Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-11 / 38. szám

4. oldal ZEMPLÉN. kikkel bár nincs szerencsénk egy párt­hoz tartozhatni, de akik egyetértenek velünk abban, hogy ez országban a törvényes rendet helyre kell állítani, nemzetrontó törekvésekkel pedig szem­be kell szállani. Feladatom amilyen megtisztelő, olyan nehéz egyrészt, megpróbálom azonban könnyen megoldani. Nehéz Tisza Istvánt felköszönteni, mert köz tudomásu, hogy a szembe dicséretet nem állja, de megkísérlem a megol­dást nehány közismert tény elmondá­sával. Kétszer is hallottuk ma szavát azon férfiúnak, akiről még ellenfelei is elismerik, hogy talán a müveit vi­lág egyik legveszedelmesebb agitátora lenne, ha nem mindig a közérdeket tartaná szem előtt, — magyarul, ha nem mindig igazat mondana és nem lenne annyira becsületes. Hallhattuk őt, aki meggyőződésének erejével, szavainak Isten adta közvetlenségével, hallgatóságát szinte a fanatizmusig magával tudja ragadni. Eljött közénk is hirdetni az igét a közkatona sor­ban harcoló vezér, akiről tudja min­denki, hogy meggyőződéséért képes volt feláldozni önmagát, sőt ami sok­kal nehezebb, híveinek seregét, de meggyőződéséből, elvei igazságából a hatalom megszerzéséért egy betűt sem akart és nem tudott feláldozni. Hajlithatlanságával, midőn egyrészt híveit majdnem a rajongásig menő szeretet erejével fűzte magához, addig tisztességes ellenfeleitől sőt ellenségei­től is kristálytiszta hazafiságának, szándékai önzetlenségének elismerését szinte ellenállhatlanul kierőszakolta. Öt éve annak, hogy a harc idejében a legélesebb küzdelmek közepette, midőn mindent megfagyasztott a je­ges északi szél, e városban mondtam azt, hogy eljön a tavasz, kisüt a nap s ha elolvad a jég, virágok fognak fakadni ott, ahol csak töviseket lá­tunk. Nem prófétai szellem ihletett engem akkor, hanem hő fohász szál­lott lelkemből a magyarok Istenéhez, mert hittem, hogy a tiszta hazafiság napját elhomályosíthatják ugyan bi­zonyos időre múló fellegek, de az igazság sugarainak melege és fénye mindenen keresztül kell, hogy ha­toljon. íme ma jóleső örömmel láthat­juk, hogy talán itt a tavasz, a rideg bizalmatlanság töviseinek helyén a tiszteletnek, a ragaszkodásnak, a ha­zafiul erények megbecsülésének virá­gait látjuk fakadni. — Te pedig, ha a végig teljesített kötelesség öntuda­tában a dicséreteket ridegen lenézed is, polgártársaid tisztelete, becsülése, ragaszkodása, minden szépért, jóért, nemesért lelkesedő szivedben vissz­hangra kell hogy találjon. Ez a köz­pálya rögös, sziklás talajának leg­szebb jutalma, mert ez a legtöbb, a mit mi, a minden suverénnél hatal­masabb nép adhatunk. Ezen igaz ér­zelmeink koszorúba fonott virágait adjuk át neked ma, erősítsenek meg a jövő nagy küzdelmeiben, — ma­gyar szivekben, — a sorsáért aggódó és a veszély tudatára ébredt magyar társadalom szivében gyökereznek ezek a virágok, ez pedig az az anyaföld, amelylyel, amig össze vagy forrva, Antheusként nem győzhetnek le soha sem. Szivem egész melegével és lel­kesedésével ürítem poharamat Tisza István egészségére. A nagy tapssal fogadott s pompás sikerű beszéd után dr. Grosz Dezső emelkedett szólásra és lendületes be­szédben köszöntötte a kerület képvi­selőjelöltjét, Kazy Józsefet. Hatalmas, percekig zugó taps fogadja most Tiszát, hosszan kell vár­nia, mig szóhoz juthat. Harcoljunk bátran. Tisztelt uraim! Az én kedves barátomnak, Molnár Bélának túlzó dicsérete, amelylyel engem, akaratlan elfogultsággal ugyan,elhalmozott, nem fáj nekem, mert tudom, hogy az ön­zetlen baráti szeretetnek tisztán csör­gedező forrásából eredt. Hanem egy dologban mégis igaza van. Én egy kissé, makacs elhatározásaimban csö­könyös ember vagyok. Igaza van ab­ban, hogy meg van bennem az az érzelem, amely elvégre mindenkiben megvan. Az, hogy ember vagyok. — Rideg is vagyok, magambazárkózott, sok tekintetben talán nem is értenek meg honfitársaim, de azt még sem szeretném, ha azt hinnék, hogy cini­kus vagyok. Abból, hogy a népszerűséget nem kerestem, az én szerény személyemet nem igyekeztem előtérbe tolni, (Úgy van 1) nem következik az, hogy nem esne jól honfitársaimnak a becsülése és szeretete, rokonszenvüknek nyílt bevallása, egyenes kimondása. Ne higyjék azt, hogy az én szivem nem érez, hogy az öröm érzései ne rezeg- tetnék meg szivem húrjait akkor, ha azt látom, hogy önök szeretettel vesz­nek körül, megértenek engem, támo­gatnak céljaim keresztülvitelében, ha azt látom, hogy nem éltem hiába. Higyjék uraim, hogy engem akkor jutalmaznak meg leginkább, szerete- tüket akkor mutatják ki legjobban, ha nem csak szavakkal, hanem tet­tekkel bizonyítják be; akkor, ha el­szánt, férfias akaraterővel szállnak síkra azokért az eszmékért, amelye­kért én harcolok, ha szembeszállnak érettök bármily viharokkal is. És ak­kor küzdelmük bizonyára diadalt fog aratni és az a diadal az én diadalom, az önök diadala, a magyar nemzet diadala lesz 1 Kazy tósztja. A frenetikus hatású beszéd után újból fölesap az éljen, újból megindul a virágeső és csak akkorára lesz csend, amikor Kazy József emelkedik szó­lásra. Két okból érzi magát szeren­csésnek. Szerencsés azért, mert a Tisza István társaságában jöhetett le Uj- helybe és szerencsés azért, mert egy gyönyörű kerületben vállalhatta a jelöltséget. Hálás ezért nagyon és a szive mélyéből mond köszönetét. Ne­mes fegyverekkel óhajt küzdeni, a gavallér ellenfél nem gúnyolódik, nem gáncsol, de előbb szalutál, azután vág és öl. Ha férfias kitartással, becsüle­tesen fognak harcolni, miénk lesz a küzdelem. A kerület választópolgár­ságát,, élteti. Őszinte s hatalmas éljenzésbe olvadtak a jelölt szavai. A közönség lelkes szeretettel fogadta a szimpatikus beszédet s percekig ünnepelte beszéde végeztével Kazyt. Majd dr. Reichard Salamon, Hubay Bertalan, dr. Blanár Béla kassai képviselőjelölt, id. Berecz Károly és dr. Izsépy Tihamér szólot­ták. Beszélt Meczner Gyula főispán is és nagyhatású beszédben annak az óhajának adott kifejezést, hogy bárha mielőbb egy táborban küzdene Tisza István és Andrássy Gyula. Tisza nyomban válaszolt és a fő­ispán óhaja kapcsán nagy jelentőségű politikai kijelentéseket tett. Andrássy és Tisza. Tisztelt uraim I Nekem úgy is szándékom volt még egyszer vissza­élni az urak türelmével, de mielőtt ezt a gonosz szándékomat végrehaj­tanám, engedjék meg, hogy reflektál­jak Meczner Gyula főispán beszédére pár szóval. Az ország ma nagyon is válsá­gos helyzetben van és nagyon, de nagyon setét fellegeken kell keresz­tül törnünk, hogy megláthassuk a napvilágot, nagyon sok küzdelmen kell keresztül mennünk, mig a csen­des békeség és nyugalom biztos ré­vébe evezhetünk. És ezért sajnálom és szerencsétlenségnek tartom, hogy gr. Andrássy Gyula nincs velünk és talán nem cstilódom, mikor azt hiszem, hogy ez az áldatlan álla­pot hamarosan meg fog változni. (Éljenzés.) De most ezután engedjék meg uraim, hogy kissé vidámabb hú­rokat pengessek. Nem akarok a saját személyemről beszélni, mert az meg­lehetősen unalmas volna. Azonban egy személyes vonatkozású dolognak mégis szakítsunk egy pillanatot. Amikor én elgondolom, hogy milyen melléknevekkel illettek már engem, akkor látom, hogy milyen furcsán vélekednek rólam némelyek. Meg van ugyanis az a szerencsétlen tulajdonságom, hogy nem vagyok ké­pes semmiféle divatnak felülni. így aztán félreértenek. A midőn a ma­gyar mezőgazdaságot illetőleg egyik­másik kérdésében nem értettem egyet a többséggel és a magam szempont­jából más oldalról igyekeztem azt megvilágítani, nem egy ember, mint a magyar gazdák ellenségét tüntetett fel és merkantilistáknak nevezett. Azonban én csendes mosolylyal tűr­tem az érdemetlen szemrehányásokat és a helyzet változatlan maradt. A közb8 jött körülmények a választó- jogi kérdésében oly álláspontot fog­laltattak el velem, amely bizony egyik-másik félmüveit kávéházi poli­tikusnak nem tetszett. S ekkor rám fogták, hogy agrárfeudalista vagyok. Hát most már igazán nem tudom magam sem, hogy merkantilista va- gyok-é, vagy agrárfeudalista ? Vagy mindakettő, vagy egyik se? (Derült­ség.) Már várom, hogy legközelebb antiszemitának neveznek ki. (De­rültség). Az én eddigi működésem, pol­gártársaim, az önök rokonszenvóvel találkozik, örvendek teljes szivemből annak, hogy önök velem egy utón haladnak, azon az utón, amely a szabadság legszebb megnyilvánulása felé visz. Jól esik látnom, hogy fá­radságom nem veszett kárba, nem volt hiábavaló. Az az ut, amelyen én haladok, nem a szenvedélyesség, az elragadtatás útja, hanem a meg­fontolásé, a higgadt igazságosságé. A mi jelöltünk, Kazy József (hosszas éljenzés) bátran fogja önöket vezetni, kérem önöket támogassák igaz sze­retettel, férfias kitartással. Az ellen­párt azzal állt elő, hogy Kazy anti­szemita. Hát ha Kazy antiszemita, akkor én is az vagyok, de ha ón nem vagyok antiszemita, akkor Kazy sem az. Teljes szolidaritást vállalok vele és ez, azt hiszem, megnyugtat­hatja önöket. Kérem az urakat, ilyen dajkameséknek ne üljenek fel és kérem az ellenfeleket, ilyen gyerekes és éretlen kortesfogásokkal ne állja­nak elő. A finálé. S most újból megismétlődött az az ováció, mely eddig is magával ragadó erővel követte nyomon Tisza mindenik fölszólalását. Majd dr. Mol­nár Béla köszöntötte Windischgrätz herceget, aki rendkívül rokonszenves hangú beszédben válaszolt. Katona volt s nem barátja a sok szónak. Ellenáll és hadat üzen az ellenzéki terrornak s férfiasán akar harcolni a munkapárt diadaláért. A Tisza István sikereire üríti poharát. Kazy József ötletes beszédben most a hölgyeket éltette, dr. Grosz Dezső meg gr. Andrássy Sándort kö­szöntötte. Gr. Andrássy megköszönte a szives szavakat és kijelentette, hogy büszke arra a tojásra, melylyel délu­tán dobták meg. Ez a tojás tanúsága annak, hogy bátran és férfiasán ki­tart a meggyőződése mellett. É város közönsége mindig első volt a hazafiui kötelességek teljesítésében s hiszi most is, hogy diadalra fogja vinni a Kazy József jelöltségét. Evekkel ez­előtt már korteskedett a kerületben, akkor is a Tisza István politikája szólította hadba s tapasztalta akkor, hogy mindenki szilárdan megállt a hazafiui kötelességek mellett. Erre kéri most is a város közönségét. A féifiasan és tűzzel, lelkesedéssel elmondott szavakra a színház ódon négy fala hatalmas erővel verte vissza az óljent. Dr. Klein Károly köszön­tője után báró Rosner Ervin mondott nagyon ötletes, finom szatiráju beszé­det. Az a politika, mely minden erejét a záptojásból meriti, büzhödl és rom­lott s csak azoknak argumentum, akiket ért, hiszen a közmondás is azt tartja, hogy szólj igazat és betö­rik a fejed. A város közönségét él­teti. Az idő már későre járt és a ven­dégeknek indulniok kellett. Gróf Tisza István és kísérete szives szeretettel Május 11. vett búcsút a közönségtől s gyalogo­san indult — lelkes ' éljenző tömeg­től követve — a vasúti állomásra. Útközben kellemetlen incidensek adód* tak elő, melyekről más helyen szá* mólunk be. Es egy diadalmas, csudá* latosan szép nap emlékeivel eltelten, este a 9 órai vonattal hagyta el Tisza István és társasága Sátoraljaújhelyt. — máj. 11. A miniszterelnök kijelentései. Mérvadó nemzeti munkapárti kö­rökben nagy és kellemes feltű­nést keltett Khuen-Héderváry mi­niszterelnök szombati beszéde, melyet — közvetlenül az ural­kodó előtti audienciája után — a budapesti hetedik kerületi munkapárt lakomáján mondott. Ebből a beszédből kiolvasható a nemzeti munkapárt sikerébe ve­tett bizalom s a komoly elhatá­rozás, hogy ezen helyesnek elis­mert utón szilárdan ki fog tar­tani s a nemzeti munkapárt zá szló- jának döntő s végleges diadalá­ért, ha keli, kétszer, háromszor is meg fog küzdeni. Bizonyítéka ez annak, hogy a jelenlegi rezsim nem máról holnapra való, hanem kormánya állandó, épugy hiú az ellenfeleinknek ama reménysége, hogy ezt a kormányt csak amúgy könnyű szerrel kiemelhetik a nye­regből. A kormányelnök szavai­ból határozott meggyőződést sze­rezhetett az egész ország, hogy a kormány az általános választói jogot komolyan veszi s azt meg is fogja valósítani, úgyszintén arról is, hogy a kabinet egyet­értése és szolidaritása olyan grá­nitszikla, amelyről minden össze- veszitési kísérlet visszapattan. Gr. Héderváry beszéde, melyet éppen a választások küszöbén mondott, alkalmas arra, hogy bizalmat és lelkesedést öntsön a választókba és a nemzeti munkapárt jelölt­jeibe egyaránt, mert látják belőle, hogy a párt politikáját nemcsak becsületes szándékkal, de ezen­felül szilárd akarattal és céltudatos törekvéssel intézi a párt vezére. — A nagymihályi mandátum. A nagymihályi választókerület vezórfér- fiai értekezletet tartottak, melyen el­határozták, hogy a kerület mandá­tumát gr. Andrássy Gyulának ajánl­ják fel. Dolgozik a terror. Justh Gyula hetekkel ezelőtt itt járt Sátoraljaújhelyben és a 67-esek csöndben, minden zaj nélkül nézték végig az ellenzéki demonstrációt. S a túlsó oldal ólt a regarddal. A vasár­napi ünnepség seregestől hozta fel­színre az incidenseket és minden kar­hatalmi intézkedés és minden gondos elővigyázatosság dacára, vér és kő adja jellemzését a túlsó oldal maga­tartásának. A Búza Barna tábora tele van a dühös és brutális feltevésekkel, ma estére minden bizonynyal a pártujság- ban is olvasunk lázitó Írásokat, hogy milyen önkényesen és milyen erősza­kosan tiport bele a csendőrség a pol­gárság jogaiba. És ezzel szemben már eleve konstatáljuk, hogy a hány em­ber csak megsebesült a vasárnapi napon, az mind a munkapárt hive. Ezúttal csak röviden, vázlatosan adunk számot azokról a botrányos incidensekről, melyekkel a túlsó oldal iparkodott az ünnepség rendjét meg­bontani. Az első tojás — a bevonu­lás alkalkalmával — az Erzsébet szá-

Next

/
Thumbnails
Contents