Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-10-01 / 78. szám
2. oldal. Z EMPLÉN. Október 1. DÓKUS GYULA ünneplése. Ha hibáznék vagy rossz irányban vinném előre a vármegye ügyeit, ostorozzanak kíméletlenül: ezt mondotta Dókus Gyula alispán, mikor az újhelyi, újságírók üdvözlésre járultak elébe. És ebben a mondatban bennevan a Dókus Gyula férfias, örökkön munkás egyénisége és benne vannak azok az egészséges emberi értékek, melyek annyi joggal fordították a jubiláló alispán felé a vármegye szimpátiáit. Negyven esztendő már maga a história és az a negyven esztendő, amit idáig töltött el Dókus Gyula a vármegye szolgálatában, a közérdekekért való viaskodás és a folytonos, fáradhatatlan munka negyven esztendeje volt. Sohase vezették Dókus Gyulát más szempontok, csak a vármegye érdekei és ahogy napról-napra a lelkekben egyre mélyebbre gyökeredzett a ragaszkodás, melylyel a vármegye közönsége Dókus Gyulát hivatali pályáján nyomon küvette, ugyanúgy napról-napra nyilvánvalóbbakká lettek azok az eredmények is, melyekkel kapcsolódott a vármegye életébe az a negyven esztendő. Mélységes szeretettel, a nagy s nemes eszmények után törve dolgozik már negyven esztendeje Dókus Gyula a vármegye szolgálatában és ezt a negyven esztendőt osztatlan szeretettel s meghatóan őszintén köszöntötte most Zemplénvármegye közönsége. Nem akarunk mi most himnuszokat írni és nem akarunk újból rámutatni azokra az értékekre, amiket a Dókus Gyula negyven esztendei munkássága jelent. Kristályos, mindennel szembe néző hazafiság, nemes s becsületes eltökéltségü lélek és mindent megértő emberszeretet; ezek azok a tulajdonok, amikkel Dókus Gyula a közpályáját kezdte és ezeknek a tulajdonoknak adott szárnyat negyven hosszú esztendőben keresztül Dókus Gyula. Az eljövendő idők krónikása, ha majd megírja Zemplénvármegye történetét, elismeréssel kell, hogy hajoljon meg Dókus Gyula előtt és az az elismerés a vármegyei érdekek avatott s az intencióiban mindig nemes vezérének fog szólani. A férfinek szól majd, aki eszményi elhatározásokat, becsületes lelket és hatalmas, szélesre alapozott tudást vitt negyven hosszú, küzdelmes esztendőn át a mindnyájunk érdekeiért való csatákba. Azokról az ünnepségekről, melyekkel most köszöntötte Zemplénvármegye közönsége a jubiláló alispánt, a következőkben adunk részletes tudósítást : Ünnepelnek a jegyzők. Mindenfelölről fellobogózott házak köszöntötték a nagy napot s a negyven esztendő megünneplésének a jegyzői egylet díszközgyűlése adta a prológusát. Szerdán délután a vár megyeháza nagytermében a zemplén- vármegyei jegyzői egyesület tagjai díszközgyűlésre jöttek össze és őszinte szeretettel, a ragaszkodásnak meghatóan adva kifejezést, ünnepelték a jubiláló alispánt. Az ünnepség alkalmából a vármegyeháza nagytermét teljesen megtöltötte a közönség s a díszközgyűlésen részt vett Meczner Gyula főispán is. A szabolcsvárme- gyei jegyzői egyesületet Tóth József, a sárosvármegyeit Csekernyák János, a borsodvármegyeit Sikovszky Gyula s az országos központi egyletet Mor- vay János mezőkövesdi főjegyző képviselte a díszközgyűlésen. A díszközgyűlést Szoták János egyesületi elnök nyitotta meg s ismertetve a közgyűlés tárgyát, indítványozta, hogy Rácz János tőketere- besi főjegyző vezetése alatt az ünnepelt alispánt egy 12 tagú küldöttség kérje föl a díszközgyűlésen való megjelenésre. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag el is fogadta és amint néhány perc múlva belépett a terembe az alispán, fölzugott az éljen és perceken át viharzott őszintén, utat nyitva a szimpátiáknak, az ováció. Az éljenzés lecsilapulása után Szoták elnök üdvözölte szívélyes szavakkal az alispánt, majd Marikovszky Béla méltatta lendületes beszédben az alispán köztisztviselői működését. Já- szay Pál egyleti főjegyző a Dókus Gyula nevét viselő alapítvány tárgyában terjesztette elő indítványát s bejelentette, hogy a hétezer koronát tevő alapítvány kamatai középiskolai tanulók segélyezésére fognak évről- évre fordittatni. Nagy János ujcsaná- losi bíró egy megragadó sikerű, pompás beszéddel a községi bírák nevében köszöntötte az alispánt, majd Simcsik Nándor egyleti jegyző adta át a községek üdvözlő határozatait az ünnepeltnek. A díszközgyűlés utolsó pontja Pataky Miklós főjegyző tartalmas beszéde volt, melynek kíséretében nyújtotta át az alispánnak a jegyzők emléktárgyát: az ezüst babérkoszorút. A zugó s folytonoson meg-meg- ujuló éljenzés közepette most Dókus Gyula alispán kért szót és a következő nemes hangú, eleven sikerű beszédben köszönte meg az ünneplést: Tisztelt Egyesület! Szives és meleg üdvözlésüket, azt a nekem jól eső figyelmet, hogy szolgálatom 40 éves fordulójára elsőkként reám gondolni szívesek voltak, őszintén és szívből köszönöm. Aki ismeri a közigazgatást, annak nagyhorderejű feladatait, különösen pedig a közigazgatási törvények végrehajtásának emberi erőt csaknem meghaladó nagy munkáját, az előtt nyilvánvaló, hogy önök uraim, kik közvetlenül a néppel érintkezve első sorban hivatvák a közigazgatás zavartalan menetét biztosítani, az állam- gépezetnek nemcsak fontos tényezői, hanem sok esetben a nemzet létérdekeit is érintő események az önök hűséges és hazafias közreműködésén fordulnak meg. Hogy ez a gépezet itt is az ország javára áldásosán működjék, elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy az összes tényezők egymás iránt bizalommal, becsüléssel és szeretetet- tel viseltessenek. Ezt felösmerve törekedtem az önök bizalmát megszerezni, szeretetöket kiérdemelni. Nagy öröm tölti el szivemet, tapasztalva és érezve, hogy ezt megszereztem és bírom, mert ez képezi biztosítékát annak, hogy együttes munkánk a köznek, a vármegye lakosainak hasznára a jó közigazgatás megmentésére szolgál. Ez képezi azon nemes cselekedetűk felett érzett örömömnek is a forrását, hogy nevemre egy alapítvány létesítését határozták el, mert akinek szivében emberbaráti érzés van, csak az képes a köznek javát sikerrel munkálni és embertársaiért lelkesedéssel dolgozni. A nekem adott koszorút, habár az volt az óhajtásom hogy értékét az alapítvány gyarapítására fordítva, még több könyet töröljenek le egy szegény sorsú gyermek szeméből, elhatározásuk folytán örömmel elfogadom és megőrzőm zálogául annak a hűségnek, melylyel önök vármegyénk és hazánk iránt viseltetnek, zálogául annak, hogy legjobb tudásukat és munkásságukat a nép, az önök vezetésére és gondozására bízott lakosság érdekeinek szolgálatára szentelik, zálogául annak, hogy egyesületünk jó hírnevét öregbíteni abban és az által hasznos munkát végezni hazafiui kötelességüknek ismerik. A községek elöljáróságainak és képviselőtestületinek megemlékezését és üdvözlését melegen köszönöm, ezek a jegyzőkönyvek bizonyítékai annak a készséges támogatásnak, melyben hivatali működésem közben mindég részesítettek és nagy örömömre bizonyítékai annak is, hogy a képviselő testületek és elöljáróságok oly erős egységet képeznek a törvényhatóság és tisztikarral, hogy azon a rossz győzelmet soha nem arathat s a melynek összhangját megzavarni senki nem lesz képes. Őszinte köszönetem ismételt kifejezése mellett fogadják viszonzásul azt a nem változó ígéretemet, hogy én önök iránt mindenkor az maradok a ki voltam és vagyok. A teremtés ura árassza önökre és családjaikra áldó kegyelmét, engem pedig abban a jóleső szeretetben és támogatásban, melynek rég birtokosává avattak a közszolgálat érdekében, kérem a jövőben is részesíteni szíveskedjenek. S újból szárnyra kapott az éljen s amint befejezte az alispán a beszédét folyt tovább az ováció. Lelkesülten, őszinte szeretettel vette körül a diszgyülés közönsége és Dókus Gyula meghatottan, kihevült arccal köszönte meg a köréje sereglő jegyzőknek a nagyszerű ünnepséget. Este hat órakor a Magyar Király szálloda nagytermében 180 terítékű társasvaesora volt, melyen lelkes kedvvel folyt tovább a Dókus Gyula ünneplése. Haraszty Vince, Szoták István, Morvay János, Cse- kenyák János, Tóth József, Sikorszky Gyula, dr. Szirmay István, Nagy János s Búza Barna mondottak sikerült tósztokat s lelkes hangú beszédben köszönte meg az ünneplést Dókus Gyula. A bankettnek csak a késő éjjeli órákban szakadt vége. Hódol a vármegye. Férfias komolysággal s impozánsan, a maga törhetetlen ragaszkodásának adva kifejezést, vette ki részét a vármegye törvényhatósága a Dókus Gyula ünnepléséből. A csütörtöki közgyűlés során zsúfolásig megtelt a vármegyeháza nagyterme a törvény- hatósági bizottság tagjaival és szinte belereszkettek azok az ódon, históriai emlékezetű falak az éljenzésbe, ami fogadta az alispánt tererabeléptekor. Meczner Gyula főispán megnyitva a közgyűlést, a következő nagyhatású, lelkes beszéddel fordult a jubiláló alispán felé: Vármegyénk közéletében kiemelkedő eseményről kell megemlékeznem. Vármegyénk alispánja, megyei szolgálatának immár négy évtizedet töltötte be. Az énekiró szerint „Az Urnák jóvolta napjainkhoz napokat told.“ Mily nagy idő tehát negyven esztendő. Egy egész emberélet 1 S ha még közszolgálatban szakértelmes tudással, nagy tapasztalatokkal, odaadó szorgalommal és munkássággal lett eltöltve, egy nagy értékű emberélet, amely mindenkinek tiszteletét és becsülését érdemelte ki. Ily értékes negyven esztendőt töltött a mi nagyra becsült alispánunk, szeretett vármegyénk szolgálatában. Megérdemli tehát elismerésünket, szeretetünket, becsülésünket és tiszteletünket. Különösen kedves kötelességemül nyílik nekem ezeket az elnöki székből kijelentenem, ki régi barátja s munkatársa voltam és vagyok. Miután alispánunk közszolgálati érdemeinek a vármegye közönsége részéről leendő kitüntető elismerése iránt kiváló s illetékes helyről önálló indítvány lett benyújtva, ennek első sorban következő tárgyalásánál alkalma lesz a t. közgyűlésnek érzelmeit tolmácsolni. Részemről, mint a vármegye főispánja, mint régi barát és munkatárs, itt a nemes vármegye közönsége előtt kifejezve elismerésemet, nagyrabecsülésemet, igaz tiszteletemet, kivánom, hogy az isteni gondviselés családjának díszére, vármegyénk és hazánk javára, mindnyájunk igaz örömére, zavartalan boldogságban, hazafiui örömekben, erőben és egészségben még igen sokáig tartsa meg és éltesse. Percekig zúgott a főispán beszéde után az éljen, majd Bernáth Aladár tb. főjegyző olvasta fel gróf Mailáth József indítványát. Az indítvány javasolta, hogy a jubileum alkalmából üdvözölje a törvényhatóság a legszi- vélyesebben az alispánt és el nem múló, hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg örökittesse meg. Az indítványt néhány szóval meg is okolta gróf Mailáth: A megye Dókus Gyulát — úgymond — jobban ismeri, sehogy érdemeiről bővebben kellene szólni. Szükségesnek tartotta, hogy egy a pártok harcain felül álló bizottsági tag nyújtsa be az indítványt és ő, aki 27 éve szemléli a Dókus Gyula közhivatali munkásságát, örül annak, hogy benyújthatta az indítványt. Majd Matolai Etele kérte a tvh. engedelmét ahhoz, hogy mint a törvényhatósági bizottság legöregebb tagja és Dókus Gyulának közvetlen hivatali elődje, elsőnek járulhasson az indítványhoz. A közgyűlés egyhangúlag, percekig zugó éljenzéssel magáévá is tette a gr. Mailáth indítványát, mire Dókus Gyula a következő beszédben köszönte meg az ünneplést : Méltóságos Főispán ur ! Tekintetes Törvényhatóság 1 Méltóságodnak elismerő szép szavait, melylyel szolgálatomat méltatni szives volt, Onagyméltóságá- nak kitüntető indítványát, melylyel engem megtisztelt, hivatali elődöm és régi jó barátom meleg szavait, a tekintetes törvényhatóság bizottsági tagjainak érdemeimet túlhaladó kegyes elismerését, szivem egész melegével és igaz hálájával köszönöm. A tekintetes Törvényhatóság imént meghozott határozatával ismét abban a legszebb jutalomban részesített, melylyel 40 éven át minden alkalommal megajándékozni kegyes volt. Mert alig végeztem el tanulói pályámat s jelentkeztem szolgálatába való felvételre, készséggel teljesítette azt a vágyamat, hogy mint tisztviselő családból származó ifjú vármegyémet én is szolgálhassam, azon időtől pedig kitüntető bizalmával, emberi fogyatékosságom jóakaró elnézésével és hathatós támogatásával fokról-fokra emelve a legszebb és legnagyobb állással, amit közbizalom adhat, megtisztelt. Azok a csekély sikerek, amelyeket szolgálatomban elérhettem, nem az én érdemeim. Embertársaim megkülönböztetés nélküli szeretetét, a munka iránti vágyat a szülői házból hoztam magammal, azt jó szüRAKQVSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bármily szinre, női ruhaszövetet guvliroz ........... = jutányos áron. =====
