Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-11-26 / 94. szám
Sátoraljaujliely, 1910. November 26. 94. (5005 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhÍTatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre ő kői negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. —Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 flü, Petit betűknél nagyobb, avagy diszwetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Az újhelyi eredmény. — nov. 26. (*) Búza Barna — ma estére — minden bizonnyal kalapot emel az újhelyi polgárság előtt. Csak úgy ömlik majd a tolla alól az elismerés és a cifra, lelkes mondatokon át, égnek tör a halleluja. Megvívtuk szerdán a csatát és a túlsó oldal — első látásra — győzelemhez segítette a maga jelöltjeit. Önelégült, diadalmas mosoly lopódzik majd a Búza Barna szája köré s kevély daccal veri a mellét, hírül adván, hogy a junius eleji vereség ki van köszörülve és győztek — ezer akadályon át — a függetlenségi akaratok. Isten bizony, nem irigyeljük Búza Barnától a mámorosságot és nincs is a kedvünk ellenére, ha a túlsó tájakon olyan féktelen rivalgással ülik meg a győzelmi tort. Mert a szerdai nap sehogyan sem ingat meg minket a hitünkben. A frázisok értéküket vesztették s vége azoknak az időknek, mikor némely — ravaszul összerótt — szentenciák igazára esküt tett volna a polgárság. És a szerdai ütközet volt az utolsó csata, melyet Búza Barna legfőbb vezérletével a de- mogógia sikeresen tudott megvívni a munkapárt ellenében. Mert mi történt szerdán ? A függetlenségi párt az újhelyi választókerületben megüresedett négy megyebizottsági tagsági helyre a maga jelöltjeit hozta be. Egészen jelentéktelen szótöbbséggel s a legvakmerőbb s minden rendnek nekitört erőszakoskodások árán. S amikor kommentáljuk a szerdai eredményt, elakarunk kerülni minden szenvedélyességet. Számokra hivatkozunk csak s a számoknak van annyi erejük, hogy — a túlsó oldal minden lelkendezése ellenére is — a munkapárt térfoglalása mellett bizonyítsanak. Közel ezerötszáz szavazásra jogosult választója van az újhelyi kerületnek és Matolai Etele, a függetlenségi generális 489 szavazatot kapott. A túlsó oldal apparátusa napokon át dolgozott, mindenkövet megmozgattak, csakhogy diadalhoz segítsék a jelöltjeiket. Minden hívük leszavazott s leszavaztak azok is a lisztájukkal — titkos lévén a szavazás — akik a nyilvánosság előtt nem vállalnak közösséget Búza Barnával. Az egyenesen elképzelhetetlen, hogy lett volna egyetlen hivök is, aki Matolai Etelére ne szavazott volna. S az ősz kuruc 489 szavazatot kapott, 489 embert tudtak hát hadba vinni a maguk akarata mellett. A választás soráu pontosan: 852 ember szavazott le, ha megmozgatja tehát a munkapárt azt a nehány száz embert, akik nem szavaztak le és akik — hiszen a függetlenségi párt fölhajszolta a legutolsó emberét is — letagadhatatlanul hatvanhetesek, akkor játszva győzünk. De a munkapárt — s ez a vallomás okulásra való kötelességünk — nem sokat törődött a túlsó oldal hajszájával, nem olyan szervezettséggel ment neki a küzdelemnek, mint azt a viszonyok kívánatossá tették volna és innen ered — a külsőre, első pillantásra való — csatavesztés. S nem hisszük s nem is hihetjük, hogy ennek a választásnak az érvénye helyt állhasson. A választási elnök — papiroson s a hirdetések tanúsága szerint — Matolai Etele, a függetlenségi párt egyik jelöltje volt, de a választást a maga valóságában Búza Barna vezette és megbújva az elnök oldalán, onnan dirigálta diadalra a hadait. A névjegyzék, melynek alapján folyt a szavazás, nem volt hitelesítve s a szavazatokat nem Matolai Etele, de Búza Barna számolta össze. Az előzetes hirdetmények nem hozták a közönség tudomására, hogy a Pekáry Gyula halálával megüresedett tagsági helyre megválasztott megyebizottsági tag mandátuma csak addig marad érvényben, ameddig fönn állt volna a Pekáry mandátumának érvénye. Negyedik helyen — a választási eredménynek Matolai Etele által való publikálása szerint — a legtöbb szavazatot dr. Csizy Béla kapta, dr. Csizy azonban a Pekáry helyén volt jelölve, igy a törvény szerint — s éppen a föntemlitett okból — a szavazólapokon fölkellett tüntetni, hogy Pekáry helyett Csizyre adatott az a szavazat. Ilyen megkülönböztetett — s a törvény szerint való szavazat — Csizyre csak közel 240 jutott, Csizy törvényesen tehát csak kétszáznegyven szavazatot kapott s éppen azért ötödik helyen a többség Fornszek Bélát s nem dr. Csizyt illeti. Mind alapos s erős ok ahhoz, hogy a szerdai választás meg- semmisittessék. A kortézia esze- vezetten s minden más meggyőződésnek nekiiramodva, tombolt. Olyan presszióval állt szemközt a munkapárt, amire példát nem is tudunk és vakmerőén, valami lelketlen indulatossággal tört a túlsó oldal mindenki ellen, aki szembe mert helyezkedni az állásfoglalásukkal. Megszállották a városházát és erőszakoskodóan, brutális hetvenkedéssel tépték ki egy sereg választópolgár kezeiből a szavazócédulát csak azért, mert nem az ő jelöltjeikre kívánt szavazni. És ennek a lehetetlen, megdöbbentő hadjáratnak nyomán meg is született az eredmény: a függetlenségi pártnak sikerült négy helyre a maga jelöltjeit behozni. A szerdai napnak politikailag nem lehet semmi jelentősége. Öt hónappal vagyunk csak a választás után és öt hónap alatt nem változhatott meg annyira a közhangulat, hogy szó lehetne holmi függetlenségi párti diadalokról. Az erőszak, a presszió nyert ezúttal csatát és csatát nyert az a féktelen, pokoli demagógia, mely nem tud belenyugodni abba, hogy Búza Barna ismét csak fiskális él nem országgyűlési képviselő. A képviselőválasztás alkalmával benn a városban Búza Barna nagy szótöbbséggel vezetett s most, hogy sokkal több volt a szavazópolgár, mint a választás idején, nem is egészen száz szótöbbségre tudott csak szert tenni a függetlenségi párt. Mi mellett bizonyít ez ? S hova törpült volna a nagy győzelem, ha rendes, normális mederben folyik le a választás és hadba viszi a munkapárt a maga teljes egészét? Frappáns tanulságai vannak a szerdai napnak. Legfőbb ideje, hogy útja szakadjon annak a dühödt előretörésnek, melylyel a túlsó oldal apró egyéni érdekek érvényesüléséhez akarja a polgárság szankcióját megszerezni. Keserves eredmények demonstrálják, hogy az az ut, melyen a nagynyilvánosság némely csepü- rágói kergetik a maguk hatalmi aspirációit, nem a közérdekek, de az anarchia útja. A munkapártot a hivatása kötelezi: kötelezi arra, hogy rendet teremtsen ebben az agyonzaklatott országban és söpörje el a komoly, tudatos fejlődés minden akadályát. Szükség van hát minden erőre, a küzdelmeinkben össze kell forrnunk és ha vállvetetten vállaljuk a harcot, nagyon kevesek ahhoz a buzabarnák, hogy útjába állhassanak a nemzet akaratának. — Szolgáljon tanulságul a szerdai nap és az elkövetkező küzdelmekben, a mindannyiunk igaza mellett egy erős, egységessé tömörült hadsereg álljon meg szilárdan. A demagógia pedig lapuljon meg mélyen. Nincs messze az az idő, amikor végképp a torkára forr majd a szó. — nov. 26. A Fm. Hírlap igazmondása. Azt mondja a Felsőmagyarország Hírlap, hogy kiváló élvezetben volt része a zempiénvármegyei pénzintézeteknek alakuló gyűlésén. Ugylátszik a nagy élvezéstől meg is kótyagosodott egy kicsit, mert olyan dolgokat is látott, amelyek ott meg sem történtek. A „Szervezkedés főispáni parancsra. Csupán a família érdekében“ cimii meg- rovási kiszerkesztésben a következőket irja: „Néhány perccel 10 óra utár> megjelenik a polgármesteri szoba ajtajában Bessenyey Zenó, főszolgabíró, főispáni vő, (mert manapság ez is foglalkozás), főispánjelölt s pénzügyi szakelőadó, körülnéz a teremben, majd helyet foglal az egyik díványon. Nyomában a másik főispáni vő, Waltherr László, majd dr. Meczner Béla stb. vonulnak be a terembe.“ Előadja továbbá : „Végre megjelenik a teremben Widder Gyula kíséretében a főispán, kit néma csend fogad, de Widder megszánja és egy éljent kiált a háta mögött, erre aztán visszhangképpen Bessenyey, Waltherr stb. szintén mondanak egy éljent.“ — A cikknek reám vonatkozó részében annyi az igazság, bogy a gyűlésre megkésve, csak fel 11 órakor jutottam el, a tanácsterembe a lábam be sem tettem, igy tehát oda Bessenyey Zenó vőtársam nyomában nem is vonulhattam be és Widder Gyula után legnagyobb sajnálatomra a szegény főispánra még csak egy éljent sem mondhattam. — Az igaz, hogy fenemód szégyenlem magamat, amiéit a Felsőmagyarországi Hírlap kiszerkesztett, de már a foglalkozásomat — bármennyire ágál is a jeles újság — Istenugyse, szavamra nem szégyenlem. Waltherr László. Fejes István beiktatása. A választás híre. — Hadakozás a beiktatás körül. — A sárospataki installáció. — nov. 26. Osztatlan örömmel találkozott mindenfelé a hir, hogy a tiszáninneni református egyházkerület Fejes Istvánt választotta püspökévé. Az uj püspök egyénisége és emberi értékei garantálják, hogy méltó utód kerül vele a Kun Bertalan örökébe. Az egyházkerület csak a tradícióihoz s önmagához maradt hü, amikor Fejes Istvánnak juttatta a többséget és honorált ezzel egy apostolian példás s az értékeiben mindannyiunk megbecsülésével találkozott életet: a Fejes István életét. Annál kellemetlenebbül hat hát az az apró érdekű hadakozás, mely a Még a végeladásnál'“ ■ olcsóbban férfiöltönyök mérték szerint Mncbniiiic llonmin P°sztó és gyapjúszövet rendelésre elvállaltatnak lüUűnUtfllű (iGrlIlllll divatáru házát™ n kerülnek eladásra férfi ruha szövetek, téli kabát kelmék és női costüm szövetek. Rákóczi-u. 6. (Kispiacz.) divatáruházában Lapunk mai száma S oldal.
