Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-12-03 / 96. szám
2. oldal. Z E M P L'E'N. December 3. gukat és épp ezért Kertész Ödön a következő propozicióval lép a város képviselőtestülete elé: 6 éve már, hogy fennáll városunkban a vezetésem alatt álló polgári fiúiskola. Az évről-évre emelkedő létszám létjogosultságát fényesen igazolta s a város részéről biztosított tandíjmentes helyek betöltése által kellően népszerűsítve is lett. Az iskola erkölcsi s szellemi színvonala teljesen pótolja a még nem létező állami polgári iskolát s ameddig ilyen nem lesz, addig kul- turigényeket elégít ki. — Ez iskola tehát szépen fejlődik. Fejlődésében csak egy dolog akasztja meg: a helyiség kérdése. A jelenlegi épületünk ugyanis a törvényes követelményeknek nem felel meg s a felsőbb tanügyi hatóság rendeletére az 1911—12. tanévben, tehát 1911. szeptemberében iskolánkat egy megfelelőbb helyiségbe kell áttennünk. Mielőtt tehát, mint az iskola fenntartója magánegyénekkel vagy testületekkel lépnék érintkezésbe, elsősorban a tek. Képviselőtestülethez fordulok ajánlatommal, szándékosan nem emlitve kérelmet, mert korántsem akarom a már eléggé kimerített városunk anyagi erejét újabb áldozatokkal gyöngíteni. — Tudván azt, hogy állami iskola létesítése esetén a város tek. Képviselőtestülete már elhatározta az épület felajánlását. Nincs ugyan kilátás arra, — a közismert rossz pénzügyi helyzetnél fogva — hogy az állam a közel jövőben az iskolát Ujhely- nek megadja, de addig is a város eminens érdeke, hogy az iskola meg legyen s hogy a törvénynek s a kor követelményeinek, az egészség s eszthetika szempontjainak megfelelő legyen. Én tehát arra kérem a tek. Képviselőtestületet, szíveskedjék határozatba hozni, hogy az épület a városi telken a legszükségesebb helyiségekkel 1911 szept. 1-ig felépitessók, a terveket úgy készítve el, hogy az szükség esetén kibővithető legyen akár továbbépítéssel, akár emelet húzásával. A most szükségelt iskolaépület tehát állana : 4 tantéréből (mindegyik 60 tanulónak szükséges térfogattal), 1 szertár helyiségből s tantestületi szobából. Mellékhelyiségek: árnyékszék, fatartó s egy szobából álló szolga lakás. A tantermek az állam- épitészeti hivatal által kiadott tervek szerint építhetők s az építkezés összes költségei véleményem szerint 30—35,000 koronára rúghatnak. De bármennyire is rúgjanak a fent vázolt épület helyiségeinek költségei, alulírott kötelezem magam 6—10 éves szerződéssel az épületnek iskolai célra való bérbe vételére s házbér fejében a befektetett költségek 6 százalékát ajánlom fel. Kötelezem azonban magam arra is, hogy állami, vagy községi iskola létesülése esetén az épületet átadni tartozom, illetőleg a szerződés hatályát veszítené. A házbér biztosítékául — melyet fél éves részletben előlegesen fizetnék — lekötöm az iskolai bútorokat és tanszereket, biztosítékot nyújt részben a városi szubvenció, sőt kívánatra egyéb garanciát is nyújthatok. — Látható tehát, hogy ezen építkezéssel a várost semminemű újabb terhekbe nem viszem bele, de minden áldozat nélkül elérhető azon erkölcsi eredmény, hogy a polgári fiúiskola ügye egy hatalmas lépéssel jön előre, mert az intézménynek — bár egyelőre csak a legszükségesebb helyiségekkel — a kornak teljesen megfelelő elhelyezése biztosítva lesz. — Hogy pedig ezen iskola fokozatosan fejlődjék s a talajt az állami iskolára, esetleg községire előkészítse, azt hiszem nem csupán az én s a vezetésem alatt álló iskola tantestületének érdeke, hanem a tek. Képviselőtestületé is, mely ezen intézmény ápolását programmjába vette, de még inkább városunk polgárságáé, mely a polgári fiúiskolát többé nem nélkülözheti. Konstatálnunk kell, hogy a polgári fiúiskola fenntartása ma már a szó szoros értelmében kulturszükség- let Ujhelyben. Azt a generációt gyűjti maga köré, melynek vállain épül majd fel az ipari és kereskedelmi Magyar- ország és a hivatását sok eredményességgel s az illetékes tanügyi hatóságok teljes megelégedésére látja el. Amikor tehát hirt adunk a Kertész Ödön beadványáról, hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a polgári fiúiskola eddigi nehány esztendős múltja, eredményes munkássága s a hivatásában rejlő nagy érdek föltótien megérdemlik, hogy a képviselőtestület a legjobb indulattal s behatóan vegye tárgyalás alá a beadványt. üjjusági katonai lövésztanjolyam. Megalakulás előtt. — A vármegyei lövész-bizottság. — Nemes Intenolók. — dec. 3. Álig 4 éve annak, hogy Jekel- falussy Lajos honvédelmi miniszter kiadta Bolgár Ferenc honvédelmi államtitkár nagyfontosságu eszméjének: „A magyar ifjúság katonás szellemű nevelésének“ megvalósítására az első rendeletet. E hazafias eszmének hamar lelkes követői akadtak, úgy, hogy ma már az országban számos ifjúsági katonai lövésztanfolyam működik. A magyar ifjúság örömmel, lelkesedve, állandó buzgalommal tanulja immár sok helyen a célbalövést és a katonai rendgyakorlatot. Tanárok és katonatisztek országszerte szövetkeztek e nemes cél érdekében s karöltve fáradoznak az ifjúság lelkének nemesbítésén, férfias, katonás modorának, a határozottságnak, a vállalkozó szellemnek nagyra nevelésén. S az ifjúság szívesen látogat az iskolából az igazi népiskolába: a kaszárnyába, ellátogat a lövőterekre, használja a katonai tornatereket, teljesen megbarátkozik a katonai szolgálat gondolatával s ha elérkezik az idő, kedvvel és bizalommal lép be majd a hadseregbe. Nemcsak mi munkálkodunk az ifjúság katonás nevelésén s a katonai szolgálat előkészítésén; a hatalmas Németország, Franciaország s a többi nagyhatalom mind régen felismerte az ifjúság katonai nevelésének óriási előnyét a hadseregre nézve. A tanuló ifjúság katonás nevelésénél még fontosabb a népiskolai kötelezettség időszakán túl iskolába nem járó s még nem hadköteles 15—20 éves földműves, iparos és kereskedő ifjúság kiképzése, illetve katonai szolgálatra való előkészítése. — Az ifjak ebben a korban többnyire egyoldalú testi munkát végeznek; sokan állandóan csak a műhely és a kereskedés gyilkos levegőjében tartózkodnak, — rendkívül fontos tehát az észszerű életmód és a test rendszeres fejlesztésére és edzésére alkalmas gyakorlatok üzése. E célt szolgálja majd a tervezett katonai lövésztanfolyam, mely legalább ünnep- és vasárnapokon a korcsmák, kávóházak s más test és erkölcspusztitó helyek levegőjéből az Isten napsugaras ege alá viszi az ifjúságot. Jókedv, öröm, bajtársi érzés költözik a szivekbe, friss, ozondus levegőt szív a tüdő s igy a test a lélekkel karöltve edzi a haza javára az egységes nemesen gondolkozó katonát. Á katonai szolgálathoz kedvet, bizalmat gejesztünk ezzel — a hadseregbe lépő ifjak leikébe. Megismertetjük és megkedveltetjük már előre | a katonai életet, melyért bizony még manapság is nem nagyon sokan lelkesednek. De van a tanfolyamnak más célja is. Ha egyszer a haza majdan veszélyben forog s katonáink kevesen lesznek, úgy a még nem hadköteles, de a tanfolyamokban már némileg kiképzett ifjú sereget is eredményesen alkalmazhatjuk a haza védelmére. S ennek a nagy eszmének megvalósításán fáradozik most Zemplén- vármegye főispánja is, ki a honvédelmi miniszter támogatásával Zemplén vármegyében egy * megyei lövész bizottságot“ alakit. Ennek a lövész bizottságnak a főispán elnöklete mellett tagjai leendőnek előkelő polgárok, sport férfiak, tanügyi és közigazgatási tisztviselők, valamint a helyben állomásozó honvédzászlóalj egy tisztje, ki mint szakelőadó szerepel. E bizottság fogja a megyében az ifjúsági céllövő egyleteket szervezni, mely egyletek részére a honvédelmi miniszter ingyen puskát és lövőszert bocsát rendelkezésre s ha a nemes eszme megvalósításán kitartással munkálkodunk, úgy az egyletek mihamarább működni is fognak. A vármegyei lövész bizottság folyó évi dec. hó 4-én d. u. 3 órakor a megyeház kistanácstermében fog megalakulni, ahol minden érdeklődő polgárt szívesen látnak. k. — dec. 3. Bocsásson meg az olvasó, amiért ezeken — a közérdeknek szánt hasábokon a magam dolgával hozakodom elő. De Illósházi Endre úgy határozta el, hogy szerda estére kiterít. És Illósházi Endre nagy ur és igazán csodálom a magam vakmerőségét, hogy az Illósházi Endre akarata ellenére még lélekzetet merek venni. Pedig hát a NAGY PURITÁN - notabene: Illósházi Endre — úgy gondolta, hogy nyilatkozik majd szerda este a Felsőmagyarországi Hírlapban és igazán nem marad más hátra, minthogy komoly fekete kerettel, meg- irassam a halotti jelentést magamról. Élt huszonhárom évet és meghalt az Illósházi Endre akaratából. Valahogy igy tervezte ezt meg a NAGY PURITÁN. Hát én, ha illő alázatossággal is, de ellene mondok az Illés- házi akaratának. Nekem nem imponál az a kevély gőg, melylyel a puritánt adja és vagyok olyan legény, aki szembe mer szállni az Illósházi Endre elhatározásával is. Két hosszú hasábon át nyilatkozik a Fm. Hírlap legutóbbi számában Illósházi Endre és megállapítja, hogy a Zemplén egyik közleményének nem — mint azt irtuk és vallottuk — dr. Adriányi Béla a szerzője, de Meczner Gyula. S amikor megállapítja ezt, hivatkozik az én tanúságomra. Előadja : több alkalommal jelentettem ki előtte, hogy a szóbanforgó közleménynek Meczner Gyula a szerzője, sőt magát a cikket a megjelenés előtt fel is olvastam előtte. S most én kénytelen vagyok a NAGY PURITÁN szótárából venni át egy szót: Illósházi Endre hazudik. (Az előzmények.) Mert mi a tényállás ? Mikor a vármegye tiszti kara és a jegyzői egyesület a Dókus jubileum megünneplésére készült, hire járt, hogy a jegyzői egyesület a maga részéről — a vármegye tisztikarával együttesen rendezendő ünnepre — a főispán legélesebb politikai elleneseit: dr. Búza Barnát és Illósházi Endrét delegálta szónokokul. A vármegye tisztikara — s azt hiszem, a jegyzői egylet is — meghívta erre az ünnepségre Meczner Gyula főispánt is és itt következtek be a disszonanciák. Én fölkerestem a főispán urat és jelezve, hogy foglalkozni kívánunk a dologgal, arra kértem: tegye meg az észrevételeit. A főispán ur ki is fejtette az álláspontját, papiroson — amúgy vázlatosan, nagyjából, — én azt meg is rögzítettem. S Öméltósága kijelentette — és ide csucsorodott a szóval tett nyilatkozata — hogy bármint szeretne is, de még sem mehet el a Dókus- ünnepségre, ha ott dr. Búza Barna és Illósházi Endre, ez a nyugdíjba menesztett eksz-darabont viszik a szót. Ennyi volt a lényege mindannak, a mit a főispán ur mondott. S itt az ón büuöm. Illósházi Endrével jó viszonyban voltam s ez a jó viszony még abból az időből ered, amikor együtt titánkodtam vele a Sátoraljaújhely hasábjain. Gyakran megfordultam a boltjában s el-el dis- kurálgattunk. Lejövén a megyeházáról, kora délelőtt volt még, betértem hát hozzá. S nevetve, tréfásan fenyegettem meg: — Kikapnak holnap a Zemplénben. Miért — kérdezte a NAGY PURITÁN. Mire elmondottam neki, hogy a Búza Barna meg az ő szónokul való delegálásáért s elmondottam neki azt is — a főispán ur nyilatkozata alapján készített jegyzeteimből olvasva — hogv mint vélekedik erről a dologról Öméltósága. S hogy idáig jutottunk, az az ón részemről csak kollégiális szívesség volt. Illósházi ugyanis azzal állt elő, hogy a Zemplén másnap, szerdán jelenik meg, mig a Sátoraljaújhely csak pénteken, nem előzhet hát meg akkor sem, ha nagyjából elmondom, hogy mi lesz abban a közleményben. Nagy szívességet teszek neki vele, mert még aznap ir Szoták Istvánnak, a jegyzői egylet elnökének s igy Szoták még olyan időre készülhet el a válaszszal, hogy az a Sátoraljaújhely legközelebbi számában meg is jelenhet majd. Én kötélnek állottam s jóhiszeműen elmondottam, hogy mint vélekedik a dologról a főispán s elmondottam, hogy minden valószínűség szerint hasonló szellemben ír majd a dologról a Zemplén is. S azzal otthagytam Illésházit. Később a felelős szerkesztőmmel talákoztam s megbeszéltem vele, hogy mint foglalkozzék a dologgal a Zemplén. Ismertettem előtte a főispán ur álláspontját s ő annak nyomán — szinte mondatról-mondatra — megadta az instrukciót, hogy mint Írjam meg a cikket és mit Írjak meg a cikkben. Én papirosra tettem a közleményt és leadtam azután a nyomdába. Dóltájt fölcsengetett telefonon Illósházi és arra kórt, hogy keressem föl. Pont 12 órakor hazamenet, betértem hozzá s azzal állt elém, hogy Szoták bejön Ujhelybe, a választ megakarják Írni, mondjam el hát még- egyszer neki, hogy mi lesz a cikkben. Édes Istenem — gondoltam magamban — a cikk másnap megjelenik, miért titkolódzam, ha szívességet teszek nekik. S Illósházi — haj, ezt ma kell konstatálnom — a szívességért fizetett is. Gavallórosan, úri ember módjára. (A ml ax én bűnöm.) Ä bűnömet beismerem s ime vezekelek érte. De minden bűnöm csak az, hogy Illósházi Endrével szóba álltam. Koncedálom: mindazt, ahogyan a főispán ur vélekedett a dologról, elmondtam neki. De csak azt. A Zemplénben megjelent cikknek dr. Adriányi a szerzője, azt — nehány stiláris simítástól eltekintve — ő diktálta s koncedálom azt is: a dr. Adriányi vélekedése lényegileg egyezett Öméltósága vélekedésével. Ebből azonban még nem következik az, hogy Meczner Gyula a szerző és nem dr. Adriányi. Hiszen dr. Búza Barnával kapcsolatban az „agent Provokateur“ kitétel a dr. Adriányi egyenes utasítására került bele a közleménybe, jóllehet azzal nem élt Öméltósága, mig Nagy karácsonyi vásár mélyen leszállított árakon Müller Dezső InTŐIE- és UKI XDI’V-A.TwÁ.:RTT HAzABAN Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca (Kis-piao).----- Minden vasárnap kirakat-kiállítás. -----
