Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-11-30 / 95. szám

2. oldal. Z E M P L'E*N. November 30. ÁZ ÚJHELYI BANKFIÖKÉRT. Küldöttség Pesten. — A memorandum érvei. — A siker jegyében. üléséből azzal a kéréssel fordult a belügyminiszterhez, hogy az eddigi két millió korona állami segélyt a jövő évre legalább is négy millió ko­ronára emelni szíveskedjék. A jövő évi állami költségvetésnek a képvi­selőház elé terjesztése azonban meg­hozta a tényt, hogy e címen az 1911. évre csak három millió korona irá­ny oztatott elő. Ez a körülmény arra indította az állandó bizottságot, hogy október 29-én Budapesten tartott ülése alkalmából küldöttségileg a belügy­miniszter elé járuljon, tőle a folyó évi államsegély sürgős kiutalását s a jövő évre előirányzott három millió koronának legalább négy millió ko­ronára való felemelését kérje. A miniszterelnök az állam súlyos pénzügyi helyzetére való hivatkozás­sal kijelentette ugyan, hogy a jövő évre az állami segély összege fel nem emelhető s hogy a városok csak az 1912. évben számíthatnak az állami segély összegének az emelésére, Bár- czy István budapesti polgármester mégis átirt az ország polgármesterei­hez s igy dr. Reichard Salamon, sá­toraljaújhelyi polgármesterhez is a következő értelemben: A legközelebbi városi közgyű­lés elé terjesszen oly értelmű in ditványt, hogy a város közönsége „ kérje fel a város országgyűlési kép­viselőjét, hogy a városok állami segélyének, illetve a jövő évi állami költségvetésnek a parlamenti tár­gyalásakor a városok érdekében odahatni szíveskedjék, hogy egy­részt az előirányzott 3 millió ko­rona a költségvetésben érintetlenül meghagyassék, másrészt annak 4 millió koronára való felemelése vé­gett minden lehetőt kövessen el. Vagy ha már az 1911. évre az nem fokozható, akkor legalább oly kép­viselőházi határozatot, vagy kor­mánynyilatkozatot provokáljanak, hogy az államsegély összegének a fokozása a következő évekre biz- tosittassék. Dr. Reichard Salamon polgár- mester az egyik legközelebbi közgyű­lésen teszi meg erre vonatkozó in­dítványát. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Egy cim körül. A multi szá­munkban összeállítottuk azon megye­bizottsági tagok névsorát, akik újon­nan kerültek a törvényhatóságba és közöltük azok neveit is, akik a múlt heti választások kapcsán kimaradtak a megyebizottságból. S a cikk fölé véletlen elírás folytán címül az ke­rült, hogy: „Akik újak és akik ki­buktak.“ A névsorban nagyon sok olyan név szerepelt, melyeknek tulaj­donosai — nem vállalván jelöltséget — nem buktak ki, de csak kimarad­tak a törvényhatóságból s épp azért a helyes cim igy szól: „Akik újak s akik kimaradtak,“ S amikor konsta­táljuk ezt, hangsúlyozni kívánjuk, hogy az a cim nem akart malicia lenni, csupán akaratlan elírás folytán látott — a multi formájában — nap­világot. )( Szomorú statisztika. A leg­újabb kimutatás szerint Magyarorszá­gon 427 ezer tanköteles nem jár is­kolába. Valószínű azonban, hogy ez a szám a valóságban még nagyobb, hiszen egy-egy vármegyéből is ezer­szám mutatja ki a tanfelügyelők je­lentése az iskolába nem járó tankö­teleseket. Mert tankötelezettség van, de nincs, aki kérlelhetetlenül végre­hajtsa. Az egész dologban az a leg- szomorubb, hogy a szinmagyar vidé­kek iskolázatlan gyermekeinek száma egész közel esik a nemzetiségek isko­lázatlan gyermekeinek számához. — Szomorú adatok ezek a magyar kul­túrához s Zemplénvármegye sem di­csekedhetik az iskola nélkül maradt tanköteles gyermekek számával. — nov. 30. Az osztrák-magyar bank fiókjáért való küzdelmünk a mai nappal na­gyon jelentős stációt ért be. Azok a lelkes igyekezetek, melyek a bankfiók­nak Ujhelyben való felállításán mun­kálnak — úgy látszik — nem ma­radnak meddők és Zemplénvármegye gazdasági élete egy olyan uj erőfor­ráshoz jut, melynek jelentősége messze időkbe nyúlik bele. Minden érdekelt­ség megmozdult és az akció keretén belül szóhoz jutott minden olyan törvényhatósági, ipari és gazdasági tényező, mely mérlegelni tudja a bankfiók Ujhelyben való fölállítása és az érdekeink közötti összefüggés súlyát. Ma délben Kazy József állam­titkár, országgyűlési képviselő, Mecz- ner Gyula főispán és dr. Reichard Salamon polgármester vezetésével egy nagyobb újhelyi küldöttség kereste föl gróf Khuen-Héderváry Károly mi­niszterelnököt és Lukács László pénzügyminisztert és arra kérte őket, hogy az újabban tervbe vett bank­fiókok fölállításakor honoráltassanak azok a szempontok, melyek az egyik bankfióknak Ujhelyben való fölállí­tása mellett szólnak. A küldöttség úgy a miniszter- elnöknek, mint a pénzügyminiszternek egy memorandumot nyújtott át és a memorandum a következőkben fog­lalja össze azokat az érveket, melyek Ujhelyt a bankfiókért való akcióra késztették. A kassal fiók megosztása. I. Az osztrák-magyar bank kas­sai fiókja, melyhez jelenleg mi is tar­tozunk, rendkívül nagy területre ter­jed ki. Ábauj-Torna, Sáros, Szepes, Liptó, Ung és Zemplénvármegye (utóbbi a tokaji és szerencsi járások kivételével) tehát 6 nagy vármegye területét öleli fel. A körzetéhez tar­tozó vármegyék területe 3P480 kmé- ter, melynél nagyobb területre csak a budapesti és kolozsvári fiókok ter­jednek az országban, mig ellenben a szegedi bankfiók körzete csupán 3'6 kméterre terjed. Már magában véve ezen szokatlan területi nagyság in­dokolttá teszi, hogy a kassai bankfiók területi kiterjedése redukáltassék, mert e nagy területi hatáskörből hátrány származik magára az osztrák-magyar bankra ép úgy, mint a területe alá eső iparra és kereskedelemre. Az osztrák­magyar bank kassai fiókja képtelen magát ily nagy területen a hiteligé­nyek és a hiteljogosultak felől kellő­leg informálni. Természetes dolog, hogy ennek következtében az ipar és kereskedelem részéről jogosan igé­nyelt osztrák-magyar banki hitelünk korlátoltabb, mig viszont számos oly kereskedelmi cégnek, kiknek jogukban állana az osztrák-magyar banktól köz­vetlenül hitelt igénybe venni, emiatt attól elesnek. A túlságos területi nagyság akadályozza a kassai bank- fiókkal közvetlen összeköttetést kereső ipari és kereskedelmi osztályt azért is, mert. a távolság a lebonyolítási időt meghosszabbítja, ami a fizetéseknél és pénzbeszerzéseknél késedelmet, de egyúttal kamatveszteséget is okoz. Ennek a körülménynek a továbl i folyománya az is, hogy a távolabb eső kereskedők és iparosok nem lép­hetnek girókontó viszonyba az osztrák­magyar bank kassai fiókjával oly mérvben, amint azt egy iparilag fej­lődni hivatott vidék igényei megkí­vánják. Ez szükségképen káros ha­tással van aztán az egyetemes nem­zeti közgazdaságra, mert a nemzeti közgazdaság első rangú fontosságú érdeke, hogy az átutalások lehetősé­gének minél nagyobb kifejlődése által a készpénz közvetlen forgalma lehe­tőleg csökkentessék és ezáltal a tény­leges készfizetés mind nagyobb mér­tékben megvalósittassék. Az osztrák­magyar bank kassai fiókjának terü­leti nagyságából folyik, hogy vele visszleszámitolási viszonyban álló cé­gek száma szempontjából is negyedik helyen áll Magyarországban. Sőt mi­vel a kassai bankfióknál körülbelül 5000 cég bir személyi hitellel, e te­kintetben is 3—4-szer nagyobb, mint a szegedi bankfiók. Végül, ha figye­lembe vesszük még azt, hogy mi ké­pen emelkedett a kassai bankfiók váltóállománya az utolsó 10 évben (1898-ban körülbelül 2 millió korona, mig most körülbelül 8 millió korona), akkor eléggé indokoltnak véljük, hogy az osztrák-magyar bank kassai fiókja megosztassék és a mostani körzeté­ben egy uj bankfiók állíttassák fel. Érvek az újhelyi f!6k mellett. II. Ha már indokolt a kassai bankfiók megosztása, alább röviden felhozott szempontokból teljesen in­dokolt azon óhajtásunk is, hogy a felállítandó uj bankfiók Sátoraljaúj­helyben létesüljön. Hiszen ha egyebet fel se tudnánk hozni, mint azt, hogy az osztrák-magyar bank kassai fiók­jának forgalmát kürülbelől 1/t részben Zemplénvármegye szolgáltatja s hogy Zemplénvármegye székhelye Sátor­aljaújhely ; kérelmünk már is eléggé indokolt volna. Ámde Zemplénvár- megye területére nézve az ötödik he­lyen áll az országban, körülbelől 15 számbavehető városa, jelentékeny nagy lakossága, körülbelől 30 pénzintézete, sok szövetkezete, melyeknek visszle- számitolása megközelíti a 10 millió koronát, ha kisebb, de számot tevő nagyszámú kereskedelmi és iparváJ- lattól eltekintve, a szerencsi, terebesi cukorgyárak, nagymihályi sörgyár, perbenyiki kender és len-fonógyár, a tolcsvai és felvidéki 4—5 fürészvál- lalat, nagyobbszabásu petroleumgyá- rak és gőzmalmok, a borértékesitő szövetkezetek a kereskedelem és ipar oly előrehaladottságáról tanúskodnak, hogy figyelembe véve, miszerint már most is 2000—2500 kereskedőnek van megállapított hitele az osztrák-magyar bank kassai fiókjánál, teljes mérték­ben jogosulttá teszik azon kérelmün­ket, hogy Zemplénvármegye székváro­sában az osztr.-magyar banknak fiókja legyen, amelynek segélyével iparunk és kereskedelmünk élni és fejlődni vágyó szervezetébe friss és elegendő vér ömöljön s hogy az ez által vár­ható fellendülés nyomán honpolgár­társaink szélesebb rétegeinek bizto­síthassunk a megélhetést s tarthassuk vissza a kivándorlástól. Szükségünk van e bankfiókra a Hegyalja érdekei­nek intenzivebb fejlesztése céljából is. Zemplénvármegyének, mint határszéli vármegyének, Galicia és Szilézia je­lentékeny piaca. Az ezen osztrák tar­tományokkal mind élénkebben fej­lődő üzleti élet lebonyolítását jelen­tékenyen megkönnyítené egy Sátor­aljaújhelyben létesítendő bankfiók. Mindezen gazdasági szempontokon felül legyen szabad még hivatkoznunk arra is, hogy Zemplénvármegye, bárha hazafias érdemeink mindenkor és mindenütt elismertek voltak, sohasem részesült oly állami létesítmény áldá­saiban, melyek az általános jólét ha­tékony rugói szoktak lenni. Amikor végre egy egész vármegyének egész közönsége közgazdasági életéhez az állami oly segélyét kéri, mely az ál­lamhatalomnak még csak áldozatába sem kerül, bízvást reméljük, hogy megokolt kérelmünk meghallgattatásra fog találni, teljesedésbe megy. — A Sátoraljaújhelyben felállítani kívánt osztrák-magyar bankfiókjának körze­téül természetszerűleg kínálkoznak Ungmegye, melynek útja most is Sá­toraljaújhelyen át vezet Kassára és amely tőlünk vasúton alig 2 óra tá­volságra vau, Zemplénvármegye a miskolczi bankfiókhoz csatolt szeren­csi és tokaji járások visszakapcsolá­sával, amely utóbbiak úgy is csak célszerűségi okokból csatoltattak Mis- kolczhoz és végül a szomszédos ke­leti vármegyék területe. S olyan komolyak s annyira je­lentőségteljesek ezek az érvek, hogy nem hihetjük, hogy méltánylás nél­kül maradhassanak. Komoly közgaz­dasági érdekek szólnak a bankfiók­nak Ujhelyben való felállítása mellett s ezek az érdekek sokkal súlyosab­bak, semhogy minden figyelem nél­kül mehetnének el mellettök az ille­tékes körök. A küldöttség Budapesten. (A Zemplén telefon-tudósítása.) Meczner Gyula főispán és dr. Rei­chard Salamon polgármester vezetése alatt a küldöttség ma délelőtt elsőb­ben Kazy József államtitkárt kereste fel a földművelésügyi minisztériumi hivatalában és az ő vezetése alatt ment át a képviselőházba, hogy a miniszterelnök és pénzügyminiszter előtt tisztelegjen. — A küldöttséghez csatlakoztak a parlamentben dr. Mol­nár Béla, dr. Hantos Elemér és ifj. dr. Molnár Viktor országgyűlési kép­viselők is. Pontban tizenegy órakor fogadta a miniszterelnök a küldöttséget és a bankfiók Ujhelyben való felállítására vonatkozó óhajunkat dr. Reichard Salamon polgármester fejtette ki a dolog közgazdasági érdekét felölelő, magvas beszédben. A kormányelnök válaszában kijelentette, hogy szívesen áll a vármegye rendelkezésére é3 bár a kérés elintézése a pénzügyminiszter ügykörébe tartozik, a maga részéről, mint belügyminiszter a legjobb indu­lattal fogja támogatni az akciót. Meg van győződve arról, hogy az annyi csapást keresztül élt Hegyaljának gaz­dasági életére a legjobb konzekven­ciákkal hatna ki a bankfióknak Uj­helyben való felállítása és hiszi is, hogy az újhelyi fiók létesítése na­gyobb akadályokba nem fog ütközni. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán bemutatta a miniszterel­nöknek a küldöttség tagjait. Majd Lukács László pénzügy- minisztert kereste föl a küldöttség. Itt is dr. Reichard Salamon tolmá­csolta a kérelmünket és köszönetét mondva azért a jóakaratért, melylyel a pénzügyminiszter a hatszázezer koronás kölcsön megszavazása tár­gyában a segítségünkre volt, arra kérte, hogy támogasson minket a bankfió­kért való akciónkban. A bankfiók által Sátoraljaújhely a szó szoros ér­telmében gazdasági középponttá lenne és nehéz sorsunkon sokat lendítenének azok a komoly eredmények, melylyel a bankfiók felállítása járna. Lukács pénzügyminiszter válaszában utalt ar­ra, hogy a városok között nagyon élénk a mozgalom s már is számos város jelentette be a bankfiókra vo­natkozó igényét. Ő objektiv szemmel nézi ezt a versengést és hangsúlyozni kívánja, hogy a bankkal egyetértve s az igazságnak megfelelően fog ál­lást foglalni a fiókok fölállítása tár­gyában. Ha Ujhely kérelme indokolt — aminthogy meg van győződve ar­ról, hogy indokolt — akkor föltétle­nül meg fogja kapni az egyik bank­fiókot. A legjobb indulattal fogja ta­nulmányozni a kérdést és legyünk meggyőződve arról, hogy a támoga­tásával minden tekintetben a segítsé­günkre óhajt lenni. A beszéd végez­tével a pénzügyminiszter hosszasan eldiskurált a küldöttség tagjaival a hegyaljai gazdasági viszonyokról. Úgy a miniszterelnöknek, mint a pénzügyminiszternek átnyújtotta a polgármester a memorandumunkat s mindketten hangsúlyozták is az átvé­tel kapcsán, hogy behatóan foglal­koznak majd a memorandumban föl­hozott érvekkel Alapos a hitünk, — s a küldöttség tagjai is ezt az impres- siót. szűrték le úgy a miniszterelnök, mint a pénzügyminiszter válaszából, — hogy az akció nem marad siker­telen s Ujhely kívánsága illetékes helyen a legjobb akaratú méltány­lásra fog találni.

Next

/
Thumbnails
Contents