Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-05 / 79. szám

2. oldal.

Z EMPLÉN.

Október 5.

országgyűlési képviselője merően uj argumentumokat vitt át a köztudatba. S ezek az argumentumok eléggé komolyak és annyira meggyőzőek voltak, hogy a törvényhatóság elejtette a régebbi határozatát és most már vállalta a hatszázezer koronáért a kézfizetői kezességet.

Ennyi a tényállás s ezt használja föl az ellenzéki sajtó, hogy vitriollal menjen neki a törvényhatóságnak. Szemére veti, hogy rövid két hónap alatt ugyanazon tárgyban két ellentétes határozatot hozott s mindennek elmondja a törvényhatóság eljárását, csak komolynak és férfiasnak nem. És mi most fölvetjük a kérdést: mi a férfiasabb, komolyabb, ha beösmerjük a hibát s amig lehet reparáljuk, vagy az, ha konok dacossággal ragaszkodunk a tévedésünkhöz és hagyjuk, hogy a fejünk fölött lángot fogjon a tető? Elvégre tévedni tévedhetünk mindig, de azután az már a férfiasság, a vállalt kötelezettségek tudatának a dolga, hogy igazítsuk is helyre a tévedést. A törvényhatóságot a legbecsületesebb szempontok vezették és onthatja a tüzet akármilyen teli torokkal is az ellenzéki sajtó, komolyan és férfias öntudatossággal járt el a törvényhatóság, amikor beismerte a hibát és megreparálta, mielőtt még elüszkösödhetett volna az.

S ha már az ellenzéki sajtónál tartunk, föl kell jegyeznünk még egy jellemző tünetet. A minden áron el- lenzékieskedő csatársor: Búza Barnával az élén azt a hirt vetette föl, hogy a kölcsönnek garancia nélkül és kamatmentesen való kiutalásához a koalíciós kormány nem csak hogy hozzájárult, de azt teljesen elő is készítette már. Ennek a hírnek a rejtett s igazi éle az volt, hogy: ime, lássátok polgártársak, az a kormány, melyet a képviselőház padsoraiból Búza Barna is támogatott, garancia nélkül akarta adni a kölcsönt s hogy most nem juthattok hozzá, az a munkapárti kormányon múlik. S dr. Molnár Béla két Ízben is — előbb a közigazgatási bizottság, majd a vármegye törvényhatósága előtt — jelentette ki, hogy aki ezt a hirt szárnyra segítette, az tudva valótlant állított. Jó magyarsággal: hazudott. A koalíciós kormány attól is húzódott, hogy kamatmentesen adja a kölcsönt, nem hogy beleegyezett volna a garancia nélkül való szétosztásba. S erre az energikus hangra meglapulnak a lesi- puskások és olyan egykedvűen néznek el a vád fölött, mintha az nem is az ő címükre lett volna továbbítva.

A szereleméhes A nagymihályi szen- tanár ur. záció egyre mélyebb és mélyebb hullámokat ver. Keresztül törte a vármegye határait és országszerte rikító színekkel és szenzációt sejtetően, sötétre árnyalva állítják a lapok a nyilvánosság elé a megtévelyedett embert. A perverzus históriáknak mindenkoron nagy a közönségük és az a mohó, indiszkrét leskelődés, melylyel az ilyen förtelmes históriák után kutat a tekintet, mindig jól kamatozik egy-két bulvár újság kezében. A nagymihályi don- juánkodás is országos érdeklődést keltett és igazán sóhajtunk azok után az idők után, amikor a kultúrának is annyi érdeklődés jár majd ki, mint amilyen publicitással dolgozott a felsőzempléni förtelem.

A Zemplén — legfőbb kontúrjaiba szorítva a dolgot — hirt adott már a Dévényi Jenő botlásáról. S csak ott csúszott hiba a tudósításunkba, amikor arról irtunk, hogy a gyanús gyöngédségü tanár már benn is ül az ügyészség fogházában. Itt, ezen a ponton tévesek voltak az információink. Dévényi Jenő jobbnak látta, hogy csöndben, angolos hidegvérü- séggel tovább álljon és ha lehet, hát ilyenmódon kerülje el a büntető törvénykönyv paragrafusait. S mielőtt még megváltotta volna a vasúti jegyet az ismeretlen tájak felé, levelet irt egy budapesti lapnak s csak annyit kockáztatott meg, hogy a kicsinyes

bosszú dolgozik ellene és ő semmi olyat nem követett el, amiért félnie kellene az igazságszolgáltatást. Ez a levél volt a nagymihályi testamentoma és konstatálnunk kell, hogy a levele magabizó, önérzetes hangja és az a határozott visszautasítás, melylyel az ellene emelt vádakat két-három sorban kívánja elintézni, sehogyansem egyeznek a fináléval. Dévényi ur megugrott és az a megugrás mintha nem éppen súlyos megerősitgetése volna annak, hogy a tanár ur — ártatlan.

A Dévényi professzor ur megté- velyedése százszorta közelebbről su- rulja a szekszuális patológiát, mint a komoly és ellenkezést nem tűrő büntető törvénykönyvet. Egy vágyaiban megbomlott emberrel állunk szemközt, a természetellenes hajlamok egy tehetetlen, beteg áldozatával, aki a maga világos, tudatos perceiben kétségbeesetten kelhetett bírókra az önönmaga beteg hajlamaival. S gyönge, erőtlen volt ahhoz, hogy ebben a rettenetes viaskodásban az egészség után való igyekvés győzedelmeskedjék. Elbukott és förtelmes, ocsmány hírek kellettek hozzá, hogy Dévényi Jenőből máról- holnapra országos hirü nevezetesség lehessen. S hol van a megértése minden emberi nyavalyának, hol van az a tisztánlátó humanizmus, mely a dévényijenőket kórházzal gyógyítani és nem börtönnel büntetni akarja csak ?

Az ujcsanáloBi Meghatóan őszintén bíró. és minden cifra cikornyát elmellőzve folytak le a Dókus- ünnepségek. A vármegye ünnepelt és szeretetteljesen, az érdem s a munka előtt mélyen hajtva meg a lobogót köszöntötte az alispánt. S most, mikor ezeket a refleksziókat Írjuk, nem az ünnepség méltatására akarunk visszatérni : egy momentum kívánkozik csak tollhegy alá és ez a momentum: Nagy Jánosnak, az ujcsanálosi bírónak az ünnepségen való szereplése.

És amikor javában ömlöttek a mondatok, melyek a jegyzők ragaszkodását vitték az alispán elé és mindenfelőlről viharos, zengő éljenzésbe fűlt a lelkesültség, fölállt Nagy János, ujcsanálosi bíró és a községi bírák nevében köszöntötte az alispánt. S a községi birákról való képzeteink

— a Nagy János szereplése kapcsán

— egészen uj impressziókkal bővültek. Daliás, szép szál magyar ember, abból a paraszti sorból való, mely csupa egészséges értelmet és nyugodt, csöndes becsületességet sugároz. S Nagy János belekezdett a beszédébe és a közönség előbb meghökkenve, majd lelkesülten és odaadva magát az elragadtatásnak, hallgatta az orá- ciót. Kerek, befejezett mondatokat mondott Nagy János s annyira csiszoltak és annyira formásak voltak a mondatai, hogy bízvást nyomdafesték alá lehetett volna adni azokat. Nem volt abban a beszédben semmi hazug pátosz, nyoma sem volt sehol a keresettségnek s őszintén, becsületes nyíltsággal ömlöttek a szavak Nagy János szájából. Az előadás heve, melegsége, a beszéd lendülete magával ragadták a közönséget és az éljenző tapsba tört nyilvánosság nem zavarta meg Nagy Jánost: mondta tovább nyugodtan, higgadt komolysággal a beszédét és becsületesebben meg tudta éreztetni a maga érzéseit, mintha egy sereg hivalkodó, cifra frázissal állt volna elő. S a mögött a beszéd mögött mi egy nyiltszemü, egészséges magyar fejet, egy kemény, izmos magyar koponyát láttunk és úgy éreztük, hogy jó kezekben van az a község sorsa, ahol Nagy János a legfőbb hatalom : a biró.

S elgondoltuk: mennyi erő s mennyi érték lakozik a mi kemény magyar fajunkban, anélkül, hogy intenzív s messzebb érő megmunkálás alá venné a kultúra azt a rengeteg erőt s azokat az izmos, egészséges értékeket. S mennyi eleven erő pusztul el s jut romlásba, mert a kötelező iskoláztatást néhány elemi osztálynál

tovább nem tudjuk vinni ? S ezekre a kérdésekre önként tolul a felelet: meg kell indulnia annak a liceális oktatásnak, mely a százesztendős mesemondóknál többre taksáltatja majd a magyar paraszttal az igazi könyvet. Éppen, megrontatlanul élnek a magyarság értékei a faluban és a kultúrának, ha becsületes munkát akar végeznie, bele kell vonnia a maga munkakörébe a magyar falut is. S akkor a Nagy Jánosok nem lesznek olyan ritkák s nem kellesz meglepődnünk azons ha minden egyszerű községi biró is el tud majd folyékonyan mondani húsz értelmes, kerek mondatot.

VÁRMEGYE és VÁROS.

)( Anyakönyvvezetöi kinevezések. A belügyminiszter Farkas Andor árvaszéki ülnököt az anyakönyvvezetői tisztsége alól fölmentette és helyette ideiglenes anyakönyvvezetővé Kelemen Miksa adójegyzőt nevezte ki. — Meczner Gyula főispán a nagypólányi állami anyakönyvi kerületbe Grünfeld József oki. segédjegyzőt korlátolt hatáskörrel anyakönyvvezető-helyet- tessé nevezte ki s Lukács Jaczkó Antal nagyazari anyakönyvvezető- helyettest ezen tisztsége alól felmentette.

)( Egy újhelyi inditvány. Országos érdeklődés mellett fog lezajlani október 9-én Szombathelyen a polgár- mesterek kongresszusa. Sátoraljaújhely r. t. város képviseletében Farkas Andor h. polgármester és dr. Kellner Győző h. gazdasági tanácsos vesznek részt a kongresszuson, mely tárgyalni fogja dr. Kellner Győzőnek a választmány által tárgysorra tűzött következő indítványát is: Mondja ki a közgyűlés, hogy a r. t. városok tisztviselői és alkalmazottai nyugdíj törvénye a városi tisztviselők fizetésrendezésével életbe léptettessék, s e célból a kormányhoz felterjesztés in- téztessék. A nyugdíjtörvény, az állami alkalmazottak nyugdíjazása tárgyában alkotott 1885. XI. t.-cikknek a városi szolgálattal vonatkozásba nem hozható részek kihagyásával és az alább felsorolandó módosításokkal — egyező legyen. Ezen módosítások a következők : 1. A városi tisztviselők és alkalmazottak szolgálati időtartama 35 év. 2. A nyugdíj alapjául a beszámítható fizetésnek 10 év után 50°/o-a és a 10 évi szolgálat után minden további évre 2—2% kai magasabb összegben állapítandó meg, úgy hogy a 35 évben megállapított köteles szolgálati idő eltöltése után a beszámítható fizetésnek teljes összege járjon. 3. A tisztviselő 6 évi szolgálat után jogosultságot szerezzen arra, hogyha szolgálata alkalmával szerzett betegsége miatt további szolgálatra képtelenné válik, fizetésének legalább 35%-át nyugdíjként élvezze. 4. A tisztviselők özvegyei, — ha a házasság a morális viszonyoknak megfelelő — férjük halála után tekintet nélkül azok szolgálati idejére azonnal jogosultságot szereznek a nyugdíjra. A nyugdíj férjük által élvezett fizetés felénél kevesebb nem lehet. 5. Az árvák az özvegy által élvezett nyugdíj Ya-öd részét kapják ellátás, illetve neveltetési járulék címen. 6. A beszámítható fizetés alatt a lakbér fele is értendő, illetve a nyugdíj megállapításánál a tisztviselő által élvezett lakbér fele is számításba veendő.

BORHEGYI

LTTHIUMOS BOBVIZ

kiváló nedvhajtó. Sziklából fakadó természetes gyógyásványviz. Főraktár Sátoraljaújhelyben: ■Villrovezlsy és TótH czégnél.

Az uj évnegyed alkalmából felkérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése lejárt, nemkü- lömben azokat, kik az előfizetési dijakkal hátrálékban vannak, hogy lapunk múlt számához csatolt utalványon az előfizetést megújítani, illetőleg hátrálókaikat beküldeni szíveskedjenek, nehogy lapunk további küldésében akadályozva legyünk.

A kiadóhivatal.

HÍREK.

Az aradi golgota. A fájdalmas, ** könnyes visszaemlékezések napja az október hatodika. És nagy, diadalmas győzedelme ennek a földnek: a fekete, áldott magyar földnek. Mentek büszkén, dacosan a halálnak mind a tizenhármán — a tizenhárom szent — és vitte őket ennek a földnek az imádata. Könnyes áhítattal borul le előttük a nemzet visszaemlékezése és az idők távolán át is azoknak látja őket, akik voltak: vértanúi, keresztet szenvedett apostolai ők a nemzeti jövendőnek. Egy nagyszerű, tüzes mítosz az ő históriájuk: golgotát szenvedtek mind a tizenhármán, mert magyarok voltak és hősök tudtak lenni a villámos, förgeteges időkfen is. ÁldóaD keresi föl emléküket — minden október hatodikéval — a nemzet és vajha tanulna igazán, becsületesen lelkesedni az ő lelkesedésükből. Lelkesedni azzal a tűzzel, mely gigászi elhatározásokra edz és lelkesedni minden eszményért, melylyel a nagy s diadalmas Magyarország eljövetelét munkálhatjuk. Az aradi tizenhármak egy ködös, borús októberi reggelen eléje álltak a halálnak és hol az idő, amikor az ő hősi haláluk váltsága lesz a mi minden fájdalmunknak, a mi minden keserűségünknek ?

— A király nevenapja. Október hó 4-én hagyományos ünnepélyességgel ülték meg Sátoraljaújhelyben a király nevenapját. Az összes felekezeti templomokban háladó istentiszteletek voltak, az iskolákban pedig az előadások szüneteltek. A róm. kath. plébánia templomban reggel 9 órakor vette kezdetét az ünnepi mise, melyen résztvettek a nagyközönségen kiviil a megyei, állami és városi tisztviselők, valamint a honvéd tisztikar.

— Áthelyezések a dohánygyárnál. Bunyitay Béla helybeli dohányjövedéki osztályvezető hasonló minőségben a szomolnoki, Szauer József dohánygyári segédtiszt a debreczeni és Pudlis Gyula dohánygyártási ügyelő a kassai m. kir. dohánygyárhoz áthelyeztetett.

— Halálozás. Zöldi Sámuel órás és ékszerész hosszas szenvedés után hétfőn este 62 éves korában elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése nagy részvét mellett tegnap ment végbe.

— Genfi vendég Sárospatakon.

Fulliquet György a genfi egyetem theológiai fakultásának dékánja szept. hó 27-én dr. Kovács J. István budapesti hitoktató lelkész kíséretében a sárospataki főiskola látogatására Sárospatakra érkezett, A tanári kar s az ifjúság a tanácsteremben lelkes éljenzéssel fogadta, a főiskolai énekkar a svájci indulóval üdvözölte. Ezután dr. Rácz Lajos közigazgató előbb magyar, majd francia nyelven üdvözölte ; ez üdzözlésre Fulliquet lelkes szavakkal válaszolt s a szives fogadtatásért köszönetét mondott. Fulliquet Gruska Lajos róm. kath. lelkész kalauzolása mellett megtekintette a Rá- kóczi-várat. Megtekintette az iskolakertet, a főiskolai kórházat, a tápintó- zetet s a város egyéb nevezetességeit. Szeptember hó 28-án rősztvett a vá-