Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-02-23 / 16. szám

Sátoraljaújhely, 19íO Február 23. 16. (4927.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8átoralJauJliely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA. főszerkesztő. NÉMETH PÁL, MAJTÉNTI GÉZA, felelős szerkesztő. fömunkatórs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre '5 kői negyedévre 2.60 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A hazafiak. Irta : Er. Grosz Dezső. — febr. 23. Megkondultak a vészharan­gok ! Előkerült a lomtárból a véres kard! A függetlenségi tor­kokból ordit felénk, hogy veszély­ben a haza ! Vége Magyarország­nak — mert kiesett a hatalom a függetlenségi párt kezéből! A leggonoszabb fogalmakat kifejező szótári szavak vissza­nyerték 4 év óta pihentetett sze­repüket. A szabadalmazott haza­fiak szerint hazaáruló, gazember, patkány, egér s mit tudom én még mi nem, mindenki, aki nem esküszik a Justh—Búza zászlóra. Hazaáruló, aki Tisza Istvánt követi, aki megőrizte politikai meggyőződését, — ellenben hazafi Kincsessy Péter, mert ő a ha­talmi időszak idején 48-as párt­elnökké vedlett. Hazaáru’ó minden 67 es, aki Lukács Lászlót nem bélyegzi da­rabontnak,-- ellenben hazafi Búza Barna, mert az ő vezére Justh, együtt utazott Lukács Lászlóval Bécsbe, hogy a függetlenségi el­vek elárulása árán hatalomra jusson. Hazaáruló minden 67-es, mert sohasem akartak népszerűtlen politikai meggyőződésük elleuére a népszerű 48-as programm alap­ján kormányozni, — ellenben hazafiak Búza Barna s társai, mert ők — bárha lefelé kuruckodíak — minden politikai erkölcs eile­Í ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Levelek Tincsihez. A .Zemplén* számára irta: Aniáne. (Folytatás.) Márc. 28. Tanácsolod Tincsim, ne hívjam, ne fogadjam, ne találkozzam vele ? Kerüljem, ha sejtem valahol ? Lehet­séges-e az ? Jól mondod : emésztem, kínozom magam, de ha e kin is édes. Azt mondod: így valamikor fellábad­nék e betegségből, idővel elfeledném s szivem nyugalomba vonulna. Meg­lehet. De úgy vagyok vele, mint a beteg, ha iszonyúan vonagló fájdal­mában kezét kinyújtja az enyhítő „méreg“ cseppekért. Tudja, öli a mor­fium, mégis szedi kétségbeesett mo­hósággal. Tudom, öl e méreg, mégis vége szivem vonaglásának, lelkem epedésének, ha kinyújtom érte kezem és ő jön. Ha gyorsan, biztosan ölne, mi szívesen szedném minél gyakrabban e mérget. A mily gyönyörteljes, oly ostoba az együttlétünk. Gyakran ily önkinzó kettesben gondolom: Vagy, nére az agyonszidott 67-es alapon vállalták a kormányt s a vele járó hatalmat. Hazaárulók a 67-esek, mert ragaszkodnak a katonai vívmá­nyokhoz s legalább a régi sza- badelvüpárt kilences bizottságá­nak királyilag jóváhagyott ked­vezményeit óhajtják megvalósí­tani s a magyarosodás szellemé­nek, a nemzeti önállóság lehető kidomboritásának jelentős szol­gálatot tenni, — ellenben hazafiak a Justh-pártiak, mert ők katonai követeléseiket teljesen elejtették, mert ők azt a 90 magyar szót értéktelennek hirdetik, amelyeket csak a közel múltban a nemzeti lét fundamentumának hirdettek. Hazaárulók vagyunk mi 67-esek, mert az alkotmányosság komoly látszatát féltve őrizni óhajtjuk, — ellenben hazafi minden 48-as, mert az ő politikai tudatlanságuk s görcsös hatalomvágyuk meg­növesztette a királyi hatalom szarvait, pőrére vetkőztette al­kotmányosságunk minden hézagát, elhomályositoíta és rést ütött legtisztább közjogi fogalmainkon. Hazaárulók a 67-esek, mert az országban nyugodt kormány­zást, konszolidált viszonyokat, egészséges hiteli, ipari s köz- gazdasági állapotokat, modern szociális fejlődést, liberális hala­dást óhajt teremteni, hogy Ma­gyarország politikai s hatalmi sú­lya s a népjólét emelkedjék, — ellenben hazafi Justh Gyulától, Búza Barnán, Kincsessyn keresz­vagy I Még sincs erőm arról is le­mondanom. Ö!y élvezetes együtt an- dalogni, sóhajtozni, eszmét, érzést kicserélni. S ha életfájdalmunkról percekre megfeledkezve megtaláljuk kezeinket, micsoda könnyelmű kaca­gás tör ki lelkűnkből 1 Micsoda élet­kedv cseng ki hangunkból! Minden oly bohóságnak tetszik akkor, hogy utána annál komolyabbnak tessék a való . . . Válásunk kétségbeejt. Kézszori- tásunk fájdalmas. Tenyerünkből vul­káni tűz árad valónkba. Feloldja lel­künk, szivünk, elnémítja ajkunk, el- állitja üterünk verését, vagy még lá­zasabb verésre bírja? Csillagokról, holdvilágról mélázunk és azt édesen bóditó nyugalomnak véljük, holott az halálos izgalom. Utána még rosszabb. Iszonyú ! Istenem, nem bírom magam tartani 1 Tántorgok, görnyedek, teher az életem. Halálos gyűlölettel nézem kocsija kerekeit, az élő, zsibongó, mosolygó világot. Irigyelem a kocsi párnáit, melyekbe belesimul, a csilla­gokat, melyekbe ábrándos vágyakozó tekintettel belemélyed és égő szivar­ját, melyet lelkes ajkai szorítanak ... Huh, mily csúnya vagyok. Belül sárga irigység, kívül gyászoló feketeség. tűi a függetlenségi kör szolgá­jáig minden 48 as, mert ők 10 év óta teszik lehetetlenné a kor­mányzást, mert ők folytonos ob- strukciókkal felforgatták az ország rendjét, az állandó ex lexes álla­pottal megingatták az ország pénzügyi egyensúlyát, szilárd hi­telét, agyonütötték közgazdasági fejlődését, szerencsétlen politi­kájukkal nyakunkra szabadítot­ták a horvát áradatot, a nemze­tiségi veszélyt, a reakció fekete hadát, a felekezeti ellentétek minden társadalmi átkát. S mindezek után ők a haza­fiak, mert a megtévesztett nép bizalmából nyert hatalmuk nyomán a katonai kérdések megoldása helyett a rengeteg millióval fele­melt katonai teher ; a magyar ve­zényszó helyett a „Visoki Sabore“; az egységes magyar nemzeti ál­lam helyett a 21 nemzetiségi kép­viselő ; az általános, ingyenes állami népoktatás helyett az Ap- ponyi-féle klerikális, nemzetiségi iskolatörvény; az önálló vámte­rület helyett a sok millió árán megvásárolt értéktelen „vámszer- zödés“ szócska lett nemzeti aján­dékunk. Nem igy urak! Elég a nép- bolonditásból! A vészharangot hiába kongatják! A harangzú­gásra figyelmes nemzet tisztán látja, hogy nem a függetlenségi eszme temploma ég, hanem csu­pán a hamis próféták kényelmes parochiáját hamvasztja a nemzeti kijózanodás pusztító tüze. Ápr. 10. Tiz napja, hogy elment és nem irt. Nem birom e gyötrelmet, e kint. A remény utolsó szikrájával futok postásom elé és kinzó, maró fájdalom ! Üres a keze. Mint képzelsz ? Szép kedélyesen ? Arnily mohón, gyorsan nekimentem, oly vontatva fordulok vissza. Oly nembánomsággal, mintha fából vagy rögből volnék. Csak gu­rulok odébb, mert a sors lökdös, rúg rajtam. Mint a gazda, ha útjában, búzaföldén terhes rögöt ér, porrá rúgja. Útban vagyok én is. Fekete, sötét szivü, nehezen guruló, de nem száraz rög. Nedves a sok könytől, mit ki nem sirhatok, mert összecsődülne köiültem bámuló tömeg. De messze hazáig ez a húsz lépés I Alig birom. Lassan szakadoznak ki keblemből sóhajim. Csak már pamlagomra érnék, hogy kicsordulhatna a nagy köny- áradat, ami majd megfojt. Még ki­szorítja helyéből a szivem. Ütam'oan még mosolygok is köszöntésemhez az arramenők abbeli kérdéseire: „Nem tetszik beteg lenni ?“ Felelnem is kell: „Köszönöm, igenis, nem vagyok beteg.“ De milyen beteg Tincsim 1 Nincs is szó, képzet. így amint ülök, fejem kezembe szorítva, hogy ki ne A gyalázkodó szavak nem ké­pesek többé terrorizálni. A mi politikai hitvallásunk munkaháza a függetlenségi eszme temploma mellé épült. Minden káromlás, minden pisz- kolódás ellenére meg fogjuk aka­dályozni, hogy a magyar nemzet boldogulásának, fejlődésének mun­kásházára átdobják a tüzcsóvát, de viszont minden vészkiáltásuk dacára sem sietünk a hamis pró­féták kéjlakának düledező osz­lopai megmentésére. Dolgozni, munkálkodni aka­runk a haza javán s a független­ségi eszme templomába vissza­szerezzük Kossuth Lajos palást­ját, Rákóczi örök mécsét, a Bocskayak buzogányát, amelye­ket önök részben elhagyogattak, részben pedig hatalmi palotájuk díszítésére a templomból kilop­kodtak. S csak, ha alkotó mun kánkkal készen leszünk, fogjuk felépíteni önök helyett az igazán erős, független, önálló, egységes magyar nemzeti demokrata állam fenséges palotáját. Ha pedig a függetlenségiek­ben 4 éves múltjuk dacára lesz bátorság a népbolonditás terro- risztikus fegyvereihez nyúlni, bennünk, 67-esekben sem fog hiányozni a hazafias elhatározás és erély velük harcba szállani, hogy frázisaikkal szemben a haza megvalósítható érdekeit a néppel megértessük. pattanjon, szét ne repedjen fájdalmá­ban. Szivem meg-megryomva, hogy ne sajogjon úgy. Ne hánykolódjon oly rettenetesen S váltig arra gon­dolni kínjaim összevisszaságában: Megbomlok I Meg. Mi kavarog, zudul úgy köröskörül agyamban ? Mi szo­rul oly kínosan össze szivemben ? Nem tudom megnevezni, csak érezni Tincsim e fájdalmakat. Ha ide ten­néd cirógató, jóságos kezed szivemre, gyerekmód mondanám : Itt-itt fáj, sa­jog. Mintha a sors körme tépné, marná ki életem virágit gyökerestől. Oh, hogy fáj, fáj, fáj 1 Ápr. 12. Szégyelem, hogy annyit Írtam neki Tincsim 1 Miért nem tudtam el­zárni szivem hangos ömlengésit, mély hangulatoskodását? Szeretném meg nem történtté tenni. Oly nevetsége­seknek tetszenek leveleim. Mennyi érzelmesség bennök 1 Amennyi lel­kemben. Minek az e rideg, józan vi­lágban 1 A gúny vigyorog, mered reám minden virágos bokorból, minden jó­zan arcból. Mindenki nyugodt, kedé­lyes, gúnyolódó, csak magam vagyok érzelmesen hangulatos. Beteszem ab­lakaim. Fázom. Ridegen üvölve sivit a szél. Érted, mily csúnya meséket PÁSZTOR UFÓT vízvezeték és villanyszerelési vállalkozó Sátoraljaújhely, Rákáczi-utcza 48. szám. Ajánlkozók házi vízvezeték és villany-csengők berendezésére. Házak jó karban tartása évi számlára (pauschale) jutányosán számíttatnak. ZZI Minden előforduló javítások olcsón és pontosan végeztetnek.-----­Vidéki megrendelések levelezőlapon esközölhetők és kívánatra rögtön odautazom. Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents