Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-25 / 42. szám

Sátoraljaújhely, 19Í0. Május 25. 42. (4953 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Njrlltlérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre £5 kot negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó atán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetűkkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög oentim. ntán 6 fill. — Állandó hirdető- seknél árkedvezmény. 9 választópolgársághoz. — máj. 21. Az újhelyi választókerület pol­gárságához levéllel fordul gr. Andrássy Dénes. A puritán bölcs, a nagy hu­manista Istennek és embernek kedves életet élt. Ma is a közjóért lelkesedik. Nálánál jobb és becsületesebb hazafi nincs az országban, az ő higgadt el­határozása régi tapasztalatokon nyug­szik. A zavar ma vérvesztést jelent az országra nézve, igen komoly és súlyos a helyzet. Pártjára áll a mai kormánynak, mely békés, munkás fejlődést igér, mely nem ismer le­mondást, sőt ellenkezőleg a nemzet minden jogát világos törvényben őrzi. És gr. Andrássy Dénes levele a kő vetkezőket mondja : Szegény hazánk, melynek po­litikai függetlenségét és közgazda- sági önállóságát törvényeink egész sorozata biztosította s ezt az 1867. XII. törvény köztudat sze­rint tényleg életbe is léptette, ma komoly válság előtt áll. A korona és nemzet közötti összhangot a közjogi harcok már rég megzavarták. A magyar ál­lam kiépítésének nehéz nagy munkáját az állandó harc meg­bénította. Az ország fejlődésére irányuló komoly munkásság kor­látolva lett. Megrendült a közhi­tei. Megszűntek a közgazdasági vállalkozások. A köz rovására megindult a pártoskodás. Osztály­harc felé rohan az izzó szenve­dély, az ádáz küzdelem megza­varja a békés polgárság nyugal­mát, Azon tiszta múlt, melyre 75 éves korban visszatekintek, en­gem feljogosít, hazafiságom pedig kötelez, hogy e komoly órában politikai hitemről én is nyilt val­lomást tegyek. Én, mintáz 1867-es alaptörvény régi hive, kérve kérem azért mindazo­kat, kik engem, mint a nép igaz barátját és a közérdek régi hü munkását, önzetlen jó hazafit is­mernek : Méltóztassanak a mostani ál­talános választáson mindenütt azt a jelöltet támogatni szavazataik­kal, aki a képviseletet az 1867. évi törvényes alapon kész vál­lalni, mert nékem erős meggyő­ződésem az, hogy hazánkat és a lakosságot nem a jelszavak tehe­tik boldoggá, hanem csakis az ország eddigi nagy fejlődését eredményező 1867-iki törvényen alapuló munkásigyekezet, béke és összetartás. — Éljen Kazy József, leendő képviselőnk. Krasznahorkaváralján, 1910. május 16-án. & Hazafias üdvözlettel: Gr. Andrássy Dénes. És gr. Andrássy Dénes, mint ön­zetlen, független, senkitől semmit nem váró igazi mecénás Zemplénvármegye minden részébe személyválogatás nél­kül százezreket juttatott közérdekű célokra. Ha valakinek, — úgy neki tehát jogcíme, van . arra, hogy a nép­hez szóljon. És a szava bölcs, férfias s komoly intelem, amit mindanyiunk- nak meg kell szívlelnünk. Andrássy politikája. — A nagymihályl programmbeszéd. — — máj. 25. Gr. Andrássy nagymihályi pro- grammbeszéde minden eddigi meg­nyilatkozásánál klasszikusabb, fé­nyesebb. Lehet ezzel a beszéddel vitázni akármilyen szempontból, de a legelfogultabb ember sem vitathatja el, hogy Andrássy po­litikája ebben a beszédben oly tisztán kikristályosodott, hogy igazságának sugarai a mai hely­zet minden ködét áttörik. Meg­mondja jobbra és balra mindazt, amit pártonkivülisóge helyzeté­ben, minden párttekintet nélkül megmondhat és visszanyúl a 67-es politika egész múltjára, hogy en­nek az egyedül possibilis politi­kának jövő biztonságát megépí­teni segítsen. Bz a beszéd monumentális határkövét jelzi egy olyan rend­szernek, mely végérvényesen meg­bukott, hogy romjain az őszinte­ség politikája érvényesülhessen. A rendszer, mely a negyvennyolcas pártot többségre segítvén, a nem­zet és királya közt egzisztenciális érdekből szükséges harmóniát megbontotta, vissza nem térhet többé, de viszont nemzeti tartalom nélkül eredményes munkát végeznikép- telenség, különben a nemzet sorsa lejtőre kerül és a katasztrófa át­láthatatlan ködében vész el jövő nemzeti fejlődésünk képe. A nemzeti irányú fejlődés sine qua nonja tehát, — mondja Andrássy, ha 67-es politikát kell csinálni, ezt 67-es többség tegye. De mindjárt kifejti, milyen legyen az a 67-es politika, hogy életképes, erős, a jövő nemzeti fejlődést biztositó és nem olyan legyen, mely egy újabb, minden eddigi­nél ködösebb khaoszhoz vezethet. Jellemzi igazsága erejét a két függetlenségi pártvezér, akik­nek elseje, Kossuth a mai köz­jogi alapot ismeri el az egyedül possibilis kormányzati alapnak és a personális uniót csakis a ki­sebbség részéről tartja hirdethe- tőnek, Justh pedig az önálló bankért a jövő generációra haj­landó cedálni a personális uniót. Am ez a politika nem őszinte, tehát nem erősítheti meg a bi­zalmat nemzet és királya közt; ez a politika a nemzeti fejlődést érlelő legszebb gyümölcsösök közé plántálja a pusztító férget; ez a politika kiszámíthatatlan károkat okoz, irritálja az európai közvé­leményt és a monarchia nagy­hatalmi állását veszélyezteti, mert az elszakadás örökös rémképé­től félti a belső harmóniát és ez a politika katasztrófához vezet­hetne. Ez az Andrássy gondolatme­netével csoportosított igazságok egész láncolata, melyekből leszűri a maga politikája kardinális té­telét, hogy „legfőbb célja mindig és mindenben a király és nemzet közötti harmónia erősítése, amely azonban szilárd csak úgy lehet, ha a nemzetnek épp úgy megadatik, ami a nemzeté, mint a királynak, ami a királyé.“ Hogy mit ért Andrássy a nem­zet kívánsága alatt, ezt nem Ő állítja pontozatokba; nemhogy „tizenkét pontot“ nem preciziroz, hanem egyetlen egyet sem. An­drássy a maga iniciativája helyett mathematikai egyenességgel és világossággal levezeti a 67 óta folytatott kormányzati rendszere­ket és végső következésképpen Óda kontdudál, hogy az 1889-iki véderővitában kicsúcsosodott po­litika, (mely eltért az ő apja po­litikájától, aki 1868-iki rendel­kezése nyomán a hadsereget kö­zelebb akarta hozni a nemzethez) a kormányok Achilles sarkává tette a katonai kérdést. A véd­erő biztonsága érdekében hozandó nemzeti áldozatkészség lesz és lehet a fokmérője nyugodt fejlő­désünknek, nagyhatalmi pozíciónk­nak, a királylyal való harmó­niánknak : de ő nem tudja be­látni, hogy miként lehessen szó erről a harmóniáról, ha a nem­zet igényeit nem respektálva, ennek állandó és teljes rokon- szenvével nem rendelkezünk. Mert az egyoldalú közösségek soha­sem teremtettek két tényező közt harmóniát: ez pszikológiai és fizikai igazság. Harmónia csak ott élhet, ahol az egymásra utalt tényezők kölcsönösen megértik és megbecsülik egymást. Ámde — úgymond Andrássy — nem fogja a nemzetet katonai követelésekért, való harcra izgatni, de viszont csak azt a megoldást fogja elősegíteni, amely az állandó harmóniához vezethet. Részletes tudósításunk a kö­vetkező : Nagyrnhiályban. Hétfőn délelőtt mondotta el Nagy- mihályban gróf Andrássy Gyula pro- grammbeszédét. A magyar politikai világ őszinte és egyetemes érdeklő­dése előzte meg a nagysulyu nyilat­kozatokat. Gr. Andrássy kíséretében voltak: Szterényi József és Bolgár Ferenc nyug. államtitkárok, gr. Tho­rotzkai Miklós, Justh Ferenc, Osztro- luczky Miklós, gr. Dessewffy Émil, Rohonczy Lőrinc, Neumann Árpád, Hecht Ernő, Springer Ferenc, Kosztka Béla, Lippay Géza, gr. Zichy Jakab, Vay Adám és Gyula grófok, Fáy Gyula, dr. Halász Ákos hunyadme- gyei közjegyző, gr. Észterházy Móric, Boltha Béla. Sátoraljaújhelyen fel­szállt a vonatra herceg Windischgrätz Lajos, Meczner Gyula főispán s Dókus Gyula alispán. Nagymihályon csatla­koztak hozzájuk Jekelfalusy Lajos volt honvédelmi miniszter, gr. Des- seffy Aurél, a főrendiház volt elnöke, Ábrányi Kornél, Thék Endre s Sza- lay László volt főispán. A vendégek Nagymihályra ér­kezve, gr. Sztáray Sándor kastélyába mentek és onnan vonultak a nagy­számú közönséggel a Tőketerebesről automobilon érkező gr. Andrássy fo­gadtatására. Hosszú, lelkes éljenzés hangzott fel, amikor automobilján megérkezett gr. Andrássy Gyula. A kerület nevében gr. Sztáray Sándor üdvözölte Andrássyt, majd a város nevében Valkovszky Béla város-biró mondott üdvözlő beszédet. Azután gr. Andrássy Gyula Sztáray Sándor gróf­fal gyönyörű négyes fogatra ült és hosszú kocsisor élén lobogókkal, zugó éljenzések közepette a Sztáray kas­télyba hajtattak. Odaérkezve gróf Andrássy Gyula betért a kastélyba. A kastély előtt elterülő széles térsé­gen hatalmas sokaság gyülekezett a térség közepén emelt és lombokkal dúsan feldíszített emelvény köré. Az emelvényen már akkor helyet foglal­tak gr. Sztáray Sándor, gr. Semsey László, Moskovitz Geyza, Moskovitz Iván, Wiczmándy Ödön, Szentiványi László és Dókus Gyula alispán. Mi­után gr. Sztáray Sándor megnyitó beszédet mondott és üdvözölte a meg­jelent közönséget, küldöttséget me­nesztettek a kastélyba, hogy gróf Andrássy Gyulát meghívják a gyűlésre. Riadó éljenzés zúgott mikor gróf Andrássy Gyula megjelent. Az éljen­zések csillapultával gróf Andrássy Gyula általános figyelem közepette belekezdett programmbeszédébe. Andrássy beszéde. Jelenleg egy párt kötelékébe sem tartozom. Ezért nem vállalhatok kö­telezettséget arra, hogy akár a kor­mányt rendszeresen támogassam, akár neki rendszeres ellenzéket csináljak. Arra kérek felhatalmazást, hogy men­ten minden pártköteléktől, szabadon foglalhassak állást az előforduló egyes kérdésekben. Legközelebb áll hozzám közjogi elveinél fogva a munkapárt. Mint ez, én is hatvanhetes alapon állok és mint a munkapárt, én is azt vallom, hogy a királylyal való annyira szük­séges harmóniát csakis hatvanhetes alapon lehet biztosítani. Azon meggyőződésben élek, hogy az országra nézve igen káros volna egy újabb negyvennyolcas többség. Bármily baráti érzés és tisztelet kap­csol nem egy olyan negyvennyolcas­hoz, aki a fegyverbaráti kötelezettsé­geknek eleget téve, hűen kitartott közös céljaink mellett, akihez fűznek a közel múlt küzdelmeinek emlékei; bármennyire becsülöm hazafiságukat: mégis nagy bajnak tartanám, ha újra többségre tennének szert. Erős meggyőződésem, hogy a perszonális unió káros volna, hogy JLapunk utal száma 4 »ldal.

Next

/
Thumbnails
Contents