Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-12-14 / 99. szám

Z E M P L’E N. December 14. 2. oldal. működés Méltóságodnak magyar protestáns egyházunk történetében a megillető díszes helyet biztosítja. Nehéz idők előtt. Az egyházkerületünk bizalmá­nak ezen jelével, ezen legmagasabb kitüntetéssel nemcsak az érdem koronáját nyújtja Méltóságodnak a múltban kifejtett működéséért, ha­nem a kormányt is, melylyel egy­házkerületünk sokat hányatott hajó­ját biztos révbe vezetheti és a küzdő fegyvert is, melynek birto­kában, módjában fog lenni szerzett jogainkat megvédelmezni, a meg- illetőket megszerezni. Mert Méltóságodra püspöki szé­kében nem a hosszú fáradság után méltón megillető pihenés, hanem egyházkerületében fokozott tevé­kenység, egyetemes egyházunk ér­dekében pedig nehéz munka és erős küzdelem várakozik. Küzdelem és egyszersmindt vé­delem, mely talán évszázadok óta nem volt oly nehéz, mint napjaink­ban, mert egyszerre több oldalról megtámadott egyházunkat kell meg­oltalmaznunk. Egyfelől saját hit- sorsosaink hithüségének, erkölcsi erejének mindjobban terjedő meg- lazulása, párosulva az anyagi jólét biztosításának, a vagyonszerzésnek mohó, sokszor talán tulságba vitt vágyával, másrészről ellenfeleink azon eddig soha nem tapasztalt vehemenciával, szívóssággal, türel­metlenséggel folytatott támadása, mely végcéljában nem lehet más, mint hitsorsosaink megrenditése, elhóditása és nehéz küzdelmek árán megszerzett jogaink megcson­kítása. Egyházkerületünk úgy a kor­mányt, mint a fegyvert nyugodtan s azon tudatban helyezi Méltósá­god kezeibe, hogy azt Isten adta nagy tehetségével, a Gondviselés által megőrzött testi erejével, erős, hajthatatlan protestáns jellemével, bölcs előrelátásával, nyugodt Ítéle­tével, egyetemes egyházunk és ezen egyházkerület javára eredményesen és diadalmasan fogja kezelni. Ezen remény, ezen tudat által áthatva üdvözlöm Főtisztelendősé- gedet, az egyenlők elsőjét, ezen legmagasabb papi állásában egy­házkerületünk nevében és gondjaira bízom a hatalom jelvényét, egyház- kerületünk püspöki pecsétjét, azzal, hogy azt Isten nevében, Isten di­csőségére, vallásunk, hitelveink vé­delmére, anyaszentegyházunk és minden híveinek javára, boldogitá- sára használja. De talán nem lépem túl az en­gem megillető hatáskört és nem követek el tapintatlanságot, ha ezen ünnepélyes pillanatban nehány szó­val megemlékezem magamról is és érintem azon érzelmeket, azon tö­rekvéseket, melyek jövőbeni mű­ködésűnknél vezetni fognak. Az én meggyőződésem és en­nek szerencsém volt már más al­kalommal kifejezést is adni, hogy mint az egyházkerület főgondnoka, akkor vélem kötelességemet telje­síteni, ha tehetségemet, munkámat, buzgalmamat az egyházkerület lel- készi vezetőjének támogatására ren­delem, ezzel erejét fokozom, mun­káját eredményesebbé teszem. De engem Méltóságodhoz évtizedek óta széleskörű közös tevékenység és ezen legközelebbi hivatali össze­köttetésen kivül, 45 éves tisztelet, rokonszenv, barátság amazoknál sokkal erősebb szálai fűznek. Én a hivatali támogatáson kivül ezen érzelmek összeségével jövök Méltó­ságod elé, kérve, hogy azokat ha­sonlókkal viszonozni, ezzel közös működésűnket mindkettőnkre nézve kellemessé, felejthetetlenné s a köz­érdekre nézve eredményessé, ál- dásthozóvá tenni méltóztassék. í: Szivem egész melegével üdvöz­löm ezért Méltóságodat, mint tisz­telt és szeretett elnöktársamat, egy­házkerületünk püspöki székében. nemes páthosszal elmondott, 4 költőien szép beszéd mélyen mégha tóttá a közönséget és úgy éreztük, a mindannyiunk szive szerint beszélt Dókus Ernő, amikor annyi hűséggel, olyan találóan tudott mondatokat a Fejes [István értékeiről. A püspök válasza. N|emes megindultsággal s meg­hatott: in válaszolt Fejes István. Ami­kor le ;ette az esküt, azzal kijelentette, hogy a püspöki hivatalt elfogadja és a pecséttel elismeri, hogy a kerület egyik kormányzójává lett. Hálás szív­vel ke szőni, hogy magas korában őt emelte| a kerület e felette kitüntető állásrf. Hosszú lelkészi pályájának a megkejronázása ez a tény és megöre­gedett ín nem is vállalta volna a ne­mes méltóságot’ ha nem lennének tapasztalatai, amiket a köz javára fordítania: kötelessége. A munka, a küzdelem elől sohasem állt félre, vénségére sem fog. Vállalja hát a munkát, a fokozott kötelességeket. Részletesen programmját máskor fejti majd rí. Hálás köszönettel veszi át a pecsétet és Ígéri, hogy olyan hű­séggel fogja annak gondját viselni, mint elődje, a nagy ember, kinek emlék í legyen örökkön áldott. & őst Vadászy Pál, a legidősebb esperes, mint püspökhelyettes, a püs­pököt hivatalába beiktatottnak nyil­vánította és megható imában kért ál­dást reá. Felzendülvén a gyülekezeti ének, ének közben a püspök az Ur- asztaln körül álló főgondnokkal, es­peresekkel és gondnokokkal, egyház­kerületi tanácsbirákkal kezet fogott, felmeűt a szószékre, hogy elmondja székfoglaló beszédét. A régi, hires szónoki képességgel s megkapó hév­vel elmondott beszédben utalt arra, hogy a hosszú küzdelmek után fá­radtai}, nyugalom után vágyott s ha Isten másképen határozott, akkor a kegye emmel ajándékozott élettel kö­teles tovább dolgozni és küzdeni, mert a lelkipásztornak épen akkor nem szabad elvonulnia, mikor viha­rok zugnak az egyház körül és an­nak bensejében. A lelkipásztornak végig kell harcolni azt a harcot, me­lyet Krisztus neki kijelölt. Mert az eskü holtáig kötelezi. A püspök ez­után pásztori hitéről tett roppant mély hatást keltett vallomást s az evangélium szolgájának magasztos hivatí sát fejtegette. Az egyház világi és lehészi munkásaitól és a hívektől kéri s}zt a szeretetet, amelylyel ő vi­szont fogadja őket. Majd imádkozott. Fejes beszéde mélyen meghatotta a közönjséget. A beszéd végeztével uj ból a gyülekezet énekelt, majd Dókus Ernő főgondnok a rendkívüli egyház- kerületi közgyűlést berekesztette és a Hymnusz éneklésével ért véget a beiktatási ünnepség. A küldöttségek tisztelgése. Most a küldöttségek járultak Fejes István elébe. Dr. Antal Gábor püspök, konventi egyházi elnök a konvent s a református egyházkerü­letek nevében köszöntötte az uj fő­pásztort. Antal Gábor dr. beszéde, amelybe Fejes működéséből vett moz­zanatokat is befoglalt, igen megkapó volt s teljesen magával ragadta az ünneplőket. A testvér tiszai evangé­likus egyházkerület nevében Geduly Henrik főjegyző beszélt, szintén nagy hatással. Ezután a különböző egyházi és vi ági küldöttségek tisztelgése kö­vetkezett a főiskola nagytermében. A tiszáninneni ref. egyházkerület gondnoki és esperesi karának kül­döttségét Meczner Béla főrendiházi tag, á sárospataki főiskola igazgató tanácsának küldöttségét Dókus Gyula főgordnok, Zemplénvármegye tör­vényhatóságának impozáns küldött­ségét Dókus Gyula alispán, a sátor­aljaújhelyi kir. pénzügyigazgatóság s számvevőség tisztikarát Eiszenmann Oszkár kir. tanácsos, pénzügyigaz­gató ; a sátoraljaújhelyi kir. törvény­szék tisztikarát Fornszek Béla tör­vényszéki elnök vezette a püspök elé és a küldöttségek sorában ott voltak még a miskolezi ref. főgimná­zium igazgatóságának és tanári ka­rának, továbbá a sárospataki taninté­zeteknek,kulturális és társadalmijegye- sületeknek küldöttségei. A főpásztor az üdvözléseket szeretetteljes szavak­kal köszönte meg. A bankett. Délután 2 órakor a főiskola újon­nan épült tápintézeti éttermében ha­talmas 300 teritékü bankett volt. A mint Fejes István a terembe lépett, orkánszerü erővel zúgott fel az éljen ős folyt az ünneplés őszinte, lelkes kedvvel tovább. Az első tósztot Fejes István mondta zengzetes költői nyelven megkapó sikerű beszédben a királyt éltette. S azután megindult a beszé­dek áradata: Radácsy György Fejes Istvánt, Dókus Ernő a felekezetek egyetértését és a felekezeti különbség nélkül megjelent vendégeket, Geduly Henrik nyiregházai ág. ev. lelkész, kerületi főjegyző Fejes Istváut, Boer Károly egyetemi tanár, az erdélyrészi egyházkerület titkára Dókus Ernőt, Szalay László ny. főispán Geduly Henriket, Korbély Géza a költői lelkű főpásztort, Czinke István rimaszom­bati ev. ref. lelkész a kerület várme­gyéit s elsősorban Zempiénvármegyét, dr. Szirmay István Fejes Istvánt, Tóth Lajos szürtei lelkész a nagy történetírót, Antal Gábort éltette. S sikeresebbnél sikeresebb tósztot mon­dottak még számosán, köztük: dr. Rátz Lajos, közigazgató, Fischer Fülöp sárospataki izr. rabbi, Miklóssy István újhelyi gör. kath. lelkész, Szabó Zsigmond pataki főbíró. — S jókedvűen, a maga vidám, derűs hangulataival a késő délutáni órákba nyúlt bele a bankett. Az étlap a következő volt: Kelvirág leves gombás rizszsel. Hideg balatoni fogas tartár mártással. Bélszín madeira mártással és pástétommal. Malac pecsenye salátával. Vegyes torta és irós tészta. Vegyes gyümölcs. Borok a főiskola terméséből. Az ételeket Végh László, az újhelyi Vadászkürt szálloda és vendéglő bér­lője szolgáltatta fel és tökélyük, pom­pás izességük révén nagyszerű dicsé­retét adták a Végh László különben is elismerten kiváló konyhájának. 9 város parlamentjéből. Rendkívüli közgyűlés.— Költségvetés s zár­számadások nélkül. — A csatornázás körül. — dec. 14. Tegnap délután rendkívüli köz­gyűlésre jöttek össze a városi képvi­selőtestület tagjai és a néhány órás tanácskozás szenvedélyes, tüzes vitá­kat provokált. A vitatkozáshoz apro­póul az a tény szolgált, hogy eszten­dők óta hiábavaló minden igyekezete a képviselőtestületnek, a város költ­ségvetései és zárszámadásai sehogyan sem készülnek el rendes időre. Hasz­talan hozza meg a közgyűlés a maga határozatait, az adminisztráció úgy látszik erőtlen ahhoz, hogy a költ­ségvetéseket és zárszámadásokat kellő időben juttathassa a képviselőtestület elé. És ilyenformán előáll az a saj­nálatos s szóval nem is menthető faktum, hogy a városnak évekre visz- szamenően nincsenek zárszámadásai, az 1909. évi költségvetését 1909. de­cemberében s az 1910. évi költség- vetést csak ez esztendő késő őszén tárgyalhatta a képviselőtestület. Á baj mélyre gyökeredzik: egészséges, biztos alapokon nyugvó háztartás nem nélkülözheti sem a zárszámadá­sokat, sem a költségvetéseket és a képviselőtestületnek minden energiá­jával kell arra törnie, hogy ezek a lehetetlen állapotok megszüntessenek. A tegnapi közgyűlés egy másik tény bizonyságával is szolgált: az árlejté­sekre beérkezett pályázatok fölött — szakítva a régi gyakorlattal — újab­ban a tanács határoz, jóllehet a kép­viselőtestület az egyetlen faktor, me­lyet az ilyen közérdekű ügyekben döntő szó illet meg. (Egy kis vlaskodás.) Részletes tudósításunkat a kö­vetkezőkben adjuk: Farkas Andor h. polgármester elnökölt a tegnapi közgyűlésen, me­lyen a képviselőtestület tagjai a ren­desnél jóval nagyobb számmal vettek részt. Pataky Miklós főjegyző ismer­tette a törvényhatóság határozatát, melylyel a város 1909. évi költség- vetését jóváhagyta. S határozatában a vármegye rosszalását fejezi ki a fölött, hogy az 1909. évi költségve­tést a város csak 1909. decemberben tárgyalta. Á kérdés megvitatásához dr. Erényi Manó, Halász József, Miklóssy István, dr. Grósz De­zső s dr. Haas Bertalan szólották és mindannyian éles szavakkal Ítél­ték el azt a könnyelműséget, mely­lyel a tanács a költségvetések és a zárszámadások elkészültének tényét kezeli. Különös érdekességgel hatott a dr. Grósz Dezső felszólalása, aki megállapította, hogy nemcsak a 1a- nács hibás, de hibás a pénzügyi bi­zottság és annak volt elnöke, Mik­lóssy István is, akiknek kötelességük lett volna, hogy a költségvetések és a zárszámadások kellő időben való beterjesztését szorgalmazzák. Miklóssy István a váddal szemben tiltakozást je­lentett be, majd később dr. Haas Bertalan is argumentált a Miklóssy igaza mellett azzal, hogy a pénzügyi bizottságnak kezdeményezési joga Dines. Farkas Andor bejelentette, hogy minden erejével igyekszik majd azon, hogy ez az abuzus megszűnjék és hiszi, hogy a jövő évi költségve­tés a legrövidebb időn belül a kép­viselőtestület elé kerülhet. S a Mik­lóssy István és a dr. Grósz Dezső közti csatározás konklúziójául meg­állapíthatjuk, hogy a küzdelemben nem dr. Grósz Dezső maradt — alul. (Napirenden.) A tűzoltó-téri napipiac folytató­lagos kikövezésére megszavazott a képviselőtestület 450 koronát és a Kincsessy Péter indítványára felszó­lította a tanácsot, hogy gondoskodjék a napipiacnak két villanylámpával és egy illemhelylyel való ellátásáról. Salamon János és társa budapesti cég felebbezést adott be a tanács azon határozata ellen, melylyel a Dianna fürdő szónszükségletének ellátása tár­gyában hirdetett árlejtés eredményét állapította meg. Dr. Grósz Dezső, Némethy Bertalan, dr. Haas Bertalan, Alexander VB s dr. í'1 úté pá a I bei üg; köt a s gaz tósí Mól let« és t tárg a na bízol gett Felír törvé fennt Az E. adásv r. Erényi Manó iric hozzászólásai ozgyülés, hogy a n a tanácsé, de a döntő szó. A tutalta a pénz­ei irálás végett és Jtert arra, hogy máson a városi befuvarozás ha- :•! 3tt történjék. — nár Zoltán il- ak. — Az ipari llás [szervezése islatot levették a közigazgatási előkészítős vé- mesternek. — et a vármegye ogy a faiskola ) fel a várost, rsaival kötött jóváhagyására * "“'«raljaujhelyi izraelita anyahitközség I vMza 1911. évi február hó l-tol 3 évre kezelésre átvehet szíveskedjenek bővebb felvilágosítás végett január hó 7-éig a hitközség titkári hiv m.

Next

/
Thumbnails
Contents