Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-11-09 / 89. szám

November 9. ZEMPLÉN 3. oldal. marad 23 rendőri fizetéssel javadal­mazott embere a közbiztonságnak. S itt közbelép a kulcsár, a kézbesítő s közbelép a négy rendőraltiszt — s igy ténylegesen csak 17 rendőrrel operálhat a rendőrkapitány. Egy rend­őr állandóan szabadnapos s a 16 em­bernek fele feltváltva hol szolgálatot teljesít, hol meg pihen. Hátra van még a két vasúti állomás, melyek mindketteje állandó rendőri szolgála­tot igényel s az ember — pláne, ha rendőr — könnyen hül meg s kevés kell hozzá, hogy betegeskedjék : mind ez után meg hozzájutunk a legegy­szerűbb mathematika segélyével a siralmas tényhez, hogy Sátoralja ujhely belterületén 5 — mondd és ird — öt helyen teljesít a rendőrség állandó őrszolgálatot. A Rákóczy-ut- cán, a Kazinczy-utcán, a Wekerle- téreu, a Fő-téren s a Kossuth-utcán és ha Ön, kedves osztálytársam az adózásban, történetesen nem őrködik olyan árgus szemekkel a legsötétebb Jókai-utcában a közbiztonsága fölött, hát akkor a kutya sem törődik Önnel. Egy apró, de jellemző eset. Ve­lünk történt meg. Halottak estéjén, a köztemető előtt egy lovas elütött egy öreg asszonyt. S a legközelebbi rendőr, akire a Köztemetőből a városba ve­zető hosszú ut mentén ráakadtunk, az a Kazinczy-utca és a Wekerle-tér összehajlásánál vesztegelt. S amikor ilyenek a viszonyok s fokozott éber­ségre van szükség, nem csuda hát, ha a rendőrkapitány a tüzoltólegénye- ket is előráncigálja és patrujiroztat velük. A napipiacra állandóan tűz­oltók vigyáznak és napok óta estén- kint egy-egy vörös sapkás, csákányos tűzoltó-legény defiliroz az utcák során s úgy őrködik a biztonságunk felett. Olykor-olykor hallunk híreket — nem éppen a bizonyosság, sok­kalta inkább a halk sejtések hang­ján — hogy a rendőrség államosítá­sát már a legközelebbi idők meg fog­ják hozni. A mi hitünk szerint azon­ban még a messzi jövő zenéje az ál­lamosítás. Nem lehet hát érv ez a mellett, hogy a rendőrség reformját okkal-moddal, de huzzuk tovább. A tűzoltóság létszáma különben is na­gyon csekély, sehogysem bírja meg, hogy a tűzoltók rendőri szolgálatokra is átpreparáltassanak. Azután a város igényeihez mért, a fokozódó forga­lomhoz szabott rendőri szolgálatot állandósítani kell, a közbiztonság nem tűr meg könnyelmű kísérletezéseket: s az a nehány szám, amit fentebb idéztünk, untig elég ahhoz, hogy mindenkit is meggyőzhessen a reform elodázhatatlan szükségességéről. Úgy tudjuk, hogy Schmidt La­jos rendőrkapitánynak nem egy be­adványa fordult már meg a képvise­lőtestület szine előtt, melyben a rend­őri létszám felemelését kérte. S ez az a kérdés, melylyel szemben nem lehet megokolt a merev elzárkózás. Meg tudjuk érteni azt a szándékot, mely a fölösleges kiadások elkerülésében látja az egyetlen arkanumát annak, hogy egyensúlyban tarthassuk a vá­ros mérlegeit. De az a nehány forint semmilyen egyensúlyt sem fog fel­borítani s azt a néhány forintot: a rendőrségnek megfelelő alapokra való átszervezését megköveteli Ujhely köz- biztonsága. S a közbiztonság van ak­kora ur, mint minden más kicsinyes s jelentéktelen szempont. HÍREK. V erniszázs előtt. Diadalmas, hóditó utján szombaton ér el a ván­dortárlat Sátoraljaújhelybe. A ma­gyar piktura legjobbjai állnak had­rendbe s mindvégig tisztult, eleven művészi érték mindaz, amivel a kiállítás a zemplénvármegyei nyil­vánosság elé áll. Minden névvel, mi a magyar festőművészet életé­ben értéket, elismertséget jelent, találkozunk majd a tárlaton és hisz- szük, eredményekben Ujhely sem marad mögötte azoknak a stációk­nak, melyeket a vándorlat ez idén is diadallal s a sikerekben megiz- mosodottan járt végig. Szombaton, déli fél egy órakor fog lefolyni a vármegyeháza nagytermében a tár­lat ünnepélyes megnyitása s a ver- niszázson a közoktatásügyi kor­mány, a képzőművészeti társulat, a képzőművészek egyesülete s a fő­városi sajtó is képviseltetni fogják magukat. A megnyitót délután 2 órakor a vasúti indóház éttermében közös ebéd követi, amelyen való részvételre a jelentkezések dr. Kontz Endréhez, a kiállítás ügyvezető tit­kárához juttatandók. A kiállítás november 22-ig marad Ujhelyben s ezen idő alatt reggel 8 órától este 7-ig bármikor megtekinthető s az esti órákban meg sétahangverse­nyek színezik majd még élénkebbre a hangulatokat. Mindenfelőlről osz­tatlan, eleven érdeklődés nyilvánul a megnyitó iránt, amelyre szóló egy koronás belépő jegyeket, va­lamint a személyre szóló 3 koro­nás idényjegyeket már most bo­csátja a közönség rendelkezésére dr. Kontz Endre. Az idényjegyek természetesen a megnyitáson való részvételre is jogot adnak. — Kinevezés. Dr. Firczák Gyula munkácsegyházinegyei püspök Csur- govich György sámogyi gör. kath. lelkészt a vásárhelyi kerület espere­sévé nevezte ki. — Áthelyezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Kostyál Erzsé­bet laborcszögi áll. óvónőt a nagyvá­radi IV. áll. ovodához áthelyezte. — Szent Imre emléke. A hely­beli róm. kath. főgimnázium jelenleg alakult Mária Kongregációja, védő­szentje, Szent Imre emlékének meg­ünneplésére a katholikus ifjak eleven lelkesedése mellett tartotta meg va­sárnap az első diszgyülését, melynek programmja a következő volt: 1. Te vagy földi éltünk . .. Énekli a kon­gregáció énekkara. 2. Megnyitó beszéd. Mondotta Jaczkó József VIII. oszt. tanuló. 3. Mindszenthy G. Magyar- ország védasszonya. Szavalta Homer Gyula VIII. oszt. tanuló. 4. Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga. — Énekli az énekkar. 5. Szent Imre her­ceg. (Felolvasás.) Tartotta Reviczky Ádám VII. oszt. tanuló. 6. Váradi. Az ezüst fátyol legendája. Szavalta Moskovszky Lajos III. oszt. tanuló. 7. Ünnepi beszéd. Mondotta: Guba Pál, a kongregáció prézese. 8. Óh életünk reménye. Énekli az énekkar. — A hivatalos lapból. Kineve­zés. Zapotoczky Miklós homonnai kir. adóhivatali tiszt a X. fizetési osztályba adóhivatali segéddé nevez­tetett ki. — Magyar név. Stern Sa­lamon újhelyi lakos és Miklós, Tibor nevű gyermekei vezeték nevüket „Szántódra változtatták. — Eljegyzés. Kovács Kálmán Gyula f. hó 6 án eljegyezte özv. Klein Jakabné, sajószentpéteri lakos Mal­vinka leányát. — Helyreigazitás. A „Bodrog­közi dolgok“ cimü szombati cik­künkbe elnézés folytán több zavaró hiba csúszott bele, igy: 1) „Elvégre néha a berceli telepet sem kell mű­ködésbe hozni“ — helyett bereckii telep szedetett, 2) „azért a semmiért pedig, amit a kiigazítási munka ered­ményezne“ úgy értendő, hogy amivel a kiigazítási munka járna,“ 3) „Tompa Mihályt nem inspirálná ugyan az örökszépségü lukai népregéinek meg­írására“ helyett „nem inspirálná ugyan a lukai láp örökszépségü népregéi­nek megírására“ olvasandó s 4) „az unokák már aratnak ott, még pedig súlyos kalászokat, ahol a nagyapa kelletlenül akasztotta faekéjét — s nem, mint szedve volt: fejszéjét — az engedetlen talajba.“ S ezt a pár fatális hibát ezennel itt igazítjuk helyre. — Veszedelmes vacsora. Folyó hó 7-én csaknem végzetes kimenetelű vacsorához ült Hornyák János hely­beli vincellér. Egy főtéri vendéglőbe tért, ahol vacsorát rendelt. Miközben a felszolgált sültet jóizüen fogyasz­totta, hirtelen egy darab hús akadt meg a torkán, melyet sehogy sem tudott lenyelni. A vendéglő személy­zete nyomban segítségére sietett a komoly veszedelemben ide-oda ver­gődő embernek, de segíteni nem tu­dott rajta. E közben rendőrt hívtak elő, aki orvos után küldött, de mire az orvos előjött, Hornyákot a ven­déglőben lévők nagy nehezen meg­mentették a megfulladástól. —- Az áldomás vége. Paha Ká­roly vehéci lakos értékesítette szarvas­marháit, melyekért 1260 korona vé­telárat vett föl. S afeletti bánatát, hogy nagybecsű marhaállománytól megvált, itallal akarta enyhíteni s a pálinka annyira megártott a 70 éves ember­nek, hogy tökrészegre itta magát. — Mámoros fővel indult a falu végén levő rétre s ott egy szénaboglyába feküdt, ahol azonnal el is aludt. Ne­hány óra múlva felébredt és zsebéhez nyúlt, hogy a sok pénzt-mégegyszer átszámlálja, de elámult, mert a pénz­nek nyomát sem találta Panaszával az ottani csendőrséghez fordult s az megindította a nyomozást, melynek folyamán kiderült, hogy a pénzt Mar- kovics Károly rablás és lopásokért többször büntetett cigány követte el. Az enyveskezü cigány a lopott pénz­ből az egész környék cigányainak nagy lakomákat rendezett s azokat divatos finom ruhákkal és cipőkkel látta el. Kihallgatásánál előadta, hogy az egész pénzt elköltötte és tényleg egy fillér se volt nála többé található. — Elfogott kivándorlók. A ki­vándorlás : a nagy nemzeti vérvesztés folyik szakadatlanul s nagyobbára a büntetőtörvénykönyv paragrafusainak megkerülésével — tovább. így leg­utóbb István Károly tiszakanyari és Katona György veresmarti, szabolcs- megyei lakosokat Amerikába való kivándorlás miatt a határon Palota mellett, a mezőlaborci csendőr elfogta. A nyíri magyarok természetesen ut- le,vél nélkül kívántak nekivágni a nagy útnak. — Egy sztropkói este. Pirnch György borosnyai fürészgyári mun­kás bement valamelyik este Sztrop- kóra. A setótségben találkozott egy férfivel s alig hogy azt észrevette, már oly ütést kapott a fejére, hogy elszédült attól és a földre esett. Mig Pirnch a földön eszméletlenül, ájultan hevert, a merénylő átkutatta zsebeit, azokban 60 fillér pénz, egy zsebkés és rézláncon kívül egy kétfedelű ezüst zsebóra volt s mit sem törődve áldo­zatával, magához vette az ott talált tárgyakat és aztán távozott. Pirnch György nemsokára magához tért és bevánszorgott Sztropkóra, ahol fel­kereste a csendőrséget és előadta pa­naszát. A csendőrök nyomban hozzá láttak a kutatáshoz s az egyik korcs­mában feltűnt egy Cima Mihály sok­szor büntetett siketnéma. Megmotoz­ták s birtokában találták az órát láncostul, mire a rabiatus siketnéma jelek utján beismerő vallomást tett. — Megölt mezőőr. Pacán János Alsógyertyán község mezőőre szolgá­latát állandóan lelkiismeretesen és pontosan látta el, nem csoda hát, ha ellenségei megszaporodtak és a rossz­indulatú dühnek áldozatul is 6sett legutóbb. A múlt szerdán reggel a mezőn halva találták. —■ Valamelyik megrögzött kártevő valószínűleg bosz- szuból tette el láb alól. A tettes ki­derítésén fáradozik most a csendőrség s fáradhatatlanul vesz fel minden fo­nalat, mely alkalmas arra, hogy a hatóságok ráakadjanak az orgyilkos nyomára. — Elfogott baromfitolváj. Most, amikor a hidegebb időjárás veszi kez­detét, a tömeges baromfitolvaj lások ideje is megindul. A sok ismert és ismeretlen tolvaj hozzálát a munká­hoz és a baromfiak ketrecei éjnek idején sorra kiürülnek a háziasszonyok nagy boszuságára. November 7-éről 8-ára menő éjjel Kroó Gyula Molnár István-utcai háza udvarára jutott be egy rovott múltú, ismert tolvaj és a fáskamaraajtó zárjának lefeszitése után két drb. libát lopott. Reggel felé a libák hiányát észrevették és azonnal jelentést tettek a rendőr- kapitányságnál. Rövid nyomozás után a tolvajt Ferencz János személyében Kaszárda Gyula rendőrőrmester el­fogta. A libák még birtokában voltak. Á veszedelmes tolvajt, aki hasonló cselekményeiért többször volt már lakója a börtönnek, átkisérik a kir. ügyészséghez. — Kivándorlás. Mióta hire ment az országban, hogy Amerikában a megélhetési viszonyok rosszabbra for­dultak, azóta Sátoraljaújhelyben a legkevésbbé sem változott meg a ki- vándorlási szándék. Aki reá szánta magát, csak úgy igyekszik kijutni, mint annak előtte, mikor még rózsás viszonyokról beszélt minden kiván­dorlóit. Hiába a törvény szigora, a kivándorlásban való megszorítás, a kivándorlási vágy nálunk nem csök­ken. Sátoraljaújhelyben a mai napig 119-en kértek külföldre szóló útleve­let. Éhhez hozzá számítva a család­tagokat és az év végéig kivándorolni szándékozókat, mintegy 200-ra tehető az újhelyi kivándorlók száma. Ez a szám megközelíti a tavalyi számot, tehát apadást egyáltalán nem jelent. A kivándorlók között a nagyobb szá­mot a nők képezik, a miből az követ­keztethető, hogy a kivándorlástól, a 20—22 napi tengeri úttól korántsem irtóznak. — Tüzek a vidéken. Oláh János telekházai kisgazda 5 éves fia több gyermekkel az udvar végén játszado zott s gyufával felgyújtotta az ott felhalmozott tengeri górékat. A ke­letkezett nagy lángtól tüzet kapott a ház is, mely mind az 5 szomszéd- házzal leégett. — Szacsur községben megfáztak a pásztorfiuk s meghúzód­tak Péchy Gusztáv birtokos szalma­kazla mellett, hol nyomban tüzet is raktak. Az erős léghuzattól átcsapott a láng a szalmakazalba, mely telje­sen elégett s azáltal tulajdonosának 2000 koronányi kárt okoztak. — Megvételre keressük az „Adalé­kok Zemplén vármegye Történetéhez* cimü havi folyóiratunknak az 1904. évi 3. és 4., valamint az 1905. évi 1. 2. és 3. füzeteit. A füzetek példá­nyait kétszeres árban vesszük meg. A kiadóhivatal. — A Kriegner-féle „Tokaji china­vasbor“ nem támadja meg a fogat, nem terheli meg a gyomrot és ezért az összes vaskészitmények között az első helyet foglalja el. Világszerte évtizedek óta használják a vérsze­génységből eredő összes bajoknál, étvágytalanság, gyomorbaj, minden­nemű testi gyöngeségnél és gyengén fejlődő gyermeknél. Valódi 5 putto- nos tokaji borból készül, nagyon kel­lemes izu és hatása biztos. Nagy üveg 6 korona, kis üveg 3 korona 20 fill. Postán küldi utánvéttel vagy a pénz előzetes beküldése után Kriegner Korona gyógyszertára, Budapest, Kál- vin-tér. NYÍLT TÉR.*) BORSZÉKI bz ásványvizek királya, angolkór és vérszegénység ellen páratlan gyógy­szer. Mint üdítő és hüsitő ital a leg- lső minden vizek között. Főraktár Sátoraljaújhelyben: Vilkovszky és Tóth cégnél. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. Felelős szerkesztő • Dr. Adriányi Béla. Főmtmkatárs: Majtényi Géza. Helyettes szerkesztő: Koboz Hágó. Laptulajdonos: Éhlert Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents