Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-03-12 / 21. szám
Március 12. Z;E MPLEN 3. oHal. is egyedüli alapja a király és nemzet közti egyetértésnek, maradjunk meg annak lelkes hívei. Ez alapja a jelen válságos helyzetből lehető kibontakozásnak is s ez vezethet bennünket egy várt és óhajtott jobb jövendőhöz. Egyszersmind a pártba belépő polgártársainkat értesítjük, hogy értekezletünket folyó hó 13-án d. u. 4 órakor itt Sátoraljaújhelyben, a „Magyar Király" szálloda udvari termében fogjuk megtartani, a mikor a további teendők felett határozuuk. Ezen értekezletre ujabbi külön meghívás nélkül szives megjelenésüket kérjük. VÁRMEGYE ÉS VAROS. fi polgármesterválság jegyében. Rendkívüli városi közgyűlés — máre. 10. Szerdán délután rendkívüli közgyűlésre jöttek össze a városi képviselőtestület tagjai. Apró és kisebb jelentőségű ügyek szerepeltek jórészt a tárgysoron. Konzekvenciájukban keveset jelentő pontok, miket főleg formai okokból vetett az adminisztráció menete a képviselőtestület elé. Mélyebben csak a polgármesterválság tárgyában beadott indítvány szántott a közgyűlés érdeklődésébe, Székely Eleknek és negyvenkét társának ismeretes indítványa, melyet előző számunkban teljes részletességgel ismertettünk már. Az tény és a városi érdekek föl- tétlen megrövidülését jelenti, hogy a folytonos polgármester-változások megakasztják egy egységes, egészséges munkaprogram m kialakulását. Konszolidált és rendezett viszonyok hiányában, a városi adminisztráció tisztán csak a napiszükségletek ellátására szoritkozhatik és nem viheti reá a munkásságát olyan mesgyékre, melyek hosszú esztendőket átfogó és messzi perspektívákba nyitott programmal szolgálhatnák a város fejlődését. Az is tény, hogy egy esztendő múlva általános tisztujitásra kerül a sor a városházán és ha most be is töltik a polgármesteri állást, a zavarok és a megrázkódtatások nem simulnak el véglegesen, mert kétségtelen, hogy nehezen akadhatnék alkalmas pályázó a polgármesteri tiszt ség ellátására, ha egy év múlva már újabb választásnak kell alávetnie magát. Ezeket a momentumokat tartotta szem előtt a szerdai közgyükben naponta, de kint történt az az országúton. A jel pontosan megvolt. Borzasztó őszi vihar dühöngött. A szél csapdosta az esőt az ember arcába. Balassa doktor, a gróf Batthyányi család házi orvosa, szerzett magának s az ápolónénak „Passierscheint“, hogy valamely kültelki betegért mehessenek. Tizenegy órakor este ült Bártfayné a doktorral bérkocsiba és elindultak, magasztosan borzalmas utjokra. Aki az akkori ostromállapotban sinlődő Pestet nem ösmerte, nem képzelheti, hány helyen állították meg katonai őrjáratok az utasokat, mig céljokhoz értek. A Passierschein és sok arany végre mégis kisegítették a városból. A frissen behantolt sírból, a titkukba beavatott kocsis és a magukkal hozott ásó segítségével, kiemelték a drága tetemet. Beemelték a kocsiba, magok közzé ültették s a sok őrjárat közt, mint beteget, bevitték a sz. Ferenczrendü atyák kolostorába. Éjfél után volt az idő, midőn oda értek. A derék hazafias barátok, páter Acapius főnökükkel az élükön, már díszes koporsóval, teljes papi gyász- diszben várták a drága halottat. Itt tették le titkon ideiglenes nyugvóhelyére. Itt mondták el, a róm. kát. egyház szertartása szerint, a derék hazafias barátok buzgó imáikat. Mint gyászkiséret csak Bártfayné és Balassa doktor voltak jelen. sen a képviselőtestület a maga határozatával, mely a polgármesteri állás betöltését — mig ki nem alakul a jelölt személyére vonatkozóan az egységes közvélemény — el kívánja odázni. Hogy célra vezet e majd ez a határozat, az bizonytalan, a törvényességét és praktikus voltát már is erősen támadták az ellenzéki oldalakon. A közgyűlés lefolyása egyébként szürke, monoton volt. Csak itt-ott akadt egy kevés élénkség. Búza Barna újból rákezdett az évekkel ezelőtti kottákra és rengeteg buzgalommal, beleöltözve a régi szerepbe, kereste minden apró-cseprő dologban a főispán kezét. Talán fölösleges is megjegyeznünk, hogy nem sok eredmény- nyel. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk : Apró ügyek. Pontban három órakor nyitotta meg dr. Rcichard Salamon polgármester a közgyűlést. A. képviselőtestület tagjai közül: Ármágyi János, Alexander Manó, Alexander Vilmos, dr. Búza Barna, dr. Berger József, B'urnenfeld Emánuel, Deutsch Adolf, dr. Grósz Dezső, Grünbaum Simon, Hericz Sándor, Horváth József, Izsépy István, Jelenek Adám, dr. Kovaliezky Elek, Kroó József, Képes Gyula, Lip- sitz Adolf, Matolai Etele, Réz Gyula, Reichard Lajos, Reichard Armin, Róth József, Róth Bernát, dr. Székely Albert, Székely Elek, Schweiger Márk, Schweiger Ignác, Szőllősi Artur, Widder Gyula és Zinner Henrik, a tanács tagjai közül Pataky Miklós főjegyző, Farkas Andor árvaszóki ülnök, Schmidt Lajos rendőrkapitány, Kérészy Gyula főmérnök, Bogyay Béla közigazgatási tanácsos, dr. Keiner Győző h. gazdasági tanácsos vettek részt. A rendőrkapitány még régebben előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a városi villanyizzó lámpákat Wolf- ram-égőkkel cseréltesse föl: miután a villany társulat e munkálatokért 1760 koronát kór, a közgyűlés mellőzte az előterjesztést. Hasonló sors ért egy csomó apróbb jelentőségű előterjesztést. Tudomásul vett a képviselőtestület a továbbiak folyamán egy sereg tanácsi intézkedést és a vármegyei törvényhatóságnak több s apróbb ügyeket érintő II. fokú határozatát. Majd parázs, tüzes vita zajlott le az irodalompártolás jegyében, A tanács ugyanis azt a javaslatot terjesztette a képviselőtestület elé, hogy hervadhatatlan érdemeire való tekintettel nevezze el a város Mikszáth Kálmánról a Szarvas- vagy VölgyIgy mondta ezt el nekem Bártfayné 1861. október 6-áneste, egyszerűen, minden öndicsőités nélkül. Mily lelkierő, mily magasztos hazafias lelkesedés kellett ahhoz, hogy egy gyenge, már élte delén túl lévő asszony, képes legyen, egy holttest mellett ülve, egy óránál tovább tartó utat tenni meg. Hiszen Balassa doktor is megérdemli, hogy kegyelettel emlékezzék az utókor erre az ő dicső, bátor, hazafias, kegye- letes tettére. De ő férfi volt és orvos, aki hozzá volt szokva a holtak látásához és érintéséhez. Hogy a számos iró, aki ezeket a gyászos napjait hazánknak leírta, nem tudta igy meg a történteket, annak nagyrészt Bártfayné tulszerénysége volt az oka. Borzadott minden ünnepeltetéstől. Azt mondta : neki nincs érdeme, ő csak a kötelességét teljesítette. És halála előtt, mely 1862-ben következett be, nem is volt tanácsos ilyenekről nyilvánosan ejteni szót. Hiszen midőn a kivégzettel végig jöttek az ostromállapotban sinlődő Pesten és áruló akad: Bártfayné és Balassa a „Neugebäude“-ba kerülve, talán nem is jöttek volna ki onnan élve. Balassa utóbb mégsem kerülte ki a börtönt, de élve került ki onnan évek múlva. Bártfaynét nem bántották. utca egyikét. Izsépy István ellenezte a dolgot azzal a megokolással, hogy vannak holt nagyjaink, akikről nem nevezhettünk még el utcát, hagyjuk hát békén a még élő nagyokat. Lelkesen, vervvel szólt ellene ennek a vélekedésnek Székely Elek, a Mik- szá‘h érdemei előtt meg kell hajolnunk és javasolta, hogy ne a Völgy és ne a Szarvas-utcát, de egy nagyobb forgalmú, elevenebb utcát nevezzen el a város Mikszáth nevéről. A képviselőtestület utasította a tanácsot, hogy rövidesen tegye is meg ilyen értelemben az előterjesztését. A polgármester válság körül. Heves, indulatos vitával járt a Székely Elek ismeretes indítványának a tárgyalása. Dr. Orosz Dezső hosszabb beszédben foglalkozott a polgármesteri állás egy esztendőre való betöltésének konzekvenciáival és azt javasolta, hogy mellőzve a Székely indítványát, a polgármester lemondásának elfogadása tárgyában hozott határozatot a képviselőtestület újabb határozathozatalig ne terjesztesse föl az illetékes hatóságokhoz. Vehemensen szálltak síkra a dr. Grósz indítványa ellen dr. Székely Albert és dr. Búza Barna. Székely Albert a törvényesség szempontjából kifogásolta az indítványt, mig Búza Barnának főleg az fájt, hogy a párt- politikai cselszövényeknek akarja áldozatul odadobni dr. Grósz a várost. A hosszadalmasra nyúlt vitában nagy számmal vettek részt a képviselőtes- testületi tagok, Zinner Henrik, Szé kely Elek, Matolai Etele, Szőllősi Artur és Widder Gyula szólották a tárgyhoz, mindannyian hangsúlyozva, hogy a polgármesteri állás betöltésének a kérdése minél kevesebb megrázkódtatással járjon. Miután Székely Elek időközben visszavonta az indítványát, névszerinti szavazásra került a sor és 22 szavazattal 7 ellenében a képviselőtestület elfogadta a dr. Grósz javaslatát. Végül dr. Székely Albert bejelentette, hogy a képviselőtestület határozatát meg fogja felebbezni. — Búza Barnából meg kitört a hires szittya-temperamentum és indulatosan konstatálta, hogy a határozat meghozatalában a főispán keze játszott közre. És gúnyos mosolygás fogadta minden oldalról a temperamentumos kitörést. Gyors Iramban. S amint túlesett a közgyűlés, ezen az erősen beharangozott ponton, egyszerre meglanyhult az érdeklődés és alig egynéhány városatya részvételével folyt tovább az ülés. A polgármester bejelentette, hogy az egészségügyi bizottság megalakult és annak elnökévé dr. Ligeti József választatott meg. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy Bettelheim Sándor, mindaddig, mig a jéggyár fölépül, hajlandó jeget 100 mm.-ként 300 koronájával rendelkezésére bo- csájtani a városnak. A képviselőtestület fölhatalmazta a polgármestert, hogy ha a földmivelésügyi minisztériumtól nem kaphat a város olcsón jeget, akkor a szükségletek ellátására kösse meg Bettelheimmal a szerződést. Több kisebb jelenőségü tárgy elintézése után, délután 5 órakor ért véget a közgyűlés. Kiss Ödön városi ügyész távol- létében a gyűlés folyamán az ügyészi teendőket dr. Grósz Dezső látta el. )( Anyakönyvvezetői kinevezés. A Hivatalos Lap közli, miszerint a m. kir. belügyminiszter a Sátoraljaújhely városi anyakönyvi kerületbe Farkas Andor árvaszéki ülnököt állami anyakönyvvezetővé kinevezte. )( Szabadságolás. Németh Pál anyakönyvvezető-helyettes megrongált egészségi állapotára való tekintettel hat heti szabadságot kért Dókus Gyula alispántól. Távollétében az anyakönyvvezetői teendőket Farkas Andor árvaszéki ülnök, anyakönyvvezető fogja ellátni. )( A közigazgatási bizottság ülése* Zemplénvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága hétfőn, folyó hó 14-én tartja meg Meczner Gyula főispán elnöklete alatt márc. havi ülését. JEGYZETEK. Hja, a régi nóta járja újból. Hazaáruló mindenki, aki nem sorakozik a Búza Barna zászlaja alá és hatvanhetes patkány, aki a Justh-párt szóáradatában a demagógiát látja csak. Más hitet vallani: eredendő bűn, melyért anatémát kiált rá a pártujság. így járta ez évekkel ezelőtt és most — a választási küzdelmek megujul- tával — újból előszedik a régi szótárt. Tessék elolvasni, milyen hangon beszél a függetlenségi pártról Tisza István és tessék szembe vetni azzal a hanggal azt a tenort, melylyel a függetlenségi apostolok nyilatkoznak Tisza grófról. A legvaskosabb gorombaság, a legteljesebb demagógia mindaz, ami kitellik azoknak az uraknak a fegyvertárából. Argumentumok helyett fokost küldenek csatába és olcsó, léha gunynyal esnek neki minden közéleti érdemnek, csak azért, mert akad ember, aki nem tartja éppenséggel szentirásnak mindazt, amit Búza Barna mond. És ilyenformán fest a bibliájuk: becsületes magyar ember, aki a voksával egy összedőlt karriert siet alátámogatni, ellenben hazaáruló patkány, aki nem éri be azzal, hogy kizárólagosan és egyedül csak a Búza Barna fejével gondolkozzék. Pláne ha tudjuk, hogy miben fő az a fej. És mert napról-napra egyre hatalmasabb sorokba verődnek azok, akik nem akarják evangéliumuknak a Justh-párt szózatát, vadul, tajtékzó dühvei esnek neki a túlsó oldalon minden hatvanhetesnek. A dolog azonban nem olyan súlyos, de tünetnek mindenesetre jellemző. — Meggyőződésből sem szabad hatvanhetesnek lenni, de függetlenséginek kell lenni mindenkinek még a meggyőződés ellenére is: bizony beteg, perverz morál ez és egyedül csak az a vigasztaló, hogy a választási küzdelmeket aligha éri túl. * A munkapárt még meg sem alakult Ujhelyben és már is teli tüdővel fújják az ellenséges tábor korifeusai a harci riadót. S elvégre meg sem ütközünk már azon, hogy kemény, vaskos gorombaság mindaz csak, amivel nekiesnek az embernek ha nem hajt nyomban térdet és fejet az apró próféták előtt. Ismerjük jól ezt a harcmodort és azon sem fogunk csodálkozni,;ha holnap minden munkapártira ráfogják, hogy egykoron ezüst kanalakat lopott. De az már a leg- szemenszedettelb politikai erkölcstelenség, hogy felekezeti célzatokkal próbálják megbontani a munkapárt egyre jelentősebben gyarapodó sorait. Aszerint kezdik szemügyre venni az uj irányzat katonáit, hogy milyen felekezetekhez tartoznak. Es egyre élesebben demonstrálják, hogy menynyit ér a Justh-csoport liberalizmusa. Az a hírhedt liberalizmus, melyről — akárhogyan áradoznak is róla a népgyüiésok dobogóin — egy nagy, egy rettenetes humbug. A frázis köny- nyen szalad ki ott a túlsó oldalon az urak szájából, a cifra mondat öblösen és egy-kettőre puffog, papolják hát a liberalizmust a verejtékezésig. De a mikor egy újabb alakulat sarokba szorítja őket, kitör belőlük az a hires, duhaj liberalizmus és komoly érvek helyett a vallását vagdossák az ember fejéhez. És ez — az ő nyelvükön — az a tizenhárom próbás liberalizmus, melylyel olyan szemérmetlenül kérkednek szóban és Írásban egyaránt. * A múlt heti dáridón esett meg. Mikor lerándult Ujhelybe Justh Gyula, a kegyelmes apostol és hirdette a színházban az igét, Búza Barna is
