Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-10-19 / 83. szám
Sátoraljaújhely, 19Í0. Október 19. 83. (4994.) Negyvenegyedik évfolyam. j'J1 1 ... . Hegjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Njilttórben minden garmond sor 10 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre B kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Harcol a kormány. — okt 19. (k.) A magyar kormány a kötelező készfizetések kimondását követeli. Az osztrák kormány eddig még nem járult hozzá ahoz, amit a magyar kormány követel. „Készfizetés“ annyit tesz, hogy a jegybank minden kibocsátott bankóját bármikor a teljes névértékben aranyra váltja. Az osztrák-magyar bank ezt ma is megteszi. Azonban nincs törvény, mely a bankot erre kötelezné. Megeshetik tehát, hogy a bank valamikor megtagadná a bankók névértékének aranyban való kifizetését. A készfizetésnek ebből a természetéből látható, hogy tulajdonképen nem egyéb, mint az osztrák és magyar bankjegyek állandó értékének garanciája. Mint ilyen pedig természetesen nemcsak magyar érdek, hanem éppen úgy osztrák, monarchikus, sőt dinasztikus érdek is. A készfizetés megtagadása pedig, mivel éppen a pénzünk értékének állandóságába vetett hitet ingathatja meg, veszélyezteti nemcsak Magyarország, hanem Ausztria, a monarkia, sőt a dinasztia érdekeit is. Ha tehát az osztrák kormány megtagadja a kötelező készfizetések kimondására irányuló magyar követelést, akkor erre semmiféle gazdasági indoka nincs. Ez nem kerül Ausztriának semmibe. Magyarország részére pedig valami külön gazdasági előnyt nem jelent. Inkább csak olyan eredmény, melynek sóvárgása jórészt a nemzeti önérzet számlájára Írandó. Némely osztrákkörök mégis ellenzik ennek a követelésnek a teljesítését. Ellenzik dacára annak, hogy készfizetések felvételét bizonyos előfeltételek bekövetkezésének esetére kimondta már a valutaszabályozásról szóló tizennyolc év előtt kelt törvény ; dacára annak, hogy egy osztrák kormány már egyszer meg is állapodott egy magyar kormánnyal a reform gyakorlati életbeléptetése iránt s az ezt tárgyazó törvény már az osztrák parlament asztalán feküdt; dacára annak, hogy a mai magyar többség országszerte hirdette és ígérte, a mai magyar kormány programmjául vallotta a készfizetések felvételét; és dacára annak, hogy a magyar király a trónbeszédben hirdette ki, hogy a bankszabadalom meghosszabi- tásával együtt a készfizetések felvételének kérdése is elintézést fog nyerni. Tulajdonképpen nem jól mondtuk. Azok az osztrák körök a reformhoz való ragaszkodásukat nyilván nem mindezek dacára tagadják meg, hanem mindezek folytán. Jól tudják, hogy a tagadáshoz nem fűződik osztrák gazdasági érdek. De felteszik azt is, hogyha ismét megakad egy törvényben gyökerező jogunk érvényesítése az osztrák ellenálláson, akkor meginog az uj rendszer, melynek alapja az uj hatvanhét, a kölcsönös megértés, a harmónia. Ha Magyarország többségének a hatvanhetes politikához való megtérése sem tudja megakadályozni azt, hogy Ausztria bennünket minden érdek nélkül, sőt talán saját érdeke ellenére is megszégyenítsen, akkor ez — a ravasz osztrák számítása szerint megzavarhatja a konszolidációnak oly szépen megindult munkáját. Szerencsére azonban olyan kormány áll ez idő szerint a magyar ügyek élén, mely helyt áll azért, amire vállalkozott s egy kis osztrák taktikázástól meg nem ijed. A Héderváry kormány ebben a kérdésben sem fújt takaródét, hanem következetes maradt ahhoz, ami a trónbeszédben foglaltatik: a bankkérdéssel együtt a készfizetések kérdése is elintézendő. A mai bécsi lapokból ki is lehet már olvasni az ijedt kiáltást, hogy a készfizetések dolgát el kell intézni, mert különben nem lesz január elsejére a bankkérdés végleges rendezése. És ez az ijedelem meg is termi már gyümölcseit. A sugalmazott osztrák lapok már kopmromisszu- mot ajánlgatnak. Az osztrák kormány pedig közös szakbizottság kiküldését indítványozta. A megoldás érik és ha a magyar kormányt harcra kényszeritette is az osztrák rosszakarat, bizalommal nézhetünk a döntés elébe. Jó néhány esztendő után végre egyszer megint nem lemondás lesz az. A közvélemény azonban tartson ki híven, becsületesen a kormány mellett és ne üljön föl azoknak a rosszindulatú mesterkedéseknek, melyekkel a törpe kisebbséggé nyomorított ellenzék áll elő unos-untalan. A kormány programmjában a reális s józan nemzeti munka lehetőségét Ígérte és attól kezdve, hogy a nemzeti öntudat olyan hatalmas parlamenti többséget állított a kormány háta mögé, minden perc csak a kormány elhatározásainak tudatos, megingathatatlan voltáról tett tanúságot. Nem kergeti a délibábokat és nem hajszolja azokat az üres sikereket, melyek pedig egy-két tetszetős frázis nyomán olyan könnyen megteremnek. — Tudja nagyon jól, hogy ebben az elgyötört, ezerfelőlről megtépett országban csak a reális alkotó munka üdvözíthet. A meddő közjogi erőlködésekből elég volt, a parlamenti rendnek — minden anarchia letörésével — helyre kell állania és mi bízunk a közvéleményben, hisszük a magyarság egészséges ösztöneiben: keményen, harcrakészen áll majd meg a kormány mellett és minden, bárhonnan jövő akarattal szemben is fedezni fogja abban a nagy életreszóló harcban, melyet egzisztenciális érdekeinkért, a magyarság jövendőjéért viv meg. Püspökválasziás előtt. — A tiszáninneni református egyház uj püspöke. — Állásfoglalás Fejes István mellett. — Az újhelyi egyháztanács ülése.— A tiszáninneni ref. egyház püspöki széke: a Kun Bertalan öröké utódra vár. S amikor a tiszáninneni református világ a legjobbjai közül választani akar, Fejes Istvánra esnek a tekintetek és benne látják a közeljövő püspökét. Méltó utódját a nemes, felejthetetlen Kun Bertalannak : a papot, aki a klasszikus idők tiszta, szeplőtlen patriarchái közül való és az embert, akire — erényeinek, értékének és krisztusi elhatározásainak láttán — mélységes ragaszkodással néz fel a nyilvánosság. A Kun Bertalan apostoli egyénisége után a püspöki szék fénye, minden ragyogása nem fakul meg egy árnyalattal sem, ha Fejes Istvánt emeli majd oda a tiszáninneni református egyház. S ebben a mondatban híven — becsületes megállapítással — benne vannak mindazok az értékek, amelyek — amikor a püspöki szék betöltéséről van szó — joggal fordítják Fejes István felé a figyelő tekintetét. Püspökválasztás előtt áll a tiszáninneni református egyházmegye: a Kún Bertalun halálával megüresedett püspöki szék vár az utódra. S már megindult a küzdelem, már folyik a nemes elhatározásu harc: megmozdult az egyházkerület, hogy főpapot válasszon és méltó kezekbe adja a Kún Bertalan örökét. S ez az örökség szeplőtlen emberi erényekre, tisztult és kristályos emberi értékekre kötelez: a püspöki méltóság jelentősége megköveteli, hogy minden kicsinyes szempont eltörpüljön a választás során és ahhoz a nagy érdekhez igazodjék minden szavazat, mely a tiszáninneni református egyház világában az uj püspökre vár. S mi, újhelyiek százszorosán büszkék vagyunk rá, hogy egyre diadalmasabban tör előre az az elhatározás, mely Fejes Istvánt akarja a püspöki székbe emelni. Információink szerint három nevet hoztak eddig forgalomba az egyházközségek. Fejes István sátoraljaújhelyi lelkész, felsőzempléni esperes' dr. Tüdős István miskolci lelkész, alsóborsodi esperes és Révész Kálmán kassai esperes a püspökjelöltek. Mind a három vezető férfia, harcokban megedzett katonája a tiszáninneni református egyháznak : érdemes nagy- tudásu emberek, kiknek az értékeik és elhatározásaik egyképen garanciája annak, hogy méltó utódjai lehetnek a püspöki székben Kun Bertalannak. Az első percben, mikor a püspök-választás ténye szóba került, Radácsi György theológiai tanár, egyházkerületi főjegyző nevét is felkapta a fáma. Radácsi azonban kitért a bizalom elől és eleve kijelentette, hogy nem reflektál a püspöki stallurara. Nem is reflektálhat — úgymond — mert a tiszáninneni református egyházkerületnek pár évtizede van már püspökjelöltje és nem képzel a köztisztességre és a maga tisztességére valamit adó embert, aki azt az egyet egyenlőtlen versenyre szállással megsérteni tudná és merészelné. — Kemény, férfias zengzetü szavak és Radácsi az egyetlen püspök-jelöltnek Fejes Istvánt tudja. S nem kell prófétai ihletség ahhoz, hogy megjósolhassuk, hogy a küzdelemből Fejes István kerül majd ki győztesen. Áz egyházközségek javarésze őmellette áll meg és a higgadt, objektiv köztudat minden más jelölt mellett is Fejes Istvánban látja legmarkánsabban azokat az értékeket, melyek a püspöki méltóságra való hivatottságot adják. A sátoraljaújhelyi református egyháztanács vasárnap délután Dókus Gyula elnöklete alatt foglalkozott a püspök-választás tényével és egyhangú lelkesedéssel azt a határozatot hozta, hogy a sátoraljaújhelyi egyházközség szavazatát Fejes Istvánra adja majd le. Őszinte örömmel vette tudomásul az egyháztanács, hogy egyre több és több egyházközség foglal állást Fejes István mellett és Fejesnek a püspökválasztás során való győzelme immár kétségtelen. Miután Marton János sátoraljaújhelyi vallástanitó-lelkészt a múlt héten lezajlott egyház kerületi közgyűlés a sárospataki főiskola theológiai tanárává választotta, az egyháztanács Marton helyére Papp József ütrechti egyetemi hallgatót választotta hitoktató lelkészül. A vármegye és a város társadalma a legszívesebb készséggel fogadja azt a jelentős fordulatot, mely Fejes Istvánt állítja a püspöki székért való küzdelem homlokterébe. Évtizedek szolgáltattak bizonyságot a mellett a fáradságos s mindig eredményre törő buzgóság mellett, mely- lyel Fejes István szolgálja — immár egy emberöltőnél hosszabb ideje — a közérdekeket. Önzetlen, becsületes harcosa a mihdnyájunk javára való törekvésnek: csupa szív, csupa ideális eltökéltség. Polgár a legjavából, kinek az ereje, az értékei vezetőszerepet juttattak a fórumon és akit mindenkoron példátlan becsüléssel vészén körül a város s a vármegye társadalma. Mint egyházi ember és mint költő országos ismertségre tett szert: a leghívebb szimpátiák tartanak ki mellette és ezekre a szimpátiákra Fejes István az életével, az élete munkásságával méltán rászolgált. S ahogy ráemlékezünk nemes s klasz- szikus becsű egyéniségére, azokat az igazi papokat látjuk magunk előtt, akik a szeretetet s a megértést nemcsak a templom szószékéről prédikálják, de gyakorolják kívül a zajló, küzdelmes életben is. És ennél különb mondatot Fejes Istvánról nem tudunk Írni. Lapunk mai száma 4 oldal.
