Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-05-07 / 37. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Május 7. vábbfejlődés munkáját. Á város polgárságát, a Rákóczi és Kossuth nevéhez méltó hazafias közönséget életi. Percekig zúgott a lendületes és lagával ragadóan megstilizált beszéd yomán az éljenzés. — Most újból Meczner Gyula főispán kért szót és elmondotta, hogy a mai sivár viszonyok között neki, az öreg embernek nincs vigasztalóbb annál, mint látni, hogy a fiatal generációból erős és értékes egyéniségek fejlődnek. Ilyennek látja dr. Molnár Viktort. A nagyapja Zemplénvármegye kiváló, áldott emlékű nagyembere volt, 20 évig ült a főispáni székben és működése maradandó nyomokat hagyott a vármegye életében. Édesapja Ujhelynek két Ízben is volt követje, derék, értékes magyar ember. A dr. Molnár Viktor lelkesedésére akar bátorítólag hatni akkor, amidőn kívánja, hogy haladjon a nagyapja és édesapja nyomdokain. A főispán nagyhatású s megindult hangon elmondott szavai csak újabb alkaimul szolgáltak ahhoz, hogy a vendégsereg őszinte ovációkkal köszöntse dr. Molnár Viktort. S a tósz- tok sorra következtek tovább. Ko- valcsik János történelmi reminiscen- ciákat elevenített föl, Meczner Gyula gr. Ándrássy Gyulát, mint a legeszményibb magyar politikust köszöntötte, akiről Zemplénvármegyének nem csak az apja érdemeiért, de a maga nagyszerű értékeiért sem szabad egy percre sem megfeledkeznie. Dr. Hornyay Béla a főispán családját, Juhász Jenő meg a 67-es alap harcosait köszöntötte szives szavakkal. A vacsora mélyen belenyúlt az éjféli órákba. Mindvégig eleven, jókedvű volt a hangulat, melyet Oláh Rudi zenekara fűszerezett szebbnél- szebb magyar nótákkal. A menüről Kovács Károly vasúti vendéglős gondoskodott kifogástalanul, minden gour- mandot kielégítő tökélylyel. Búza Barna denunciál. — A Magyarország támadásai. - Egykor és most. — Tovább mesterkednek. — — máj. 7. A választási harc egyre élesebb és napról-napra szenvedélyesebb lesz. A kortézia — a túlsó oldalon — már határt sem ismer és hogy az eredmény nem sok jóval biztathatja Búza Barnát, az nyilvánvaló onnan is, hogy félretéve minden elfogulatlanságot, újabban denunciál is már. A Magyar- ország cimü lapban látnak napvilágot a mérges, haragos kedvű Írásai és kétségbevonhatatlanul mind magukon hordják a célzatot, hogy gr. Ándrássy Gyulánál árulhassák be a főispánt. Azok a fegyverek, melyekkel idáig hadakozott Búza Barna, nem igen vezettek célra s elkeseredésében most arra adja magát a nemes ellenfél, hogy — denunciáljon. Ez a manőver nem jött váratlanul. Hiszen Búza Barna — a választási küzdelem elején — magát a főispánt is terrorizálni akarta, megfenyegetvén azzal, hogy a pesti lapokban fogja meghurcolni. Az Ígéretét be is váltja. A Magyarországban már harmadizben jelenik meg egy-egy alaptalan és célzatos támadás, mely- lyel — Búza Barna szerteszét küldözve a lapot — elakarja idegeníteni a főispántól politikai barátait. Előbb arról járta az ének, hogy a főispán 25 ezer korona állami segélylyel vásárolta meg az ipartestületet, majd azzal a valótlansággal állt elő a túlsó oldal, hogy Kazy veszedelmes antiszemita és most betetézik ezt a lólek- nélkül való korteskedést a Magyar- országban megjelent támadások. Vegyük csak szemügyre azokat a bűnöket, amikkel az az elkeseredett kedvű irás áll elő. Azok a százszor hallott vádak kisértenek, azok a minden pozitív alap nélkül a nyilvánosság elé hurco’t históriák, amiken hetek óta rágódik már a túlsó oldal. A nobilis ellenfél kész leszedni minden tisztességet a munkapárt vezetőiről s teszi ezt minden adat s minden bizonyság nélkül. A fantáziára bíznak mindent és képtelen föltevésekkel akarják a nép indulatait a munkapárt ellen fordítani. Kazy József államtitkárnak óriási a bűne. A Székely Elek négyesfogatán járta be a kerületet. S ez az a főbenjáró vétek, amiért Búza Barna halált kiállt a munkapártra. Ugyan ebben a mondatban több az éhes vágyakozás az után a négyesfogat után, mint a megbotránkozás, de hát arra jó, hogy fölfelé — hazug irkafirkák kapcsán — dcnunciálni lehessen vele. Székely Elekre az ellene lefolytatott fegyelmi vizsgálat semmi olyat állapított meg, ami a személyében, egyénileg diffamálhatná. Hiszen tavaly ősszel a városi választások után Búza Barna szives készséggel vállalkozott rá, hogy együtt bankettezzen Székely Elekkel s csak most — a képviselőválasztás előestéjén, amikor Székely Elek, mint régi, kitartó Tiszapárti ember ellene fordult — jut eszébe, hogy doronggal menjen Székely Eleknek. Pedig nagyon érthető a Székely Elek állásfoglalása. Annyi kíméletlen, iudulatos és alapnélküli támadás után, mint amennyivel Búza Barna szállt az évek hosszú során át hadba Székely ellen, egy percre sem csodálkozhatunk azon, ha segítségére van a munkapártnak abban, hogy diadalra vihesse az elhatározását. És ez az elhatározás röviden annyit jelent, hogy Búza Barnával szemben a munkapárt jelöltje kerüljön ki győztesen a választási küzdelemből. Ami pediglen a Székely Elek királysértési pőrét illeti — mert ebbe kapaszkodik folytonosan Búza Barna — hát arra is könnyen megfelelhetünk. A pör lejátszódott és az aktái le vannak zárva. Egy percig sem habozott annak idején Búza Barna, hogy Székely Eleknek a törvényszék előtt való védelmét elvállalja s hogy megnyerhesse és lekötelezhesse magának Székelyt, az ügye érdekében sietett is közbenjárni. A városi választásokra is együtt készült Székelylyel, abban a hiszemben, hogy a pártját erősiti a Székelylyel való szövetség s a banketten ugyancsak áradozott a szives szótól a tósztja, amit Székelyre köszöntött. A főispánnal is hosszasan foglal- hozik a Búza Barna írása és ugyanakkor, amikor kétségbeesett jajongás- sal mesél — megint minden adat nélkül — holmi törvénysértésekről, siet olyan mondatokat is papírra tenni, melyekkel denunciálni szeretné a főispánt. Ándrássy Gyula grófot próbálja megkörnyékezni és oly nagyon igyekszik, hogy elfelejt mindent. Elfelejti, hogy nagyon jól emlékezünk még azokra a cikkekre, melyekben Ándrássy grófnak — kíméletlenül, a hazafias érzelmeiben bántva meg — rontott Búza Barna. Emlékezünk jól arra is, hogy a legutóbbi megye- gyűlésen már az általa annyira támadott Ándrássy gróf háta mögé bujt a fiskális ur és onnan vette célba a a munkapártot. Hol Ándrássy ellen, hol Ándrássy mellett, ugyanúgy, amint azt az érdekei követelik. És most alázatos szóval járult elébe, hogy denunciálhassa a főispánt. A komisz kis játék nem fog sikerre vezetni. A kormány és gróf Ándrássy is nagyon jól tudják, hogy ki a főispán és nagyon jól tudják azt is, hogy kicsoda az a hires Búza Barna. És — ami hitünk szerint — aligha fognak hallgatni a Búza Barna szavára, pláne, amikor nyilvánvaló, hogy csak denunciálni akar a fiskális ur. LASSÚNK — máj. 7. A választások kiírása maholnap bekövetkezik és a nemzet Ítéletet fog mondani. A küzdelem javában dúl már, mindenik párt fölvonultatja a maga érveit és az a nagy kérdés került — döntés végett — a nemzet elé, hogy akarja-e a komoly és eredményes nemzeti munkát vagy hajlandó e továbbra is áldozatul dobni oda a nemzet anyagi és szellemi erőit a jelszavak politikájának. Itt az ideje, hogy véglegesen számot vetve a helyzettel, leszűrjük az igazságot és itt az ideje, hogy tisztán lásson a polgárság és megkülömböztesse a búzát a konkolytól. Tárgyilagosan, elfogulatlanul adunk számot a politikai helyzetről és már itt elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy a választókerület Justh-párti képviselőjelöltjének : dr. Búza Barnának egyéni tisztességét, korrektségét eqyetlen szóval sem vonjuk kétségbe. Mi csak a politikája ellen szádunk hadba, az ellen a politika ellen, mely csak veszedelmet és pusztulást hozhat az országra. A válság története. Mikor a koalíció évekkel ezelőtt hatalomra jutott, a horvátokon és nehány nemzetiségi képviselőn kívül úgy szólván ellenzéke sem volt. Joggal várhatta hát az ország, hogy ez a hatalmas erő egy jobb jövőt fog megalapozni, amely alapon csakugyan felépíthető lesz Magyarország s a magyar nemzet mindenki által őszintén akart jóléte, erkölcsi és anyagi gyarapodása s érn ék természetszerű következménye : a valódi függetlenség. Az a függetlenség, mely nem üres szó, hanem a tények hatalma által megteremtett realitás. Annál nagyobb volt erre a remény, mert ennek a hatalomnak a nemzet szivéből sarjadt vezérek : egy Kossuth, egy Ándrássy, egy Apponyi és Wekerle állottak az élén. Mindaddig, mig egyetértéssel dolgoztak, haladt is szépen munka s alkottak is több olyan intézményes törvényt, melyek a nemzet javára fognak szolgálni. De már az uralkodóval kötött megállapodásoknak végére jutni nem tudott a koalíció, mert kitört a belső harc. Az átkos magyar betegség, a viszálykodás, a kizárólagos hatalom utáni vágy; ezen aztán elsorvadt minden szép remény, felbomlott a koalíció s ezzel felborult az egész politikai helyzet, válság következett be, melynek megoldására jött az uj kormány és fog jönni a választás folytán az uj parlament. Önként merül fel a kérdés, hogy ezt a gyászos helyzetet, kik idézték elő ? A felelet — fájdalom — nagyon könnyű: Justh Gyula és a vezetése alatt álló függetlenségi párt. Őket szállotta meg a hatalom vágyának ördöge; feláldozták a hatalmas parlamenti többséget, a Kossuth Ferenc által minden hazafias kitartással megteremtett nagy függetlenségi pártot, feláldozták a nemzet hivatott fiait: a vezéreket, megbuktattak oly eszményi politikust, mint Ándrássy Gyula gróf, aki az igaztól eltérni még a politikában sem tudott soha s kinek megalkuvást nem tűrő, bár bölcs mérséklettel korlátolt hazafisága gyöngye volt az egész koalíciónak. TISZTÁN. Midőn úgyszólván már érett gyümölcs volt a magyar századnyelvnek elfogadása, botorul lekicsinyelték azt és bár a nemzeti ellenállásnak szülőoka közvetlen a katonai kérdés volt, megtagadták annak minden jelentőségét s ezzel útját akasztották, hogy a magyar nemzeti öntudat, tekintély és befolyás a közös hadseregben is nyilvánvalóvá és tisztelttó legyen. — Sutb3 dobva a függetlenségi elveket, keresztül gázolt tehát a Justh Gyula pártja a magyar századnyelven. S szétrobbantva a koalíciót, előállottak az önálló bank követelésével. Az önálló bank a sötétbe ugrás lenne. Az ország ismert és képzett pénzügyi szaktekintélyei szerint olyan megrázkódtatásokkal járna, melyeket az ország nagyon nehezen heverhetne ki. De elejtve minden mást, Justh Gyula és a pártja az önálló bankon nyargalt tovább, m'g nem az uralkodó maga elé idézte a vezért és kijelentette, hocy az önálló bankot a nemzetre nézvo károsnak ítéli és annak felállításához a hozzájárulását nem adja meg. így azután bekövetkezett az a gyönyörűséges állapot, hogy sem a századnyelvet, sem az önálló bankot nem kapjuk meg. S mindezért a felelősséget a Justh-pártnak kell viselnie. A rombolás utján. De ezzel nem érve be, Justh Gyula és pártja megállították az Ándrássy Gyula gróf által a magyarság érdekében kidolgozott és beterjesztett uj választási törvény javaslat tárgyalását is, hőseivé avatván magukat az általános községenkinti titkos s egyenlő választói jognak. A nemzetközi szociálistákhoz s nemzetiségekhez társakul szegődtek a magyarság uralmának világos megtörésére. Emlékezünk mindannyian jól arra, hogy Justh Gyula — a népszerűség útin futva — tág teret nyitott a horvát obstrukciónak és hónapokon át hangzott a magyar parlamentben világ csúfjára a visoki sabore. Most meg a haza ellenségeivel, a radikális szer- bekkel kötött nyíltan szerződést és kész mindenkivel cimboráim, csakhogy a hatalmat megszerezhesse. S páratlan cinizmussal árulva el függetlenségi párt puritán hagyományait, m^g mindig azzal hitegetik a választópolgárságot, hogy ők igazi függetlenségiek. A tények mást mondanak s tisztán láthatja mindenki, hogy csak a jelszavak által elkábitott népet akarják hálójukba keríteni. Hiszen az önálló bank sem volt soha náluk komoly cél, vagy komoly akarat; azt terminushoz hol kötötték, hol nem. Komolyan sohasem vették, aminthogy ma sem veszik, sőt pak- táltak olyan politikussal is, akiről tudták és tudhatták, hogy az önálló bankot nem akarja, de paktáltak a hatalomhoz jutás kedvéért s ahhoz már oly közel állóknak hitték magukat, hogy egymás közt a miniszteri tárcákat s államtitkárságokat is kiosztották. Vállalkozásuk csak a belügyminiszteri tárca át nem engedésén törött meg. Hogy az országban egyáltalán felakadjon minden rend, megtagadták az ország részére a felhatalmazást, ami annyit jelent, hogy a saját kebelükből alakult koalíciós kormány a folyó mindennapi költségeket sem utalhatta ki. Megteremtették tehát erőszakosan az eksz-leksz állapotot, úgy hogy újévtől kezdődően Búza Bsrna és társai ugyanúgy, mint a legutolsó kórházi alkalmazott fizetésüket az általuk annyira becsmérelt kormány felelősségére, minden törvény nélkül vették fel. Nem törődnek RAKOVSZKY SÁNDOR ruliafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bármily színre, női ruhaszövetet guvliroz zzz jutányos áron. ............—~
