Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-09-10 / 72. szám
2. oldal. Z EMPLEN. Szeptember 10. hordják a Boruth művészetének karakterisztikus tulajdonait: a sötét, tompa tónusokba megvilágitottan van beállítva a főalak és a megrajzolás és a szinek gazdagsága mind elevenen és egészséges ötletességgel került vászonra. Ez a két kép is csak újabb bizonysága annak, hogy a magyar piktura fejlődésében a Boruth ecsetjére nagyon jelentős szerep vár még. A templom padlója keramittal van borítva. Az előcsarnok nagy vaskapuja Ármágyi János, újhelyi iparos műhelyéből került ki s ez a vaskapu teszi lehetővé, hogy a templom egész nap nyitva legyen. A templom régi hajójában a régi oltárok és a régi padok maradtak meg és ezeknek újakkal való felcserélése a legelső teendő, ami még hátra van. A me- nyezetről 18—18 karú két villany- luszter csüng le és az oldalfalakra 12 három-három karú villany gyertyatartó van szerelve. Az egész templom enyhített s minden túlzástól ment barokk-stilben épült újjá és minden részletében harmonikus, magával ragadóan nemes köntöst kapott. Az újjáépített templom terveinek elkészítéséhez még Ziegler Győző műegyetemi tanár kezdett hozzá, a nagy munkát azonban nem fejezhette be, a halál ütötte ki kezéből a tollat. Örökét Dvorak Ede budapesti műépítész vette át, el is készítette a terveket, amelyek alapján az építkezési munkálatokat sikeresen, avatott hozzáértéssel Bényey István építész vitte keresztül Kérészy Gyula városi főmérnök ellenőrzése mellett. Az eddigi költségek 160 ezer koronára rúgnak. Az egyik mellékoltár képét Boruth Andor festőművésszel özv. Láczay Elekné készíttette el. A szentélyben levő két színes ablaküveget a kegy- urnő: özv. gróf Wallis Gyuláné készítette, mig a többi színes ablaküveg költségeit a Carolineum növendékei, dr. Chudovszky Mór, a rózsafüzér egyesület, az újhelyi iparosok s a dohánygyári munkásnők fedezték nagyobb részben. A püspök Ujhelyben. Szerdán délben — miDt azt már a Zemplén megírta — érkezett Sátoraljaújhelybe Fischer-Colbrie Ágost kassai megyéspüspök. Impozáns, nagy arányú fogadtatásban volt része és a püspök közvetlenül a megérkezés után nyomban megtekintette az újjáépített templomot Megindultan szólt a templom finom, művészi szépségeiről s teljes elismeréssel adózott úgy a ne- meslelkü adakozóknak, akik összegyűjtött filléreikkel lehetővé tették a templomnak szükségessé vált nagyob- bitását, mint a restauráció keresztülvitele körül érdemeket szerzett műszaki közegeknek. Majd visszavonult a parochiára s a tervbe vett tisztelgések, miután a püspök néhány napja gyöngélkedett, elmaradtak. Este hét órakor fáklyásmenettel s szerenáddal köszöntötték a kath. hi vek a püspököt. Elragadó, nagystílű látványt nyújtott a sok száz fáklya lángjával lobogó menet, amint a gyári zenekarral az élén végigvonult a város főbb útvonalain. A parochia előtt állapodott meg a sok ezer főnyi közönséget magába olvasztó menet: a gyári dalárda és a katholikus énekkar egy-egy számot adott elő, majd a debreceni erőkkel kiegészített gyári zenekar játszott fenn a toronyban régi magyar egyházi dalokat. A templom homlokzata apró villanylámpákkal bravúrosan meg volt világítva és impozáns, nagyszerű képet mutatott a maga fáklyafényben úszó, szokatlan mozgalmasságával a nagytemplom környéke. A püspök őszinte örömmel vett tudomást a szerenádról és hálás szóval köszönte meg a kedves figyelmet. Csütörtökön délelőtt a felszente- lési szertartást végezte a püspök. Annak lefolyta után, déli 12 órakor a róm. kath. egyháztanács és iskolaszék tisztelgését fogadta a püspök. A küldöttséget Matolai Etele vezette és nemcsak az egyháztanács, de a kath. hívek nevében járult a püspök elé, hogy a hódolatnak kifejezést adjon. A püspök szives szeretettel fogadta a küldöttséget és köszönetét mondott a tisztelgésért. A gyöngélkedő püspöknek — őszinte sajnálatára — a délutáni 1 órai vonattal vissza kellett utaznia székhelyére, Kassára, honnan már másnap, pénteken egy tíznapos bérmaut szólította el Sárosvármegyébe. Bankett és táncmulatság. Déli egy órakor a vármegyeháza nagytermében pompásan sikerült bankettel ünnepelte meg a város társadalma a nagy napot. A megyei közélet vezető emberei mind jelenvoltak a banketten és a közel 170 főnyi közönség őszinte sajnálkozással vette tudomásul, hogy a püspöknek már az egy órai vonattal el kellett Sátoraljaújhelyből utaznia és Bessenyei István sem vehet részt gyöngélkedése miatt a társasebéden. Távollétükben a házigazdái tisztet Hiszem Kálmán látta el, ő ült az asztalfőn és jobbra tőle Meczner Gyula főispán, balra meg Dókus Gyula alispán foglalt helyet. A fel köszöntők sorát Hiszem Kálmán nyitotta meg. Emelkedett hangú, lelkes beszédben köszöntötte a pápát és a királyt éltette, az egyházi és a világi fejedelmet, akik a hívők seregének élén járnak és benne élnek mélyen a mindannyiunk lelkében. Majd Oruska Alajos beszélt és magasan szárnyaló beszéddel Fischer- Colbrie Ágost püspököt köszöntötte, az egyházmegye fejét, aki a hívek kérésére szívesen jött Ujhelybe és örömmel szentelte fel az újonnan restaurált, gyönyörű templomot. — Ambrózy Nándor hatásos, mélyenjáró tósztjában a püspököt, az egyházmegye fáradhatatlan buzgalmu vezérét köszöntötte és lelkes szavakkal emlékezett meg mindazokról, akik a templom ilyen nagy arányokban való újjáépítését lehetővé tették. Felolvasta a kegyurnő: özv. gróf Wallis Gyuláné sürgönyét, aki hódolatát küldte a püspöknek és őszinte örömét fejezte ki afelett, hogy a sátoraljaújhelyi katholikus hívek régi vágya immár teljesülhetett. Most újból Hiszem Kálmán emelt poharat és szeretetteljes beszédben emlékezett meg a templom újjáépítésére megindult mozgalom fáradhatatlan, lelkes vezéréről: Bessenyei István. Bessenyei nevének említésére lelkes éljenzésbe tört ki a bankett közönsége és őszinte, igaz szeretettel ünnepelte a nemes s tevékeny lelkipásztort. Dr. Szír may István frappáns hatású beszédben kapcsolta egygyé a templom és a vár- megyeháza fogalmát. Mikor az abszolutizmus kiverte a vármegyeházáról a vármegyét, akkor a megye a templomba vonult s most szívesen, szeretettel fogadja magába a vármegye- háza az ünnepet, mely a templomdicsőségét zengi. Költői szárnyalásu beszédet mondott Fejes István. A felszentelési ünnep nemcsak a római katholikus hívők, de az egész város ünnepe és ha a bánat, a szenvedés mindannyiunké, akkor kell, hogy az örömből is mindannyian vegyük ki a részünket. A felekezeti békét, egymásnak minden jóban s minden nemes igyekvésben való megértését éltette. Hericz Sándor ügyes, eleven sikerű beszédben mindazokat éltette, akik a legnemesebb áldozatkészséggel karolták föl az újjáépítés gondolatát. Mélyen, a késő délutáni órákba nyúlt bele a bankett. Nagy sikerük volt a Dókus Gyula alispán felvételei nyomán készített fényképeknek, melyek a templom belsejét ábrázolják és a bankett során páratlan kelendőségnek örvendettek. A gonddal, Ízletesen s ízlésesen feltálalt étkek a Kovács Károly vasúti vendéglős konyhájából kerültek ki, a finom, zamatos hegyaljai borok meg özv. gr. Wallis Gyuláné pincéjéből valók voltak. Estére a városi színházban zajlott le a katholikus hölgybizottság által rendezett táncmulatság, mely minden tekintetben kitünően sikerült. Nagy és intelligens közönség töltötte meg a színház tágas termét. A páholyok telve voltak szép asszonyokkal, lent a táncteremben pedig a táncoló párok Jónás Jancsi sárospataki zenekarának hangjai mellett lejtettók a táncot kifogyhatatlan kedvvel és a legvidámabb hangulatbn egészen a reggeli órákig. — A táncmulatságon megjelent vármegyénk és a város társadalmának számos előkelősége is. Munkásgimnázium. — szept. 10. (Sp.) Kertész Ödön ur cikkét örömmel olvastuk, amelyben mindinkább elposványosodó közéletünk egészséges érdeklődésének méltó tárgyat nyújt. Vajha meghallgatnák az életrevaló, okos beszédet. Szeretjük hinni, hogy úgy lészen 1 Cikkének bevezető része, amelyben bár indolenciánk és Pató-Páloskodásunkhoz mérten nagyon is enyhén bírál, szin- igazság s egyben alapos és jogos kritikája a szájáttátó várakozás hiábavalóságának. Unos-untalan olvastunk már Ujhely fejlesztéséről, de okosabbak nem lettünk, minthogy a pium desideriumok a valóságban igazi so- ványitó kúrái az értelemnek és zsib- basztói az akaratnak. Az egyik a különvámterülettel biztat, mint összes bajaink univerzális gyógyszerével, feledve, hogy amig az megvalósul — ha ugyan megérjük — addig az ördög is elviheti a várost, vagy legalább is tespedhetünk — ha kibírjuk — évtizedekig. A másiknak az a baja, hogy Sárospatak is van a világon s az is haladni szeretne, vagy legalább is egzisztálni bátorkodik. Azt természetesen nem veszi eszébe, hogy egy vagyonos Sárospatak inkább kövéritheti Ujhelyt, mint egy elmaradott, gazdaságilag tengődő fészek. A harmadik a vármegyebeli nagyurakat szeretné Ujhely felvirágoztatására megnyergelni. Építtessenek — úgymond — itt palotákat. Az egész plánum nem ér azonban egy ütet taplót. Mert, ha akadna is aközt a négy-öt mágnás között egy, aki pénzével nem tudva mitévő legyen, azt újhelyi házba fektetné, ugyan mivel volnánk előbbre ? Ha még fábrikát építtetnének! Ha arra izgatná a tervező őket — jóllehet se házat, sem fábrikát, de egy putrikot sem építtet egy sem — annak legalább mint szappanbuboréknak, — ennek a mi kedves játékszerünknek — volna valami tetszetőssége. Olvastunk meddő és értelmetlen sopánkodást afelett is, hogy kevés a mi vasutunk, meg hogy — horren- dum dictu — egyéb felé terveznek is, építenek is uj vonalakat. Pedig a valóság az, hogy kevés városnak van, mint vasúti gócpontnak az országban kedvezőbb fekvése, mint Uj- helynek. Hogy élni nem tudunk vele, vagy hogy jobban ki nem aknázzuk, az igaz, de arról már semmi vasút a világon nem tehet. Térszüke miatt mellőzzük ezúttal a városboldogitás egyéb képzelgéseit s csak annyit jegyzünk meg, hogy Ujhely lassú tempóban való haladásának kizárólag Ujhely az oka és semmi egyéb. Mert hát jogosan igényelhetné azt, hogy a jelenleginél nagyobb helyőrséggel láttassék el azért, mert mint jelentékenyebb, de vagyontalan város csak polgárainak súlyos megterhelésével tesz és tehet eleget feladatainak, amelyeknek igen nagyrészét az állam hárítja rá s igy igazságos és méltányos volna a re- compensacio, de azért is, mert a VI. hadtest területén a legfontosabb vasúti gócpont, mindazáltal Ujhely elhagyatottnak éppen nem tekinthető, lévén benne összpontosítva mindama hatóság és intézmény, melyek a vá- rosiasságot is szolgálják, az ipart és kereskedelmet is táplálják s amelyeknél több más hasonnagyságu városban sincsen. Más baja van Ujhely- nek. Ipara és kereskedelme, de főleg az előbbeni nem eléggé fejlett arra, hogy a reá gravitáló vidék igényeit kielégíthesse. Ujhely vidékének egy része másutt látja el magát ipari szükségleteivel, de sőt az újhelyiek is. Ezen a bajon pedig nem segítene se a külön vámterület, se az, ha Sárospatak az Uranus csillagban volna, sem az, ha gróf Andrássy Sándor a Cigány-utcán palotát építtetne, sem az annyira sopánkodott keskenyvá- gányu vasút becsatolása. Az iparos és kereskedő osztályt kell tehát megerősíteni, ha Ujhelyt felvirágoztatni akarjuk s ha az sikerül, Ujhely ki fog épülni Borsiig egy-két évtized alatt. Hogy miként? Hát éppen a mikéntnek egyik módját tárgyalja Kerdósz Ödön ur elolvasni és megszívlelni való cikkében. Tegyünk mi magunkért, amit tehetünk, mert ha folyton csak reménykedünk és sopánkodunk, felkopik az álunk. Aki mindent mástól vár, az nem élni való. Amit munkával biztosan elérhetünk, szégyen, ha nélkülözzük. A tudás és intelligencia ama vetőgépe, melyet a derék férfiú hozzá és tárgyához illő lelkesedéssel ismertet — sajnos — nálunk még uj dolog. Sőt, verjék bár érette be a fejünket, de a mi hátramaradottságunk szégyenére kelletlenül vagy legalább is immel-ámmal fogadott újítás számba megyen sokaknál. Pedig nevelés, tanítás nélkül nincsen civilizáció, anélkül pedig képtelenség a világversenyben helyt álló iparos és egyáltalán a hasznos termelési ágak körébe igazi eredménynyel foglalatoskodni képes nemzedéket képezni. A tudással acó- lositott akarat a nemzet egyik legbővebben tápláló forrása. A tudomány és ismeret demokratizálása a legál- dottabb munkák egyike, melyekkel a nemzetboldogitást szolgálni csak képesek vagyunk. Hogy lassan megy ? Igaz, de semmi, igazán derék dolog nem végezhető el sebbel-lobbal. S aztán csak a kezdet nehéz, az okos, müveit iparos-ifjúság fogja reorganizálni pangó iparunkat. Más anyag kerül a mesterek kezébe, akikkel hatékonyan sikeresithetik majd munkájukat. A tanult ember munkája jobb s mert jó, viszonylag olcsóbb, tehát versenyképesebb is az elmaradt tudatlan munkájánál. A pallérozott értelem a legbiztosabb alapja a produktivitásnak. A boldog külföld — már természetesen az, ahol igazi civilizációról beszélhetni — régen túl van ezeken a dolgokon. Franciaország, Anglia, Németország, Belgium, Holland, Ausztria horribilis áldozatokat hoztak azoknak a céloknak a megvalósítására, a minek a kezdeményezéséről itt szó vagyon. Újabb időben az olaszok is derekasan hozzá láttak a munkás ifjúság neveléséhez és ismereteinek kiszélesítéséhez. S a ha külföld méltán irigyelt iparáról hallunk vagy olvasunk, jusson eszünkbe, hogy azok a nemzetek sok munkát és pénzt fektettek be iparosságuk képzésének fontos vállalatába. Áz a tőke gyümölcsözik most. Balga okoskodás, amely szerint a demokratizált tudomány a szociáliz- mus túlzó tanainak lenne a melegágya. Csekély fáradsággal cáfolhatnék meg, ha tárgyunktól el nem térítene, ezt a felfogást, sőt mutathatnék ki éppen az ellenkezőjét. Any- nyit azonban megjegyzünk, hogy RAKOUSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztító Sátoraljaújhely, Bercsónyi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bármily szinre, női ruhaszövetet guvliroz =zl jutányos áron. ....... .......
