utcán sebzi véresre, azt hagyjuk, hogy minden gondosság nélkül, egy ócska s szennyes talyigán — két napszá­mos ember kényekedvére bízva — kerüljön fel a közkórházba. Olyan szempontok szólnak itt közbe, olyan harsogóan követeli a maga jogait az emberi érzés, hogy nem dugha­tunk vattát a fülünkbe és nem zár­kózhatunk el az élet megtépettjei- nek segitsége elől. A mentőszolgá­latot mielőbb meg kell a városnak szerveznie és meg kell szerveznie olyan tökélylyel, melyhez egy húsz­ezer lelkű város joggal formál jusst. — Házasságkötés. Dr. Adriányi Béla, sátoraljaújhelyi ügyvéd, a Zem­plén felelős szerkesztője holnap, va­sárnap köt házasságot Margonya- Kaproncán Dessewűy Erzsikével, Des- sewffy Pál, margonya-kaproncai föld­birtokos és neje leányával. — Püspökjelölés. A sárosi evang. egyházmegye vezető emberei Eperje­sen igen látogatott értekezletet tar­tottak, melynek tárgyát Zelenka Pál halálával megüresedett püspöki mél­tóság betöltése képezte. Az értekezlet az elhunyt püspök utódjául egyhan­gúan Korbély Géza eperjesi lelkészt jelölte, kinek kiváló érdemei révén alapos reménye is van a püspöki szék elnyerésére. — Korbély néhány évvel ezelőtt sátoraljaújhelyi ág. evangélikus [elkósz volt és Ujhelyből való távoz- tával, a város osztatlan szeretetét s becsülését vitte magával. — Karácsony ünnepére. Néhány nap múlva ránk következnek a ka­rácsonyi ünnepek és az árvabáz ez­úttal is karácsonyi ajándékokkal ked­veskedik apró, pöttömnyi gyámolt- jainak. Dr. Hornyay Béla ezúton is kéri a nemesszivü közönséget, hogy az árvák karácsonyfájára szánt aján­dékaikat minél előbb juttassák hozzá. — Az Erzsébet-közkórház elmeosz­tálya is megünnepli a karácsonyt és az osztály vezetősége kéri a közön­séget, fhogy ajándékait, melyeket a szánandó, szerencsétlen elmebetegek­nek kíván juttatni, mielőbb küldje fel a közkórházba. — Elmaradt líceumi előadás. A Szabad Líceumban vasárnap közbe­jött akadályok miatt előadás nem lesz. A sátoraljaújhelyi izraelita anyahitközség 1911. évi február hó l-töl 3 évre kezelésre átvehető. Érdeklődők szíveskedjenek bővebb felvilágosítás végett január hó 7-éig a hitközség titkári hivatalához fordulni.

Next

/
Thumbnails
Contents