Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-01 / 78. szám

2. oldal. Z EMPLÉN. Október 1. DÓKUS GYULA ünneplése. Ha hibáznék vagy rossz irány­ban vinném előre a vármegye ügyeit, ostorozzanak kíméletlenül: ezt mon­dotta Dókus Gyula alispán, mikor az újhelyi, újságírók üdvözlésre járultak elébe. És ebben a mondatban bennevan a Dókus Gyula férfias, örökkön mun­kás egyénisége és benne vannak azok az egészséges emberi értékek, melyek annyi joggal fordították a jubiláló alispán felé a vármegye szimpátiáit. Negyven esztendő már maga a his­tória és az a negyven esztendő, amit idáig töltött el Dókus Gyula a vár­megye szolgálatában, a közérdekekért való viaskodás és a folytonos, fárad­hatatlan munka negyven esztendeje volt. Sohase vezették Dókus Gyulát más szempontok, csak a vármegye érdekei és ahogy napról-napra a lel­kekben egyre mélyebbre gyökeredzett a ragaszkodás, melylyel a vármegye közönsége Dókus Gyulát hivatali pá­lyáján nyomon küvette, ugyanúgy napról-napra nyilvánvalóbbakká let­tek azok az eredmények is, melyek­kel kapcsolódott a vármegye életébe az a negyven esztendő. Mélységes szeretettel, a nagy s nemes eszmé­nyek után törve dolgozik már negy­ven esztendeje Dókus Gyula a vár­megye szolgálatában és ezt a negy­ven esztendőt osztatlan szeretettel s meghatóan őszintén köszöntötte most Zemplénvármegye közönsége. Nem akarunk mi most himnu­szokat írni és nem akarunk újból rá­mutatni azokra az értékekre, amiket a Dókus Gyula negyven esztendei mun­kássága jelent. Kristályos, mindennel szembe néző hazafiság, nemes s be­csületes eltökéltségü lélek és mindent megértő emberszeretet; ezek azok a tulajdonok, amikkel Dókus Gyula a közpályáját kezdte és ezeknek a tu­lajdonoknak adott szárnyat negyven hosszú esztendőben keresztül Dókus Gyula. Az eljövendő idők krónikása, ha majd megírja Zemplénvármegye történetét, elismeréssel kell, hogy ha­joljon meg Dókus Gyula előtt és az az elismerés a vármegyei érdekek avatott s az intencióiban mindig ne­mes vezérének fog szólani. A férfinek szól majd, aki eszményi elhatározá­sokat, becsületes lelket és hatalmas, szélesre alapozott tudást vitt negyven hosszú, küzdelmes esztendőn át a mindnyájunk érdekeiért való csatákba. Azokról az ünnepségekről, me­lyekkel most köszöntötte Zemplénvár­megye közönsége a jubiláló alispánt, a következőkben adunk részletes tu­dósítást : Ünnepelnek a jegyzők. Mindenfelölről fellobogózott há­zak köszöntötték a nagy napot s a negyven esztendő megünneplésének a jegyzői egylet díszközgyűlése adta a prológusát. Szerdán délután a vár megyeháza nagytermében a zemplén- vármegyei jegyzői egyesület tagjai díszközgyűlésre jöttek össze és őszinte szeretettel, a ragaszkodásnak meg­hatóan adva kifejezést, ünnepelték a jubiláló alispánt. Az ünnepség alkal­mából a vármegyeháza nagytermét teljesen megtöltötte a közönség s a díszközgyűlésen részt vett Meczner Gyula főispán is. A szabolcsvárme- gyei jegyzői egyesületet Tóth József, a sárosvármegyeit Csekernyák János, a borsodvármegyeit Sikovszky Gyula s az országos központi egyletet Mor- vay János mezőkövesdi főjegyző kép­viselte a díszközgyűlésen. A díszközgyűlést Szoták János egyesületi elnök nyitotta meg s is­mertetve a közgyűlés tárgyát, indít­ványozta, hogy Rácz János tőketere- besi főjegyző vezetése alatt az ünne­pelt alispánt egy 12 tagú küldöttség kérje föl a díszközgyűlésen való meg­jelenésre. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag el is fogadta és amint néhány perc múlva belépett a terembe az alispán, fölzugott az éljen és per­ceken át viharzott őszintén, utat nyitva a szimpátiáknak, az ováció. Az éljenzés lecsilapulása után Szoták elnök üdvözölte szívélyes szavakkal az alispánt, majd Marikovszky Béla méltatta lendületes beszédben az al­ispán köztisztviselői működését. Já- szay Pál egyleti főjegyző a Dókus Gyula nevét viselő alapítvány tárgyá­ban terjesztette elő indítványát s be­jelentette, hogy a hétezer koronát tevő alapítvány kamatai középiskolai tanulók segélyezésére fognak évről- évre fordittatni. Nagy János ujcsaná- losi bíró egy megragadó sikerű, pom­pás beszéddel a községi bírák nevé­ben köszöntötte az alispánt, majd Simcsik Nándor egyleti jegyző adta át a községek üdvözlő határozatait az ünnepeltnek. A díszközgyűlés utolsó pontja Pataky Miklós főjegyző tar­talmas beszéde volt, melynek kísére­tében nyújtotta át az alispánnak a jegyzők emléktárgyát: az ezüst babér­koszorút. A zugó s folytonoson meg-meg- ujuló éljenzés közepette most Dókus Gyula alispán kért szót és a követ­kező nemes hangú, eleven sikerű beszédben köszönte meg az ünneplést: Tisztelt Egyesület! Szives és meleg üdvözlésüket, azt a nekem jól eső figyelmet, hogy szolgálatom 40 éves fordulójára el­sőkként reám gondolni szívesek vol­tak, őszintén és szívből köszönöm. Aki ismeri a közigazgatást, annak nagyhorderejű feladatait, különösen pedig a közigazgatási törvények vég­rehajtásának emberi erőt csaknem meghaladó nagy munkáját, az előtt nyilvánvaló, hogy önök uraim, kik közvetlenül a néppel érintkezve első sorban hivatvák a közigazgatás za­vartalan menetét biztosítani, az állam- gépezetnek nemcsak fontos tényezői, hanem sok esetben a nemzet létérde­keit is érintő események az önök hű­séges és hazafias közreműködésén for­dulnak meg. Hogy ez a gépezet itt is az or­szág javára áldásosán működjék, el­engedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy az összes tényezők egymás iránt bizalommal, becsüléssel és szeretetet- tel viseltessenek. Ezt felösmerve tö­rekedtem az önök bizalmát megsze­rezni, szeretetöket kiérdemelni. Nagy öröm tölti el szivemet, ta­pasztalva és érezve, hogy ezt megsze­reztem és bírom, mert ez képezi biz­tosítékát annak, hogy együttes mun­kánk a köznek, a vármegye lakosainak hasznára a jó közigazgatás megmen­tésére szolgál. Ez képezi azon nemes cselekedetűk felett érzett örömömnek is a forrását, hogy nevemre egy alapítvány létesí­tését határozták el, mert akinek szi­vében emberbaráti érzés van, csak az képes a köznek javát sikerrel mun­kálni és embertársaiért lelkesedéssel dolgozni. A nekem adott koszorút, habár az volt az óhajtásom hogy értékét az alapítvány gyarapítására fordítva, még több könyet töröljenek le egy szegény sorsú gyermek szeméből, elhatározá­suk folytán örömmel elfogadom és megőrzőm zálogául annak a hűségnek, melylyel önök vármegyénk és hazánk iránt viseltetnek, zálogául annak, hogy legjobb tudásukat és munkás­ságukat a nép, az önök vezetésére és gondozására bízott lakosság érdekei­nek szolgálatára szentelik, zálogául annak, hogy egyesületünk jó hírnevét öregbíteni abban és az által hasznos munkát végezni hazafiui kötelességük­nek ismerik. A községek elöljáróságainak és képviselőtestületinek megemlékezését és üdvözlését melegen köszönöm, ezek a jegyzőkönyvek bizonyítékai annak a készséges támogatásnak, melyben hi­vatali működésem közben mindég ré­szesítettek és nagy örömömre bizo­nyítékai annak is, hogy a képviselő testületek és elöljáróságok oly erős egységet képeznek a törvényhatóság és tisztikarral, hogy azon a rossz győzelmet soha nem arathat s a melynek összhangját megzavarni senki nem lesz képes. Őszinte köszönetem ismételt ki­fejezése mellett fogadják viszonzásul azt a nem változó ígéretemet, hogy én önök iránt mindenkor az maradok a ki voltam és vagyok. A teremtés ura árassza önökre és családjaikra áldó kegyelmét, engem pedig abban a jóleső szeretetben és támogatásban, melynek rég birtokosává avattak a közszolgálat érdekében, kérem a jövő­ben is részesíteni szíveskedjenek. S újból szárnyra kapott az éljen s amint befejezte az alispán a beszé­dét folyt tovább az ováció. Lelkesül­ten, őszinte szeretettel vette körül a diszgyülés közönsége és Dókus Gyula meghatottan, kihevült arccal köszönte meg a köréje sereglő jegyzőknek a nagyszerű ünnepséget. Este hat órakor a Magyar Ki­rály szálloda nagytermében 180 te­rítékű társasvaesora volt, melyen lel­kes kedvvel folyt tovább a Dókus Gyula ünneplése. Haraszty Vince, Szoták István, Morvay János, Cse- kenyák János, Tóth József, Sikorszky Gyula, dr. Szirmay István, Nagy Já­nos s Búza Barna mondottak sikerült tósztokat s lelkes hangú beszédben köszönte meg az ünneplést Dókus Gyula. A bankettnek csak a késő éjjeli órákban szakadt vége. Hódol a vármegye. Férfias komolysággal s impozán­san, a maga törhetetlen ragaszkodá­sának adva kifejezést, vette ki részét a vármegye törvényhatósága a Dókus Gyula ünnepléséből. A csütörtöki közgyűlés során zsúfolásig megtelt a vármegyeháza nagyterme a törvény- hatósági bizottság tagjaival és szinte belereszkettek azok az ódon, históriai emlékezetű falak az éljenzésbe, ami fogadta az alispánt tererabeléptekor. Meczner Gyula főispán megnyitva a közgyűlést, a következő nagyha­tású, lelkes beszéddel fordult a jubi­láló alispán felé: Vármegyénk közéletében kiemel­kedő eseményről kell megemlékez­nem. Vármegyénk alispánja, megyei szolgálatának immár négy évtize­det töltötte be. Az énekiró szerint „Az Urnák jóvolta napjainkhoz napokat told.“ Mily nagy idő tehát negyven esz­tendő. Egy egész emberélet 1 S ha még közszolgálatban szakértelmes tudással, nagy tapasztalatokkal, oda­adó szorgalommal és munkássággal lett eltöltve, egy nagy értékű em­berélet, amely mindenkinek tiszte­letét és becsülését érdemelte ki. Ily értékes negyven esztendőt töltött a mi nagyra becsült alispá­nunk, szeretett vármegyénk szol­gálatában. Megérdemli tehát elis­merésünket, szeretetünket, becsülé­sünket és tiszteletünket. Különösen kedves kötelessé­gemül nyílik nekem ezeket az elnöki székből kijelentenem, ki régi ba­rátja s munkatársa voltam és va­gyok. Miután alispánunk közszolgálati érdemeinek a vármegye közönsége részéről leendő kitüntető elismerése iránt kiváló s illetékes helyről önálló indítvány lett benyújtva, ennek első sorban következő tárgyalásánál al­kalma lesz a t. közgyűlésnek ér­zelmeit tolmácsolni. Részemről, mint a vármegye fő­ispánja, mint régi barát és munka­társ, itt a nemes vármegye közön­sége előtt kifejezve elismerésemet, nagyrabecsülésemet, igaz tisztele­temet, kivánom, hogy az isteni gond­viselés családjának díszére, várme­gyénk és hazánk javára, mindnyá­junk igaz örömére, zavartalan bol­dogságban, hazafiui örömekben, erő­ben és egészségben még igen so­káig tartsa meg és éltesse. Percekig zúgott a főispán beszéde után az éljen, majd Bernáth Aladár tb. főjegyző olvasta fel gróf Mailáth József indítványát. Az indítvány ja­vasolta, hogy a jubileum alkalmából üdvözölje a törvényhatóság a legszi- vélyesebben az alispánt és el nem múló, hervadhatatlan érdemeit jegyző­könyvileg örökittesse meg. Az indít­ványt néhány szóval meg is okolta gróf Mailáth: A megye Dókus Gyu­lát — úgymond — jobban ismeri, sehogy érdemeiről bővebben kellene szólni. Szükségesnek tartotta, hogy egy a pártok harcain felül álló bi­zottsági tag nyújtsa be az indítványt és ő, aki 27 éve szemléli a Dókus Gyula közhivatali munkásságát, örül annak, hogy benyújthatta az indít­ványt. Majd Matolai Etele kérte a tvh. engedelmét ahhoz, hogy mint a tör­vényhatósági bizottság legöregebb tagja és Dókus Gyulának közvetlen hivatali elődje, elsőnek járulhasson az indítványhoz. A közgyűlés egy­hangúlag, percekig zugó éljenzéssel magáévá is tette a gr. Mailáth indít­ványát, mire Dókus Gyula a követ­kező beszédben köszönte meg az ün­neplést : Méltóságos Főispán ur ! Tekintetes Törvényhatóság 1 Méltóságodnak elismerő szép szavait, melylyel szolgálatomat mél­tatni szives volt, Onagyméltóságá- nak kitüntető indítványát, melylyel engem megtisztelt, hivatali elődöm és régi jó barátom meleg szavait, a tekintetes törvényhatóság bizottsági tagjainak érdemeimet túlhaladó ke­gyes elismerését, szivem egész me­legével és igaz hálájával köszönöm. A tekintetes Törvényhatóság imént meghozott határozatával is­mét abban a legszebb jutalomban részesített, melylyel 40 éven át minden alkalommal megajándékozni kegyes volt. Mert alig végeztem el tanulói pályámat s jelentkeztem szolgálatába való felvételre, kész­séggel teljesítette azt a vágyamat, hogy mint tisztviselő családból szár­mazó ifjú vármegyémet én is szol­gálhassam, azon időtől pedig kitün­tető bizalmával, emberi fogyatékos­ságom jóakaró elnézésével és hat­hatós támogatásával fokról-fokra emelve a legszebb és legnagyobb állással, amit közbizalom adhat, megtisztelt. Azok a csekély sikerek, ame­lyeket szolgálatomban elérhettem, nem az én érdemeim. Embertársaim megkülönböztetés nélküli szeretetét, a munka iránti vágyat a szülői ház­ból hoztam magammal, azt jó szü­RAKQVSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bár­mily szinre, női ruhaszövetet guvliroz ........... = jutányos áron. =====

Next

/
Thumbnails
Contents