Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-11 / 38. szám

4. oldal

ZEMPLÉN.

kikkel bár nincs szerencsénk egy párthoz tartozhatni, de akik egyetértenek velünk abban, hogy ez országban a törvényes rendet helyre kell állítani, nemzetrontó törekvésekkel pedig szembe kell szállani.

Feladatom amilyen megtisztelő, olyan nehéz egyrészt, megpróbálom azonban könnyen megoldani. Nehéz Tisza Istvánt felköszönteni, mert köz tudomásu, hogy a szembe dicséretet nem állja, de megkísérlem a megoldást nehány közismert tény elmondásával. Kétszer is hallottuk ma szavát azon férfiúnak, akiről még ellenfelei is elismerik, hogy talán a müveit világ egyik legveszedelmesebb agitátora lenne, ha nem mindig a közérdeket tartaná szem előtt, — magyarul, ha nem mindig igazat mondana és nem lenne annyira becsületes. Hallhattuk őt, aki meggyőződésének erejével, szavainak Isten adta közvetlenségével, hallgatóságát szinte a fanatizmusig magával tudja ragadni. Eljött közénk is hirdetni az igét a közkatona sorban harcoló vezér, akiről tudja mindenki, hogy meggyőződéséért képes volt feláldozni önmagát, sőt ami sokkal nehezebb, híveinek seregét, de meggyőződéséből, elvei igazságából a hatalom megszerzéséért egy betűt sem akart és nem tudott feláldozni. Hajlithatlanságával, midőn egyrészt híveit majdnem a rajongásig menő szeretet erejével fűzte magához, addig tisztességes ellenfeleitől sőt ellenségeitől is kristálytiszta hazafiságának, szándékai önzetlenségének elismerését szinte ellenállhatlanul kierőszakolta. Öt éve annak, hogy a harc idejében a legélesebb küzdelmek közepette, midőn mindent megfagyasztott a jeges északi szél, e városban mondtam azt, hogy eljön a tavasz, kisüt a nap s ha elolvad a jég, virágok fognak fakadni ott, ahol csak töviseket látunk. Nem prófétai szellem ihletett engem akkor, hanem hő fohász szállott lelkemből a magyarok Istenéhez, mert hittem, hogy a tiszta hazafiság napját elhomályosíthatják ugyan bizonyos időre múló fellegek, de az igazság sugarainak melege és fénye mindenen keresztül kell, hogy hatoljon.

íme ma jóleső örömmel láthatjuk, hogy talán itt a tavasz, a rideg bizalmatlanság töviseinek helyén a tiszteletnek, a ragaszkodásnak, a hazafiul erények megbecsülésének virágait látjuk fakadni. — Te pedig, ha a végig teljesített kötelesség öntudatában a dicséreteket ridegen lenézed is, polgártársaid tisztelete, becsülése, ragaszkodása, minden szépért, jóért, nemesért lelkesedő szivedben visszhangra kell hogy találjon. Ez a közpálya rögös, sziklás talajának legszebb jutalma, mert ez a legtöbb, a mit mi, a minden suverénnél hatalmasabb nép adhatunk. Ezen igaz érzelmeink koszorúba fonott virágait adjuk át neked ma, erősítsenek meg a jövő nagy küzdelmeiben, — magyar szivekben, — a sorsáért aggódó és a veszély tudatára ébredt magyar társadalom szivében gyökereznek ezek a virágok, ez pedig az az anyaföld, amelylyel, amig össze vagy forrva, Antheusként nem győzhetnek le soha sem. Szivem egész melegével és lelkesedésével ürítem poharamat Tisza István egészségére.

A nagy tapssal fogadott s pompás sikerű beszéd után dr. Grosz Dezső emelkedett szólásra és lendületes beszédben köszöntötte a kerület képviselőjelöltjét, Kazy Józsefet.

Hatalmas, percekig zugó taps fogadja most Tiszát, hosszan kell várnia, mig szóhoz juthat.

Harcoljunk bátran.

Tisztelt uraim! Az én kedves barátomnak, Molnár Bélának túlzó dicsérete, amelylyel engem, akaratlan elfogultsággal ugyan,elhalmozott, nem fáj nekem, mert tudom, hogy az önzetlen baráti szeretetnek tisztán csörgedező forrásából eredt. Hanem egy dologban mégis igaza van. Én egy kissé, makacs elhatározásaimban csökönyös ember vagyok. Igaza van abban, hogy meg van bennem az az érzelem, amely elvégre mindenkiben megvan. Az, hogy ember vagyok. — Rideg is vagyok, magambazárkózott, sok tekintetben talán nem is értenek meg honfitársaim, de azt még sem szeretném, ha azt hinnék, hogy cinikus vagyok.

Abból, hogy a népszerűséget nem kerestem, az én szerény személyemet nem igyekeztem előtérbe tolni, (Úgy van 1) nem következik az, hogy nem esne jól honfitársaimnak a becsülése és szeretete, rokonszenvüknek nyílt bevallása, egyenes kimondása. Ne higyjék azt, hogy az én szivem nem érez, hogy az öröm érzései ne rezeg- tetnék meg szivem húrjait akkor, ha azt látom, hogy önök szeretettel vesznek körül, megértenek engem, támogatnak céljaim keresztülvitelében, ha azt látom, hogy nem éltem hiába. Higyjék uraim, hogy engem akkor jutalmaznak meg leginkább, szerete- tüket akkor mutatják ki legjobban, ha nem csak szavakkal, hanem tettekkel bizonyítják be; akkor, ha elszánt, férfias akaraterővel szállnak síkra azokért az eszmékért, amelyekért én harcolok, ha szembeszállnak érettök bármily viharokkal is. És akkor küzdelmük bizonyára diadalt fog aratni és az a diadal az én diadalom, az önök diadala, a magyar nemzet diadala lesz 1

Kazy tósztja.

A frenetikus hatású beszéd után újból fölesap az éljen, újból megindul a virágeső és csak akkorára lesz csend, amikor Kazy József emelkedik szólásra. Két okból érzi magát szerencsésnek. Szerencsés azért, mert a Tisza István társaságában jöhetett le Uj- helybe és szerencsés azért, mert egy gyönyörű kerületben vállalhatta a jelöltséget. Hálás ezért nagyon és a szive mélyéből mond köszönetét. Nemes fegyverekkel óhajt küzdeni, a gavallér ellenfél nem gúnyolódik, nem gáncsol, de előbb szalutál, azután vág és öl. Ha férfias kitartással, becsületesen fognak harcolni, miénk lesz a küzdelem. A kerület választópolgárságát,, élteti.

Őszinte s hatalmas éljenzésbe olvadtak a jelölt szavai. A közönség lelkes szeretettel fogadta a szimpatikus beszédet s percekig ünnepelte beszéde végeztével Kazyt. Majd dr. Reichard Salamon, Hubay Bertalan, dr. Blanár Béla kassai képviselőjelölt, id. Berecz Károly és dr. Izsépy Tihamér szólották. Beszélt Meczner Gyula főispán is és nagyhatású beszédben annak az óhajának adott kifejezést, hogy bárha mielőbb egy táborban küzdene Tisza István és Andrássy Gyula.

Tisza nyomban válaszolt és a főispán óhaja kapcsán nagy jelentőségű politikai kijelentéseket tett.

Andrássy és Tisza.

Tisztelt uraim I Nekem úgy is szándékom volt még egyszer visszaélni az urak türelmével, de mielőtt ezt a gonosz szándékomat végrehajtanám, engedjék meg, hogy reflektáljak Meczner Gyula főispán beszédére pár szóval.

Az ország ma nagyon is válságos helyzetben van és nagyon, de nagyon setét fellegeken kell keresztül törnünk, hogy megláthassuk a napvilágot, nagyon sok küzdelmen kell keresztül mennünk, mig a csendes békeség és nyugalom biztos révébe evezhetünk. És ezért sajnálom és szerencsétlenségnek tartom, hogy gr. Andrássy Gyula nincs velünk és talán nem cstilódom, mikor azt hiszem, hogy ez az áldatlan állapot hamarosan meg fog változni. (Éljenzés.) De most ezután engedjék meg uraim, hogy kissé vidámabb húrokat pengessek. Nem akarok a saját személyemről beszélni, mert az meglehetősen unalmas volna. Azonban egy személyes vonatkozású dolognak mégis szakítsunk egy pillanatot.

Amikor én elgondolom, hogy milyen melléknevekkel illettek már engem, akkor látom, hogy milyen

furcsán vélekednek rólam némelyek. Meg van ugyanis az a szerencsétlen tulajdonságom, hogy nem vagyok képes semmiféle divatnak felülni. így aztán félreértenek. A midőn a magyar mezőgazdaságot illetőleg egyikmásik kérdésében nem értettem egyet a többséggel és a magam szempontjából más oldalról igyekeztem azt megvilágítani, nem egy ember, mint a magyar gazdák ellenségét tüntetett fel és merkantilistáknak nevezett. Azonban én csendes mosolylyal tűrtem az érdemetlen szemrehányásokat és a helyzet változatlan maradt. A közb8 jött körülmények a választó- jogi kérdésében oly álláspontot foglaltattak el velem, amely bizony egyik-másik félmüveit kávéházi politikusnak nem tetszett. S ekkor rám fogták, hogy agrárfeudalista vagyok. Hát most már igazán nem tudom magam sem, hogy merkantilista va- gyok-é, vagy agrárfeudalista ? Vagy mindakettő, vagy egyik se? (Derültség.) Már várom, hogy legközelebb antiszemitának neveznek ki. (Derültség).

Az én eddigi működésem, polgártársaim, az önök rokonszenvóvel találkozik, örvendek teljes szivemből annak, hogy önök velem egy utón haladnak, azon az utón, amely a szabadság legszebb megnyilvánulása felé visz. Jól esik látnom, hogy fáradságom nem veszett kárba, nem volt hiábavaló. Az az ut, amelyen én haladok, nem a szenvedélyesség, az elragadtatás útja, hanem a megfontolásé, a higgadt igazságosságé. A mi jelöltünk, Kazy József (hosszas éljenzés) bátran fogja önöket vezetni, kérem önöket támogassák igaz szeretettel, férfias kitartással. Az ellenpárt azzal állt elő, hogy Kazy antiszemita. Hát ha Kazy antiszemita, akkor én is az vagyok, de ha ón nem vagyok antiszemita, akkor Kazy sem az. Teljes szolidaritást vállalok vele és ez, azt hiszem, megnyugtathatja önöket. Kérem az urakat, ilyen dajkameséknek ne üljenek fel és kérem az ellenfeleket, ilyen gyerekes és éretlen kortesfogásokkal ne álljanak elő.

A finálé.

S most újból megismétlődött az az ováció, mely eddig is magával ragadó erővel követte nyomon Tisza mindenik fölszólalását. Majd dr. Molnár Béla köszöntötte Windischgrätz herceget, aki rendkívül rokonszenves hangú beszédben válaszolt. Katona volt s nem barátja a sok szónak. Ellenáll és hadat üzen az ellenzéki terrornak s férfiasán akar harcolni a munkapárt diadaláért. A Tisza István sikereire üríti poharát.

Kazy József ötletes beszédben most a hölgyeket éltette, dr. Grosz Dezső meg gr. Andrássy Sándort köszöntötte. Gr. Andrássy megköszönte a szives szavakat és kijelentette, hogy büszke arra a tojásra, melylyel délután dobták meg. Ez a tojás tanúsága annak, hogy bátran és férfiasán kitart a meggyőződése mellett. É város közönsége mindig első volt a hazafiui kötelességek teljesítésében s hiszi most is, hogy diadalra fogja vinni a Kazy József jelöltségét. Evekkel ezelőtt már korteskedett a kerületben, akkor is a Tisza István politikája szólította hadba s tapasztalta akkor, hogy mindenki szilárdan megállt a hazafiui kötelességek mellett. Erre kéri most is a város közönségét.

A féifiasan és tűzzel, lelkesedéssel elmondott szavakra a színház ódon négy fala hatalmas erővel verte vissza az óljent. Dr. Klein Károly köszöntője után báró Rosner Ervin mondott nagyon ötletes, finom szatiráju beszédet. Az a politika, mely minden erejét a záptojásból meriti, büzhödl és romlott s csak azoknak argumentum, akiket ért, hiszen a közmondás is azt tartja, hogy szólj igazat és betörik a fejed. A város közönségét élteti.

Az idő már későre járt és a vendégeknek indulniok kellett. Gróf Tisza István és kísérete szives szeretettel

Május 11.

vett búcsút a közönségtől s gyalogosan indult — lelkes ' éljenző tömegtől követve — a vasúti állomásra. Útközben kellemetlen incidensek adód* tak elő, melyekről más helyen szá* mólunk be. Es egy diadalmas, csudá* latosan szép nap emlékeivel eltelten, este a 9 órai vonattal hagyta el Tisza István és társasága Sátoraljaújhelyt.

— máj. 11.

A miniszterelnök kijelentései.

Mérvadó nemzeti munkapárti körökben nagy és kellemes feltűnést keltett Khuen-Héderváry miniszterelnök szombati beszéde, melyet — közvetlenül az uralkodó előtti audienciája után — a budapesti hetedik kerületi munkapárt lakomáján mondott. Ebből a beszédből kiolvasható a nemzeti munkapárt sikerébe vetett bizalom s a komoly elhatározás, hogy ezen helyesnek elismert utón szilárdan ki fog tartani s a nemzeti munkapárt zá szló- jának döntő s végleges diadaláért, ha keli, kétszer, háromszor is meg fog küzdeni. Bizonyítéka ez annak, hogy a jelenlegi rezsim nem máról holnapra való, hanem kormánya állandó, épugy hiú az ellenfeleinknek ama reménysége, hogy ezt a kormányt csak amúgy könnyű szerrel kiemelhetik a nyeregből. A kormányelnök szavaiból határozott meggyőződést szerezhetett az egész ország, hogy a kormány az általános választói jogot komolyan veszi s azt meg is fogja valósítani, úgyszintén arról is, hogy a kabinet egyetértése és szolidaritása olyan gránitszikla, amelyről minden össze- veszitési kísérlet visszapattan. Gr. Héderváry beszéde, melyet éppen a választások küszöbén mondott, alkalmas arra, hogy bizalmat és lelkesedést öntsön a választókba és a nemzeti munkapárt jelöltjeibe egyaránt, mert látják belőle, hogy a párt politikáját nemcsak becsületes szándékkal, de ezenfelül szilárd akarattal és céltudatos törekvéssel intézi a párt vezére.

— A nagymihályi mandátum. A

nagymihályi választókerület vezórfér- fiai értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy a kerület mandátumát gr. Andrássy Gyulának ajánlják fel.

Dolgozik a terror.

Justh Gyula hetekkel ezelőtt itt járt Sátoraljaújhelyben és a 67-esek csöndben, minden zaj nélkül nézték végig az ellenzéki demonstrációt. S a túlsó oldal ólt a regarddal. A vasárnapi ünnepség seregestől hozta felszínre az incidenseket és minden karhatalmi intézkedés és minden gondos elővigyázatosság dacára, vér és kő adja jellemzését a túlsó oldal magatartásának.

A Búza Barna tábora tele van a dühös és brutális feltevésekkel, ma estére minden bizonynyal a pártujság- ban is olvasunk lázitó Írásokat, hogy milyen önkényesen és milyen erőszakosan tiport bele a csendőrség a polgárság jogaiba. És ezzel szemben már eleve konstatáljuk, hogy a hány ember csak megsebesült a vasárnapi napon, az mind a munkapárt hive.

Ezúttal csak röviden, vázlatosan adunk számot azokról a botrányos incidensekről, melyekkel a túlsó oldal iparkodott az ünnepség rendjét megbontani. Az első tojás — a bevonulás alkalkalmával — az Erzsébet szá-