Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-12-10 / 98. szám
Sátoraljaújhely, 1910. December 10. 98. (5009.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttérhen minden garmond sor 40 fill. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetiikkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Kétféle politika. — dec. 10. A parlamenti tárgyalások során újra meg újra, ki tudja hányadszor, mint egy szinpatikus, vonzó arc, vonásról-vonásra bontakozott ki a kormány politikája, a kormánynak a jelenre s a jövőre vonatkozó fölfogása és terve. Ezzel szemben, mintha az ellenzék egyrészében mindjobban érlelődnék, nem az alapos és tárgyilagos, hanem az időt pocsékoló, a naptári helyzettel visszaélő, a meddő és üres vitatkozásnak a szándéka. Egyrészt a többség és a kormány erős munkavágya, a tárgyalást és sürgős elintézést igénylő ügyek nagy száma, másrészt a régi, vig ob- strukciós világra emlékeztető tünetek szaporodása már is aggo- dalammal tölti el a közvéleményt, amely semmitől sem irtózik jobban, mint attól a gondolattól, hogy a magyar parlamenti élet újólag visszaesik a régi nyavalyáiba s e jobb sorsra méltó, sok tekintetben elmaradt, sok oldalról megkárosított nemzet törvényhozásában újra felütheti fejét a parlamenti anarchia. Rémeket lát, aki már ma ob- strukcióról beszél. De viszont vak volna, aki nem látná, hogy a hajdani obstrukciós idők levi- tézlett mesterei ezekre a régi, A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Az adott szó. A városban fekvő huszárezred tisztikara híres volt gáláns kalandjairól és nagystílű mulatozásairól. A tisztikar közül különösen kiváltott egy háromszéb megyei mágnás fia, gróf Kálby Andor főhadnagy, aki a pezsgőpalackok tartalma kiürítése körül a legnagyobb rekordot érte el, mert fogadásból nem egyszer az asztal alá itta az egész tisztikart. Gáláns kalandjai közszájon forogtak, ami nem tekinthető csodának, mert alig volt a garnisonban valamire való szépségű asszony, vagy leány, akit Kál- lay ne ismert volna. Egy alkalommal az egyik bajtárs neve napját ülte. Erre az alkalomra a „Fekete medvő'-hez címzett fogadó külön éttermét foglalták le, ahol a megjelent bajtársak vidám hangulatban töltötték az estét. Vacsora után a cigány ráhúzta a szebbnél-szebb nótákat, pezsgős palackok durrogása közben gyakran hallatszott ez nóta: „Ej haj 1 soh’ sem halunk meg!“ Mikor a jókedv elérte a tetőpontot, ahonnan már az alkohol mérgező hatása rohamosan kezd mutatkozni; Kállay „ácsit“ kiált a cigánynak, elhagyott, elátkozott szekérnyomokra szeretnék visszaterelni a magyar parlamenti élet járómüveit. Például Polónyi Géza, any- nyi kormánynak sírásója, tüntetőleg megcsillantotta idővásott ásóját. Bejelentette, hogy megint „hántolni“ készül. Ám azért nem kell búsulni. A hadüzenete rá nézve rosszul ütött ki. Kisült hamar, hogy az ásót kikezdte a rozsda s az öreg sirásó sincs már a régi erejében ... A pénzügyi bizottság minapi ülése különösen érdekes volt. — Méltó rá, hogy komoly, országos érdeklődést keltsen mindenfelé. A miniszterelnök, mint belügyminiszter — a trónbeszéd szövegéről nem szólva — ekkor tárta föl legelőször a kormány belügyi politikáját. És mindaz, amit a pénzügyi bizottság ülésén a köz- igazgatás bajairól, orvoslásuk módjáról, a kivándorlásról, a gyermekvédelemről, a közegészségügyi ügyekről, a választói jog reformjáról stb. mondott, újra tanúbizonyságot tett nagy állam- férfiúi kvalitásairól s arról, hogy világos látással, szerencsés sugallatokkal, feltűnő gyakorlati érzékkel s az állami föladatok magasztos fölfogásával fog majd annak idején a közigazgatás reformállásának korszakos munkájához. ő maga akadémikus eszmecserének mondta s az ő mire a cigányok elhallgatnak s egy pillanatig néma csönd áll be. Fiuk! Kezdé a szót Kállay. Úgy nézzetek rám, hogy utoljára mulatok ma veletek. — Komolyan beszélsz Andor ? Szól a mellette ülő gróf Bányaváry főhadnagy. — A legkomolyabban. — Talán beálltál a helyben megalakult „antialkoholista ligába“ ? — incselkedett a szemközt ülő kapitánya. — Nem csoda — feleié egy másik, hiszen Andor barátunk jelszava: „Le az alkohollal“ — s azzal a po- hárüritést utánozza. — Sem az egyik, sem a másik ok késztetett elhatározásomra, hanem — megnősülök. Minden egyéb kijelentésre el voltak a bajtársak készülve, de erre a szóra „megnősülök“ — nem. Pár pillanatnyi csönd után — amit a meglepetés szült — kitört az általános kacaj. — De kérlek benneteket, mi van ezen nevetni való ? — Kedves barátom 1 — Szól az ünnepelt. Ne vedd rossz néven, ha kijelentésed ránk nézve komikusán hatott, de ismerve téged, furcsának találtuk, hogy te, az ismert nőcsábitó, a garnison „Don Juánja“ járomba hajtod büszke nyakad. „egyéni nézetének“-nek, amit a közigazgatás államosításáról mondott. De nem is az államosításban, vagy a tisztviselők sorsárak másfajta „állandósításban“ 'ejlik a dolog lényege. Az a fő, hogy a jó és modern közigazgatás föladatainak az az átérzése, amit a kormány elnökénél örömmel tapasztalunk, áthassa a többséget is, a nemzeti munkapártot, amely semmi alkotása által nem tenné nevét és emlékét oly maradandóvá, mint közigazgatásunk rendszerének, egész struktúrájának okos, gyökeres, teljes átalakításával. Amig a többség vezére, csak az ország és nemzet érdekét nézve, hirdette azt a szándékát és meggyőződését, hogy az újjászervezendő közigazgatásból „a pártpolitikai szempontok teljesen kiküszöböltessenek,“ a szombati ülés egy más, kevésbé megnyugtató és kevésbé vigasztaló jelenséggel szolgált; Polónyi Géza szereplésében, a romboló, sivár és lelketlen ellenzéki pártpolitika fölélesztési kísérletével. A hires bajszerző ezúttal megjárta. Parlamenti értelemben szólva, lepedőben kellett őt hazavinni, a pénzügyminiszter u^y elbánt vele. De ez csak az ő bája. Az ország baja, hogy a szomorú emlékű obstrukciós világ hazajáró lelkei már újra dologban vannak. — — Feláldozod aranyszabadságod egy szempárért, holott a szerelem mezején azt a virágot tépted le, a melyik neked tetszett. — Hagyjátok el, — szól egy másik, legalább nem csinál nekünk több konkurrenciát. — Fiuk ! Szól ingerülten Kállay. Nem tűröm, hogy szavaim igazságában bárki is kételkedjen. Én ime, itt előttetek, kardbojtom tisztaságára fogadom, ha mához négy hétre meg nem esküszöm, úgy a szemetek láttára lövöm főbe magam. Elhiszitek-e most ? — Elhisszük, elhisszük, kiabálták a bajtársak, csak azt a bolondságot meg ne tedd. — No most cigányok húzzátok el az én nótámat, szólott Kállay: „Csak egy kis leány van a világon.* * A cigány ráhúzta, a tisztek karban énekelték a Kállay nótáját. * Kállay Andor, a fent leirt történet előtt két évvel került a garnisonba. Kedves modoráért az úri családok dédelgetett kedvence lett. Szinte ver- sanyeztek egymással, ki kaphassa meg Kállayt a maga zsurjára. Egy ilyen családi zsur alkalmával megismerkedett egy vasúti főtisztviselő árva leányával, kinek életre-halálra fcezMiütha a tizenöt év óta tartó rettenetes parlamenti krizis még nem volna elég nekik s mintha négy esztendős kormányzásukkal még nem bizonyították volna be eléggé, hogy csak házbontó tótok és nem építő mesterek : újra abban fáradoznak, hogy fenekestül fölforditsanak mindent s a nyugalomra és a konszolidációra annyira rászoruló közéletet ismét lángbaboritsák. Lukács László a múlt szombati napon meglepte számos tisztelőjét és parlamenti pályájának minden ismerőjét. Hogy a legreálisabb és legtakarékosabb pénzügyminiszter, finom és elmés de- batter, akinek vágásai és döfései ellen nincs páncél és nincs oltalmazó pajzs, most tűnt föl egész nagyságában. Polónyi Géza a dilettáns vakmerősége után, az ellenzéktől teljesen cserbenhagyva, a teremben ülő néhány ellenzéki képviselőtől a biztatás s a rokonszenv legcsekélyebb jeleiben sem részesítve, a türelmetlen és maga ellen lázitott többség suhogó vesszőcsapásaitól követve, szemben egy mindig egyenes utón járó, közbecsülés- ben álló, puritán gondolkozásu ellenféllel, aki a tudásnak, a logikának, a finom, elmés gúnynak, de a csontig ható polémiának nehezebb fegyvereivel is védekezett ellene: igy élte át dett udvarolni. A daliás főhadnagy a leány szivét hamar meghódította, ismerettségből nemsokára kölcsönös szerelem fejlődött. Most tudta csak valóban értékelni az igaz szerelmet: megkülönböztetni a többi futó érzéki szerelemtől, amitől az utóbbi időben kezdett már undorodni. Rövid időre — az ismerkedés után — megkérte az özvegytől a leány kezét, amit örömmel meg is kapott. Az eljegyzés hire, mint futótűz terjedt szét a városban. Nem egy-két család — kik reménykedve várták Kállay nyilatkozatát — s kik reményüket kútba esve látták, bosszúra határozták el magukat. Névtelen levélben feljelentették az ezredparancsnoknak, hogy Kállay Andor főhadnagyjegyesének erkölcse nem a legki- fogástalanabb. Kérik, hogy az ezredparancsnok hasson oda, hogy e házasságot, ami nem hoz fényt a tisztikar becsületére, minden áron akadályozza meg. Az ezredparancsnok a névtelen feljelentés alapján ezredkihallgatásra rendelte Kállayt. — Főhadnagy ur, úgy hallom ön nősülni akar? — Igen, ezredes ur. — És azt nekem előzetesen be sem jelentette. — Nem tartottam szükségesnek. Hagy karácsonyi vásár mélyen leszállított árakon Müller Dezső ifcrői- ée itei zdi-st.a.'X’.á.ies-cx hAzAban Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca (Kjs-piac). '' " Minden vasárnap kirakat-kiállítás. ----Lapunk mai száma 8 oldal.
