Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-11 / 38. szám

Sátoraljaújhely, 19í0. Május lí. 38. (4949.) Negyvenegyedik évfolyam. Hegjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Holttérben minden garmond sor 80 fill. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hír- detések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. CSATATÜZBEN. — máj. 11. A józan és okos hazafiságnak gyönyörű és kristályosán tiszta igéivel fordult vasárnap Zem- plénvármegye közönségéhez gr. Tisza István. Egy becsületes és olcsó káprázatosba bele nem szédült szemű ember állt elénk, csupa fanatizmus, csupa tüzes rajongás a maga hite iránt és ez a hit evangelioma kell, hogy legyen mindannyiunknak. Mind­annyiunknak, kik férfias elszánt­sággal és tudatosan és acélos erőkkel dolgozva, akarjuk meg­építeni az eljövendő diadalmas Magyarországot. Tisza István csak egy arka- numot tud a mi bajainkra. És ez a komoly, a józan munka. Ne vigyük neki az erőinket a meddő fellángolásoknak, ne izgassuk a nemzetet ma még csak messziről ködlő fantomokkal, de keressük meg azt a reális alapot, melyen erőssé és gazdaggá izmosodhatik az ország. És ha a munka lesz a szentsége minden igyekezetnek és ha okos és józan hazafisággal produktiv értékekért visszük hadba a nemzet erőit, akkor be érjük majd a mindannyiunknak szent stációt. Az anyagiakban és szellemiekben izmos s reális ala­pokra épített Nagymagyarorszá- got. Ezzel az igazsággal szolgált a vasárnapi ünnepség. Hatalmas tömegek és Őszinte, a szárnya­lásában magával ragadó lelke- sültség, férfias harcrak észség a magunk igaza mellett és nyu­godt, megfontolt higgadtság a hangban : ez volt mindaz, amivel keretet adott a munkapárt a va­sárnapi napnak. Tisza István ha­talmas, messzire érő igazságai belemarkoltak a lelkekbe és ke­mény elszántsággal fogadtuk meg újból a harcot, melylyel győze­lemre akarjuk és győzelemre fog­juk is vinni az eljövendő küz­delmek során a munkapárt zász­laját. Nem állíthat meg utunkban a terror és nem ingathat meg elhatározásunkban a kicsinyes, a kétkedő aggodalom, a zászlónk­nak győznie kell, mert az a győzelem a józan s a megfon­tolt hazafiságnak a győzelme lesz. És amit a mindannyiunk őszinte és becsületes lelkesültsé- gével, a nyugodt és higgadt hang­gal és a Tisza István gyönyörű igazságaival szemben a túlsó ol­dal produkált, az csak éretlen és kötekedő utcai suhancok müve volt. Az argumentumnak nem ar­gumentummal, de kővel és záp­tojással mentek neki és piszkos disszonanciákkal iparkodtak azon, hogy az ünnepség nyugodt és méltóságteljes összhangját meg­bontsák. S amikor már vér folyt és a kedélyek és az indulatok veszedelmes izzással lázadoztak, Búza Barnából és Kincsessy Pé­terből kitőrt az ellenzéki viszke- teg, odaálltak az erkélyre és csak úgy ömlött belőlük a durva inzultus : — Bitangok, gazemberek. Súlyos szavak s itt tartozunk a nyilvánosságnak egy s más konstatálásával. Holló Sándor csendőrőrmestert a függetlenségi kör ablakából véresre sebezték és a féktelendő, rakoncátlan tö­meg, mely a túlsó oldal híveiből telt ki, kővel támadt a csendő­rökre. S ezek után az incidensek után indult el gyalogosan Tisza István és kísérete a vasúti állo­más felé. A szenvedélyek már határt sem ismertek, az indulatok készenállottak neki rohanni min­den rendnek, joggal tarthattak hát a hatóságok által, hogy Tisza Istvánra rátör majd a durva és a brutális ellenzéki terror. A csendőrség atakot lovagolt s megtisztította az utcát anélkül, hogy bárkinek is bántódása esett volna. És most állt ki az er­kélyre a két jeles hazafi és ökölbe szorított kezekkel hado­nászva, ott a szenvedélyeitől különben is elkapott tömeg előtt, kiáltoztak : — Bitangok, gazemberek. Elfúlt, rikácsoló hangon dobta le az utcára az inzultust a fiská­lis ur és a mandátumra éhes patronusa. És az enyhe májusi szél felkapta azokat a súlyos szavakat, még jobban tüzbe bo­rultak a tömeg indulatai és egy fél óra múlva önelégült raosoly- lyal — megelégedetten bólintva egyet — vehette tudomásul a két vezér a hirt, hogy az állo­más közelében, megbújva az esti sötétben, orvul megdobta Kazy államtitkárt valamelyik bitang és a fején könnyebben megsebezte. S Tisza István legyintett egyet a kezével. Valami gúnyos mosoly ült az ajka köré. És abban a legyintésben és ebben a mosoly­ban benne volt az ellenzéki vir­tus minden kritikája. Éretlen s gyerekes indulatu utcai suhan­cok hadakozása és két ur bru­tális hetvenkedése nem lehet akadálya annak, hogy a józan s dolgozni akaró nemzet akarata ne törjön midenen keresztül. Ezrek őszinte és becsületes lelkesedésé­vel vettejkörül Tisza Istvánt Zemp- lénrmegye közönsége, nagyszerű lendülettel szólalt meg a mind­annyiunk ragaszkodása és két­ségtelen tanúságát adta a vasár­napi nap annak, hogy az olasz- liszkai kerületben dr. Molnár Viktor, nálunk meg Kazy József kerül ki majdan győztesen a kü­szöbön álló választási harcból. A polgárság akarata viszi előre a munkapárt zászlaját és ennek a rengeteg erőnek durva inzul­tusokkal nem lehetgáncsot vetni. Tisza érkezése. Tisza István gróf szombat este tiz órakor utazott el Budapestről, hogy az olaszliszkai kerületben ifj. dr- Molnár Viktor és a sátoraljaúj­helyi választókerületben meg Kazy József földmivelésüayi államtitkár je­löltségét támogassa. Kíséretében vol­tak : Rosner Ervin báró, idősb Mol­nár Viktor, Sárközy Aurél, Tarnay Gyula, Malcomes Gyula báró, Po- povics Lázár, Ferenczy Elek, Szinnyei- Merse .Béla, Lónyay Géza, Reiner János, Ragályi Béla, Darvas Béla, Orosz Jenő, gróf Haller József, dr. Mezey Pál, Mezey Sándor, Szomjas Aladár, Orosz Jenő és mások. Sárospatakon. Sárospatakon gr. Tisza Istvánt és kíséretét vasárnap reggel fél hét­kor több száz főnyi közönség várta a pályaudvaron. A sárospataki nemzeti munkapárt nevében Szinnyey Ger- zson akadémiai tanár üdvözölte Tisza Istvánt, aki igen melegen köszönte meg a fogadtatást, hangsúlyozván, hogy kétszeres örömmel jött a tős­gyökeres magyar kultúrának erre a gócpontjára, amelyet annyi történelmi emlék szentelt meg a múltban. A pályaudvarról Windischgrätz Lajos herceg négyes fogatán hajta­tott be a városba gróf Tisza; a me­net előtt lovasbandérium haladt. Az érkezőket a hercegi várban gazdag reggeli fogadta, amely után gr. Tisza és kísérete megtekintette a várat, el­látogatott a sárospataki főiskolába, hol az egybegyült tanári testület élén Dókus Gyula alispán, egyházmegyei gondnok s Novák Lajos igazgató üd­vözölte. Gróf Tisza István meleg köszö­netét mondott az üdvözlésért. Az ő egyénisége, mondotta, összeforrt azok­kal az elvekkel, amelyek a napi po­litika küzdőterére szólították őt, de jóleső érzéssel mond legalább egy pil­lanatra búcsút a pártpolitikának ak­kor, amidőn olyan légkörben lehet, amely becsesebb a pártpolitika vala­mennyi céljainál. Ebben a légkörben a vallásos érzés és a kulturális szem­pont nemesítő, kibékítő és áldást hozó hatása olyankor is egyesit min­den hazafit, amikor elválasztja őket a pártpolitika egymástól. Életének azok voltak a legszebb pillanatai, a melyeket ilyen intézményeknek szen­telhetett. (Lelkes éljenzés.) Az üdvözlés után gr. Tisza Ist­ván és kísérete megtekintette a fő­iskola gazdag könyvtárát, éremgyüj- temónyét, szépészeti, régészeti és ter­mészetrajzi gyűjteményét, azután pe­dig a főiskola nagytermébe ment, a hol már várta őt az összegyülekezett ifjúság. Gróf Tisza István az ifjúság szó­nokának, Hubay Mihálynak beszé­dére emelkedett szavakkal válaszolt és sajnálatosnak mondotta, hogy csak rövid időt tölthet az ifjúság körében, mert szeretne beletekinteni a lelkűkbe, ahol a fejlődő értelemnek és a gaz­dagodó léleknek kincsei rejlenek. In­tette az ifjakat arra, hogy már most, tanulópályájuknak ebben a szakában tanulják meg a szigorúságot önma­gukkal szemben, mert ez teszi ké­pessé őket arra, hogy helyesen is­mervén meg a maguk erejét, soha ne találja őket készületlenül az élet­nek semmiféle balfordulása. Ez a helyes önmegismerés nemcsak az egyesek, hanem a nemzetek életében is fontos, mert amely nemzet hijjá- val van a kellő önkritikának, az túl­becsüli magát s ha szembekerül ná­lánál hatalmasabb, de a lebecsült erőkkel, csatát vészit. Arra kéri azér az ifjakat, hogy nézzenek minél gyak­rabban magukba és tegyék magukat minél értékesebbé azzal, hogy a tu­dás és az erkölcs kincseiből mindig gyűjtsenek maguknak s amikor fér­fivá növekedvén, rájuk kerül az or­szág sorsa intézésének kötelessége, töb­bet és jobbat tehessenek az ország­ért, mint elődeik. Az ifjúság a beszédet lelkes él­jenzéssel fogadta s utána a teremben lévők elénekelték a szózatot. Tisza István gróf ezután folytatta az is­kola megtekintését, innen azután 11 órakor a Windischgrätz hercegi kas­tély udvarára ment, ahol féltizenkét órakor megkezdődött a olaszliszkai választókerület munkapártjának gyű­lése. A gyűlésen több ezer ember vett részt, a környékbeliek is nagy számmal, a várudvar erkélyein pedig díszes hölgyközönség foglalt helyet. A gyűlést Windischgrätz Lajos her­ceg nyitotta meg. Üdvözölte Tisza István grófot és felkérte őt beszédé­nek elmondására. Tisza beszéde. I. Rákóczi Györgyöt és II. Rá­kóczi Ferencet a pataki vár két bir­tokosát ugyanaz a nemzeti idealizmus vezérelte, de Györgynek volt számitó elméje, Ferencben pedig több volt az álmodozásra, az ábrándokra való hajlandóság. Bár a nemzet emléke­zetében sokkal élénkebben ól Ferenc­nek az alakja, mégis tagadhatatlan, hogy II. Rákóczi Ferenc katasztró­fába vitte a nemzetet és Rodostón fejezte be életét, mig Rákóczi György számitó elméje megszerezte nemze­tének a linzi bókét. Most a közel­múltban is az egy cél felé törekvő, de két irányban haladó irányzatnak a küzdelmét láttuk az országban, de nem tudta győzelemre vinni magának a nemzetnek ügyét. A nemzet meg­tette a próbát és azok, akik ebbe belehajszolták, maguk kénytelenek voltak megvallani, hogy téves utón jártak és hogy a nemzet érdekei nem közjogi harcokat követelnek, hanem produktiv munkát. Amint a koalíció vezérei a megoldáshoz hozzáfogtak, be kellett látniok, hogy eddig téves uta­kon jártak. Ellentétbe került követe­lésük lényege a látszattal, politikájuk tartalma annak frazeológiájával és ezzel azután elvesztették a bizalmat Lapuul* mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents