Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-11-02 / 87. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. November 2. tékony egyletek szólittassanak fel a tömörülésre, ahol pedig ilyen egyletek nincsenek, ott a községi elöljáróságok vállalják társadalmi utón is a védekezés elősegítését. (A vándortárlat Ujhelyben.) Nagyszámú s előkelő hölgyközönség részvétele mellett folyt le — ugyancsak hétfő délután 4 órakor, a vármegyeháza nagytermében — a felvidéki vándortárlat újhelyi sikerének biztosítása érdekében összehívott értekezlet. Meczner Gyula főispán megnyitva a gyűlést, szives szavakkal üdvözli a megjelent hölgyeket. A Képzőművészeti társulat által rendezett vándorlat november 12-én érkezik Sátoraljaújhelybe és a cél, melyet a tárlat munkál, annyira fennkölt és minden izében annyira magyar, hogy minden erőnkkel síkra kell szállnunk a siker érdekében. Éppen azért fordult Zemplénvármegye hölgyeihez: hiszen'propagandát csinálni és lelkesedést kelteni minden szép s nemes cél érdekében, a hölgyek tudnak legjobban. Kéri hát a tárlat munkásságához a vármegye hölgyközönségének szives készségét, nemes lelkesedését. Balogh Bertalan, a tárlat vezetője szólt most hosszasan. Mindenek előtt parancsa van a társulat elnökétől, gróf Andrássy Gyulától, hogy üdvözölje az ő nevében is a hölgyeket és előre is köszönetét mondjon a szives támogatásukért. Minden kiállításnak kettős a célja: a nemzeti irányt és a magyar kultúrát akarja elörefejleszteni és fokozottan szolgálják ezt a nemes célt a képkiállitások. Evek óta dolgoznak a kormányok azon, hogy a külföldnek rólunk való rossz véleménye megváltozzék s a mi az államhatalomnak politikai és diplomáciai utón sem sikerült, azt ered- ménynyel munkálják a képkiállitások. Tíz év óta, mikor először állítottak ki a magyar festők a párisi világkiállításon, vannak a külföldön sikereink. Az argentin iái kormány hatszázezer kormát ajánlott fel arra a célra, hogy a magyar festők az ar- gentiniai kiállításon részt vehessenek, a magyar kormány azonban az ajánlatot — nem tudja milyen okból, de — nem fogadta el. Tavaly Veneziá- ban és Münchenben voltak a magyar festőknek nagy sikerei, sőt Yeneziá- ban már állandó kiállításunk is van. Ugyancsak tavaly a Szinnyey-Merse Pál képeit vitték ki Münchenbe és a Münchner Allgem. Zeutung is — mely addig vezetett a magyar gyalázásábán — csak dicsérettel tudott szólni a magyar pikturáról. Az ezidei berlini kiállításon az összes nemzetek egy-egy termet kaptak, a magyar nemzet 2 és fél termet kapott s a berlini sajtó az a része, mely eddig támadott minket, szintén elismerte faji kiválóságunkat. Mikor a külföldön már elismertek s becsülnek minket, jó volna, ha a magyar piktura benne volna már magyar nemzet sze- retetében is. A magyar tanrendszer nem vette programmjába a művészetek ápolását, ezt a hiányt azzal akarjuk pótolni, hogy a vidéki gócpontokat felkeressük s a legsikerültebb képeket állítjuk ki. Ezt a célt szolgálni, támogatni honfiúi kötelesség. Részletesen foglalkozott ezután azzal, hogy a művészet milyen átalakító hatással van a lelkekre, majd az elért eredmények illusztrálására megemlítette, hogy a vásárlási kedv folyton fokozódik, a látogatás kétszeressé lett s mig 4 évvel ezelőtt 15 nap alatt Kassán belépti dijakból 1658 kor. folyt be, most 12 nap alatt 3400 korona volt a bevétel. S ezeket a sikereket a tárlat a hölgyeknek köszönheti. Kéri a zemplénvármegyei hölgyek támogatását, kéri hogy csináljanak propagandát a tárlatnak. Ez a munka annál köny- nyebb, mert a legjobb 134 magyar művész kiállítását köteles mindenki támogatni. Javasolja végül, hogy a tárlat sikere érdekében alakuljon meg Zemplénvármegyében js a hölgybizottság. A megjelent hölgyek — az eleven sikerű, színvonalas beszéd hatása alatt — egyhangú lelkesedéssel ki is mondták a zemplénvármegyei hölgybizottság megalakulását és a bizottság védnöknőjévó gróf Andrássy Gyulánét, elnöknőivé gróf Andrássy Sándornét, Dókus Ernőnét, Dókus Gyulánét, gróf Hadik-Barkóczy End- rénét, özv. Kazinczy Arthurnét, gróf Mailáth Józsefnét, Meczner Gyulánét, Z. Moskovitz Gézánót, dr. Rosenthal Sándornét, báró Sennyey Pálnét, gróf Széchenyi Lászlónét, gróf Sztáray Sándornét, herceg Windisch-Grätz Lajosnét, gróf Wolkenstein Osvaldnét és báró Waldbott Frigyesnőt, művezető titkárrá dr. Kontz Endrét és választmányi tagokká a vármegye ösz- szes intelligens hölgyeit megválasztották. Az értekezlet a főispán zárszavaival ért véget. A kulisszák mögül. Az ipartestület bajai. — Egy érdekes feleb- bezés. — A székház ügye. — Revízió előtt. — nov. 2. Az ipartestületi válság nem akar elülni. A választás, mely Móré Dániel helyett Hericz Sándort emelte az elnöki székbe, nem volt elég ahhoz, hogy a szenvedélyek lecsillapodjanak, és elpihenjen az az áldatlan, elkeseredett harc, mely már évek óta garázdálkodik az újhelyi iparosok között. A csatározások tovább folynak és aligha jósolunk rosszul, amikor azt írjuk, hogy azok az uj idők, melyekkel az ipartestület mostani vezetősége cifrázta föl a programmját, sem a békés, megértő munkát fogják majd jelenteni. Azokról a vizekről, ahonnan mindenhova, még a városi tanácsterembe is a pártpolitika árad, olyan sugallatok kerülgetik a mostani vezetőséget, melyek sokkal közelebb állnak a személyes ambíciókhoz, mint a köz érdekeihez. S kétséges, hogy lesz e az uj rezsimben annyi életerő, hogy utat tud majd mutatni a kicsinyes kultuszoknak és minden erejével, egészséges ösztönökkel száll majd síkra azokért az érdekekért, amiknek az iparososztály előre fejlődését, anyagiakban és szellemiekben való gyarapodását tudjuk. Hogy az ipartestület ügyei csehül állanak, az ma már nyílt titok. A köztudat nem ül föl a frázisoknak és látja, hogy az egészséges, becsületes reorganizációja hijján tönkre sorvad. S mégis jellógzetes információkkal szolgál az a felebbezés, melyet Móré Dániel képviseletében dr. Grósz Dezső juttatott a főispán utján a kereskedelemügyi kormány elő. Az uj rend ugyanis legutóbb elhatározta, hogy a székházat eladja és az ipartestület régebbi adósságaiért felelősséget nem vállal; ennek a határozatnak szegzi szembe a maga érveit az itt következő felebbezés: Idegen ösvényen. Á sátoraljaújhelyi általános ipartestület beléletében az utóbbi időkben az alábbiakban kifejtett okokból olyan fordulat állott be, amely nemcsak közvetlenül az én személyemre, mint az általános ipartestületnek volt elnökére hat ki jog és törvény ellenesen, erkölcsileg és anyagilag károsan, hanem anyagi és erkölcsi kárral fenyegeti az elnökségem alatt működött tisztviselőket és elöljáróságot, sőt az egész intézményt a züllés, esetleg teljes feloszlás esélyének teszi ki. Méltóságod előtt közvetlenül ismert tény az, hogy a helybeli általános ipartestület dr. Búza Barna céljainak melegágyává lett- Az iparos elemnek a függetlenségi körbe történt bevonásával megszűnt az ipartestület azon magasztos cél szolgálatában ál- lani, amelyet részére az 1884. évi XVII. t.-c. 126. §-a ir elő, mivel ott nem az iparosok közötti rend és egyetértés lett a kitűzött cél, hanem dr. Búza Barna irányítása alatt a politikai nézetek különbözőségéből eredő gyűlölködés vert tanyát. Ennek az irányzatnak szenvedélyes lángolását különösen a folyó évben lezajlott országgyűlési képviselő- választások idején tapasztaltuk, amidőn a Búza Barna helyi sajtójában ős a függetlenségi körben a legféktelenebb izgatás és terror fejtetett ki mindazon ipprosok ellen, akik nem a Búza Barna, mint képviselőjelölt zászlaja alá szegődtek, hanem a munkapárt diadaláért küzdöttek. Annak illusztrálására, hogy az ipartestület tagjait miként terrorizálták, hogy minden munkapárti iparos milyen gya- lázásoknak, milyen megfélemlítéseknek és a társadalmi bojkott milyen hatalmas ostorcsapásainak volt kitéve, elégségesnek tartom szüksók esetén és kívánatra becsatolni a hónapok alatt megjelent Felsőmagyarországi Hírlap összes számait, hivatkozom Ozabiner István, Kaselyák János, Friedmann Lajos, Kucsera István, Majoros Gyula helybeli iparosokra, a kiknek ablakait verték be, akiket hir- lapilag legyaláztak, akiket társadalmilag boykottáltak. Ne móltóztassók azt hinni, hogy a helybeli iparosok annyira át volnának hatva a Búza Barna politikai nézeteinek igazságától s hogy igy meggyőződés szerinti követői neki, hanem a tény az, hogy egy állandóan szított terror nyomasztói béklyói alatt nyögnek s semhogy félrevezetett társaik gunyjának, gyalázásának legyenek kitéve, a banditabecsület kényszere alatt megdermedt politikai és testületi meggyőződésük szabad aka- tának nyilvánításától tartózkodnak. De hiszen ha a Búza Barna féktelen izgatása, melyben neki segítőtársa csupa ipartestületen kívül álló egyén éspedig egynéhány érvényesülni akaró fiatal fiskális, újságíró és más stréber, a függetlenségi körben és csupán politikai vonatkozásban nyilvánulna meg ; akkor nekem, mint ipartestületi tagnak az ellen szavam nem lehetne. Utóvégre,ha a politikai cirkusz porondjára kicipeli az iparosokat Búza Barna és ott sikerül őket megnyergelni, hogy rajtuk politikai erőmutatványait gyakorolhassa és ezáltal a politikai erőmüvészet championjává legyen, ezt ipartestületi szempontból kritika tárgyává tenni alig lehet. E helyütt ezen körülményekre csak azért mutatok rá, hogy megvilágítsam azt a politikai motívumot, a mely Búza Barnát és függetlenségi vezértársait irányitják, amidőn a politikai hatalom megszerzése érdekében jogtalanul és törvényellenes in- gerenciát gyakorolnak az. ipartestület ügyeire. As uj irányzat. Méltóságos Főispán ur! Jól mél- tóztatik tudói, hogy amióta dr. Búza Barna kezéből a sátoraljaújhelyi választókerület kiragadta a madátumot, azóta politikai ereje végső megfeszítésével törekszik arra, hogy Sátoralja ujhely városában biztosítsa magának az uralkodói szerepet. E végből elsősorban be kellett venni az ipartestület várát. A döntő mérkőzésre alkalmul kínálkozott folyó évi julius hó 24-őd lefolyt közgyűlésen megejtett elnök- választás és tisztujitás. Hogy ennek a választásnak eredményét milyen eszközökkel érték el, hogy abban dr. Búza Barna milyen szerepet játszott, sok szóval illusztrálni fölöslegesnek tartom, hanem e helyett becsatolom az igen számos ipartestületi tag által aláirt felebbezést. Látjuk ebből, hogy nem ipartestületi szempontok érvényesültek ott, látjuk, hogy az ipartestületi tagok szabad akarata nem nyilvánulhatott meg, hanem diadalt ült a Búza Barna által mindenkor és mindenhová behurcolt politika, győzedelmeskedett a törvénytelen erőszakoskodás, a hónapok óta kifejtett féktelen izgatás, a minden más nézetű iparos feje felett állandóan fenyegetően függő bojkott gyalázatos fegyverzete. A választás eredménye Hericz Sándor függetlenségi érzelmű iparos elnökké választása lett. Tisztviselővé, elöljáróvá csakis függetlenségi polgár választatott, sőt aminek eddig ott sohasem volt helye, választottak ügyészt dr. Búza Barna személyében, választottak titkárt Zöldi Nándor exponált függetlenségi ügyvédsegéd személyében. S ezzel a győzelemmel együtt bevonult az ipartestületbe a politika, hogy ott teljes és kizárólagos uralmával rohamosan kergesse a megsemmisülésbe az ipartestületet. Ennek az uj iránynak teremnek már gyümölcsei. Az uj hivatalnoksereg élén az elnökkel és ügyésszel egyoldalulag vették át a hivatalokat. Pénztárt, irattárt, elnöki iratokat mind birtokukba vették anélkül, hogy ezeknek átadására az előző tisztviselőket felhívták volna. A pénztár átadásához a régi pénztárnokot, Kovalcsik Jánost, a régi számvevőket, Ármágyi Jánost, Páles Károlyt, Rolíny Adolfot meg nem hívták, hanem a kulcsokat tőlük átvéve, a pénztárvizsgálatot nélkülem és ezek nélkül foganatosították. A hivatal átvételét és rovancsolását nélkülünk s meghiva- tásunk, értesítésünk nélkül eszközük Nómethy Bertalan, dr. Búza Barna, akik az ipartestületnek nein tagjai. Rósztvesz benne dr. Keiner Győző városi tanácsos anélkül, hogy az ő állítólagos kirendeléséről az elsőfokú iparhatóság bennünket értesített volna. Természetes dolog, hogy az ilyen egyoldalulag, politikai okokból bennünket társadalmilag is gyülölködők által illetéktelenül és nélkülünk foganatosított hivatalátvétel és pénztárvizsgálat eredménye bennünket nem köthet s ennek megállapításai ránk felelősséget nem háríthatnak. Hatezer korona. Hogy a politikai gyűlölködéstől elvakult vezetőség minden határon túl megy és bosszúból a volt elnök anyagi megrontására is tör, annak illusztrálására a következőket mondja a felebbezés. Az ipartestületi székház költségeinek és kamatainak fedezése céljából az elöljáróság határozatára Móré a saját és előljárósági tagtársai aláírásával egy 2200, egy 1700 és három 700 koronás váltót Írtak alá és adtak át az ipartestület hitelezőinek. Bárha a jegyzőkönyvekből kétségkívül megállapítható, hogy a váltók az ipartestület megbízásából és annak adósságai fejében adattak, a váltók beváltását az uj rezsim megtagadta és engedte, hogy Mórén hajtsák be azokat. A célzat az volt, hogy Móré anyagilag is tönkre menjen. — A 6000 koronát a hitelezők bekebelezték a Móré házára és Mórénak per utján kell visszakövetelni az ipartestülettől a pénzét. Majd szóról-szóra igy folytatja a felebbezés: Amikor az ipartestület elnökségem alatt a székház építését elhatározta, költségvetésében a székház építési költségének annuitása is fedezetet talált. Természetes dolog, hogy igy a székház építését helyes volt elhatározni, mert az amortizáció vagyonszerzést jelent; maga a székház a testület erkölcsi prestigét emelt?, a tagok önérzetét növelte s hatalmas tanácsterme lehetővé tette, hogy felolvasások, zeneestélyek és más szociális műveltséget terjesztő összejövetelek által az iparosok művelődésének s egészséges szórakoztatásának biztos helye legyen, nem is szólva arról, hogy az ily társas összejövetelek által a müveit érintkezés és kartársi szellem kifejlesztése kitűnő alkalmat talált. Történt azonban az, hogy épen dr. Búza Barna vezetése alatt eljárt deputáció panaszára az akkori kereskedelmi miniszter ur Török László min. titkár urat és Füzesséry számtanácsos urat leküldte az ipartestületi ügyek megvizsgálására. Ezek ugyan a panaszokat alaptalanoknak találták, de megállapították, hogy az ipartestület kötelékébe olyanok is fel vannak véve, akik a törvény szerint oda nem tartoznak, nevezetesen a vidéki iparosok, dohánygyári munkások, helybeli pincérek s borfiuk és a kaszir-
