Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-03-23 / 24. szám

Sátoraljaújhely, 19Í0. Március 23. 24. (4935 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenbint hétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njiltlórben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —■ Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Jakabbfy Imre. — márc. 23. Jakabbfy Imre belügyminiszteri államtitkár — minden mende­monda és minden célzatos híresz­telés ellenére — nem tér ki a sátoraljaújhelyi munkapárt egysé­gesen, egyöntetűen megnyilvánult óhaja elől és vállalja a sátoralja­újhelyi választókerületben nem­zeti munkapárti programmal a képviselőjelöltséget. Hiába har­sogott hát a túlsó oldal és hiába íujta teli tüdővel a pártujság, Jakabbfy Imre készséggel áll élére a harcnak és a tüzvonal- ban, a legelső sorból akarja meg­vívni a küzdelmet, mely már a közeljövőben — a józan meg­fontoltságnak a demagógiával való csatározása kapcsán — sorom­póba szólítja majd a választópol­gárságot. És az a zászló, melyet annyi lelkesedéssel és spontán, őszinte elhatározással bontott ki a sátoraljaújhelyi nemzeti munka­párt, a Jakabbfy Imre kezeiben méltó, avatott kezekbe kerül. Hosszú, küzdelmes évtizedek állanak a Jakabbfy Imre háta mögött. Mindenkoron a munka embere volt és hatalmas, puritán egyéniségének súlyt mindenkoron a munka adott. Nem a cifra s je­lentéktelen cikornyák embere, de komolyan, lelkiismeretes ráké- szültséggel vállalja a reá osztott szerepet. Nem inponál neki az olcsó és üres ditirambus, nem keresi az udvaroncok bókjait, de talpig — egyenes, gerinces — férfi, a klasszikus karakterek fajtájából való, aki elkerülve minden vásári lármát és minden hivságos tömjénezést, becsülete­sen és férfias komolysággal állja a neki juttatott nehéz s az or­szág sorsának irányításában je­lentős szerepet. A sátoraljaújhelyi munkapárt lobogóján a Jakabbfy Imre neve a komoly, súlyos s nem felfújt értékek megbecsülé­sét jelenti és mikor ezzel a lo­bogóval s Jakabbfy Imrével az élén veszi majd föl az újhelyi munkapárt a küszöbön álló küz­delmet, az első diadalmas, győ­zelmes lépést már is megtette. Bizonyos oldalakon szívesen és előszeretettel kérkednek né­mely urak puritánságával. — És minden értékének és minden eré­nyének azt tudják be, hogy be­csületes. Furcsa ugyan az az evangeliom, mely valami rend­kívüli erénynek teszi meg a becsületességet, mikor az a leg­elemibb kötelesség. Aminthogy furcsa szemekkel néznők azt a leányzót is, aki kiáll az utcára és onnan hirdeti, hogy ő még ártatlan. S akaratlanul is, de gyökeret ver a tudatunkban az a sejtés, hogy nem akar-e ez a hangos szavú kérkedés fölhívás lenni némely keringőkre ? De hát az újabb idők politikai morálján sok a csorba. S ha olyan nagyon, annyira teli szájjal hirdetik a túlsó oldalról, hogy némely urak puritánságán nem esett még folt, bizony akkor mi is leírjuk, hogy a Jakabbfy Imre egyénisége ma­kulátlan. Évtizedek küzdelmeit vívta meg szeplőtlen, színtiszta jellemmel, puritán, jelentős ve­retű egyéniség és ott, azokon az oldalakon, hol az emberi értéke­ket nem a vásári lárma és nem a rikító reklám nyomán keresik, Jakabbfy Imrét mindenek szerete és őszinte, szívből való becsülése övezi. A nagy stilü, a nagy szabású emberek közül való Jakabbfy Imre. Nem izgatja az olcsó taps és a munkássága során nem az a szempont vezeti, hogy belé- kapaszkodva a népszerűség uszá lyába, ott duhajkodhassék a duna- parti cifra palotában. A komoly s intencióikban becsületes és el­határozásukban energikus, férfias politikusok iskolájában nőtt fel és a parlamenti porondra csor­bítatlanul hozza a maga nagy emberi értékeit, nemes elszántsá­gát és mindenkoron a legigazabb elismeréssel honorált munkabírá­sát. Nem ambiciónálja — sokkal értékesebb és sokkal súlyosabb egyéniség — a parlamenti fene­gyerekek szerepét, de komolyan, férfiasán tud és akar dolgozni a józan előrehaladás, a nemzeti megerősödés ügyéért. Araikor a sátoraljaújhelyi nem­zeti munkapárt a Jakabbfy Imre nevével megy neki a választási küzdelemnek, hisszük, bízunk benne, hogy a kerület választó- polgársága diadalra is juttatja majd a Jakabbfy Imre kezeiben illusztris, értékes kezekbe került lobogót. Két szempont kell, hogy vezesse elhatározásában a vá­lasztó polgárságot. Az ország meg­unta már a meddő közjogi vitá­kat, roskadozik, vérzik bele és a tudatos, lépésről-lépésre való s józan megfontoltsággal irányított fejlődés ösvényére kell lépnie. Elég volt az elvakult pártszen­vedelmek uralmából; a nemzet­nek dolgoznia kell, hogy gyara­podjék, erősbödjék. És ennek a józan iránynak szivvel-lélekkel való, harcos katonája Jakabbfy Imre. A második szempont, minek döntő sulylyal kell a mérlegre esnie, meg az, hogy egyszer már istá- poltassanak komolyan és eredmé­nyesen a kerületi érdekeink is. Az ígéretekkel torkig vagyunk, un­juk már az öblös frázisokat. — Egyre vérzünk, egyre jobban erőt- lenedünk és annak a polcnak sú­lya, ahova Jakabbfy Imrét állam- férfiúi értékei juttatták és a Ja­kabbfy Imre becsületes puritán egyé­nisége és az a szives készség, mely- lyel elvállalta a képviselőjelöltséget, garanciáját adják annak, hogy a kerület érdekeit minden erejével és eredményesen seqitheti majd elő. — Nem az üres szólamok s nem a hazug harsogások, de a tett em­bere Jakabbfy Imre. A megvá­lasztásával hatalmas lendületre kaphat majd a kerület fejlődése és lelkes támogatót nyernek benne a mi szükebb kerületi ér­dekeink. Ezt a perspektívát nyújtja a Jakabbfy Imre jelöltsége. A lobogó avatott, nagyértékü kezekbe került és amikor len­geti a friss, acélos márciusi szél, egy eljövendő nagy, elhatározó diadalt hirdet. — márc. 23. Felhívás. Á zemplénvármegyei Nemzeti Munkapárt elnöksége felkéri mindazon úgy helyi, mint vidéki párttagokat, kiknél taggyüjtő ivek vannak, hogy ezen iveket lehetőleg sürgősen küldjék be Sátoraljaújhelybe, dr. Kovaliczky Elek pártelnök cí­mére. Helyreigazítás. Legutóbbi lapszá­munkban „Iparosok harca“ címmel cikket adtunk közre, melyben téves információk alapján azt irtuk, hogy az iparosok pénteki értekezletén He- ricz Sándort ipartestületi elnök-je­löltül dr. Székely Albert ajánlotta. Tartozunk az igazságnak annak kon- statálásával, hogy dr. Székely Albert a szóban forgó értekezleten egyálta­lában nem szólalt fel és teljesen tá­vol tartotta magát attól, hogy az ér­tekezlet lefolyásának irányításában — ha mindjárt egyetlen szóval is — részt vegyen. — Ugyancsak itt kell helyreigazítanunk ugyanannak a cikk­nek egy másik téves részletét is; dr. Búza Barnától a városi tanács az iparhatósági biztosságot nem vonta meg, de a Búza saját kérelmére, mi­után elfoglaltsága másfelé szólította, a vasárnap délutáni ipartestületi köz­gyűlésre csak helyettesül rendelte ki iparhatósági biztosként a tanács Far­kas Andor h. polgármestert. Uálasztásoh előtt. Irta : dr. Groaz Dezső. — márc. 23. A tehetségtelenekből, a tehetet­lenekből álló lejárt parlament hétfőn megérdemelt sorsára jutott. Az az országgyűlés, melyhez annyi reménységet fűztünk, de amely annyi kijózanodást keltett, — amely lejáratta a függetlenségi eszmét, a Kossuth-kultuszt, a „nemzet vezéreit“ és amely a magyar nemzetre a csa­lódások, a hazugságok korát, a köz- vagyonosodás visszafejlesztését, a po­litikai anarchiát jelenti, hosszú, ki­JLapnnk mai száma 4 oldal. nos, sok tekintetben utálatos, de rész­vétet alig ébresztő haláltusa után, idejének lejárta előtt kimúlt. Halálá­ban is méltó maradt önmagához] A mikor a királyi akarat sorvadt tes­tébe beledöfte a feloszlatást rendelő szózatot, hogy rothadó testével a nem­zeti lét levegőjét tovább De fertőztesse, fekélye utolsót gennyezett és részeg, duhaj legények korcsma bűzzel kel­tettek közutálatot. A hétfői országgyűlési tettleges- ségekkel sikerült nehány magáról megfeledkezett „hazafiénak a ma­gyar parlamentet verekedő paraszt legények duhaj-tanyájává sülyeszteni. Ilyen fináléval fog tovább folyni azon választási harc, melyet még az or­szággyűlés feloszlatása előtt indítot­tak meg országos körutjokkal a pár­tok vezetői, hogy a nemzet többsé­gét a maguk politikájának megnyerjék. Az általános képviselő választási küzdelem előcsatározásaiban a köz­figyelmet különösen a Justh-párt po­litikai agitációja hívja fel, nemcsak azért, mert ezen politikai irány áll legélesebben szemben a Tisza István politikájával, hanem azért is, mert a mi kerületünkben ugyancsak ezen két irány fog mérkőzni a választási küz­delemben. A dolgok természete szerint azt kellett feltételezni, hogy amidőn a hatalomról leszorult Justh-párt a vá­lasztó polgároktól jövendő működése részére politikai bizalmat fog kérni, a bizalom előlegezendőségét politikai múltjával, kormányzása áldásos alko­tásaival fogja megindokolni. A kormányzásban 4 éven át ré­szes párttól beszámoló beszédeket vártunk. Vártuk, hogy müködósök eredményeivel igazolják azt, hogy a választók bizalmát a jövőben is meg­érdemlik. Hiszen a politikai bizalom virága nem nőhet ki az elárult elvek sir- dombján, nem teremhet meg a nem­zetre káros és terhes törvényalkotá­soktól kihasznált talajban. A függetlenségi párt azonban a beszámolók szokott módjával élni nem mer, kormányzási múltjáról mé­lyen hallgat. A saját szempontjából másként nem is lehet. Ha végig tekint 4 éves kormány­zási múltján, hol talál olyan általa alkotott törvényt, hol fedez fel oly politikai tényt, amelyre hivatkozhatna, amivel elrongyolt politikai hitelét meg foltozhatná. Sehol! Nem csoda tehát, ha be­számoló beszédek helyett hallgat a múltról s beszél a jövőről. Ámde a jövőre hogyan bizhassunk azon poli­tikai párt Ígéreteiben, amely a múlt­ban egyetlen ígéretét se váltotta be. Ezen indokolt bizalmatlanság ér­leli meg bennem a meggyőződést, hogy a függetlenségi párt az önálló bank jelszavát csupán fügefalevélnek tartogatja, politikai elvektől meztele­njeit testére. Annál is inkább kell ezt hinni, mert az a párt, mely 40 éven át a közjogi vitákban merült el, most — kormánypártisága alatt tanúsított „Guttgesinnt“-ségéhez híven — köz­jogiakról hallgat s egy elsősorban gazdasági kérdést tol előtérbe politikai megvilágításban. Ugyanolyan vehemenciával, ugyan­olyan tetszetős, népszerű jelszavakkal, tele torokkal, öblös hanggal, az ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents