Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-26 / 85. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Öktöber 26. mond, dr. Schön Hugó és Tolvay János. Amint belépett a terembe dr. Löcherer, fölzugott az éljen és perce­kig viharzott. Az ünnepi beszédet Kincsessy Péter mondotta. Lendüle­tes szavakkal méltatta a dr. Löcherer érdemeit és rámutatott arra a nagy horderejű munkásságra, melyet a fő­orvos a vármegyei közegészségügy előbbre vitelében fejt ki. A hatásos beszéd után újból felcsapott az éljen és csak akkor csittult el, amikor dr. Löcherer kért szót. Meghatva, köny- nyekig megindultan mondott köszö­netét az ünneplésért. Az a kitüntetés, melyet neki juttatott az uralkodói kegy, nemcsak az ő életének, az ő munkásságának a méltánylását jelenti de jelenti az orvos-gyógyszerész egye­sület kitüntetését is. Az egyesület mindig előljár a közérdekek szolgá­latában és a maga ünneplésének percében lehetetlen, hogy hálás sza­vakkal ne emlékezzék meg az egye­sület elhunyt nagyjairól: Chyzer Kor­nélról, dr. Schön Vilmosról és dr. Lengyel Endréről, kik fáradhatatlanul, csak a legnemesebb sugallatok után indulva dolgoztak az egyesület föl- virágoztatásán. Viribus unitis: ez legyen a jelszó és az összetartás, a közös együttműködés viheti csak egész közel az egyesületet a maga nagy céljaihoz. Hálás szívvel, meg­indult lélekkel köszöni az egyesület megemlékezését. És ezzel az akkord­dal a díszközgyűlés véget ért. A bankett. Este 8 órakor a városháza tanács­termében fehér asztalok körül folyta­tódott az ünneplés. A banketten Dókus Gyula alispán, mint a zempléni orvos-gyógyszerész egyesület disztagja is részt vett. Az első tosztot Kin csessy Péter mondotta és dr. Löcherer Lőrincet, az egyesület elnökét éltette. Dr. Löcherer nyomban válaszolt és emelkedett, lelkes szavakban az egye­sület fölvirágozására ürítette poharát. Dókus Gyula alispán Löcherert, mint vármegyei tisztviselőt s mint ember­barátot aposztrofálta és lendületes beszédben mutatott rá az érdemeire. Dr. Chudovszky Mór a barátot, az örökkön jókedélyü, készséges Lenci bácsit üdvözölte dr. Löchererben, mig dr. Ligeti József az alispánt köszöntötte tósztjában. Dr. Székely Károly eleven, ötletes beszédben az uj generáció nevében éltette dr. Löcherert, Widder Gyula meg Varjú Lőrincről emlékezett meg szives sza­vakkal, aki húsz évi gyógyszerészke­dés után most hagyja el Ujhelyt. S folyt vidáman, jókedvűen tovább az ünneplés, muzsikával az Oláh Rudi bandája szolgált s nótásan, daloló kedvvel a késő éjjeli órákig együtt maradt a társaság. A bankett étrendje — kifogástalanul, gourmand tökéle­tességgel — az özv. Kovacsics Ignácné konyhájából került ki. A városi villamos­— Vasutipar rt. ajánlata. — Egy érdekes terv. — A nagy problémák megoldása. — Sátoraljaújhely városiasságának, előrefejlődésének a fordulópontját kell, hogy jelentse az a tény, hogy a vil­lamos vasút kérdése immár minálunk is aktuális. S nem az amerikai stil iránti vágyakozás és nem a tetszetős külsőségekre való törekvés hozza fel­színre ezt a problémát. Az élet állít minket elé és akarva, nem akarva akár pro, akár kontra, de foglalkoz­nunk kell a dologgal. S ez Ujhely fejlődésének, az ipari és a kereske­delmi forgalom megnövekedésének kétségtelen tanúbizonysága. A mi városunk úgy fekvésénél, mint minden más itt fel nem sorolt előfeltételeinél természetes központját s fejlődési gócpontját képezi várme­gyénknek. Ipara, kereskedelme a meg­felelő s elegendő tőke, vállalkozási kedv s nemtörődömség stb. miatt csak nagyon lanyhán fejlődik. A város nagy vasúti gócpont, de a nagy for­galmát tönkre teszi az, hogy viciná­lisaink, amelyek a mi megyebeliein- ket vonzanák s hoznák városunkba szükségleteik kielégítése céljából, nin­csenek. A város felszívó ereje nagy. La­kosainak száma rohamosan növekszik, igaz ugyan, hogy végtelenül káros behatással van az a körülmény, hogy a nem produktiv elemek beözönlése is jelentős. — A város fejlődési irá­nya sem természetes. Mig minden modern rendezett város lehetőleg négy­szög-ölökben épül, addig városunk egy vonalban csaknem 5 kilométernyi hosszúságban épült. Ezt a nagy űrt áthidalni, a városi fejlődést megindí­tani, az ipar, kereskedelem felvirág­zását előmozdítani nagy részben a városi villamos van hivatva. A városi villamos létesítése tár­gyában az első impulzust a vasutipar részvénytársaság adta meg, amely a városi tanácshoz a minap beadványt intézett, amelyben ajánlatot tesz egy városi villamos létesítése iránt: mond­ván, hogy a részvénytársaság .igaz­gatósága a várost úgy fekvésénél, mint forgalmi viszonyainál fogva a villamos létesítése alkalmasnak tartja. Felvilágosításokat kér a város ipari és kereskedelmi fejlődéséről, forgalmi statisztikájáról s arról, hogy a vasúti állomásra hány személy érkezik és mennyi utazik el onnan. Ajánlatában közli, hogy a vasút financirozásában készséggel vesz részt, mely irányban a részvénytársaság egy nagyobb né­metországi konzorciummal (Bahn in- dustrie Actiengesellschaft, Hannover) van érdekelve. Annak a megállapítása céljából, szükséges e, avagy van-e élet- képessége egy itt létesítendő villa­mosnak, az alábbiakat kívánom felso­rolni, megjegyezvén, hogy a városi villamos vonala Sárospatak határától a „Torzsási“ mulatóig s a Központi kávéháztól a kisállomásig és a nagy állomásig terjedne. Városunk rohamosan fejlődik, különösen a külső részeken lakóknak a város megközelítése úgyszólván utazás számba megy. Ettől eltekintve a város területétől Sárospatak felé elterülő útvonalon lévő faluk lakói, ha a városba 10 fillér egységárért bejöhetnek, inkább jönnek be ide, hogy itt házi terményeiket a napi és heti piacon eladják, mint az őket fel­kereső kofahienáknak, akik az itteni piaci árakat úgy felverik, hogy a ba­romfi s a gyümölcs ára a budapesti árakat eléri, sőt gyakran túl haladja. Sárospataknak Sátoraljaujhely- lyel való összekapcsolása ennek a városnak régi, nagy érdeke. Ha egy pár személyi motívumot fel is lehet hozni ez ellen, az mind eltörpül a a nagy eszme mellett, mely jelenti, hogy a sárospataki útvonalon lé­tesített villamos lüktető visszereje a mi szép városunkba frisseséget, vért hoz s a fejlődést előmozdító munka­kedvet s a tespedtségből való felrá­zást és uj erőt kölcsönöz. Az iparo­sok s kereskedők előtt megnyílik az ut, megnyílik a piac, műhelyét, ke­reskedését a rnegnövekedett piacnak megfelelően fejlesztheti. A Sárospa­tak—újhelyi állomás lehetővé teszi a sárospataki főiskola, tanítóképző lá­togatását, lehetővé azt, hogy az igaz­ságát kereső közönség a bíróságun­kat felkeresse s ne kelljen amiatt állandó rettegésben lennünk, hogy Sárospatakot — egy járábiróság léte­sítése által — elszakítják városunk­tól. Ha villamosunk van, amelyen 10 perc alatt elérünk a járásbírósághoz Sárospatakról — nem lesz szüksé­gessé — egy nagy összeget képviselő s költséges berendezést és fenntartást igénylő járásbíróság létesítése. Ami a város vasúti forgalmát il­leti, bizton állíthatjuk, hogy Sátoralja­újhely vasúti forgalma Miskolcnak — a gömöri pályaudvart eltekintve — s Kassának vasúti forgalmát eléri, sőt meghaladja. A beszerzett statisztikai adatok szerint Sátoraljaújhelyből 1909. évben 397,454 egyén utazott el s 540,000 érkezett, tehát az állomáson egy év alatt a pontos statisztikai ada­tok szerint 937,454 ember fordult meg az állomáson, de a raktárba menők, vasútra kikisérők, ott sétálás céljából megjelenők számát hozzászámítva, az évente ott megfordulók száma számí­tásom szerint az egy milliót eléri, sőt meghaladja. Ha tehát a napi 3000— 400Q. forgalomból be a városba csak 1000 ember jön s ugyanannyi megy ki, ha ennek csak 50°/o-a veszi igénybe 20 fillérjével a villamost, az állomási forgalom akkor is szükségessé teszi s létjogosultságát és életképességét biz­tosítja a villamosnak. Ami pedig a bodrogközi körvasutat illeti, amely­nek mint tudjuk, végállomása Sáros­patak, ha a bodrogközi földművesek­nek közvetlen villamos csatlakozása van Ujhelybe, nem fog Sárospatakon rekedni, hanem ide jön hozzánk, ahol terményeit jobban értékesítheti, be­vásárlásait pedig olcsóbban eszközöl­heti. Ha a torzsási mulatóba nyáron villamos vasút vezet, akkor a forró nyári délutánokat az erdei árnyas utakon töltheti az ember s nem kell a nyári melegek tikkadtsága miatt otthonmaradnia — Az ottan épí­tendő nyári lakok, amelyek céljaira a város esetleg olcsó áron engedné át a kisebb erdei területeket, a nagy várossá való fejlődésnek szintén elő­feltételeit képezik. Mindez azonban csak vázlat. Nagyjában s csak a dolog körvona­lait érintve, papírra tett impresszió. Sátoraljaújhelynek és Sárospataknak összekapcsolása, az ipari és kereske­delmi forgalomban való egyesítése egzisztenciális érdekünk és ezt a je­lentős, messze évtizedeket érintő ér­deket munkálná a villamos vasút megépítése. Sátoraljaújhely és Sáros­patak egyformán egymásra van utalva és ezt az érdekközösséget kamatoz­tatjuk csak bőségesen, ha felépül a villamos. A terv mindenesetre jelen­tős s mélyen belenyúlhat Ujhely éle­tébe : megérdemli hát a legszélesebb- körü érdeklődést. Dr. Keiner Győző. VÁRMEGYE és VÁROS. )( A telekkönyvi dijnokok. Az igazságügyminiszter már közhírré tette a hivatalos lapban a telekkönyvi dij­nokok fizetésére vonatkozó rendeletét. Eszerint a telekkönyvi átalakító dij­nokok napidija 3 korona. Az önálló működési körű átalakitó-dijnokoknak e napidija alkalmazásuk tartama alatt képességre, szorgalmára és magavise­letére való tekintettel fokozatosan 5 koronáig felemelhető. A napidij fel­emelése az igazságügyminiszternek van fentartva. A rendelet hatályba lépte előtt felfogadott átalakitó-dijno- kok többé nem ideiglenes napidij- pótlékban, hanem már e rendeletnél fogva a napidijnak az ideiglenes napi­pótlék összegével való felemelésében részesülnek. )(Községházaratás Királyhelme- czen. Szép ünnepélyes diszgyülés ke­retében avatta fel Királyhelmecz köz­ség képviselőtestülete újonnan épült községházát. Az ünnepély gerincét adó diszgyülést megelőzőleg dr. Far­kas Róbert, premontrei kanonok és ifj. Bálint Dezső, ref. lelkész az uj épületet megáldották. A népes dísz­közgyűlést Pauliczky Gusztáv főbíró üdvözlő szavakkal nyitotta meg, meg­köszönte a törvényhatóságnak és min­denkinek e községháza építkezésénél tanúsított támogatását. Tóth Sándor és Bencsik István indítványára Pau­liczky Gusztáv főbírónak, valamint az építő bizottságnak az építés körül szerzett bokros érdemeikért a képvi­selőtestület jegyzőkönyvben mondott köszönetét. Trócsányi István községi jegyző ismertette az uj községháza építésének történetét. Báró Sennyey Miklós a megjelent díszpolgárok ne­vében üdvözölte a díszközgyűlést és biztosította a legmesszebbmenő tá­mogatásukról, mely után Pauliczky Gusztáv főbíró a diszgyülést berekesz­tette. A díszközgyűlést 1 órakor ban­kett, majd este élénksikerü táncmu­latság követte. A FÓRUMRÓL. A szabad líceum. Derekasan, fáradhatatlan buzgó- sággal szolgálja az újhelyi kultúrát már harmadéve a szabad líceum. A tudást népszerűsíti és egyre nagyobb és nagyobb közönség előtt munkálja a maga nagy céljait. S meg kell ál­lapítanunk minden kicsinyes elfoga­dottsággal szemben : kevés olyan tár­sadalmi egyesületünk van, melynek jelentősége fel volna mérhető a sza­bad líceum kulturális becsével. A tu­dományoknak adott iskolát a szabad líceum és a hallgatóságát abból a társadalmi osztályból veszi, melynek kulturális előrefejlődésén épül majd fel a jövő. S éppen azért örvendve kell, hogy fogadjuk a hirt: a szabad líceum társadalmi egyesületté szer­vezkedik át és igy bővült körben, fokozott erőkkel folytathatja majd a maga munkásságát. A líceum ügyei­nek vezetésére az intézősóg — szom­baton megtartott ülésében — Nyilassy Károly főgimnáziumi igazgatót kérte fel, aki a legnagyobb készséggel vál­lalja a reá osztott szerepet. A liceális előadások már ebben az esztendőben a főgimnázium tornatermében fognak megtartatni és a most következő is­kolai esztendő — legalább is minden jel erre vall — csak fokozza s mé­lyíti majd a líceum munkásságának jelentőségét. S a küszöbén annak a kulturális szempontból nagyon jelentős ténynek, amikor a líceum társadalmi egyesületé vedlik majd át, hitet kell, hogy te­gyen az újhelyi társadalom a maga kulturális igyekvéseiről. Intenzív s egészséges érdeklődésnek kell fogad­nia az átszervezés tényét, a mind­annyiunk jóakaratának és áldozat- készségének szilárdan meg kell állani a líceum törekvései mellett: a szelle­miekben való előrefejlődést, a kultu­rális megerősödést jelenti a szabad líceum és Ujhely a nagy célok, a nemes igyekvósek erőre segítségében kell, hogy szerepet vállaljon. S ebből a munkából — joggal hisszük — osztatlanul ki veszi majd részét Uj­hely egész társadalma. Végét Járja a szüret. A szüret már a vége felé járja és meg kell állapítanunk a keserves tényeket: a termelők az idén is erő­sen csalódtak reményeikben. Hegy­aljának arról a részéről, hol a jég pusztított, nem is beszélünk. De ál­talánosságban : a tavaszi és nyár­elejei dús terméskilátások annyira csökkentek, hogy kevés borvidéke lesz az országnak, amely hasznot lát sző­leje után az idén. S itt nem kivétel az a Hegyalja sem, ahova a jég el nem ért. A terméseredmény igen gyönge és sajnos, a borárak sem olyanok, hogy a termelőket kielégíthetnék. Különösen a hegyvidékeken hallani panaszokat, de a homoki szőlők gaz­dáinak helyzete sem irigylésreméltó. Pedig a borok jobb árakat érdemel­nének meg, mert oszágos átlagban jó az idei minőség, sőt egyes helye­ken igen jó borokat is találunk. Az alföldi borok ára 34—38 koronán áll, mig a hegyi boroké 38—44 koronán. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a rendes munkákon felül (amelyek az anyag és a munka drágasága folytán úgyis már nagyon magasak) az időn 4—5-ször, de sok helyütt 7—8-szor is kellett permetezni és 2 —3-szor kénporozni, elgondolhatjuk, hogy a szőlő gondozási költségei felemész­tették a legtöbb helyen a hasznot. Tavaly is kicsi volt a termés. Az 1908. évi nagy termésnek hasznát pe­dig nem élvezhették a gazdák, mert az eredmény szinte teljesen készü­letlenül találta őket, nem volt sem elég szüretelő-edényük, sem hordójuk és igy elkótyavetyélték a cefrét és mus­tot. Szomorú, keserves esztendők és ahogy térültek fordultak, kevés vi­gasságot hagytak maguk után.

Next

/
Thumbnails
Contents