Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-03-26 / 25. szám
4. oldal ZEMPLÉN. Mároius 26. Mit csinált Búza Barna az alatt a néhány esztendő alatt, mig benn ült a parlamentben és szerencsénk volt ahhoz, hogy ő képviselje a sátoraljaújhelyi választókerületet ? Mondott beszédet — hol haragosat, hol meg többé kevósbbé illedelmeset — utazott a néppárti tapsokra és sikerült neki nagyon sok nemes igyekezettel beérnie azt a stációt is, hogy a vicclapok tudomást vegyenek róla. És nekünk — a jámbor kerületnek — — még ebben sem volt szerencsénk. Justh Gyulát legalább egy hatalmas, félelmetes Holubárnak karrikirozták a vicclapok, Nagy Gyurkából meg rettenthetetlen cirkuszi athlétát csináltak, de amit Búza Barnával müveitek — ó csufondáros illetlenség — az már igazán több a soknál. Hol mint apró, ciíra ruhás kókler ott kujtorgott a Justék sátoros kocsija alatt, hol meg a darvini teóriákat igazolva, apró állatkák maszkjában ropogtatott mogyorót. Ezt művelték vele a vicclapok s láttára a sok gyilkos kedvű képnek, isten bizony nem állt mosolyra a szánk. De hát ez a vicclapok dolga. Hol vannak azonban azok az eredmények, melyekkel egy tizedét is valóra váltotta volna rengeteg ígéreteinek. A „Vadász-kürt" erkélyén még csak kuruckodott Búza Barna, ott még játszta a kérlelhetlen függetlenségi apostolt, de benn a parlamentben ? — ott bizony jámborul húzta meg magát. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a kuruckodás és az a politika üdvözít, melylyel Búza Barna a kerülettől kért és kapott mandámot. Szó sincs róla. De ugyancsak ökölbe szorult a keze és a dühtől rikácso- lóvá fulladt a hangja, amikor — egy mámoros, tüzes fellángolás idején — programmot adott. S a parlamenti munkásságával rácáfolt a programm- jára, kvótát emelt, az adót srófolta és sietett nagy buzgóan elfeledni mindazt, mivel annak idején beleve- rekedte magát a polgárság jóindulatába. Mindezt csak annak illusztrálásául emlegetjük, hogy mennyire lehet komolyan venni a Búza programm- ját. S most megint megindul az áradat és jönnek majd a nagyhangú szólamok, melyek mindegyikének alján ott a mohó epekedés a mandátum után. Minden csak frázis, üresen kongó mondat: Búza Barnának a mandátum a legfőbb szentsége. Eny- nyit akar ő csak. A harcmodor. Még messze vannak a választások, hónapok múlva következnek csak be és már is a legdühösebb, a legszenvedélyesebb kortézia járja. Uton- utfélen rágalmakra bukkan az ember, miket kétségbeesetten, ijjedt erőlködésekkel helyezget el a túlsó oldal. És vad, szabadjára kapott üvöltéssel jár elől a csatározásban a Felső- magyarország Hírlap és gázol bele emberekbe és érdemekbe, hogy az immár csak „tekintetes" főmunkatárs urnák: Búza Barnának a pozícióját körülbástyázza. Nem ismer magánéletet, fütyül hosszú évtizedek minden munkásságára és brutálisan, valami visszataszító hajrával esik neki minden tisztességnek és minden érdemnek, ha az nem a szájuk ize szerint való. Búza Barna — még boldogult képviselősége idején — dühösen tajtékzott a sajtó ellen és pereatot kiáltott arra a hangra, melylyel némely újságok beletörnek a magánéletbe és minden jóérzés nélkül, piszkos tollal odavonszolják a szenzációkra éhes publikum elé a legintimebb és leg- egyénibb dolgainkat. Olvassa hát végig a fiskális ur a leibzsurnálját és vegye észre azt a hangot, melylyel neki esik az az újság mindenkinek, élőnek és holtnak egyaránt, ha nem az ő füttyszavára táncol. Nem szent már előtte a magánélet sem, betör a legintimebb dolgokba és mit törődik családi életekkel, a szeparék titkait is oda vonszolja a nyilvánosság elé. Zeng, zug a botrány és áll a hajrá. Meg kell fólemliteni, terrorizálni kell mindenkit, aki nem a Búza Barna hitét vallja. Ez az egyetlen szempont és ennek meg van az a kellemes konzekvenciája is, hogy vagy 50 példánynyal több fogy el az újságból. Mit szólna hozzá Búza Barna, ha valaki holnap kicsavarná a kezükből ezt az undorító fegyvert és maga élne vele. És széjjel kürtölné és világgá kiáltaná mindazt, ami az ő legintimebb, a legprivátabb dolgaik. Hiszen tüzbe borulna a város és ökölre mennének az emberek. És ebben a nagy, ebben az irtózatos felfordulásban a Nérók, a gyujtogatók szerepét a Búza Barna portáján sajátították ki elsőnek. Az odium, a fe- nokestől való felfordulásért a felelősség is rájuk háramlik vissza. Az iparteatület és a munkapárt. Ugyancsak a Búza Barnáék jóvoltából került az ipartestületet a munkapárttal ilyenformán össze. Búza Barna állította föl — s ennyi önhittség láttára igazán égnek mered az ember hajaszála — a tételt, hogy az ipartestület elnöke nem lehet munkapárti ember. Búza Barnában van meg elsőnek a merészség ahhoz, hogy tisztán és kizárólagosan pártszempontokat vigyen bele egy minden pártpolitikán kívül álló testületbe. Mert az a mondat, melyek minden pártatlan és elfogulatlan embernek inkriminálnia kell, nem többet és nem kevesebbet jelent. Mert miköze van az ipartestületnek a pártpolitikához és mennyiben érintheti egy ipartestület munkásságának az eredményességét az, hogy munkapárti-e az elnök, vagy a Búza Barna hadsoraiból került-e ki ? Nem is igen hallottuk idáig, a Búza Barna jóvoltából került csak a nyilvánosság elé az a furcsa kijelentés, hogy munkapárti ember nem állhat az ipartestület élén, csak azért, mert a munkapárthoz tartozik. De jelent ez a mondat többet is, azt, hogy Búza Barna olyan szempontokat akar a tisztujitás lefolyásába vegyíteni, melyeket kizárólagosan csak pártérdekek diktálnak. Bele akarja vinni az ipartestület falai közé a párt- politikát és már nem éri be azzal, hogy a függetlenségi kör zengje csak a dicsőségét, de hallani akarja a maga dicsőítését az ipartestület falai közül is. Hiszen érteni értjük az ügyvéd urat. A kortézia betör mindenhova és Búza Barna egy csöppet sem aggódik azon, hogy majd pártpolitikai szempontok inficiálják az ipartestület munkásságát. Mi nem firtatjuk és hisszük is azoknak az uraknak a rátermettségét, kiket a Búza Barna hadoszlopai akarnak az ipartestület élére állítani. Hisszük azzal az objektivitással, melylyel távol akarunk tartani az ipartestülettöl minden párt- politikát. De Búza Barna más utakon tör előre és nyíltan bejelenti a szán dékát és leplezetlenül vallja be az ipartestülettel való célját, amikor fölállítja azt a vérlázitó tételt, hogy az ipartestület elnöke nem lehet munkapárti ember. Ezek a fegyverek már olyanok, amikkel nem elvi harcokat szokott megvívni az ember. S amikor ilyen kijelentésekkel áll elő Búza Barna, azokkal csak azt dokumentálja, hogy az egyetlen cél: a mandátum minden eszközt szentesit. Akár honnan kerültek is elő azok az eszközök. Az iparosok államsegélye. Azt irja és vad háborgással írja a Búza Barna szócsöve, hogy Móré Dániel eladta a lelkét és nem többért és nem kevesebbért adta el, csak 25 ezer korona állami segélyért, amit az ipartestület kap majd, hogy financiális ügyeit kissé rendbehozza. Ezt irja szórul-szóra a Fm. H. és hozzáteszi, hogy a főispán — az Ígérete szerint — csak akkor eszközli ki ezt a 25 ezer koronát, ha az iparosok munkapártiakká lesznek. Ahhoz semmi közünk, hogy Móré Dániel komolyan veszi-e a Fm. H. harsogását vagy sem. De mi igenis rámutatunk arra a körmönfont, brutális hazugságra, mit a Fm. H. — a Búza Barna tudtával és beleegyezésével — jónak látott szélnek ereszteni. A leggyatrább kortesfogásról van szó és a Búza Barna játszva teszi túl magát minden köteles illdomosságon és egykedvűen gázol bele az igazságba, csakhogy alátámogathassa a maga veszendőnek indult mandátumát. A dolog historikuma — akárhogy ontja is a Fm. H. az epét — mást mond. Az ipartestület elöljárósága hónapokkal ezelőtt fölkereste a főispánt és föltárva az ipartestület belső viszonyait, arra kérte, hogy eszközöljön ki a kormánytól az ipartestületnek 25 ezer korona állami segélyt. Mindez hónapokkal ezelőtt történt még, a koalíciós kormányzat idején, amikor a munkapárt megalakulásáról még szó sem volt és Meczner Gyula azt sem tudta még, hogy vállalja e majd továbbra is a főispáni tisztet. Meghallgatta az iparosokat és meghallgatta azzal a szeretettel, ami nem lehet tisztán csak a Búza Barna monopóliuma. S kérésükre válaszolva, azt mondotta a főispán, hogy minden tőle telhetőt el fog követni az ipartestület érdekében és ha módjában áll majd és alkalma nyílik minden erejét latba fogja vetni, csakhogy megkaphassa az ipartestület a kért államsegélyt. És azzal végezte szavait a főispán, hogy nem kér és nem vár az iparosoktól ezért semmi viszontszolgálatot, föltételezi az újhelyi iparosokról, hogy minden körülmények közt a meggyőződésük után indulnak s azután az élet is megtanította arra, hogy rossz pápistából sohasem lesz jó kálvinista. S most Búza Barna megnyergeli a fantáziáját — ezt a gyatra jószágot — és kiviszi az utcára, ott portálja, hogy a főispán a 25 ezer korona állami segélylyel az, iparosok lelkét akarja meg venni. És mondja ezt és hirdeti fenszóval, éppenséggel nem válogatva a mondatokat, jóllehet egy szikra igazság sincs a szavaiban. De hát a demagógia nem válogatja a szavakat és mit törődik azzal Búza Barna, hogy épp az iparosokat sérti meg ezzel a légből kapott föltevéssel. Az iparosokat annyira taksálja csak, hogy egy kevés államsegélylyel meg is lehet venni a lékükét. Száz korona 8 más egyebek. A Felsőmagyarországi Hírlap — a szokott jólértesültségével — már azt is tudja, hogy minden munkapárti szavazó 100 koronát fog fejenként kapni. És leírja ezt a számot és hozzá fűzi a maga ordináré mondatait azzal a példátlan cinizmussal, melylyel felrúg minden regardot és tultéve magát minden kötelező jóizlésen, onnan szedi a fegyvereit, ahol éppen találja azokat.. Az ember már nem is háborodik föl ezen a bravúron, olyan ostoba és olyan átlátszóan közönséges ez a trükk, hogy szóra sem érdemes méltatni. De tünetnek mindenesetre jellemző. A Felsőmagyarországi Hírlap már tudja és meg is meri Írni, hogy a munkapárt száz kpronákat fog adni a szavazatokért. És ebben az egyetlen mondatban benne van a pszihéjük. Pozitív adatuk nincs, tudni nem tudnak semmit, de már azért emlegetik a 100 koronákat. És amikor emlegetik, a leghitványabban, a legperfidebb módon akarnak belegázolni egy politikai párt tisztességébe, csak azért, mert az a tábor velük szemközt cölöpözte ki a maga hadállásait. De a játék többre megy. Búza Barna nem éri be azzal, hogy meghatja, hogy a munkapárt 100 koronát fog osztogattatni, de aláaknáz még egy petárdát. Megírja — a neve alatt irja meg, — hogy csak fogadja el mindenki a munkapárti pénzt, de azért ne szavazzon a munkapárti jelöltre. Es ennyi dekadenciára, a közéleti erkölcsök megrontását célzó ilyen nyílt fölhívásra még nem volt példa. Egy helyen azt irja a leibzsurnál, hogy a munkapárt 100 koronát fog adni minden szavazatért, más helyen meg arra hivja föl a polgárságot Búza Barna, hogy csak fogadja el mindenki a munkapárti pénzt és azután szavazzon a függetlenségi jelöltre. S amilyen szemérmetlen hazugság a 100 koronákra vonatkozó hírük, ugyanolyan példátlanul brutális a Búza Barna fölhívása. Mert a demoralizációt hirdeti és hurkot vett a mindannyiunk tisztességérzetének. Hirdesse azt Búza Barna, hogy ne fogadja el senki a meggyőződése nyiltan való kifejezéséért pénzt és ne adja el senki a lelkét. Hirdesse a tiszta, a puritán erkölcsök kultuszát és ne hintsen mételyt és ne akarja felkölteni az emberben a bestiát. Mert a játék — s ezt ravaszul eszelték ki ott a túlsó oldalon — most arra megy. Nekiestek a szenvedélyeknek, korbácsolják, tüzelik az izgalmakat és ez a mesterségesen szított lágralobbanás csak azért van, hogy egy összeroppant mandátum kovácsoltassék újból egygyé. VÁRMEGYE ÉS VAROS. Zökkenő nélkül. — Városi közgyűlés. — Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestülete csütörtök délután rendkívüli közgyűlésre jött össze. Bőven, garmadával fogadta magába a tágysor az elintézésre váró ügyeket; azok mindannyia azonban kisebb jelentőségű, apróbb érdekű dolog volt csak, úgy, hogy minden kitérés és minden zökkenő nólküt, ekszpresz sebességgel szántott végig a közgyűlés a tárgy- soron. Nagyobb vitával csak a pénztárosi fizetés megállapítása járt és a kvalifikáció kérdésének fölvetésénél csak azt szögezte le a képviselőtestület, hogy egyetlen és legfőbb kvalifikációja az eljövendő pénztárosnak a becsületesség kell hogy legyen. Elintézett továbbá a közgyűlés egy csomó drágasági pótlék iránti kérelmet és a végére járt több olyan apróbb ügynek, amelyek nagyobbára csak formai okokból kerültek a képviselőtestület elé. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk: A jelenvoltak. A képviselőtestület csütörtöki ülésén dr. Búza Barna, dr. Grósz Dezső, Widder Gyula, dr. Lichtenstein Jenő, Kroó József, Bettelheim Sándor, Horváth József, Reichard Ármin, Székely Elek, Keresztesi Lajos, Grün- baum Simon, Reichard Lajos, Alexander Vilmos, Lipschitz Adolf, Barna Dezső, Schweiger Márk, Matolai Etele, Reichard Sándor, Alexander Manó, Markovics Miksa, Gáthy Géza, Neumann Jenő és Réz Gyula képviselőtestületi tagok s a tanács tagjai közül Pataky Miklós főjegyző, Kiss Ödön ügyész, Farkas Andor árvaszéki ülnök, Kérószy Gyula főmérnök, Schmidt Lajos rendőrkapitány és dr. Keiner Győző h. gazdasági tanáosos voltak jelen. Apróbb ügye Dr. Reichard Salamon polgár- mester pontban 3 órakor megnyitva az ülést, szives szavakkal üdvözölte a szép számmal megjelent képviselő Olcsóbb lett a gallertisztitásü a legújabb fényesítő és hajlító gépekkel berendeztt fehérnemű és vegytisztító intézetemben, hol minden gallér éle oly géppel lesz simítva, hogy annak viselője meg van védve a nyak kidörzsölésétől. 1 gallér 5 fill., 1 pár kézelő 10 fill. A gallérok színe hófehér és elegáns diszkrét fényt kap, megkapja vászonszerü jellegét és nem lesz olyanná, mint a kaucsok gallér. — Vegytisztító intézetemben megfelelő átalakításokat tettem, holis a férfi- és nőiruhák, valamint kézimunkák a legújabb módszer szerint tisztittatnak. Az elkészült munkák tetemesen leszállított árak mellett 5 napon belől kifogástalanul eszközöltetnek. — Gyors és pontos kiszolgálást biztosit és mennél számosabb megbízást kér: Pálosi mosó ík vegytisztító intézete SÁTORALJAÚJHELY
